Öööö. nem szívesen szólok hozzá, és egyáltalán nem szeretnék vitát generálni ahogy múltkor, de úgy látom h itt néhányan annyira a gyszerek bűvöletében élnek, h az már szinte fáj...........
Én csak óvatosságra intenék mindenkit, aki azt hiszi h ezek a gyszerek megoldják a problémáikat ( tüneti kezelésre sem alkalmasak sztem, legalábbis nem mindenkinél és minden esetben), szóval azért én óvatosan nyúlnék olyan szerekhez, amik tömeggyilkossá tesznek egy amúgy 'csak' simán depis elhíresült pilótát ( Germanwings ).
Nos ő is maximális dózisú, állítólag kétfajta antidepi hatása alatt állt és egyéb nyugatatók, benzók hatása alatt is, nála a gyógyítás és gyógyszerezés a közismert " ereménnyel" járt.............Tehát NEM SIKERÜLT
Úgyhogy ne dugjuk homokba a fejünket, a mostmár egyre nehezebben titkolható mellékhatásokkal kapcsolatban sem. Én ne ringassuk hamis biztonságérzetet keltve forumtárasainkban, akik még nem tartanak ott, hogy tudatukkal átfogják ezt a komplex igazságot.
Kokori, ne fél az antidepresszánstól, ha nem jön be mondjuk egy hónap után sem, szépen leépíted. Nekem kettőhöz volt szerencsém, igen rövid ideig a mirtazapinhoz, nem jött be, és az emberek nagy részét álmosítja (én ezért kaptam, nem tudok aludni). Jó pár éve voltak hasonló tüneteim mint neked, mikor pici volt a gyerekem.Akkor kaptam a Prozacot, semmilyen mellékhatása nem volt.Ha most ilyen gondjaim lennének, tuti azt kérném.
Amúgy a 3*0.25 frontin nem egy nagy adag, el fogod tudni hagyni.
Én azért néztem be erre a fórumra, mert a rivotrilt írták fel a nemalvásomra, és olvastam volna pár tapasztalatot(gondoltam, ha frontinos van, van talán rivotrilos is).
Döbbentem olvaslak....háziorvos xanax helyett frontint adott, mert az gyengébb. Könyörgöm, ugyanaz a hatóanyag! Elképesztő orvosok vannak.
Ne légy elkeseredett, a fent említett gyógyszerek a szorongást csökkentik, a leírásod alapján pedig depressziós vagy, meglátásom szerint. Ez még nem a vég, az a jó, hogy lesz megoldás, jó, hogy keresed a megoldást, felismerted a problémát. Az antidepresszánsok más hatóanyaggal rendelkeznek, más problémára találták őket ki. Ne ijedj meg, ha az orvosod úgy találja adni fog, de azért ebből a betegségből ki lehet lábalni, szerencsére család is áll mögötted. És minden tüneted, problémád amit említettél összefügg ezzel a betegséggel. Holnap szépen mondd el az orvosnak ezt úgy, ahogy most leírtad, szép kerek, szerintem minden benne van. És ha pszichoterápiát javasol ne utasítsd el, maga a gyógyszer csak a tüneteidre hat, az alapproblémát át kell beszélni. Jelentkezz, kiváncsi vagyok mit mondott.
szevusztok! Én 46 éves családos férfi vagyok. 9 éve szedek nyugtatót. Tulajdonképpen ha visszagondolok áralmatlan "csinytevésnek" indult az egész, nagyon nehéz hónapom volt és a feleségemet megkérdeztem nincs e valami kis nyugatója mert nem tudok leengedni és feszült vagyok. Adott 1 darab xanaxot ö ugyanis évekig előttem pánikbeteg volt . Elöször csak 1 majd utána igy később elgondolkozva a reborn hatás miatt megint 1 majd napi 2x 0.25. Majd jött mindenféle betegségtől való félelem szinte minden évben féltem valami bajtól elörször a szivem kezdett fájni és magas vérnyomásom volt, utána a hasam majd idén a gyomrom. Megmásztam minden kórházat és minden vizsgálatot az elmúlt években szinte semmit nem találtak de valamim mindig fájt. Idén krónikus gyomorhurut és gyomorfájdalom természetesen tükrözés volt. A Xanaxot időközben lecserélte a házi orvos frontinra hogy az gyengébb és végre sikerült csak napi 1 re levinnem. Igen ám de a gyomorproblémák és a sav mellett idén már előjött nálam valami hihetetlen levertség és rossz kedv és néha félelemmel teli fáradtság amire a dilidoki a napi 1 frontint megemelte 3x0.25-re. Abban az időben /tavaly/ sokszor sirógörcsök jöttek rám mert rosszul éreztem magam és kilátástalannak a éltetem mert rosszul éreztem magam a bőrömben. Szerintem félrekezeltek.... Először talán jó is volt az emelt frontin, most viszont szinte minden napom egy rémálom fáradt és elkeseredett lehet depressziós vagyok. Alig dolgozom és csinálok valamit mégis mindig fáradt vagyok és rosszkedvű. Nehezemre esik minden szinte mindig aludnék .Otthon a családomra is alig tudok figyelni csak hazaérni és a TV.t bámulni igy kelek és fekszem. Mi lehet ez? Holnap megyek a pszhihiátriára de nem tudom mit mondjak hiszen lehet ezek a gyógyszerek frontin controloc ,vérnyomáscsökkentő ölnek meg?? A sirás és rosszkedv miatt azt mondta a körzeti antidepresszánst fognak adni de könyörgöm hiszen igy is olyan fáradtnak és xarul érzem magam. Tudom azt kérdezitek minek veszem be a frontint akkor .......nem tudom a pontos okát talán hogy ne érezzem a gyomorfájást vagy mert rászoktam erre az egészre vagy mert önpusztitó vagyok? Ha nem lenne fiam és a családom lehet eldobnám az életem mert olyan xarul érzem magam általában. Talán idén csúcsósodott ki ez az egész mert idáig csak a fájások és képzelgések voltak hogy beteg vagyok és hogy nem fogok sokáig élni de idén már az idegrendszerem is tönkre ment. Fogalmam sincs mi lesz holnap alig van kedvem és erőm is elmenni itthonról de muszáj lesz. Le kéne állnom erről a frontinról de most jöjjön egy antidepresszáns helyette?!! Valakinek volt valami hasonló problémája? bocsánat a kirohanásért csak annyira elkeseredett vagyok.
könyörgöm, ne eleniumot szedj alkalmi anxiolitikumnak!
durva benzodiazepin, hozzászokást eredményez.
a címben szereplő alprazolam készítmények beváltak nekem erre a célra. volt, khm, izgalmasabb epizód az életemben, és a gyengébb (0,25mg) felét vettem be. érzésre nem butultam/kábultam, rendesen járt az agyam és tudtam rendesen dolgozni - nyugodtan mondhatom, nélküle nem tudtam volna - viszont a bénító idegességet hatékonyan csökkentette.
most is előfordul, tán 2-3 havonta egyszer, hogy vagy okkal, vagy anélkül elkezd zakatolni kicsi szívem, 1/2 szem 0,25mg segít.
ugyanakkor az alprazolam is benzodiazepin, dependencia itt is kialakulhat, úgyhogy csak ésszel, és tényleg alkalmilag! van nálunk egy néni, aki konstans alprazolamot kunyerál a patikában. viszi a receptet (ha nem is az ő nevére van írva, de szerez! - ez már az én könyvemben abúzus), szóval azért nem játékszer, nem kell vitaminként szedni, mint pár évtizede az amcsi juppik. ja, és én vagyok az, aki 5 évvel ezelőttig el sem tudta volna képzelni, hogy "dilibogyót" szedjek, élet rákényszerített, és igenis, lehet. de ésszel 8).
Stia! Ma váltottam e-mailt doktornőmmel, ő mondta, hogy maximális adag cymbaltából 4 heti szedés után alakul ki a hatás, akkor még szedjem 2 hétig. Remélem hatni fog a jövőben, egyesek szerint 2 hónap kell a hatására, hogy tényleg elérje a maximális hatást. Neked még nem lett jobb? Minden jót kivánok, jobbulást!
A benzok csoportjaba tartozik, ugyhogy ovatosan vele!
Ha alkalmankent beveszel egyet, abbol biztos nem lehet gond, tuti segit.De probald meg inkabb valami gyogynovenyes keszitmennyel enyhiteni a stresszes helyzeteket! :)
Az Elenium szerintetek alkalmas "alkalmi" szorongás-csökkentésre? Arra gondolok, hogy mondjuk van egy stresszes élethelyzet, aminek hatását akarom csökkenteni, akkor előtte beveszek belőle, az hatásos-e?
2015 szeptemberben kezdtem el szedni, de szerintem túl nagy adagot írtak fel, mert rosszul voltam. Hamarosan áttértem az SR-re, hogy ne legyenek olyan erős elvonási tünetek a 0.25-ös tabletták között. Összesen 1 mg naponta. Nyomott hangulat, memória zavarok miatt elhatároztam a csökkentést. December 29-én visszaálltam a többszöri kis adagra, de stresszesebb napon, vagy enyhe hasmenés után kiugró vérnyomás, remegés és pánikroham jelentkezett. Ekkor nappal 3x1/2-et szedtem, este még az SR-t. 1 hét múlva estére is 3x1/2-et, 4 óránként. Most Reggel 1/2, délben 1/2, du 1/4, este pedig 1/2 az adagom a 0.25-ösből. Mindenféle tünetet produkálok. de nekem is a párom és anyukám segítenek. Nagyon lassú a változás, bár már tudom, hogy csupán a bogyó, és nem az eredeti helyzet miatt szedem ezt a vackot. Holnap újabb 1/4-del csökkentek, de még bizonytalan vagyok, hogy melyik napszakban. Tanítok, ezért nappal félek az esetleges megvonási rosszulléttől, este pedig a semmiből jövő rossz emlékektől, felvillanó ezer gondolattól, fel-felerősödő fülzúgástól.
Tudom, ez a pár hónap nem nagy idő, mégis éveknek tűnik a néha elviselhetetlen mellékhatások miatt. Ilyenkor azt mondogatom magamnak, hogy ez is az újra tanulás része, hiszen annyi mindent leblokkolt, elnyomott a szer és a szervezetnek sokáig tart regenerálódni.
Ha Te is érzed a javulást, jóóóó úton vagy! És nem utolsó sorban szerencsés a párod miatt! ;-)
3 honap alatt tettem le. En kb. kethetente feleztem. A tunetek pedig mar akkor erosek voltak, amikor a felenel tartottam. A vegen mar nem vartam meg a ket hetet, hogy az utolso fel szemet letegyem. Ugy voltam vele, hogy ha mar rajtam vannak a tunetek, akkor teljesen mindegy.
Most mar sokkal jobban vagyok, mint az elejen, bar meg mindig bizonytalan vagyok es felek. Egyedul meg nem tudok lenni sehol sem. A parom az, aki nagyon sokat segit nekem. Sokszor kerdezem tole, hogy mennyi volt a valtozas, hogy mulnak-e rolam a tunetek, javulok-e, mert mindent elfelejtek. Bar mar ez is javult. Most mar jobban alszom, a rossz gondolatok is alabb hagytak. A hullamzasok is ritkabbak es a tunetek erossege is alabbhagyott.
Nagyon varom azt, amikor visszajonnek a jo erzesek, amikor orulni tudok az eletnek. Most csak annyit tudok, hogy vegig akarom csinalni, mert nem akarok mar tobbet gyogyszerekkel elni.
Te mikor hagytad abba a gyogyszer/eket? Vagy meg csak most vagy a leszokas fazisaban?
90 mg szedek,de én már le szeretném tenni ,de még nem vagyok teljesen jól. Az az igazság,hogy csak a gyógyszer kevés,kell egy pszichológus is. A kedvem változó,én unom néha,hogy ennyire hullámzok . Napokig jó,majd felébrednek a démonok,és puff máris újra mehetek felfelé a hegytetőre,hogy újra jól legyek!
Igen, igazad lehet... azért kezdtem el az SR-t, mert ahhoz elvileg nehezebb hozzászokni... de amúgy így sem szedem minden nap, próbálom csak akkor szedni, amikor nagyon sok a munka, elintéznivaló stb. Na persze nagyon könnyű pszichésen támaszkodni erre a sz@rra, ez tény... Járok terápiára és megyek családállításra. Gondolkodtam én is kineziológuson, csak egyelőre nem kevés összeget költök erre így is, szóval majd lehet később, ha a terápiával nem lesz eredmény, akkor átváltok arra. B vitamint szedek hónapok óta (Brandenburgosat), omega-3-at, C-vitamint (1000mg). Magnéziumot nem szedek mert attól még rosszabb az amúgy is pocsék emésztésem :D
Remélem a tavasz és a napsütés (szívből gyűlölöm az őszt és a telet, totálisan tavaszi gyerek vagyok) majd szintén sokat fog lendíteni az állapotomon :D
Szeretnek segitseget kerni olyanoktol foleg, akik mar tisztak nehany honapja.
Kozel 8 evig szedtem 0.25 mg Xanax-ot. 3 es fel honapja vagyok tiszta. Az elejen en is megjartam a poklok poklat. Volt minden....
Most mar jobbak a napjaim, bar meg mindig hullamzik. Meg mindig vannak rossz napjaim, amikor felek, rossz gondolatok gyotornek, rosszul erzem magam, szomoru vagyok.
Szeretnelek megkerni benneteket, hogy mondjatok el a tapasztalataitokat. Foleg arra lennek kivancsi, hogy kinek mikor jott vissza az eletkedve, mikor erezte magat annyirra jol, hogy mar egyedul is elvolt otthon, vagy el tudott mar menni dolgozni.
Ha csak heti 3x0.25-ös Xanaxot szedtél, szerintem ne kezdd el szedni az SR-t. Minél nagyobb adagot szedsz 24 óránként, annál nagyobb mértékben butítja le az érzékeidet és a reagálási képességeidet a gyógyszer. Ez kezdetben klassznak tűnik, mert szépen, egyenletesen szívódik fel, sőt a napi 0.5 mg kis dózisnak számít -de csak a többi nagyobb adagon élő emberhez képest. A néha-néha szedett mini (0.25mg) adag mellett az agy képessége, hogy megbirkózzon a stresszel, nem szenved rettenetes csorbát. Viszont ha a heti kb. 0.75mg-odat 3.5-re emelik, még ennyi esélyed sem lesz magadtól megpróbálni a lelki felépülést! A szervezeted 1 hét után újra és újra akarja majd a dózist, s ha kihagyod, mindenféle tünetet produkál majd, hogy elhitesse veled: rosszul vagy! Fulladás-érzés, szívroham-szerű tünetek, zsibbadás, izomfájdalom, idegrángás itt-ott, sűrű pánikrohamok .... Leszokásnál ezt az adagot a hagyományos tablettára való visszaszokással lehet elhagyni. Ilyenkor több kisebb adagot veszel be 24 órán belül, majd valamelyik adagot minimálisan -ahogy az egyén reagál rá- lehet csökkenteni. Nekem max. heti 1/4 0.25-ös csökkentés vált be, a két heti talán reálisabb. Jaaaaaaaaaaaaaaaaj, bárcsak ne kezdtem volna el szedni!!!!!! Már minden nap a bogyó körül forog :-(
De! A kineziológia segítségével sok mindenre fényt deríthetsz! Itt nem csak a pszichés tényezőkre gondolok, hanem pl. arra, hogy a szervezetednek milyen vitamin, vagy ásványi anyag-utánpótlásra van szüksége. B-vitamin: Neurobion forte (íratni kell), napi 4-500 mg Magnézium, C-vitamin biztosan jót tesz ;-)
Ami örökké fájni fog azt is be kell tolni egy fiókba....sajnos én is az a típus vagyok, aki megbocsát, de nem felejt. De ha nap mint nap nem a sérelmeken rágódunk sokkal egyszerűbb lesz minden.
Köszi a soraidat, te mennyit szedsz a cymbaltából, mennyit szedtél legtöbbet naponta? Ezt a 2 X 60 mg-mot nem tudom szedni, mert ha este veszem be az egyiket, akkor nem tudok aludni, ha meg reggel, akkor egész nap fáradtnak érzem magam. Mondják, hogy 4 hét kell legalább a hatásához. Várom válaszodat! Előre is köszi!
Szia! Nekem lelki okok,de ha megkeresem a gyökeret a gyermek korom. A szüleimmel való kapcsolatom,főleg apukámmal.( láss " csodát" a jobb oldalam beteg) persze jött több trauma közöttük egy autóimun betegség,majd egy családi probléma majd egy újabb és még egy. Van ami " megoldódik" van ami örökké fájni fog.
Szia! Igen nekem segített,de kellett hozzá idő ,és nem két hét ! Sokkal több! Persze a pszichológus is,és így együtt lett eredményes hatása. Most pl már egy jó ideje nem járok pszichológushoz és pl most lelkileg nem vagyok jó passzban. Igaz most a betegségem is tombol nem szereti ezt az időjárást,és a fájdalmak is lehúznak.23án megyek újra a pszichológushoz és kezdjük újra a lépcsőmászást.A napjaim vegyesek ,de próbálom tartani magam mert itt a családom. Ha rossz passzban vagyok sokat alszom,most az használ.Sajnos este nehezen alszom el még a gyógyszerek mellett is,reggel pedig nehezen ébredek,ellátom a családot és még aludnom kell,addig sem jár az agyam és nincsenek fájdalmaim. Amit pedig meg kell csinálnom marad utána miután sikerült kimásznom az ágyból.Szeretném az agyam kifordítani kirázni,de nagyon nehéz,mert több negatív lelki dolog ért,ér amit nehezen emésztek meg.
Örülök neki, hogy jobban vagy és sikerült Magad mögött hagyni egy csomó mindent! Igen. én is azt gondolom, hogy alkati kérdés a szorongás is. Van, akit érhet bármi, soha nem billen ki a pszichés egyensúlyból, másnak pedig elég egy stresszes időszak és kész.
Akkor szerencsére jó kezekben vagy. Légy türelmes, nem megy egyik napról a másikra a változás. De szerencsére még fiatal vagy, időben kerültél dokihoz, még akkor sem rakódott rád annyi teher, mint rám, én már 45 voltam, amikor először pszichiáterhez kerültem. Nekem szerencsére nincs és nem is volt párkapcsolati problémám, de az emberekkel a konfliktusokat nem tudtam kezelni. Ebben erősen belejátszott a kisebbségi és önértékelési problémám, amit egyértelműen a gyerekkoromból hoztam. És hát anyukám korai halála, majd anyósom viselkedése nem volt építő jellegű. Nagy lépés volt, amikor jó pár évvel ezelőtt az utóbbit kiiktattam az életemből. És azóta is helyére kerültek a környezetemben az emberek, rengeteget segített az állapotomon.
Szerencsére nekem nem voltak és nincsenek ilyen gondolataim, rosszulléteim mint neked, de valami őrült módon tudtam/tudok agyalni, nem tudok lekattanni problémákról, ezzel jól kikészítem magam. Nem írom állandóan múlt időben a dolgaimat, de ma már nagyságrendekkel kevesebbet csinálom, mert jobban vagyok, mert nincs miért, mindent jobban kezelek.Persze messze nem tökéletesen. De én úgy hiszem, hogy maga a szorongásra való hajlam sírunkig elkísér.
"A depressziónál biztos borul a kémia, szorongásnál nem tudom.
Egyszer voltam családállításon, nekem nem jött be, egyáltalán nem is tetszett, lényeges, hogy jó szakemberhez menj ha bevállalod.
Először egyszerű pszichoterápiára jártam, pszichiáterhez, nekem sokat segített, többek között feltárni honnan ered a bajom. Másodszor egy olyan pszichiáterhez küldtek állandó fejfájás miatt, aki hipnózisterápiát is csinál, no erre nem voltam alkalmas, de ő is egy remek orvos. Egyiktől se kaptam gyógyszert, pedig generalizált szorongásom van."
Nem tudok duplán idézni, ezért így válaszolok, egy hsz-ben.
Nekem a terapeutám fogja csinálni a családállítást, ha csináljuk, benne megbízom, nekem is az a bajom amúgy ezzel, hogy kb. mindenki lehet családállító, aki elvégzi a tanfolyamot (matektanár, közgazdász stb.). És azért szerintem nem árt, ha szakirányú végzettségű az illető.
Mi elvileg kognitív terápiát csinálunk, hogy ezt a szorongásos/pánikos dolgot ízekre szedjük és megsemmisítsük :), de azért most elég sokat beszélgetünk és tárjuk fel az okokat. Ha nem lenne ez a szorongásos bajom, akkor is bőven lenne problémám párkapcsolati téren. Egész életemben voltak kötődési problémáim, állítólag ez tényleg gyerekkorra vezethető vissza.
Viszont nekem szuper gyerekkorom volt, a szüleim tényleg mindent megtettek értem és tesómért, mindig mindenem megvolt. Oké, persze, mint minden gyerek én is éreztem sokszor úgy, hogy nem értenek meg, vagy nem figyeltek rám eléggé stb. De semmilyen trauma vagy hasonló nem történt, vagy nem emlékszem rá.
Az emésztési problémámon már én sem agyalok (hehe persze, mert most van helyette a pánik :D ), de igen amúgy sajnos rengeteget szorongtam rajta.
Én sem vagyok már fiatal, 34 leszek. Sőt, mivel nő vagyok, a gyerekvállalás "terhe" (szeretnék de félek a terhességtől, nem tudom a jelenlegi párom megfelelő-e, félek h kicsúszom az időből stb. okos gondolatok) is nyomja a vállam. Igaz, fiatalon tényleg minden jobban ment, mikor 17 meg 23 évesen jött ki ez a szorongásos/pánikos izé, akkor magamtól le tudtam gyűrni, sőt, senkinek sem mondtam el, hogy valami bajom van.
Most meg totál kiakadtam, talán kicsit el is hagytam magam, elmondtam mindenkinek a környezetemben, ők pedig "tehermentesítettek" sok mindenben, így nem voltam rákényszerülve, hogy igenis csináljam a dolgaimat. De az is igaz, hogy a mostani sokkal-sokkal durvább. Voltak olyan napok, amikor reggel már arra keltem, hogy kiesik a szívem a helyéről, izzad a tenyerem, halálfélelmem van stb. És csak ültem az ágy szélén és azt éreztem, hogy a következő pillanatban meg fogok őrülni, hogy tényleg elveszítem a józan eszem, elveszítem az önkontrollomat, meghalok stb. Ehhez (azaz pontosabban a szorongások és a pánik miatt) ugye nálam hozzájött egy állandósult valóságszerűtlenség -érzés, mintha én nem is én lennék, ez a világ pedig nem is létezne (derealizéció, deperszonalizáció). Tényleg bírhatatlan volt, ezért kezdtem el szedegetni a xanaxot, ami tényleg sokat segített, a legmélyebb ponton átlendített.
Én úgy gondolom, hogy hiába szembesítettek a múlttal, azt megváltoztatni nem tudjuk, a jelennel kell foglalkoznunk, abból kihozni a legjobbat. Van, amin így se, úgy se tudunk változtatni. Amin nem tudunk változtatni azzal pedig meg kell tanulnunk együtt élni a lehető legjobban. Én is küzdök életre szóló emésztési problémával, megértelek, a napjaimat ez is befolyásolja, de ha ezen pánikolnék állandóan ez akkor is így marad.
Nem tudom hány éves vagy, de fiatalon minden jobban megy. Most már tudom milyen pocsék gyerekkorom volt, mégis csak 23 évesen kezdődött a bajom, jó hosszú ideig felfelé ívelt.
A depressziónál biztos borul a kémia, szorongásnál nem tudom.
Egyszer voltam családállításon, nekem nem jött be, egyáltalán nem is tetszett, lényeges, hogy jó szakemberhez menj ha bevállalod.
Először egyszerű pszichoterápiára jártam, pszichiáterhez, nekem sokat segített, többek között feltárni honnan ered a bajom. Másodszor egy olyan pszichiáterhez küldtek állandó fejfájás miatt, aki hipnózisterápiát is csinál, no erre nem voltam alkalmas, de ő is egy remek orvos. Egyiktől se kaptam gyógyszert, pedig generalizált szorongásom van.
Nekem is segítettek, én a Brandenburg Neurot szedem. Vagy ez itt reklámnak számít?
Igen, a kérdésed jogos, én is szoktam ilyeneken filózni, hogy vajon mi-miért van? Szerintem van olyan, akinek szimplán fizikai okok hozzák ki a tüneteket (azért írom, hogy kihozzák, mert nyilván utána ezzel pszichésen is elindít egy lavinát), aztán van olyan, akinek mondjuk néha fel-fel borul az egyensúly de csak akkor jön ki a baj, ha épp valami lelki behatás is éri (stressz, trauma stb.) és van, akinek egy hatalmas trauma okozza/aktivál egy gyerekkorit stb., amúgy biokémiailag rendben lenne az agya.
Pl. az én esetemben jelenleg: régebben versenyszerűen futottam=rengeteg edzés, endorfin az agyban. Aztán kaptam egy bélfertőzést, ami tönkrevágta az emésztésemet valószínű örökre. A futást abba kellett hagynom, mármint a heti 50-60km-ről szinte leálltam, most a havi adagom ennyi kb. Nyilván a futáshoz kapcsolódó folyamatos vitaminszedést is abbahagytam, sőt, ugye ki tudja, a felszívódásom tökéletes-e. Közben folyamatosan szorongtam is a hasam miatt (el merjek-e indulni, nem merek enni mert rámjön a WC-zhetnék stb.). Ez ment kb 1 éve, amikor még a párkapcsolatomban is olyan szituba kerültem, hogy hónapokig stresszeltem magam, képtelen voltam dönteni. Ja és fogamzásgátlót is szedek :D Plusz paráztam, hogy ismét előjön a pánik és persze elő is hozta az agyam. Tehát több összetevős játék ez.
Érdekes, amikor folyamatos edzésben voltam, állandóan futottam, akkor is volt igen nagy stressz és megzuhanás, padlófogás az életemben és mégsem szorongtam...
Nagyon jó vitaminkészítményeket lehet már kapni nekem ezek nem segítettek. Kérdés mitől változik meg a kémiai egyensúly, meg hogy tényleg mindenkinél ez van-e?
