Nagyon boldog új évet kívánok mindannyiotoknak, legyenek jó koncertjeitek, járjatok jó koncertekre, vegyetek sok szép hangszert, és használjátok sűrűn!
Emlékszem, amikor még nem szeretted a Hammondot...
Nagyon rég volt. Mennyi Emersont, meg Genesist nyomtunk azóta együtt!
Sőt, emlékszem, hogy kb. 6-7 éve én kifejezetten utáltam a Hammond orgona hangját. (Pontosabban a Leslie-tremolót.)
Sokat változunk, de szerintem ez esetben bizonyára előnyünkre.
Ja, meg a metálzenekarokban a billentyű ált. aztat jelenti, hogy szinti. Tisztelet a kivételnek. Abban télleg megegyezhetünk, h az Amporphis állat. Kár h a szigeten összvissz 1 órát játszhattak, meg ráadásul "keyboard" nélkül. Ha jól emlékszem legalábbis... De azért persze revelációszerű élmény volt.
Ha jól emlékszem,az Amorphis CD-borítókon a billentyűs neve mellett csak annyi szerepelt,hogy "keyboard"...
De tényleg nagyon jól hangzik benne a Hammond.Én amúgy is nagyon szeretem a zenéjüket.
Fogjátok má be, az lesz a vége hogy enni fog a fene hogy télleg tanuljak meg billentyüs hangszarokon bazseválni. Az meg nekem sehogy nem menne (Attis már hallott engem gitározni a 2000-es EFOTTon, talán emlékszik, milyen gagyi voltam-ma is) zenei érzék híjánnnn.
Elég ritka az igazi Hammond hang...
És mérföldekről ki lehet szúrni. Egyszer nyár végén, vagy ősszel sétáltam a barátnőmmel a Pecsánál, és éppen hangpróbált egy zenekar (Terence Trent D'Arby, talán...én nem ösmerem).
Dob, basszus, egyszercsak megszólalt egy Hammond!!!
Először is az addig elhagyatott cölöpkerítéshez egyből odaszaladt 5-6 ember! És úgy szólt! Rögtön hallani lehetett, hogy igazi!
A hangja sokkal kiszámíthatatlanabb, mint a szintiorgonának, néha koppan a perka, néha fordul a Leslie, ezzel nem szoktak törődni a modellezett hangokban, ott állandó fordulatszámú rotary van, meg stabil hangok...
Vacak.
Ajánlom a figyelmetekbe az Amoprhis nevű finn exmetálzenekar (ma prog rock, szerintem legalábbis) utóbbi két lemezét. Nemtom mivel adják a Hammond hangot (sok van benne), valszeg nem valami vintázs csodával, de elég meggyőző. Bár riffelni, na azt nem. Eleve elég riffszegény zene, de azt is a gitár teszi.
Ő meg a zongora, csak állvány nem jár hozzá. Én X állvánnyal használom, a földszinten van ő, emeleten a szintetizátor.
És azt se terjeszti kedvenc Rolandunk, hogy ehhez a zongorához nem a normál (jó) DP-6os pedált adja, hanem egy olasz változatát, ami koncerten egy szám alatt tönkremegy (lásd Trinity dec. 20!)
:(
De inkább nem írom le, szerintem csak rossz napom van:). Különben is, az Ibanez elektroakusztik szépségkékségem szól, mint atom, szóval, szavam se lehet.
Igen. Semmi sem lehet tökéletes (kivéve Hammond orgona.)
...de asszem a pickup configot majd Tőled fogom puskázni...
Legalábbis, ha tudsz úgy szólni, mint Gilmour Pompeiiben...:)
OFF
Na mondom, hogy én ezt hogyan oldottam meg:-)
Van egy Stratóm (a nyak jávor, vékonyított, és a lakk is le van csiszolva a hátuljáról, hogy csússzon a kezem rajta) amiben a vintage tremolót fixre hátrahúztam (5 rugóval:-) egyébként míg nem volt fix, lebegőre volt beállítva, mint a floydrózok...). Ebben EMG SA széria pickupok vannak (mint a Gilmour-nak) amitől szépen szól tisztán is (megmarad a strato hang), és ha rálépek a torzítóra akkor tud üvölteni, nem csak nyivákolni:-)) + van benne egy mid-booster is, hogy mégdögösebb legyen, ha kell...
A másik egy Ibanez (570-es). Ebben még minden eredeti. (meglepő, milyen jól szól rajta a Purple...)
Nos a Strato isteni, az Ibanez pedíg szintén:-)
Palm mutingnál abszolút nem hangolódik, csak ügyesen kell csinálni;-) Másrészt lehet faszán tremolózni. A húrszakadás mindíg gáz...
A test rezonanciája pedíg olyan amilyen. A stratonak stratós, az ibaneznek ibanezes:-))
Ja és a lényeg: mindkettőre brutál 10-es hibrid húrok kerülnek.
Az alsó gitárnak a huszonnégy érintőhöz, a felsőnek a Stratocasterhez nincs köze...
Most épp felváltva írogatok és játszom az említett piros gitáron...
Jó nagyon. Olcsó is, lehet, veszek egyet.
Ezen írtam a Két Holdat másfél éve...
Azt a hangot szeretem, és az részben a test kialakítástól is függ. Nem is beszélve a finom, lakkozott fogólapról! Nyammnyamm!!!
A Floyd Rose-nál valahogy nagyon lebeg az egész húrozat, nem kap a gitártest semmi rezonanciát. Azonkívül rühellem, hogy palm mutingnál (Borzas, figyelsz?:)) följebbmászik az egész egy félhangot!
Egy csomó metál albumot is így rontottak el...
Aztán az is egy rémálom, hogy elszakad a húrod és dobhatod le a gitárt a színpadról, mert használhatatlan lesz... egy óra, mire felhúrozod!
Egy borzadály! Azért találták ki, hogy a sok tekerős ipse vadul tudja szaggatni a gitárt, de nagyon sok a hátránya! Egyébként, amin a koncerten játszottam és Floyd Rose-os, nem az enyém, úgyhogy nem a saját hangszerem ellen beszélek... mindenesetre vittem egy piros Squier stratót is, csak azt meg (szintén kölcsön) nem volt időm megszokni a koncertig...
Továbbá úgysem tépném a húrt, csak finom akkordleengedésre szeretem használni a vibratokart. A satut azért szeretem, mert nem hangolódik el a hangszer, azért nem szeretem, mert nem lehet villámgyorsan leengedni a mély E húrt D-re. Tehát azt nem mindig használnám...
A dupla pickupon szólal meg a torzított ritmushang, a single coilt lehet élesen üvöltve használni és énekeltetni is.
Viszont a két oktáv az nagyon jó!
Végül is kb. Brian May Red Special gitárja felelne meg...
