Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Kamenari-Lepetani komppal átkeltünk az öböl keleti felére, aminek egyetlen oka volt: Tivatba akartunk eljutni, hogy megnézhessük a haditengerészeti örökség múzeumot (https://maps.app.goo.gl/KvutJYQkY3Zrm2458), amit mindenki a kiállított katonai tengeralattjárókkal azonosít. Egy utcával odébb, a part mentén a kishajós kikötő és a yacht klub között ingyen és kényelmesen lehet parkolni (https://maps.app.goo.gl/VwhHjz46et7Lp6Xx7), onnét 2-3 perc séta maga a múzeum. A tengeralattjárók kívülről és az udvarra kirakott egyéb vasak (egy járőrhajó, légvédelmi gépágyú, horgonyok stb) ingyen megtekinthetők, belépőjegy fejében a belső kiállítás és a tengó belülről is látogatható - ez utóbbit ajánlom, hiszen nem gyakran van lehetősége az embernek valódi katonai tengeralattjáróra tévedni.
A kiállítótér is sok érdekességet tartalmaz. A klimatizált csarnokban a hajós tárgyak, makettek, rajzok, korabeli dokumentumok mellett egy helyi festőművész helyenként giccsbe és nemzeti romantikába hajló, de a témához többnyire illő és illeszkedő alkotásai (hajók, tengerparti építészet, tengerészek és szép montenegrói lányok stb) is kiállításra kerültek, így kitölve az amúgy szellős teret.
A konkrét hajós kiállítási tárgyak között a később megtekintett tengeralattjáró fotója is látható, még szolgálat közben:
Emellett van itt még mélytengeri búvárruha, hajócsavar, mini kutató tengeralattjáró, távirányításos aknakereső tengeralattjáró, horgony stb:
Aztán innét visz át a tárlatvezető a 821-es számú tengeralattjáró gyomrába. A kisebb, 912-es számot viselő sajnos nem látogatható, kérdésemre az volt a válasz, hogy egyszerűen túl szűk a nem szakavatottaknak, mindenhol mindig mindent bevernénk, így csak a nagyobb járható be belülről. A Das Boot és Vadászat a Vörös Októberre, és a hasonló klasszikusok óta azért lehet sejtésünk arról, hogy a nagy tengók belülről nem olyan tágasak, de most végre saját szemmel is sikerült meggyőződni róla. A hosszában bejárható tengeralattjáró szintén klimatizált, ami sokat segít abban, hogy az tűző napon álló fémszivarban nyugodtan lehessen elmerülni a torpedóvetőcsövek, a navigációs eszközök, a motorikus és elektromos részek, valamint a mindenféle műszer, szelep, kapcsoló részleteiben. Az egész testet átlengi az a tipikus gépzsírszag, ami hajókon és vonatokon szokott előfordulni, a félhomály mellett ez is hozzájárul ahhoz, hogy az ember picit beleképzelhesse magát a rajta szolgált tengerészek szerepébe. Már csak a dízelmotor mély morgása és a finom rezgés hiányzik hozzá.
És most már azt is tudom, milyen lehetett a WC használat vagy az alvás egy ilyen jugoszláv tengeralattjárón, ami jellemzően 2-3 hetes járőrözéseken vett részt az Adrián. A tengók által is állomásozásra használt barlangokról pedig egy következő posztban fogok beszámolni, mert idén is sikerült őket felkeresni - végre mindet. A tivati kiállítást szerintem nem érdemes kihagyni, kint és bent is egyaránt kellemes időtöltést garantál az érdeklődőknek.
"Vagyis Dubrovnikból hamarabb átérek Zelenikába csónakkal,-ha nem szivatnak,és jó az idő-mint kocsival"
Pont erről beszélgettünk lent a parton a másik magyarral, hogy amióta ennyire lutri a HR-BiH és a BiH-MNE határ is, lassan mégis megéri körbe "leautópályázni" Dubrovnik felé Montenegróba. 11 óra a horvátok felé, 9 óra Bosznia-Hercegovinán keresztül. Ellenérv az, hogy a horvát vonal azért közel 400 km-rel hosszabb, az autópályájuk is drága, a Zágráb körüli dugók pedig lassan a felzárkóznak a magyar M0-s torlódásokhoz, szóval azzal sincs feltétlenül kisegítve az ember. Hiába na, a szépségért és a déli tengerekért szenvedni kell.
"Nem tudom,melyik boltot említetted,egyet ismerek ott a parton,amire pont rálátni a be-,kiléptető rendőrségi bódé mellől.Én a procedúra után meg is kértem a rendőrt,hogy maradhasson ott a csónakom,míg elugrom bevásárolni.A bolt mellett egy trafik is volt még pár éve,ott vettem egy 10 eurós -talán havi- szimkártyát a mobilomba.Annak kifejezetten megéri,aki 1-2 hétre megy,hisz a napi világjegy,vagy mi a neve,3000 ft/nap áron van."
"Azt hiszem,azt a sekély részt,amiről írsz Kotor előtt,én is "kikotortam" 2019-ben a Suzukival a nagy bámészkodás,videózás közepette"
Mondanám, hogy ez a visszajelzés megnyugtatott, de picit hülyén hangzana. Az egész öböl olyan mély mindenhol, hogy az ember elszokik attól, hogy a parttól tizenméterekre sekély vízre számítson. Persze ez nyilván hajós hiba volt, hiszen ott van a laterális jel is, meg ugyan jóval mélyebbre becsli a Navionics térképe, de minden pataknál lehet számítani arra, hogy sekélyebb lesz a lerakódó hordalék miatt.
Nem tudom,melyik boltot említetted,egyet ismerek ott a parton,amire pont rálátni a be-,kiléptető rendőrségi bódé mellől.Én a procedúra után meg is kértem a rendőrt,hogy maradhasson ott a csónakom,míg elugrom bevásárolni.A bolt mellett egy trafik is volt még pár éve,ott vettem egy 10 eurós -talán havi- szimkártyát a mobilomba.Annak kifejezetten megéri,aki 1-2 hétre megy,hisz a napi világjegy,vagy mi a neve,3000 ft/nap áron van.
"Mármint egyáltalán nem volt idén tömeg,vagy csak hajnalban nem? Montenegroi fórumokat olvasva,sokan kibírhatatlan közúti dugókról,végeláthatatlan sorokról írtak."
De, dugó az van. Mármint szép fokozatosan alakul ki, most már délelőtt megindul a "képződése", délutánra-estére meg fix. A Kotori-öböl körül egyetlen főút vezet, aminek az a sajátossága, hogy hozzánk képest sokkal kevesebb a kanyarodósáv rajta, így ha valaki balra akar kanyarodni, akkor mögötte addig áll az egész sor, amíg el nem engedik. Az előzékenység meg nem mindenkinek erőssége errefelé (sem a helyieknek, sem a turistáknak), így ezzel máris létre tud jönni egy 8-10 autós sor. Ami a következő kanyarodó autónál már 15 autóból áll stb. Előzni a rengeteg kanyar és sűrű forgalom miatt szinte esélytelen, egy ekkora konvoj meg gumiszerűen nyúlik és tömörödik minden indulásnál-megállásnál. Készen is van a dugó alapja. A másik faktor az, hogy igazából 3 nagy város van, az öböl három "sarkában": Herceg Novi, Kotor és Tivat. Mindenki, mindenhonnan ebbe a három városba igyekszik, akár turisztikai, akár szimpla bevásárlási okokból. Illetve a helyieknél nyilván a munkába járás is fontos szempont. A tömegközlekedés gyengébb a miénknél, így az autó alap, illetve jobb esetben a robogó, amivel a dugót alkotó sor mellett el lehet repeszteni. Szóval minél közelebb vagy ezekhez a településekhez, annál nagyobb eséllyel lesz délután totál dugó. Dél körül még csak a városba befelé, délután már kifelé is. Mindeközben a "senkiföldjén", tehát a kis falvas részeken ebből semmit nem érezni, ott teljesen normálisan lehet közlekedni.
Herceg Novinál ez még annyival rosszabb, hogy ott az "agglomeráció" erősen összenőtt már a várossal, ott a környező települések is baromi zsúfoltak, a strandok és az utak egyaránt. Így a dugó jóval korábban kialakul. Ha Kotor irányából mész a városba, a torlódás már Bijelánál megindulhat, Zelenikában pedig már garantáltan vánszorogni fogsz. Mindezt a következő években rontani fogja, hogy ezen a partszakaszon most mindenki társasházakat és hoteleket épít, pont úgy, mint Budvában tették az elmúlt évtizedben, így baromira felhizlalják a szálláskapacitást, miközben az infrastruktúra többi része nem követi ezt a fejlődést, beleértve a közúthálózatot is. Mivel ezekre a sziklákra könnyű nagy terhet építeni, kb. mindenki csuklóból 3-4 emelettel számol a legkisebb építkezésen is, miközben még parkolót sem tudnak biztosítani az épület közvetlen közelében - egyre több újépítésű "csodánál" a parkoló fent van a főúton, magához a kecóhoz le kell gyalogolni. Nem tudom, milyenek a helyi építési szabályok, illetve kenőpénzért cserébe mennyire hunynak szemet felette, de a látottak alapján maguk alatt vágják ezzel a fát, később ez még visszaüthet.
Szóval szerintem a korábbi évekhez képest egyre nagyobb méretet ölt a tömegturizmus, ami hosszútávon nem jó irány. Előbb-utóbb itt is be kell majd vezetni a Dubrovnik-féle korlátozásokat. Viszont ez nem az egész öbölre igaz, mert pl. a Morinji-öböl falvaiban, vagy akár a Kamenari-szorosban, illetve a Kumbori-szoros és a Tivati-öböl déli oldalán most fejlődő kistelepüléseken (pl. Bjelila, Krasici) ebből semmit nem érezni. Remélhetőleg ezek a részek még sokáig megmaradnak ilyen nyugis, csendes zugoknak.
A határátkelés is egyre nehezebb. Itt is a a recept, hogy korán délelőtt könnyű átjutni, délutánra brutális torlódás alakul ki, függetlenül attól, hogy hétköznap van vagy hétvége. Nyilván rengeteg az átutazó vendégmunkás, illetve a teherforgalom is jelentős, de maguk a turisták is nagy mértékben felelősek a határmenti dugóért. Idén Bosznia-Hercegovina irányából a Deleusa állomáson akartunk átmenni (https://maps.app.goo.gl/5R4FGZdkbX7rGe5q7), de nem sikerült, kilométeres sorba futottunk bele (3 éve visszafelé sikerült ugyanezt beszívni itt), többórás várakozási idővel. Ezért megfordultunk, és a Bileca-tó megkerülésével (Bileća Lake – Google Térkép) annak a déli oldalán, az eldugottabb Klobuc átkelőnél (https://maps.app.goo.gl/hkgcUn6gqNG58eUa8) próbáltunk átjutni. Ez jóval gyorsabb volt, talán fél órát álltunk összesen, hazafelé meg max. 10 percet, de azért a jelek szerint mások is kezdenek rászokni erre az átkelőre, mert korábban itt szinte sorbanállás nélkül sikerült a mutatvány. Mivel Bosznia-Hercegovina és Montenegró is az EU-ba igyekszik (utóbbinak legutóbb már 2030 előtti lehetséges csatlakozási dátumot is megvillantott az EU), így kicsit próbálják komolyabban venni a határellenőrzést, csak hát itt is az infrastruktúra a gyenge pont, illetve az állomány: hiába van az állomáson 2-3 párhuzamos sáv, ha csak az egyik bódéban ül valaki, akit pont nem érdekel, hogy mennyi idő alatt érsz át, hiszen ő így is, úgy is 8 órát fog ott ülni.
Röviden: aki teheti, időzítsen inkább utószezonra - az időjárás príma, a víz még szeptember végén is meleg, viszont töredék a turista, járhatóbbak az utak.
Szerintem pont ez(is) lenne az értelme egy ilyen topicnak,hogy tanuljunk a mások hibáiból(ez persze csak keveseknek sikerül,én pl.a sajátjaimból is nehezen tanulok☹️).
Megismerjünk olyan helyeket,melyeken még nem-vagy csak futólag- jártunk,vagy egészen más szemszögből néztük eddig.Egy ilyen élménybeszámoló megírása elég munkás dolog,sajnos a többség nem is vállalkozik rá.Pedig sokszorannyian mászkálnak erre-arra,mint amennyien megosztják az élményeiket.Én pl.sokszor magamnak írom,mert így legalább egy darabig meg lesz,és vissza tudok olvasni.
"A matricát nem is lehet másként,csak kàrtyával fizetni."
Mégis csak a Balkán, én sem merném a KP-t állami alkalmazottra bízni. :)
"Én eddig háromszor érkeztem ide bejelentkezni Horvátországból,többnyire délután,és mindig nyitva volt.Szeretem ezt a helyet,mert közel van a rendőrség is,ahová a kapitányság után menni kell,és max.fél óra az egész."
Én is szeretem, nyugis hely, látszik, hogy annyira azért nincsenek leterhelve. Eddig nekem sem kellett még várnom sem. Az meg külön előny, hogy általában közel van az aktuális szálláshoz, így délelőtt hamar ott lehet lenni, mindenféle fennakadás nélkül.
Béci panaszkodott múltkor, hogy döglött a topik, gondoltam feldobom némi tartalommal, hátha érdekel mást is ez a vidék. Én is úgy szeretem olvasni, Béci, dqr79, fehérvári2, illetve a te beszámolóidat is (meg akiket még kihagytam, nem szándékosan, csak rövid az eszem).
A Kotori-öböl csodálatos,nagyon impozánsak a hegyek,épületek,maga az öböl.
Nekem maga a víz színe,az átláthatatlansága fura volt,többször próbáltam lenézni sznorkelező maszkban,de az ég világon semmit sem láttam,csak nagy sötétséget.Egyszer horgonyoztam az öböl nyugati csücskében,nem messze onnan,ahol most ti voltatok,de ott sem nyűgözött le maga a víz.
Összességében nem töltöttem eddig túl sok időt az öbölben(mindig rohanok valahova☹️)ami feltűnt nekem mindkét alkalommal,hogy kevesen voltak a vízben,igazán nagy strandokat-mint pl.Horvátországban- nem is láttam.(szerencsére).
Tavaly a zelenikai bejelentkezés után egyenesen mentem pl.Barba.
A matricát nem is lehet másként,csak kàrtyával fizetni.
Én eddig háromszor érkeztem ide bejelentkezni Horvátországból,többnyire délután,és mindig nyitva volt.Szeretem ezt a helyet,mert közel van a rendőrség is,ahová a kapitányság után menni kell,és max.fél óra az egész.
A Kamenari-szoroshoz kellemes emlékek kötnek, hiszen az egyik itt töltött nyaralás hozta meg a szerelmet Montenegróval. A tavalyi beszámolómban is megénekeltem már (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167565984&t=9172969), hogy milyen szeles, hullámos és forgalmas szakasz mindez, nyilván ez idén sem változott. Idén viszont az új közlekedési stratégiámnak köszönhetően (reggeli hajózás) mindhárom kényelmetlenséget sikerült egyszerre kiiktatni, egy-két napot leszámítva jó tempóban, kevés zötykölődéssel lehetett teljesíteni a Kotori-öböl egyik szó szerint rázós szakaszát. Reggelente különféle nagy tengerjáró utasszállítókkal sikerült csak összefutni, illetve a korábban már említett kompokkal.
Előbbiekkel nem csak reggel, hanem délután is, amikor kifelé hajóznak az öbölből. Az alábbi képen látható hajó éppen a legszűkebb szakaszon közlekedik, a második képen méretarány kedvéért egy közepes RIB előz jobbról:
Tivati utunk (erről a követkető részben) során nem maradhatott el a szokásos kompozás sem, ahonnét aztán meg lehet csodálni a szorost és annak sűrű hajós forgalmát, illetve lehet fogadásokat kötni arra, hogy melyik motorcsónakos lesz olyan tahó, hogy megpróbál még átslisszanni a komp előtt, bősz kürtölésre késztetve a kompkapitányt:
A szoros azért is jó terület, mert nagyon eltérő tengerfenék jellemzi a különböző szakaszait, kiváló hely horgonytesztelésre, és nem titkolt szándékom volt, hogy a fórumon mostanában többször is tárgyalt (Index Fórum) új Ankerplex horgonyomat alaposan vallatóra fogjam a különféle aljzatokon. Ez sikerült is, az öböl palettájáról tényleg sok körülmény között sikerült kipróbálni az új szerzeményt. Ezekről majd rakok fel részletes videót is, csak még össze kell szedni, vágni.
A szorosbeli hajózás hangulatáról szintén készítettem mozgóképes felvételeket, azokat is hamarosan próbálom majd veletek megosztani.
A tavalyi beszámolóban leírtam (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167586515&t=9172969), hogy jártunk ugyan csónakkal a Kotori-öbölrendszer legbelső öblében (https://maps.app.goo.gl/bFmwMhWCEFshRkyCA), a "valódi" Kotori-öbölben, de ez csak az Aquarium Boka névre hallgató, tengerbiológiai intézet által üzemeltetett akváriumra terjedt ki. Idén a reggeli órák nyugodt és kihalt vizein volt lehetőség az öböl két partján békében végighajózni, illetve napközben a kotori óvárost is kicsit "megsétálni". Cápát és delfint ugyan nem láttam (a szintén Kostanjicában nyaraló magyarok távozásunk után 1 nappal fotóztak utóbbit), csak nagyon hasonlót:
A kotori kikötőben viszont sok érdekes és nem éppen olcsó vízi alkalmatosságot volt lehetőség körbecsónakázni. A kikötő világítótornya stilizált vitorla, amelytől nem messze megtaláltam a tengeri benzinkutat is, amit ugyan nem vettem még sosem igénybe, de ha egy nap nagyobb hajóm lesz (itt a fórumon azt tanultam, hogy erre az igény előbb-utóbb szükségszerűen megérik) és erre járok, jó tudni, pontosan hol keressem.
Korán reggel még csak a hajótaxik legénysége készítette elő járművét, a tehetősebbek és kevésbé sietősek még durmoltak, így szinte feszített volt a öböl tükre:
A tengerbiológiai intézet tövében a kis kápolna még mindig nagyon látványos és jó navigációs pont a város határában:
A belső öbölből távolodva nagyjából Dobrotánál, a Szent Mátyás templomnál jött szembe egy nagyobb tengerjáró hajó:
Ezt követően pedig végre feljött a Nap Kotor fölé is, így napsütés borította be az öböl nyugati hegyvonulatát is:
A városról: Kotor is a tömegturizmus áldozata lett. Egyrészt már délelőtt 10-kor is áll a dugó a városba vezető utakon, megy a dudálás, illetve sorba kell állni a szabad parkolókért, a sok helyben járó autó miatt büdös kipufogógáz terjeng mindenfelé. Az óvárost pedig a tengerjáró hajókról egyszerre megrohanó turisták töltik meg reccsenésig, ami így augusztus második felére már a helyiek türelmét is kikezdi:
Közben pedig mindenhol kerregnek a falra szerelt légkondicionáló kültéri egységek, melyekről nemes egyszerűséggel a gyalogosok fejére csepeg a kondenzvíz. Ahol nem, ott az öbölben kvázi szabvány 6 literes ásványvizes palackba gyűjtik, ahonnét aztán pár óra múlva túlcsordul és folyik szanaszét.
Ettől függetlenül maga a város szép és hangulatos, mint nagyjából bármelyik óváros az Adrián.
Ugyan nem csináltam róla képet, de az óváros északi kapuján belépve található "Macska Parknál" (Cat Park – Google Térkép) egy nagyon tehetséges fiatal hölgy olajfestékkel készült festményeit készíti és árulja, mely közül sok tengeri és hajós tematikájú. Nagyon hangulatos, autentikus művei vannak, és külön plusz pontot érdemel, hogy hajós szempontból is figyel a részletekre, például a fenderek vagy bóják helyes ábrázolására, de még a bikacsomóra is.
Mióta megvan a csónakmotor, most először sikerült kicsit meggyalázni a propellert, Kotorból hazafelé: a Scurda-patak (folyó?) kifolyásánál (https://maps.app.goo.gl/hSy5XhWgF6YYrtAGA) haladtam lépésben, éppen a parti látványt bámultam, elhaladtam egy nagy piros laterális jel mellett, gondoltam is, hogy mi a francnak van itt egy nagy piros bója, amikor hirtelen kerregést hallottam magam mögül (mint amikor túl száraz a betonkeverővel a mix), és rázkódni kezdett a kezemben a motor karja. Gyorsan kivettem üresbe, lenéztem, és akkor szembesültem a ténnyel, hogy amatőr módon sekély vízre futottam és éppen rotakapa üzemmódban a medret szántom. Jól megijedve kiemeltem a motort, a szemrevételezés alapján el nem hajlott semmi, csak a propellerlapát peremét sikerült picit sorjásra reszelni. Meghajtva semmilyen extra vibráció vagy teljesítményvesztés nem volt tapasztalható. Valószínűleg szerencsém volt, mert a patak által kihordott laza üledék elnézőbb volt, mint a tengerfenék kemény kőzete. Szóval a bámészkodásnak ára van, néha az utat is nézni kell, a nemzetközi egyezményes jelzések pedig nem véletlenül vannak kihelyezve!
A tavalyi beszámolóban is érintettem Herceg Novit (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167567592&t=9172969), amiből két dolog maradt ki: a felső vár, illetve a partmenti sétány. A felső várat (Kanli kula – Google Térkép) idén felkerestük, de igazából nem adott nagyobb élményt, mint az alsó vár. Oké, a kilátás pazar, és valószínűleg nagy élmény lehet itt egy-egy koncertet meghallgatni:
De alapvetően sem messzebb nem lehet ellátni innét (nyílt tenger az egyik irányban, Tivati-öböl a másikban, szemközt meg a Kumbori-szoros), mint az alsó várból, sem egyéb érdekesség (pl. kiállítás) nincs most a felső várban, így aki alulról érkezik, annak szerintem elég az alsót megtekinteni.
De mit keres itt ez a beszámoló, ha egyszer a hegytetőn lévő várnak nem sok köze van a csónakhoz? Nem sok, de a vár melletti országút aluljárójában príma hajós tematikájú graffitiket találtam:
Tavaly már részletesen bemutattam (http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167567117&t=9172969) a a Perasttól egy nagyobb kőhajításnyira fekvő két, Gospa od Škrpjela és Sveti Đorđe névre hallgató szigetet, melyek közül előbbiről "Our Lady of the Rocks" angol néven találni a legtöbb információt az interneten (Our Lady of the Rocks - Wikipedia). Idén annyival voltam szerencsésebb helyzetben, hogy a szállástól 2-3 percre volt csónakkal, így majdnem mindegyik reggelt a szigeten kezdtem, hiszen így teljesen egyedül lehetett felfedezni a rajta lévő épületek finom részleteit, illetve gyönyörködni a Perast felett magasodó hegy mögül felbukkanó Nap első sugaraiban, ahogy megszínezi a környező hegyek és völgyek zöld felszínborítását és kihangsúlyozza a mélykék tenger hullámait. Csendes, nyugis, festői. És nem akar letaposni a szelfiző és harsány turistasereg.
Oké, igazat kell adni a fent ostorozott turistáknak is, hiszen a sziget minden szempontból bakancslistás hely: mind a tenger felől nézve gyönyörű, mind a szigetről körbetekintve rendkívüli a látvány, ráadásul minden napszakban más arcát mutatja a táj, hiszen a Nap állásától és a napsugarak beesési szögétől függően a környező hegyek és völgyek más-más textúrát rajzolnak ki, más lesz hangsúlyos, más a víz színe, más a hangulat. Késő délután például ez az élmény fogad:
Napkelte viszont még sejtelmesen üres a sziget:
A napsugarak aztán mediterrán módon színezik meg az egész tájat:
Idén, a tömeg hiányában vettem észre először, hogy mekkora halak úsznak a sziget körül, illetve azt is, hogy egy óriási szélrózsa mutatja az égtájakat a járófelületen:
A Kotori-öböl egyik nagy attrakciója Kotor és Herceg Novi mellett Perast városka (https://maps.app.goo.gl/kTwjhbvEWY15LvsZ6). Autóval a bejutás igen nehézkes, fent az országúton kell hagyni a kocsit és lesétálni, vagy máshonnét hajótaxival felkeresni a tenger irányából. Eddig emiatt minden évben kimaradt, de idén szerettük volna bepótolni. Hát nem pótoltuk be (jelige: hogyan nem voltunk Perastban - parafrazálva a klasszikus kabarét: hogyan nem találkoztam bartók bélával - Google-keresés). Mármint a csónakkal 10 perc alatt ott voltunk a partjainál, de egyszerűen olyan szinten a horvátországi túlzsúfolt sztárvárosok szintjén hozza, hogy senkinek nem volt kedve kiszállni. A taxihajók folyamatosan cikáznak a partjainál, teljes mértékben fittyet hányva a minimális hajós etikettre is, tényleg profitmaximalizálás zajlik ott, és a szárazföldön is. Folyamatosan hömpölyög a turista-áradat, poshadt, talán szennyvízszag terjeng már a vízen is, csalódás közelről. Végigcsorogtunk tehát a part mentén, és csak a szépre fogunk belőle emlékezni, mert az építésze és úgy általában a egész látvány tényleg pazar:
Két érdekes megfigyelés Perastról: az egyik az, hogy a tűzoltóság konkrétan a tengerparton van, a tűzoltóautók a parti sétányon várják letakarva a bevetést:
A másik érdekesség, hogy a településnek csak pár darab rendes, nem is túl nagy strandja van, jellemzőan a két végén. Közte pedig végig csak a hajók cikáznak, egy-két biztonságosabb stéget leszámítva máshol nem igen lehet a vízbe menni. Azért ezt célszerű szem előtt tartania annak, aki Perastban tervez szállást foglalni. A keleti végén így néz ki a strand:
A fenti, késő délutáni képeken túl napkeltekor sikerült kényelmesebben végighajózni Perast mellett, erről hamarosan teszek videót is.
Montenegróban a horvátokhoz képest elvileg szigorúbb szabályok vonatkoznak a hajóhasználatra, erről már tavaly is beszámoltam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=167565545&t=9172969. A lényeg annyi, hogy minden csónakra - hossztól és motorteljesítménytől függetlenül - kell a vízhasználati engedély, a vinjeta (vagy vinjete, tudja a franc, egyelőre nem tudok kiigazodni a különböző délszláv nyelvek közti egybetűs különbségeken). Tavaly már kitapasztaltam, hol található a kapitányság, így Zelenikába elugorva sikerült is rendezni a szükséges engedélyt. Aki ide menne, ne feledje, hogy a bejárat a tenger felől van, nem a főút irányából. Ha a pálmákat látod, már közel jársz:
Az engedélyhez kellett az összes hajós papír: hajólevél, biztosítás, jogosítvány, személyi, illetve az utasok papírjai is (!). Bankkártyával kifizettem a pár eurós költséget és máris kezembe nyomták a matricákat. Szerencsém volt, mert az ajtóra ki van függesztve ez nyitvatartási rend, ami köszönőviszonyban sincs a neten található infókkal, ráadásul valami olyasmi szerepel rajta (szigorúan helyi nyelven, angol véletlenül sem), hogy van egy hosszú ebédszünetük, és különben is csak délelőtt van ügyfélfogadás. Mivel pont ennek a fogadási időnek a vége előtt érkeztem 2 perccel, az egyik dolgozó konkrétan az arcom előtt vágta be az ajtót, de aztán pár másodperc múlva újra nyílt az ajtó és megkérdezték, hogy mit akarok. A vinjeta-igényem hallatán érezték, hogy ettől azért nem fognak megizzadni, így behívtak és megcsinálták a papírokat, és gondolom közben hülyének néztek, hogy ilyen pici hajóra kikérem az engedélyt. A vízirendőrt két hét alatt kb. 3-4 alkalommal láttam a tengeren, nem igazoltattak senkit, csak békésen járőröztek. Pedig azért volt egy-két kretén idén is a vizeken, nem csak jetskivel, hanem vitorlással is (motoros üzemmódban), de valószínűleg máshol van náluk az ingerküszöb.
Tipp: ha már az ember bemegy Zelenikába elintézni a papírokat (dél után már dugó is van itt a főúton), akkor az út túloldalán meg lehet ejteni a bevásárlást is: a környék méretben és választékban legnagyobb áruháza található itt (https://maps.app.goo.gl/H4tVE45U479atK2L7), vele közös parkolóban pedig egy olcsón-nagyadagos pizzázó-pljeskavicázó (https://maps.app.goo.gl/uzVzZYeWBHYnkLp36).
Ez a bójasor nem a strandhatárt jelzik, hanem háztáji kagylókeltető tartozik hozzá, mert itt a faluban lakók mind halásznak és kagylót nevelnek. A szállásadónk is egyik este beállított egy nagy lábos főtt fekete kagylóval (Fekete kagyló – receptek, leírás, tippek | Nosalty) csak úgy. Majd megkért, hogy ha már úgyis csónakkal járok minden reggel, akkor az ő kagylóhéj-maradékát is vigyem már magammal reggel és valahol bent borítsam vissza, hogy visszaadjuk a tengernek azt, amit lehet.
Ugyan a Google Maps jelöl egy Kostanjica Beach nevű strandot (https://maps.app.goo.gl/YYUjTpbhQYew7LGS7), de ilyen a valóságban nem létezik (a hozzá társított képek a szomszédos Hotel Lavanda saját stégjén készültek), hivatalos strand itt nincs. Mint megtudtam, a falubéli lakók építettek ki két betonozott stéget, közte kipucolták a tengert a nagy kövekkel, elrendezték a placcot, évről évre próbálják csinosítgatni. A bójasor egy betonozott kagylókeltetőhöz van kötve, magukat a bójákat a helyiek csónakjainak a rögzítésére használják.
Mivel a korábbi években már szinte mindenhová sikerült eljutni a Kotori-öbölben, így idén tematikus utakat bonyolítottam a csónakkal: főleg az öbölrendszer azon részeire akartam eljutni, ami eddig mégis kimaradt vagy csak messzebbről sikerült megnézni.
A korábbi évek tapasztalatából kiindulva tudtam, hogy napközben tele van a turistákat szállító kis és nagyobb hajókkal a tenger, sok hullámot keltenek és elvonják a figyelmet a látnivalóktól, így idén reggelente hajóztam ki, már a napkelte előtt. Mire beindult az élet az öbölben, jellemzően már visszafelé tértem a bázisra az 1-2 órás útjaimról.
Emiatt fotóimon meglepően kevés vízi járművet fogtok majd látni, illetve a magas hegyek miatt a nap sem süt még mindenhol.
Reggelente gyakorlatilag simán ki lehetett az öbölrendszer mélyéről jutni a nyílt tengerre úgy, hogy 2-3 hajónál többet nem láttam a vízen. Érdekes élmény volt ennyire egyedül lenni ekkora víztesten. Sőt, valahol kimondottan vicces volt, hogy a korai órákban inkább csak az öbölbe szinte cipőkanállal behajtogatott, óriási tengerjáró hajók jöttek szembe a mellettük eltörpülő 3.2 méteres gumicsónakommal, hogy délelőtt már a többszáz turista a hajó gyomrából szétspriccelve a kotori óvárosban szórja a Eurót, illetve a Kamenari-Lepetani szakaszon közlekedő kompok keresztezték csak utamat:
Reggelente ráadásul a tenger is jellemzően nagyon csendes volt ebben a 2 hétben, mindössze egyetlen olyan szeles nap volt, amikor a napfelkeltekor egész egyszerűen nem volt kedvem vízre szállni, mert látszott, hogy nem fogom tudni még siklásba sem vinni a csónakot, akkorák a hullámok. A többi napon viszont nagyon jól hajózható volt a tenger, simán lehetett volna akár csutkagáz közelében is közlekedni, a 25-30 km/h-s tartomány pedig még kényelmes is volt. Ennek megfelelően a horgonyzásra kijelölt, szélvédettebb (pl. morinji - https://maps.app.goo.gl/QGJHYT4cw38bXDGHA, krtolei - https://maps.app.goo.gl/RJ3uXUZfmN6HcBY87) öblökben akár tó vizéhez hasonló sima víztükör fogadott, ahol a különböző méretű motoros is vitorlás yachtok pihenték az előző nap fáradalmait:
Persze voltak azért meglepetések is, például a Kék-barlang túra (Blue Cave – Google Térkép), amihez az út első felében, az öbölben a turistákat szállító speedboatok "szintidejéhez" hasonló időt futottam, köszönhetően a jól hajózható vizeknek, a nyílt tengerre érve azonban nagyon más körülmények fogadtak, de erről majd külön fejezetben számolok be.
Igen,ott a parton a kerítés mögött a kék-fehér bódé a rendőrség
