Fellegajtónak törölték egy bejegyzését, feltehetően azért, mert tiltott webhelyre mutató link volt benne. Ő méltatlankodásában bemásolta a moderátortól kapott e-mailt, ezzel főbenjáró bűnt követett el, ui. törölt hozzászólást bemásolni tilos, az meg ott volt benne.
És világos, hogy a "Nem is tudom, hová tegyem..." jellegű megpróbáltatásaid ide tartoznak. Fellegajtót kitiltották innen, a csuda tudja miért, én meg nem vagyok kíváncsi arra, hogy hogy hány párt és mikor szabadult és fog még ide szabadulni, apparátusostól, hasonló szelli szyínvonalastól... Vale
"Ezután következne maga a tanulás. Erre százötven évet szánnék, és azt hiszem, hogy elkészüljek, napi tíz órát kellene dolgoznom. Pihenő a zongora, a képtárak és a fürdő a tengerben. Ötven évre lenne szükségem, hogy utazzam, éspedig nem úgy, hogy egy helyen három napig maradjak, hanem legalább egy évig. Ezután már el mernék kezdeni tanítani, mert lenne legalább valami, amit biztosan tudok. Aki nem így csinálja, lelkiismeretlen. Tizenöt-húsz fiatalembert tanítanék, akiket a világ minden tájáról magam hívnék meg és száz év elég lenne annak ellenőrzésére, hogy gondolataim beválnak, vagy sem. Most már elég biztosnak érezném magam arra, hogy művemet megfogalmazzam. Négyszáz éves koromban tanítványaim segítségével a mű realizálása megindulhatna."
Ez volt Hamvas. 399 esztendőt adott magának, hogybelefogjon. A tanítványoknak egyáltalán észhez térni sem elég ennyi az idő.
Nekem is.... Amibe nem kerültünk bele, és mégis véleményezzük, az svihákság.... Dehát az élet már egy ilyen karnevál.... Te nem olvasol ilyesmit, én nem kerültem bele ebbe a "hősies, kukázó, szelektáló" folyamatba.... De ha azt hiszed ezért sajnálkozom, az a te dolgod.
Ó hát értem... meg is értem. Miért is nem kértek fel Téged pld. a naagy munkára (nem viccelek).
Mondjuk lehet még mindíg nem jöttek volna ki se' naplók, se' levelek...;-)
Ami Darabos Pált illeti, szégyenszemre be kell vallanom, hogy miután Katalin szerint az egész mûve torzítás, a harmadik kötetet már meg sem vettem. Mán bánom, de...:(
Amint látod nem vagyok az a tipus, aki nagyon felizgatná magát az általad különben jogosan kifogásolt hiányosságokon, noha belátom a hosszútávú jelentôségét a dolognak.
Jómagam különben lehet el sem fogom olvasni ezeket az 'intim' jegyzteket, leveleket... legalábbis egyhamar nem. Karneváli érzésem van evvel kapcsolatban: - 'más seggét nézegetni tükörben' :D
Természetesen.... ;) (Kemény Katalin asszony helyett jóval szürkébb tanárokkal kellett beérnem, de mit csináljon az ember.) A torzítás már ott kezdődött, amikor nem közölték az AntológiaHumana teljes első kiadásának anyagát. Aztán folytatódott, mondjuk azzal, h. A magyar Hyperionból is kimaradt valamennyi, ha megfigyeled a Darabos-féle háromkötetes monográfiát, a 19. levél szövege csonkított... Nem csupán "csodálkoztam", amikor kigépeltem közös barátunknak, de arra gondoltam, hogy még hány ilyen lehetett, s engedtetik meg, a mű hátra levő részében.)
Akiket Hamvas kritizál, mondjuk általában. És akiket Hamvas beszédesen elhallgat, legalábbis nem utal semmi arra, hogy pl. Hermann Hesse nagyszabású életműve, vagy akár neve megjelenne a hamvasi életműben.
Hú, de megkönnyebbültem, hogy nincs árulás, számonkérés!:D De az életmûszintû ellentétet magyarázd meg ennek a nehéz felfogású lassan buddhuló nagyvárosi remetének Barátom!
Katalin (aki 'amúgy' szeretett engem - is!:) egyszer avval kommentálta valamely értetlenkedésemet, hogy: Maga meglehetôsen mûveletlen ugye?!
Kétségtelenül! - vágtam rá nem túl büszkén, de elszánt ôszinteséggel. Alighanem a bulgakovi Hontalan Iván 'költô' adta hozzá a gerincet... (Mester & Maragarita:)
Hanem a Status Absulutus-t illetôen meggyôzôdésem, - hogy az evangéliumok tiszteletteljes ámde alapos lényegre tisztogatása után - Jézus tanításának elemzése ugyanoda torkollik, avagy ugyanonnan ered, mint a buddhizmus tanítása; és nem 'csak' az utóbbi által is ajánlott szerény, és önfeláldozó magatartás okán.
Remélem nem kapok ki ezért a talán kicsit 'szentségtörô' párhuzamért - sem! ;-)
Mindenki más úton jár... Ezt Hamvas sem tagadja. A buddhizmus is út. Nem vagyunk gyerekek már, hogy térítgessük egymást. Hamvas meg éppen nem hibás. Ő nem térítő típus. Túl forradalmi ahhoz. Engem is immár H. B. ellentétei érdekelnek. (Természetesen ellentétének tartom bizonyos esetekben és határok között a szövegeinek átfogalmazóit is. Mert az is ellentét, bár triviálisabban: lopás a neve, ha egy adott szöveg helyébe egy másikat illesztek bele.) Életmű szintű ellentéte Németh László, Határ Győző, Cs. Szabó, Kodolányi János, Illyés, Szentkuthy... stb.
Mindenki más úton jár... Ezt Hamvas sem tagadja. A buddhizmus is út. Nem vagyunk gyerekek már, hogy térítgessük egymást. Hamvas meg nem éppen nem hibás. Ő nem térítő típus. Túl forradalmi ahhoz. Engem immár az ellentétei érdekelnek. (Természetesen ellentétének tartom bizonyos esetekben és határok között a szövegeinek átfogalmazóit is. Mert az is ellentét, bár triviálisabban: lopás, ha egy adott szöveg helyébeegy másikat illesztek bele.) Életmű szintű ellentéte NémethLászló, Határ Győző, Cs. Szabó, Kodolányi János stb.
Hát... lelked rajta kedves Bátyám; igen ez közhely, de amint a Karneválból tudjuk: "csak próbálja valaki megemelni":)
Hanem azt igazán sajnálom, hogy benned úgy képzôdik meg a keresésem-találásom, mint árulás, sôt a rohadékban való megzavarodás...:( Persze nem csak a buddhizmust illetô alapvetô tájékozatlanságod teszi megbocsájthatóvá ezt a keserû kirohanást, hanem az amúgy valóban egyre eszementebb globális haláltánc az 'aranyborjú körül'...)
Az ellen viszont poszthumusz tiltakozom a levélíró Hamvas bácsinál, hogy 'keresztény lennék, akár akarom, akár nem'. Igazán megadtam az esélyt neki is, hogy megtérítsen az evangéliumi ember utópiájának, de talán akaratlan a másik irányba lökdösött ám folyamatosan!:D
Ôtôle olvastam elôször (ha jól emlékszem) azt a kierkegaardi mondást is, hogy 'tulajdonképpen jó ötlet ez a kereszténység, csak el kéne kezdeni végre';-)
Mi is lenne "az eredeti evangéliumi hagyomány" lényege a Te értelmezésedben, ha szabad kérdeznem?
Szép és tartalmas húsvét hétfôt... kedves mindannyiunknak!
Na ugye. ;) Rémület a semmitől. Papi vonalon is. Nem kell a kereszténységre tolni. Látom a fizimiskán, hogy ő is bajban van. Hamvas óv attól a "belső árulástól", amit az ember elkövet "...saját földje, szelleme de főként -- ez a legfontosabb -- a kereszténység ellen." (Levelek, 291. p.) A kereszténység ma már mozaik-valóság itt Európában. "...nagyon kell vigyázni, mert számolni kell azzal, hogy keresztények vagyunk, akár akarunk azok lenni, akár nem." Na, de ebben a rohadékban, az ember könnyen ringatja magát abban, hogy önként választja még az istenét is. Mája. De nekem van leróni valóm az eredeti evangéliumi hagyománynak is, akárhogy vesztésre áll az európai hagyományban.
Na úúuuugye!? Ha ezt elmeséljük (elsôre név nélkül) egy gyakorló (nem vallásos babonás, hanem meditáló, és szorgos, stb.) buddhistának, akkor elsôre talán nevetni kezd (hogy tudnak nevetni, kacagni pld. a tibeti buddhisták, a Dalai Láma, Sogyal Rinpoche...:) azután pedig biztosan naaagy részvét fogja el.
Ugyanis buddhista szempontból ez az ember végzetesen tudatlannak számít, és a legroszabb fantazmag(l)óriában hisz, az 'én'-jében, ami minden szenvedés gyökere, a karmikus örvény alapoka, a betegségek kútfôje, stb.
Ha lehetséges, akkor meg is próbálja az illetôt a buddhista logika alapján lebeszélni arról, hogy a gomolygó, foszló testi-'lelki' halmazok koordináló központi halmazával azonosítsa tennenMAGát... mert így nem csak biztos halálra van ítélve, de kénytelen ezt a végtelenségig újra és újra elszenvedni (mármint nem "ô", hanem a tudathullám-a, de ennek boncolgatásárai tt nincs helyünk...:)
Na most viszont, ha azt is elmondanánk, hogy napjaink domináns emberfajának (az eszeveszett kapari, habzsoló, mindent tönkrevágó, megmérgezô, leigázó 'nyugati' ember) egyik szellemi atyjáról (khm!?:) van szó, akkor alighanem értôen bólintana és a végtelen részvét hatására bevenné szellemi gyakorlatainak céljai közé ennek a veszélyes, ámde végtelenül szerencsétlen fajtának az ilyen-olyan megsegítését is...
Nem túloztam, higgyétek el! Valahogy így állunk egymással a buddhista oldalról nézve!
Ami a múlté,hagyjuk a múltnak. Azt az illúziót is ám, hogy a papi kaszt, egyházi klérus nélkül ez az alfabetikus világrend létezne. (Lehet, hogy nem is kell megköszönni neki.)
Descartes is talált valamit, nem csak jósálmai voltak:
"...De csakhamar láttam, hogy mialatt így mindent hamisnak akartam felfogni, szükségképp kellett, hogy én, aki ezt gondoltam, legyek valami. S mivel észrevettem, hogy ez az igazság: gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és olyan biztos, hogy a szkeptikusok legtúlzóbb felvetései sem képesek azt megingatni, azért úgy gondoltam, hogy aggály nélkül elfogadhatom a filozófia amaz első elvének, amelyet kerestem." (Descartes: Értekezés a módszerről)
Mik a kockázatok barátom, amikor avval, hogy a tudományt úgy kell ám itt érteni, mint valami kipróbálható, megismételhetô, vagyis bizonyítottan mûködô módszert semmi másra nem céloztam, minthogy csak kipróbálva, gyakorolva, ha úgy tetszik ellenôrizve a tanítás igazát lehet megszabadulni?
Nem ám elemezgetve, szavakon, tételeken, netán képleteken rágódva... :D
A magyarázataidban pont azok az illúziók köszönnek vissza, amely az európai szellemnek oly' kedvesek: a megszabadulás, mint a szabadság mítosza, a bizonyítottan tudományos módszer, mint a nagybetűs tudás mítosza, amelyhez – mi más?, mint - a szent tudomány vezet el bennünket. Az pedig szinte megmosolyogtató, vagy mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évszázadaink esszenciája, hogy a beékezés célja éppen a tudat, azaz a végső, a legteljesebb, a nincstovább tudás birtokba vétele. Félreértesz, ha az gondolod, hogy kritikával illetlek. Nem mondom, hogy a Buddhára támaszkodó megközelítéseid hamisak, nem állítom, hogy utad tévút, de azt mondom, hogy a szemléletben láthatólag kockázatok is vannak. Hangsúlyozom; is vannak. És ezzel szerintem egyáltalán nem mondok ellent a Felébredettnek, sokkal inkább Őt igazolom (igaz nem szorul szerénységemre), hiszen pont Ő hangsúlyozta ki folyton-folyvást, hogy tanítványai állításait alaposan vizsgálják meg és ha kiállják az elemzés próbáját tartsák meg, ha nem, akkor vessék el azokat.
He-he... ezt nem ismertem: "üdvöm-büdvöm"... Hanem Néreusz, a tudományt úgy kell ám itt érteni, mint valami kipróbálható, megismételhetô, vagyis bizonyítottan mûködô módszert. Nem teológia, dogmatika, bla-bla-bla... Merô gyakorlat! Semmi üdvözülés (illetve az is lehet - egy állomás...) hanem a teljes MEGSZABADULÁS a 'tét'!
'Itt és most, mindörökkön örökké...' (szabadon Hamvas nyomán:)
Viszont, megintcsak be kell vallanom valamit: a túlvilági üdvbe vetett hit a számomra vakhit, és mindenkinek lelke rajta, ha ebbe veti az üdvreményét, de alighanem éppúgy nem tudom igazán felfogni ezt az alapállást, mint Te/Ti a buddhista alapülést! ;-)
Természetesen senki nem vonja / vonta kétségbe a buddhizmus mint vallást. Az "üdvöm-büdvöm" (Kemény Kataliné a névadás!) evilági keresgélése-kergetése mindenkinek -- a szőlővesszőre mondom! -- életkerete szerint kijár. Miért ne? Ha egyes európai áttértek a buddhizmust tudománynak nevezik, legyen kedvük benne. (A kereszténységnek is van teológiája, egyháztörténete, dogmatikája stb.) Az áttérést senki nem kifogásalhatja. Főleg olyan körülmények között, amikor már az Evangéliumok is némák embertársainknak. Megjegyzem akad éppen elég neofita a kereszténységen belül is, egészen közelben. Hirtelen most a szász Heltai Gáspár jut eszembe, aki katolikus papként kezdte és evangélikus lelkészként végezte pályafutását.
He-he... "csak tudat"; ezen áll-t fejre teljesen a nyugati ember. Azóta is fordítva csinál mindent (elég 'csak' Hamvas mester elemzéseit olvasni:)
"Gondolkodom tehát vagyok." Bááaaa... Ehelyett a konklúzió alighanem az, hogy: gondolatok jönnek mennek tehát VAN TUDAT! :D
Isten is "csak gondolat" kedves Kopáncsi. Egyébként mind-ennek megtapasztalásához elég 'csak' üldögélni nyugodtan egy darabig (kinek meddig, miképpen...)
Bevallhatom különben, hogy megkeresztelt katolikusként (sem) soha nem tudtam mit kezdeni a 'kereszténységgel'. Jézus még csak mond-ott valamit itt-ott, de úgy összezagyválták, hogy mán az un. apokrifok si gyanúsak...:)
A buddhizmus pedig legmélyebb-legmagasabb fromájában egyáltalán nem 'non-teisztikus vallás', hanem TUDOMÁNY! Hozzátehetném, hogy: gyakorlati, tapasztalati, de minek, másmilyen igaz tudományt nem is ismerek (el?)?
Nem az általános karnevál egyik eleme, hanem átvilágítója!
Idézhetnék az általam fordított könyvbôl hosszan, de csak egy passzus szabadon Ken Wilber nyomán: annak, aki nem tapsztalta meg, mi is a meditáció és a 'megváltozott tudatállapot' nincs jogosultsága errôl nyilatkozni.
Persze vélekedni szabad, de nem ajánlott igazán, mert ön és köz-félrevezetô lehet (jelenlévôk kivételek!?;-)
Ezek nem foghatók fel szvsz. mint "halálközeli hezitálás", kedves Fellegajtónyitogató! Meglepő lenne egy olyan embertől, aki az itt-létet csak kezdetnek tekintette. (Ahhoz azért már jobban feltártuk Hamvast itt a topikon, hogy egy magánlevelezés inkorrekt gyűjteménye -- korunk műfaja -- változtasson a képen.) Hamvas mindvégig hangoztatja a kereszténység iránti elkötelezettségét. A klérus iránt nem. De a klérus struktúráját, rétegzettségét kifejti és kiterjeszti a világi hatalomra, a politikaira, a tudományos "klerosz"-ra is.
