Igen, ezt annak hivjak. Ilyen mocsok ez a vilag. (:-)))
"hernyo" = heroin, utalva arra, hogy ha csak az elvezeteket hajkurasznank, ez lenne a legdirektebb - (es a legfelületesebb). Es az emberek nagy többsege megsem hasznalja.(helyesen)
Kedves Maminti !
Akkor mi - ferfiak - most fel vagyunk mentve ? (:-)))
Épp nemrégiben láttam a hűtlenségről egy filmet a Spektrumon. Ebben szóltak egy felmérésről, mely az USA-ban készült, és mely szerint a férfiak 40-50%-a csalja meg a feleségét, míg a nők 25-30%-a a férjét. Szóval tisztelt uraim, először inkább a saját portán kéne sepregetni... :)
Viszont azt is megfogalmazták a filmben, hogy miért is csalják meg egymást a házastársak a nagy rizikó ellenére, miért is alakult ki a féltékenység és így tovább. Tehát ennek alapvetően biológiai okai vannak. A férfiaknál ez elég egyszerűnek tűnik: minél szélesebb körben terjeszteni magjukaat, így genetikai készletüket a következő generációnak minél nagyobb számban átadni. A nőknek szükségük van a férfiak erőforrására, hogy gyermekeiket biztonságban felnevelhessék, de ha olyan férfi mellett élnek, aki ezt nyújtja, és esetleg találkoznak egy olyan férfivel, akinek jobb génjei vannak, akkor a másik (jobb génekkel rendelkező) gyermeknek is biztos forrásokat tudnak találni.
Tehát ez a biológiai késztetés. Azt azonban kissé (?) durva lenne állítani, hogy minden nő megcsalja a férjét és természetesen igaz ez ennek az ellenkezőjére is. Szerelmi csalódás már szinte mindenkit ért, de azért nem kéne általánosítani...
Aztan meg egy, irod : "Megrögzött materialista lévén úgy gondolom, hogy az ember eccer él, akkor azt élvezze ki!" - hat akkor nyomj be magadnak egy "hernyot".
Caveman, kedves!
Szerintem nem minden neki tetsző emberrel lép félre az ember! Ahhoz azért több kell! Miért gondolod, hogy nem jöhet már szerelem, vonzalom, tetszés, ha már elkötelezted magad? Mondom megint: a dolog kezelésén van a hangsúly. Az ember - ha már pl. házas - nem esik minden kitárt karba bele, hanem - jó esetben - mérlegel. De a félrelépés is benne van a pakliban!
Ettől lehet paranoiásnak lennia kedvessel szemben (meg magával szemben is), de minek?!
JT, drágám!
Kételkeggy bátran! Én is gyakran teszem... :-)
Robzon esetéről: és mi van, ha a lehetőség jobbnak bizonyult volna?!
"A belőlünk hal meg egy darab"-ról: Hát igen.. Ez kétségkívül igaz. Mármint, hogy a darabka (bizalom) meghal kicsit, ha megtudja a másik!
De miért is kéne megtudnia? Ha én pl. félrelépek és problémám van belőle (lelkiismeret-furdalás, belegabalyodás), akkor az az én problémám! Ha megosztom a társammal, a saját problémámat delegálom neki, akinek végül is nincs köze hozzá! Tehát a magam keresztjét akarom átrakni az ő vállára?!
Vagy: ha valaki direkt bevallja. Ilyenkor élek a gyanúperrel, hogy vagy tudatosan akar fájdalmat okozni a másiknak vagy elég egyértelmű jelzést ad, hogy valami nincs rendben az ő kapcsolatukban.
A megnyugvásról: öreg krokodil lévén én is láttam egy s mást. Pl. olyat, hogy a megnyugvást megkapva az ember valami izgalomra vágyik úgy, hogy a nyugalom is megmaradjon...
A saját úton is lehetnek mellékutcák, zsákutcák, kisebb-nagyobb kitérők, de ettől az út még vezethet valahova...
Senki sem hüséges!
Meglepö számomra, hogy egyesek a saját / kicsinyes / csalódásukat kivetítik az egész vs. nemre.
Az emberek szápek. Az emberek ocsmányak.
P
Elnézést, kimaradt.
Mivel mindent nem tud senki megadni a partnerének. (durván kifejezve: Nem tudok egyszerre "bunkó" és nemtörödöm lenni vele, ugyanakkor kedves és figyelmes) Ha valakinek mégis sikerült, adja át a receptet :)
Az előző hozzászólásoddal kicsit összekevertél. Légyszíves világosítsatok fel.
Azt mondod, a félrelépés nem csak szex, hanem érzelem is van benneje. Tehát udvaroljanak stb. De akkor most ezen az alapon mindenkinek végülis jó oka van félrelépni, mert találkozik olyan emberkével aki teccik neki, és más mint a párja. Saját lehet, hogy idióta következtetés emiatt: Nyugodtan lehet bárki paranoiás is a kedvesével kapcsolatban?
Köszi az elismerést.
Azt persze nem állítom, hogy az én receptem recept mindenkinek. Nyilván mentalitás, beállítódás kérdése is.
Skorpió, drága!
Jól értem, azt állítod, hogy a férfiaknál bocsánatos bűn a félrelépés, a nőknél meg nem?! :-o
Caputo, kedves!
Mit értesz jó nő alatt? Miért gondolod, hogy máshogy működik az agyuk a "kevésbé jó nőknek"?
mechand, aranyom!
Miért hiszed, hogy a nőknek csak a szexen jár az eszük? Szerintem a "félrelépés" nem csupán kekszuális aktus, annál sokkal több. Igen, fontos szerepe van az érzelmeknek is, annak, hogy mást is kaphat az ember: odafigyelést, kis udvarlást, szellemi partnerséget, stb.
A "kihagyott lehetőségről": IMHO _lehetőségről_ van szó, arról, hogy él-e vele az ember vagy nem. Mérlegeli, hogy mit veszthet és mit nyerhet. Ha úgy dönt, hogy nem érné meg, akkor kihagyja, ha úgy véli, hogy nyerhet rajta (kellemes perceket, órákat, napokat), akkor lehet, hogy nem szabad kihagyni. Megrögzött materialista lévén úgy gondolom, hogy az ember eccer él, akkor azt élvezze ki!
Nem hiszem, bár az én saját tapasztalataim szerint inkább úgy néz ki, hogy "megadják a lehetőséget" a másik pasinak, mert mondjuk első néhány találkozás után megtetszett. Aztán kicsivel később mikor jobban megismerik, inkább nem kell. De mivel a lehetőség benne volt...
Egyetértel JT-val.Az élet tényleg nam b@..-ból áll."Kihagyott lehetőség"??!!- ez tényleg észbontó.Vagy a nőknek csak az számít ,hogy minél többen megd.gják őket???Miből gondolják ,hogy a "kihagyott lehetőség" jobb lett volna?
Üdv!
Szerintem ha valaki nem akarja megbántani a másikat az lehetőleg vigyázzon arra, hogy ne is bántsa meg. Lehet általánosítani, de nem érdemes. Lehet egy ember adott pillanatban "ösztönlény" és lehet racionális is, aki mérlegeli a következményeket. Ez egyéni hozzáállás (és életkor, baráti társaság, család stb.)kérdése. Szóval a fene tudja...
Mindenesetre ha megtörtént vállalni kell azt is ami utána jön/jöhet.
Uff! Írtam.
És ha már az eredeti - szerintem ilyen formában értelmetlen - kérdésre kellene felelni, azt mondanám, hogy kb. olyan hűségesek, mint a férfiak :)))
Én viszont (sajnos) :))) kevés olyan nôvel találkoztam, akinél központi kérdés lenne a szex. Vagy legalább olyan központi, mint nálam.... :)))
"Tudod, szerintem az embernek úgy kell élnie az életét, hogy - a maga korlátai között, másokat nem megbántva - élvezze azt, amit lehet, a halálos ágyán ne bánjon meg semmit. "
:-)))))))
Az hogy nők nekem túl általános.Jó nőkről,vagy kevésbé jó nőkről beszélünk?? Szerintem ugyanis egészen másként működik az agyuk...(Ez is megérne egy "misét")
Ne kerülgessük a forro kasat.
Aki felredug az hütlen es megcsalja a masikat. Ha megmondja, ha nem, ha megbanja ha nem, ha ferfi, ha nö - egyremegy.
A nöknel az a problema, hogy nem tudjak csak a szexualis elvezetböl csinalni. Ha igen, annal rosszabb. Egy ferfi ha elmegy egy kurvaval, az is megcsalas de nem feltetlenül jelent szamara erzelmi valtozast. Öt perc mulva elfelejti. A nöknel ez nem igy müködik, ezert sulyosabb a dolog.
Ha a felesegem megcsalna, akkor elvalnek. Ha en csalnam meg es ö valna el, azt is megertenem.
(Egyebkent jogilag is a felrekefeles jelent hütlenseget. Egy parazna gondolat meg nem.)
A kedves nagymama lehet hogy sirt az elmulasztott lehetöseg miatt, de mennyire sirt volna ha emiatt egyedül kellett volna leelni az eletenek egy reszet ?
A dicsekvés általában nem arról szól, hogy megtörtént a megcsalás, hanem arról, hogy kivel, mi történt. Ez általában két jóbarát(nő) beszéli meg egymással és csak azért, hogy az egyik informálja a másikat, hogy milyen volt, vagy azért, hogy biztassa, hogy a másik is próbálja ki, mert nagyon jó volt.
Aki ezt azért mondja, hogy hangoztassa a megcsalás tényét az rendkívül bunkó és már nincs érzelmi kapcsolata a "hivatalos" társával.
Hűségesek-e a nők ?? Mint a férfiak. Független nemtől a dolog. Szerintem. Hogy ki mennyit dicsekszik ezzel a dologgal, szintén egyéntől függ. Lehet, hogy dicsőséges dolog valakivel megcsalni a párunkat, de ezzel dicsekedni, ezt szétkürtölni már ostobaságot jelent.
Hogy mikor lesznek hűtlenek a nők? Szomorú tapasztalatom, hogy 5 éves gyerekkel, biztos családi háttérrel, szinte a férj orra előtt is lehet valaki hűtlen, nem kell ehhez csitrinek lenni.
Mélységes szeretet? AZ nagyon szép dolog kedves asztaltársak. De mi van akkor, amikor ezt az érzést felülmúlja egy mindent elsöprő szerelem?
Ha a donor és akceptor vonatkozásában nézzük a dolgot, talán egyszerűbb a férfiaknak, akik "kiadnak" magukból valamit, míg talán a nők, mint "efogadók" nehezebben mennek bele a dologba.
A férfiaknak könnyebben meg lehet bocsájtani, (így szokott lenni), ha egy nő tesz meg ilyent, sokkal nagyobb esély van a kapcsolat végleges megszakadására.
A férfin talán nem látszik annyira a hűtlenség, a nő le sem tudja tagadni.
Ismét egy férjes asszony véleménye :
Abszolút egyetértek Banya gondolataival. Nagyon szeretem a férjem, akit már nagyon régóta ismerek és soha nem okoznék neki fájdalmat. De nem vagyok biztos abban, hogy ha lehetőség adódna (amit nem keresek), akkor kihagynám. Erről viszont neki nem kell tudnia, mint ahogy én sem vagyok rá kiváncsi.
Az életem az övé és a családomé, akiktől mezei halandó nem szakíthat el. Valószínűleg a rózsaszín köd is elborítja az agyamat majd (ez mindenképpen kell hozzá), de azon a mély szereteten, amit iránta érzek, nem tud változtatni.
Én láttam a nagymamámat sirdogálni a kihagyott lehetőségei miatt. Én nem szeretnék.
Bocs, ha nem voltam érthető...csak ironizáltam(bár nem elég jól).
Alapjában egyetértek veled,csak fel akartam hívni a figyelmedet, hogy egy szép nap Te is
átverhető leszel.(nem kívánom.)
A nők védelmébe csak annyit, hogy biztonságra vágynak(érzelmi,családi),és ennek manapság is anyagi vonzatai (is) vannak.
Az általánosításhoz (off topic):
Én sem szeretem ha általánosítanak az emberek, de néha meg kell tenni, mert vannak olyan dolgok, amelyeket egy kalap alá lehet venni. Mindig lesz aki kilóg a kalap alól. Ha ezt nem tennénk meg, akkor nem lehetne beszélgetni dolgokról, mert mindig minden és mindenki egyedi. Ilyen fórumon az általánosításnak van értelme, mert csak hellyel-közzel ismerjük egymást és egymás baráti körét. A vita úgy is jó irányba tereli a témát.
Banya,
Jól szóltál. Mármint a mélységes szeretetről. Nekem erről nagyszüleim jutnak eszembe, akik csaknem 50 évig voltak házasok és bár néha volt egy kis nézeteltérésük, egy nagyon jó kapcsolatban éltek. Amikor nagypapám meghalt az olyan volt nagymamámnak, mintha a világ egy része szűnt volna meg. Egy ideig még előfordult vele, hogy beszólt, a nagyszobába, majd rájött, hogy nincs kinek. A szeretetnél nincs nagyobb összetartó erő, mert ha valaki szeret valakit, akkor nem akarja megbántani a másikat. Még úgy sem, ha a másik nem tud róla.
