A Vajdaságban lehetett volna máshogy is, a horvát, szlovén, bosnyák kiugrás idején, de nem egy Antallal és nem egy ilyen szellemben felvevelt magyargenerációval és hadsereggel. De ez is AKKOR, ez a vonat már elment.
A szerbek nagyjából az általad felvázolt forgatókönyv szerint kezdtek ügyködni, a térség egyik legerősebb hadseregének a támogatásával.
Az eredmény közismert. Te is ilyen sorsot szántál a honfitársaidnak?
Mitterand abban az időben el tudta volna képzelni a határrevíziót, tett ilyen értelmű nyilatkozatokat, midőn Mo*-rajött tárgyalni. Antall 10.000 géppisztoly eladása a horvátoknak is ebbe az irányba mutatott... Az egy más kérdés, hogy egy Jeszenszkyvel, aki mikor számonkérték a parlamentben a titkos fegyver eladást és össze vissza hebegett - ahelyett, hogy azt mondta volna, Mo-nak, mint más szuverén országnak is joga van fegyvert eladni, és a Magyar kormánynak pedig errő dönteni - meg egy ilyen ellenzékkel (kommunista gyökerű SZDSZ + MSZP + libero Fidesz) ez nem működhetett.
Romániának, Szlovákiának más gondja volt abban az időben, ezen kivül az egyikben 600.000 a másikban majd 2.000.000 igen, igen türelmetlen magyar élt...
"A Vajdaságban lehetett volna máshogy is, a horvát, szlovén, bosnyák kiugrás idején"
Ez esetben lehet, hogy Romania es Szlovakia megtamadott volna, nehogy a kovetkezoek ok legyenek. Veszelyes volt az a szituacio. Ez az egyik legidegesitobb a Trianoni egyezmenyben, nem egy ellenseget hozott letre nekunk, hanem egy csomot, igy nem tudtunk haboruval rendet tenni.
A politikai er?viszonyok jelenlegi helyzete mellett, a megoldás csak autonómia lehet.
Autonómia Felvidéken, Erdélyben és a Vajdaságban.
Majd Kárpátalján.
Az ideális a Dél-Tiroli modell elérése lenne.
A Vajdaságban lehetett volna máshogy is, a horvát, szlovén, bosnyák kiugrás idején, de nem egy Antallal és nem egy ilyen szellemben felvevelt magyargenerációval és hadsereggel. De ez is AKKOR, ez a vonat már elment.
Jo lenne ezt Trianon reviziot hagyni a fenebe. Magyarorszag olyan gyenge hogy meg a sajat hatarait se lenne kepes megvedeni onerobol, tehat Trianoni garancia inkabb jol jon. Arrol nem is beszelve hogy a minapi debreceni tunteteshez hasonlo akciok (franciak az okai stb dumakkal) az EU tagallamokat ellenunk hangolja. Ez csak a romanoknak lehet az erdeke. Trianon rendben van, de Erdely le kell hogy valjek Romaniarol, es autonom allamkent integralodnia kell az EU-ba. SZVSZ ebben kellene gondolkodni.
Olvastam ezt a kiáltványt és úgy alapvetően tetszik, sok okosságot vélek benne felfedezni. Maradéktalanul azonban nem tudok minden pontjával egyetérteni...
"- Az EU-ban újra a régiók és a nemzetek fognak meghatározó szerepet játszani, ezért mi is az Európai integráció teljes és odaadó hívei vagyunk, mely integrációban többek között a Magyar Nemzet történelmi lehetőségét látjuk a magyarság békés, természetes újraegyesülésére, a Magyar Nemzet felemelkedésére és népünk évszázados, meghatározó szerepének visszaszerzésére."
No, ebben szerintem néhány dolog hibádzik. Először is: az EU-ban nem a nemzetek fognak virágozni, ugyanis az EU pont azért jött létre, hogy előkészítse a terepet az USE nevezetű, majdan megalakuló politikai formációnak. Az EU-t azért alkották meg megálmodói, hogy méltó ellenfele, gazdasági téren vetélytársa lehessen Japánnak és az USÁ-nak. E szerepkör betöltésére csak úgy lehet alkalmas, hogyha szerkezete egyre inkább központosodik, működése ugyanis csak így válhat igazán hatékonnyá. Ennek már mutatkoznak jelei: euró, himnusz, alkotmány, külügyminisztérium, stb. Az EU-nak tehát nem érdeke a nemzeti igazságok védelme, hanem épp ellenkezőleg: célja ezek marginálissá tétele, majd feledésbe merítése.
Rövid távon a határok eltűnésével valóban lehetne erősíteni a magyar-magyar kapcsolatokat, tehát ilyen szempontból nem tagadom az unió hasznosságát, viszont mivel hosszú távon a nemzetek eltüntetésére törekszik, ezért én, magyar nacionalistaként, az uniót nem tartom annak a keretnek, mely a magyarság jövőbeli felemelkedését szolgálja. Önmagában az autonómia jó dolog lenne, megvalósítása viszont mindig a többségi nemzettől, és ez esetben egy globalizációmániákus, tehát a nemzeti ügyekre nagy ívben ejtő gazdasági monstrumtól, az EU-tól függ.
Hát, nem tom...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla nő, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet..."
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedről lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát...
Még szólnak és üzennek ők mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat...
De már tudod: Igen! Lehet!... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív... Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz... Nem... Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörgő panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad...!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten...
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen...
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitől, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet...
Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tűrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tűrd, hogy Isten tűri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenő nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.
Lent a rónák nyár tüzében
Ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény,
Ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa,
Menyasszony csokor.
Zöld arany a pázsit selyme,
Kék ezüst a tó.
Csendes éjjel halkan felsír
A tárogató:
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér
Ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszajár
A magyar Turulmadár.
Magyar földről Székely földre
Szállnak fellegek,
Kigyúlnak a pásztortüzek:
Ragyogó szemek.
Még az égen is hadak útja jár
A legendák hős vezére
Paripára száll.
Szebb ott a tél, szebb ott a nyár
Szebben hull a hó
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.
Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér
Ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
(Kolozsvár visszavár).
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszajár
A magyar Turulmadár.
"Legyen előtted jól kitaposott út,
Fújjon mindig a hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A Nap melegen süsse arcodat,
És míg újra találkozunk,
Hordozzon tenyerén az Isten!"
maximálisan egyetértek az egésszel. Az elrabolt területek magyarságának kell megoldani a helyzetet. Mi innen max. csak támogató akciókat tudunk csinálni. Ha ők csinálják, akkor senki sem szólhat egy rohadt szót sem, ha mi innen csinálnánk, akkor az egész EU pofázna, amit egyenlőre még nem engedhetünk meg. Utólagos engedelmeddel kiraktam az anyagot kettő magán levlistára - az egyik a HVIM listája.
kicsit meg van szelloztetve, próbálgatva a dolog, hadd rázódjon, érjen még, hogy esetleg még idejében ki lehessen csiszolgatni a hibákat, stb, amíg még politikai "uborkaszezon" van.
Testvéreink, barátaink, polgártársaink!
A Trianon óta eltelt 82 esztendőben békével, alázattal, nyugalommal és szorgalommal tűrtük jogtalan megaláztatásunkat, meggyalázásunkat, megtépázásunkat és nemzeti megcsúfoltatásunkat - mi sem bizonyítja jobban békés, tisztességes szándékaink feddhetetlenségét és nemzeti jellemünk egyenességét, nagyságát. A Felvidéki magyar ember a Szlovák állam leghasznosabb, legdolgosabb, legtermékenyebb állampolgára, az állam éléskamrájának fáradhatatlan ellátója, a kincstár becsületes, törvényt tisztelő adófizetője. Békésen munkálkodó, felvidéki magyar családok, dolgozók, földművelők és értelmiségiek - egy szóval - polgárok vagyunk, akiknek elegük lett a politizálásból, elegük lett a cselszövésekből, a kényszerű kivárásból, meghunyászkodásból, az úgynevezett „türelemre“ intésből, a mások képmutatásából és álszenteskedéséből, a taktizálásból, a számítgatásokból, melyekbe vezetőink, politikusaink, „szövetségeseink“ és „barátaink“ kényszerítenek minket hosszú, hosszú évtizedeken keresztül. Ezért feltartóztathatatlanul elérkezettnek érezzük az időt arra, hogy nyíltan, bátran, egyenesen kiállva vállaljuk agyonhallgattatott akaratunkat, nézetünket és álláspontunkat, majd sorsunkat békésen, de határozottan a saját kezünkbe véve, újra szabadon ráléphessünk nemzetünk békés újraegyesítésének útjára. Mindezen tények és valóságok tudatában most közzé tesszük gondolataink, érzelmeink és akaratunk kivetülésének azon öszességét, melyeket az alábbi pontokba igyekeztünk összesűríteni :
- Az I. világháború kitöréséért nem a Magyar Nemzet volt a felelős, a Trianoni békeszerződés eredménye mégis (a mai napig!) a mindenkori magyarságot sújtja kisebbségi elnyomással és bélyegzi meg nemzeti alapokon háborús bűnösként! A II. világháború kitöréséért megint csak nem a Magyar Nemzet volt a felelős, a Párizsi békeszerződés eredménye mégis (a mai napig!) a mindenkori magyarságot sújtja kisebbségi elnyomással és bélyegzi meg nemzeti alapokon háborús bűnösként! A Beneš-i dekrétumok szintén (a mai napig!) a mindenkori magyarságot bélyegzik meg nemzeti alapokon háborús bűnösként! Polgártársaim! Sem ti, sem gyermekeitek, sem szüleitek nem tehetnek arról, hogy Európában milyen háborúk zajlottak a múlt század elején, miért kellene hát némán tűrnünk és vállalnunk jogtalan megaláztatásunkat, megtépázásunkat és megcsúfoltatásunkat? Mi a 21.-edik század magyarjai vagyunk, teljességgel mentesek mások bűnétől!
- A Trianoni és Párizsi békeszerződések szerint az aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön élő valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült - történelmi tény az elcsatolt területen élők erőszakos kitelepítése, internálása, deportálása, a jogaik és vagyonaik megfosztása, templomrombolások, a vallásszabadság semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának tiltása. A szerződő felek ezzel még a számunkra oly igazságtalan szerződéseket is megsérteték!
- A szerződéseket aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be: A Szovjetúnió, mint egységes állam megszűnt, Jugoszlávia, mint egységes állam megszűnt, Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megszűnt. A szerződést aláíró jogi személyek tulajdonképpen nem léteznek!
- A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság a II. világháború kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország akkori vezetőit vonta felelősségre és büntette meg, azonban a Német Nép felelősségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet mentesítette a kollektív felelősségre vonás alól. A világháborút az akkori Németország vezetősége szította és robbantotta ki, a Német Népet mégsem terheli a kollektív bűnosség terhe, sőt, Németország a mai Európa meghatározó, újraegyesített és vezető jelentoségű ereje. A Magyar Nemzet is ilyen egyesült, jelentős erő volt Európában, évszázadokkal a világháborúk előtt. Most itt az ideje, hogy ez a történelmi erő újra békésen egyesüljön, természetszerűleg igazodva és figyelembe véve az éppen végbe menő európai integrációs folyamatokat.
- A Felvidék történelmi, földrajzi elnevezés, használatának korlátozása, betiltása, vagy esetleg teljes eltörlése nevetséges, felesleges, értelmetlen és érthetetlen igyekezet. Ilyen logikát kovetve a „Záhorie“, vagy a „Spišské podhradie“ – de legyen bármely más - történelmi, földrajzi elnevezést is veszélyesnek, vagy kerülendőnek lehetne nyilvánítani. Ezért ne féljünk bátran használni a „Felvidék, felvidéki“ elnevezéseket, de nem csak egymás között, magánban, mint valamilyen különleges, szokatlan vagy bensőséges elnevezést, hanem nyilvánosan, hivatalos szinten, teljesen nyíltan, korlátok és gátak nélkül, mint egy teljesen megszokott és bevett, hétköznapi földrajzi és történelmi helységnevet.
- A Felvidék politikai, gazdasági, kulturális és történelmi múltja szorosan és kitörölhetetlenül a Magyar Nemzethez, annak ezen térségben való jelenlétéhez és munkálkodásához kötődik. Nem lett volna mit elvenni, megörökölni tőlünk, ha előtte évszázadokig nem hintettük volna Felvidék földjét tulajdon vérünkkel, verejtékünkkel. A Magyar Nemzet ugyanakkor sohasem vezetett, vagy vesztett háborút, szerzett vagy veszített területeket a Szlovák állammal, vagy a Szlovák Nemzettel szemben, a két nép történelmi viszonyát a Felvidéken most mégis a győző és a legyőzött viszonyához lehetne hasonlítani - a Szlovák Nemzet javára
- Nem akarunk határt revideálni, újraírni vagy újraértelmezni, ezt a durva kalandorkodást már régebben megtették a Trianoni és Párizsi nagyurak, ezért mi, a Magyar Nemzet gyermekei és a Kárpát medence történelmi örökösei nem is akarunk ebbe a gőgös hibába beleesni. Sem Trianon, sem Párizs, sem Beneš nem tudták megszüntetni és kiírtani a magyar lakosságot ebből a térségből. Reményeink szerint a Szlovák Köztársaság és Magyarország is rövidesen az egyre jobban erősödő Európai Únió tagjai lesznek, ezért bármilyen hőn áhított határrevízió, vagy történelmi visszacsatolás teljesen feleslegesnek és ostobának bizonyulna.
- Az EU-ban újra a régiók és a nemzetek fognak meghatározó szerepet játszani, ezért mi is az Európai integráció teljes és odaadó hívei vagyunk, mely integrációban többek között a Magyar Nemzet történelmi lehetőségét látjuk a magyarság békés, természetes újraegyesülésére, a Magyar Nemzet felemelkedésére és népünk évszázados, meghatározó szerepének visszaszerzésére.
- Ennek egyik első és természetes lépéseként a Felvidéki Autonóm Terület létrehozását tartjuk. Ezért a Felvidék magyarlakta területein hamarosan szorgalmazni fogunk egy ENSZ által felügyelt népszavazás megszervezését a független Felvidéki Magyar Területi Autonómia kérdésében, mely később az Európai Únió egyik meghatározó és hasznos, szabad régiója lesz. A népszavazás kiírását tömeges aláírásgyűjtéssekkel, nemzetközi apellációkkal és támogató népgyűlésekkel fogjuk kezdeményezni. Nem államot, államformát vagy területet akarunk változtatni, hanem figyelembe véve az alakulóban levő európai integrációs folyamatokat, előrelátóan hozzájárulni egy erős, magyar EU-régió létrejöttéhez, mely egyesülve, prosperálva és gyarapodva fontos és meghatározó, gazdasági, stratégiai hozzájárulója lesz az egyesült Európai nemzetközösség államháztartásának. Az EU-nak inkább érdekében áll egy erős, életképes, egyesülten gyarapodó magyar népközösség, mint egy szétszabdalt, gyökértelen, nemzeti öntudat nélküli, tengődő és fogyadozó szórvány-kissebség. Be kell látni, hogy a Szlovák Köztársaság egyedül kevés ahhoz, hogy ezt a régiót fenntartsa, felvirágoztassa és hasznossá, biztonságossá tegye az Európai Államközösség számára. A mindenkori aktuális szlovák kül- és bel-, vagy gazdaságpolitika ennek jól látható bizonyítékai.
- Célunk tehát egy Felvidéki Autónóm Terület létrehozása a nemzetközi és európai jogszabályok törvényes keretein belül, a Szlovák Köztársaság területén, mely autonómia később - az ország úniós csatlakozása után - az Európai államközösség területén helyezkedik el. Nem Magyarországhoz akarunk csatlakozni, hanem Felvidéki Autonóm Terület-ként az Európai Únió államközösségéhez, és ezen belül később - teljesen természetesen, folyamatosan és békésen - regionális szinten újraegyesülni a történelmi Magyar Nemzet többi részével, ezzel véglegesen begyógyítva a Trianon, Párizs és Beneš által nemzetünkon okozott sebeit és jogtalanságait. Az Autonómia területén a hivatalos nyelv a magyar lenne – a szlovák nyelv használata mellett. Az Autonómia teljes nemzeti önrendelkezési jogot hozna gazdasági, politikai, iskolaügyi, védelmi, szociális, igazságügyi, egészségügyi és kulturális – magyarul közigazgatási - kérdésekben, támogatná és szorgalmazná az erős magyar családok gyarapodását és a nemzeti öntudat természetes megerősödését, felemelkedését az Európai Únió törvényes és természetes keretein, határain belül.
- Ha a Német Népnek lehetett és sikerült, miért kellene nekünk ölbe tett kézzel szemlélni a most végbemenő történelmi európai folyamatokat, és végérvényesen elszalasztani nemzetünk békés újraegyesítésének lehetőségét? Ha az Ír Nemzet harcolhat az újraegyesítéséért, ha az Izraeli Nemzet visszaállíthatta az országát, ha az amerikai gyarmatok létrehozhatták a független Egyesült Államokat, miért kellene most a Magyar Nemzetnek lemondania természetes felemelkedéséről, történelmi szerepének visszaszerzéséről? Minden egyes nép a világon egészségesen büszke nemzetére, kultúrájára, történelmére és gyökereire, miért kellene hát éppen nekünk szégyenkeznünk vagy bátortalankodnunk azért mert magyarok vagyunk?
Lementettem szinte az osszes Trianonos, illetve nemzeti érzuletu topicot, azzal a szándékkal, hogy lassacskán átrágom magam rajtuk. Hamar feladtam, túl nagy falatnak bizonyult. Bizton sok tanulságos és érdekes hozzászólást találhatnék kozottuk, egyszer majd újra megpróbálkozom. Most viszont kénytelen vagyok olyan hozzászólást írni, ahol esetleg oly gondolatok fordulnak majd elo, melyeket már százszor átrágtátok és megbeszéltétek.
Mea culpa.
Magamról csak annyit, hogy 30 éves, felvidéki, szabad vállalkozó, foiskolát végzett értelmiségi családapa, politikailag semleges, pártokon kívuli, adóját becsuletesen fizeto, békés állampolgár vagyok. Semelyik nemzettel, nemzetiséggel, állammal, vallással vagy politikai irányzattal nincs kulonosebb bajom, az Alajos név nem az enyém, hanem az egyik osomé, akinek emlésírja kovén, egy híres, felvidéki magyar város temetojében, ez áll : itt nyugszik Felvidéki Alajos, az 1848/49-es szabadságharc honvéd fohadnagya.
Nem vagyok torténész, nem értek a politikához sem. A politika gerinctelen, álszent, képmutató mesterség, attól pedig én rosszul vagyok. Csak egyenesen tudom kimondani, vállalni azt, hogy ki vagyok, és mit akarok. Nem tudok taktikázni, nem tudok cselt szoni, nem tudok számítani, szovetséget kotni, ugyesen képet mutatni. Az ilyen magatartás, tudom, vesztes és sikertelen. De csak az ilyen vállalás tud nemzeteket kovácsolni, országokat szulni és torténelmet írni. A politika ezeket a kondíciókat csak meglovagolni és kihasználni tudja, megszulni soha.
Felvidéki magyarnak lenni olyan, mint amikor a családfo a saját házában némán szemléli, hogyan simítja szeretett felesége mellét egy idegen ember, akit ugyan nem gyulol, de nem is szeret, csak némán megtur. Abban a házban, melyet nagyszulei építettek, sorra jelennek meg az ismeretlen emberek, hogy mindenik elvegye asszonya olét, és ott lakjon, ott egyen, egyre népesebb pereputtyával. A gyerekek már az idegenek nyelvén beszélnek, és bár a ház még mindig a tiéd, csak a fenntartásával torodsz, eteted a lakókat, az irányítás, a tulajdonlap és az asszony már más kezekben van. De nem lázongsz, nem ellenkezel, nem dohogsz, csendesen leéled az életed, és lassan te is Hospodin-nak hívod az Úristent, mikozben a szomszéd szobábol feleséged folyamatosan nyogdécsel az új gazdák dongetésétol.
Felvidéki magyarnak lenni „sprostý maďar“ idehaza és „buta tót“ odahaza. A tótok magyaroknak, a magyarországiak hulye tótoknak tekintenek minket. Elveszítettuk a gyokereinket? Ez lenne szerintem Trianon legnagyobb bune – ha egyáltalán okozott tartósan valamit nemzetunkben. Torténelmi távlatból szemlélve – bár ez iszonyatosan nehéz, szinte lehetetlen – mégis úgy látom, hogy múló nyavaja. Kifejtem.
Semmi bajom a szlovákokkal – sok kedves, becsuletes szlovák barátom van – de ez a fold nem az ovék. Ok is úgy érkeztek a medencébe, mint atyáink, nem osi foldjuk, nem istenadta orokséguk, vándorok ok is, csakúgy mint mi. Nekik is esélyuk volt paradicsomot kovácsolni a térségbol, mégsem ok tették ezt. Hanem az atyáink. Ok tették ezt a foldet naggyá, ok írtak torténelmet, ok váltották meg vérukkel, verejtékukkel minden egyes négyzetméterét. A tótok, bár kedves, becsuletes, szelíd nemzetség, kik a magyarokkal évszázadokon keresztul békében éltek, csak arra voltak képesek, hogy csatlakozva vezéreinkhez, elvégezzék a nekik kiszabott feladataikat. Nem szolgákként, nem cselédekként, hanem itt élo szabad, kis népcsoportként dolgoztak, léteztek a korona alatt. Nincs torténelmuk, nincs múltjuk, nincs igazi kultúrájuk, irodalmuk, nincsenek háborúik, nincsenek királyaik, egyéniségeik, nagy halottjaik, gondolkodóik, íróik, tudósaik, muvészeik, hadvezéreik, kereskedoik, iparosaik, birtokosaik, gyokereik, és mert egyszeruen nem domináns nemzet, semmilyen erkolcsi, politikai, vagy torténelmi joguk nincs arra, hogy államot alkossanak. Nem ok szerezték meg ezt a foldet, nem ok virágoztatták fel, nem ok harcolták ki, nem ok védték meg, nem ok terjesztették ki, nem ok vesztették el. Miért hát az ovék? Ha legalább harcban vették volna el tolunk. De hiszen sohasem álltunk háborúban a tótokkal. Miért is lettunk volna? Ingyen kapták Felvidéket, és most nem tudnak mit kezdeni vele. Nincs meg bennuk az a torténelmi végzet, hogy országot alkossanak, népet vezessenek. A génállományukban nincs jelen a domináns, uralkodó jelleg. Lusták, bambák, lassúak, álmosak, gyávák, egyszeruek, kicsik, kevesek, nincs bennuk találékonyság, nincs bennuk szikra, nincs bennuk ero, akarat, ambíció. Ami nem baj, mert kedvesek, jól kezelhetoek, becsuletesek, nyitottak, barátságosak. De mindezekért miért is járna nekik egy ország? Soha, semmilyen tettel nem érdemelték azt ki. Egy kicsi népcsoport, egy szláv torzs a Tátra vidékérol. Amikor nem a magyar dominancia alatt, akkor a lengyel, vagy nem is olyan rég a cseh dominancia alatt léteztek. Lakhatnak itt, miért is ne, de mivel harcolták ki azt, hogy uralják e foldet? Ingyen, véletlenul, harc és fáradság nélkul az olukbe pottyant. Amijuk van, tolunk orokolték. Hozzájutottak, mint vaktyúk a szemhez. Ha legalább egyszer is erovel, vagy csellel elragadták volna tolunk a koronát. De nem. Miért is tették volna? Hiszen jól megvoltunk egyutt. És most meg babrálják a szerelmunk olét.
Képtelenek lesznek megtartani ezt a foldet, erre egyszeruen nincsenek diszponálva. A torténelem produkál ilyen véletleneket, de ez csak rovid távon tud érvényesulni. Teljesen természertes lesz, hogy Felvidék visszakerul ahhoz a nemzethez, amelyik megszerezte, létrehozta és felvirágoztatta – vagyis hozzánk. Lehetetlen huzamosan visszatartani a torténelmi végzetet, esetleg csak egy ideig próbálhatod hulyíteni. Ez nem valami nemzeti gyulolet (sohasem gyuloltem a tótokat, miért is kellett volna, hiszen sohasem bántottak, sohasem álltunk hadban, sohasem álltunk ellentétes táborban), vagy soviniszta, irredenta duma, egyszeruen ez tény. Nem véletlenul sikerult megszereznunk ezt a foldet, nem véletlenul uralkodtunk felette évszázadokig, nem véletlenul írtunk torténelmet, a vér egyszeruen nem válik vízzé. Az, hogy mások elvették tolunk és a tótok 1993-ban megorokolték, nos az egy rovidke, véletlen kis kitéro a torténelmi vonalunkban. Elotte évszázadok teltek el, ezután is évszázadok fognak eltelni úgy, hogy a Kárpát-medence a mienk. Ismétlem, az nem valamilyen véletlen, hogy a magyar korona irányította/irányítani fogja a térséget. Ez egyszeruen a torténelmi végzet. Amelyiken belul teljesen bátran elfogadhatóak olyan kis balesetek és kitérok, mint Trianon. Nagy, globális, torténelmi távlatból szemlélve Trianon csak egy kis rovidke félreértés lesz.
Vegyuk hát vissza, ami a mienk. Nem kell tole félni, a tótok gyengék ahhoz, hogy megtartsák azt, ami torténelmileg úgy sem az ovék.. Nem is kell emiatt osszevesznunk, vagy megverekednunk. De ha igen, miért is hátrálnánk meg ettol? Nem vagyunk mi gyáva vér. A kínai nagyfaltól Rómáig rettegtek tolunk a népek, megtorpannánk hát saját kis orokségunk visszaszerzésétol? Lusták vagyunk elhessegetni az asszonyról a retkesfarkú tótot? A baszkok nem rostellenek kicsiny foldukért vérrel fizetni? Az írek nem fáradtak bele még a harcba? A palesztinok nem adják fel soha? Csak mi szemlélnénk bambán asszonyunk megbecstelenítését? Nem zavar az, hogy az olébe idegen magzat lovell, mikozben a fattyakat nekunk kell etetni? A becsuletes csallókozi paraszt eteti az egész csóró tótságot kétkezi munkájával, verejtékével. Ez így rendben van? Tompává, hulyévé, bambává tett minket ez a jeruzsálemi kórság, ez a római kereszténység. Árpád buszke népe bambán szemléli, hogy asszonyait idegen tuskók dongolik, mégpedig teljesen ingyen. Ne hagyjuk magunkat elaltatni, ne engedjuk elveszíteni kiharcolt jogunkat, ez a Trianon-dolog csak egy múló állapot. Uralkodó nemzet vagyunk, és ez nem valami nagyravágyás, egyszeruen orokletes diszpozíció. Bun az, hogy a franciák, a németek, a brittek nagy nemzet? Aligha. Mi is azok vagyunk, csak most átmenetileg gyengélkedunk. Nem bántásból, vagy agresszióból kell visszaszereznunk azt, ami a mienk volt évszázadokig, hanem ez torténelmi kotelességunk, végzetunk, feladatunk, mert csak mi tudjuk feleloségteljesen, minoségben virágoztatni ezt a térséget. Nézzétek Szlovákiát, Romániát, Ukrajnát, Jugoszláviát, Boszniát – mennyire kínlódnak foldeinkkel, teruleteinkkel, mennyire leépítik, leélik, lerombolják a jogtalanul szerzett államaikat, mennyire nem tudnak mit kezdeni veluk, mennyire képtelenek felvirágoztatni azt! Csak jót tennénk veluk, ha visszavennénk a vállukról ezt a terhet, ami amúgy is mindig a mienk volt. Ez nem valami invázió, ez egy teljesen természetes és torténelmileg torvényszeru folyamat. Európa biztonságosabb, prosperálóbb és erosebb únió lesz az új Nagy Magyarországgal!
OKW jelenti: Ha a magyar ellenzék domináns párja és az SZDSZ-nek nevezett jelentéktelen értelmiségi klub annyi megértést tanúsítana a magyar nemzeti problémák iránt, mint ez a cseh úriember, akkor valószínűleg senki sem
hazaárulózna a jobboldalon.
Trianon - Mladá Fronta Dnes szerint a trianoni szerződés ma is fájó és nyitott probléma!!!!
ld: Prága, 2002. március 1., péntek (MTI) - Trianon a magyarok számára ma is jelentős, fájdalmas és nyitott probléma, amelyet illene nagyobb tisztelettel kezelni, mint ahogy Milos Zeman vagy Václav Klaus kezelik a szudétanémeteket - állítja a Mladá Fronta Dnes című legolvasottabb cseh napilap pénteki kiadásában közölt írásában Bohumil Dolezal ismert cseh publicista.
Kifejti, hogy Orbán Viktor Benes-dekrétumokat érintő kijelentései után Magyarország lett a cseh bírálatok legfőbb célpontja, valószínűleg azért, mert Németország túl nagy, Ausztria
túl gazdag. Ugyanakkor sajnálatosnak kell tekinteni, hogy a cseh közvélemény milyen tájékozatlan a magyarok huszadik századbeli
sorsát illetően.
Rámutat, hogy az I. világháború utáni trianoni szerződés következtében 3,5 millió magyar maradt a szomszédos országokban, "akiket érthetően semmilyen érzelem nem fűzött az új államalakulatokhoz és ezen nincs mit csodálkozni".
A szerző leszögezi: teljesen igazságos határok meghúzására akkor nem volt lehetőség. Nem volt azonban lehetetlen, hogy a határokat igazságosabban vonják meg, hogy az új rendezés nagyobb összhangban legyen a nemzeti önrendelkezés elvével.
"A magyarok a (trianoni) szerződést azzal a kikötéssel írták alá, hogy az ellenkezik a nemzeti önrendelkezés elvével. Ezt az álláspontot azóta is osztja a magyarok döntő többsége mind
Magyarországon, mind a szomszédos országokban - és igazuk van. A trauma nem most keletkezett, a trauma tartós" - írja Dolezal.
A csehek nehezen tudják elképzelni, hogy a szomszédaik, főleg akiknek valamiféle módon kárt okoztak, hogyan is látják a helyzetet.
A müncheni szerződést például a csehek joggal tartják nagyon sérelmesnek, mert kiszolgáltatta Csehszlovákiát Hitlernek. "Ennek ellenére azok a határok, amelyeket kijelölt, nemzetiségi szempontból igazságosabbak voltak. A probléma azonban nem a határokban, hanem Hitlerben volt. Ezt a szövetségesek látták, s ezért már a háború alatt megállapodtak érvénytelenítésében. Trianon szélsőségesen igazságtalan határokat szabott. Az, hogy erről a demokratikus hatalmak döntöttek, a magyarok számára gyenge vigasz. S ezek a határok máig is érvényesek - fejti ki a szerző.
Ma Magyarországon természetesen senki sem akarja a közép-európai határokat megváltoztatni. Kivételt csak a szélsőségesen nacionalista MIÉP képez. Arról az első pillanatra természetes követelésről sincs szó, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek autonómiát kapjanak. Ehhez nincs meg a megfelelő politikai akarat. Most azon kell elgondolkodni, hogyan lehet a múlt sérelmeit valamiképpen mérsékelni. Ezért érthetetlen az a nagy felháborodás, amely a kedvezménytörvény kapcsán néhány szomszédos országban keletkezett.
Hiszen ma már nem politikáról, pusztán a magyar nemzetiség létének megőrzéséről van szó ezekben az országokban. Ha ezen a téren nem teszünk semmit, akkor néhány év múlva nem száz, hanem millió ember fog tüntetni Budapesten, s a közép-európai együttműködésnek vége lesz - írja Dolezal.
Rá kéne már döbbenni, szociescu és szadicevic urak, hogy együttműködni olyanokkal, akik egy kanál sósavban megfojtanának, igen nehéz!
Ez a magyarPET /pozitron emissiós tomographia - magyarul/, pontosabban az agyi SPECT /magyarul urániumbányászlányának az agya izotópfeldolgozás során/.
A világos sárga részek izotópmentesek, a barnák a tudomány mai állása szerint alfában, s a MIÉP tudatában vannak, kissé "barnán" sugároznak:-)))
Láthatjátok az igazságot, mert Pécs környéke az uránium miatt kicsit elbarnult.
Egészség:-)))
Kicsinyem, Te a Rorschach teszt során se virítottál:-)))
Csak egy megoldás van: békés revizió! Nem bizhatjuk 2 millió magyar jovojét egy elmaradott, tolvaj, hazug bandára.
Tőkés László: a magyar kormánynak a státustörvényt illetően csak a romániai fogadtatás okoz gondot
--------------------------------------------------------------------------------
Bukarest, 2001. június 29. (MTI) - A magyar kormánynak a státustörvényt illetően egyedül a romániai fogadtatás okoz gondot - jelentette ki Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Bihari Napló című lapnak adott interjújában.
BP0048 4 230 MTIk1018A püspök, aki szerdán a Határon Túli Magyarok Hivatalának budapesti székhelyén más határon túli magyar szervezetek vezetőivel együtt megbeszélést folytatott Németh Zsolttal, a Külügyminisztérium politikai államtitkárával a státustörvény kapcsán kialakult helyzetről, a lap pénteki számában megjelent interjújában részletesen beszámolt a találkozón elhangzottakról.
Tőkés püspök elmondta, a státustörvény fogadtatása körül kialakult helyzet indokolttá tette, hogy napirend előtt azzal foglalkozzanak. Németh Zsolt részletesen tájékoztatta a Magyar Állandó Értekezlet határon túli képviselőit a kialakult helyzetről.
- Sorra vette, milyen fogadtatása volt a környező országokban a törvénynek és milyen volt az európai visszhang. Kitűnt, hogy távolról sincs szó válságmenedzselésről. A helyzetet a maga valóságos dimenzióiban kell értékelni, a strasbourgi híradások, az ottani román indítvánnyal kapcsolatos történések - amelyek különben elsősorban magyar ellenzéki oldalról indultak - túldimenzionálták a helyzetet, azt a benyomást keltették, mintha a jogszabályt európai szintű válság fenyegetné - mondta.A külügyi államtitkár tájékoztatásából kiderült: Románia kivételével szó sincs arról, hogy "egyfajta kisantanti összefogás gyűrűjébe került volna a státustörvény", a környező országok magatartása egyedi, különbözik egymástól.
- Végső soron egyedül a romániai fogadtatás okoz gondot a magyar kormánynak a státustörvényt illetően. A Romániával kapcsolatos tájékoztatás is sok félreértést eloszlatott: egyfelől kiderült, hogy a román megkeresések az Európa Tanácsnál és Európai Uniónál távolról sem találtak olyan visszhangra, mint ahogy azt a híradások vagy a román propaganda igyekezett a maga javára felnagyítani - mondta.
Tőkés püspök hangsúlyozta, hogy az EU részéről Günther Verheugen csatlakozási főbiztos a helyére tette a dolgokat. Az úgynevezett Velencei Bizottságnál történt román közbenjárás sem ért el eredményt, az Európa Tanácsnál indított román kezdeményezés pedig távolról sem olyan veszélyes, mint ahogy az első látásra tűnt.
- Bukarest a román akciópolitizálásra jellemző kampányba kezdett Strasbourgban, azonban ez visszafelé sülhet el, és most már szinte biztos, hogy így is lesz. Románia a látszattal ellentétben nem is annyira a magyar irredentizmustól fél, nem az úgynevezett nem eurokonform elvet tartja szem előtt, hanem elsősorban az érinti érzékenyen, hogy az eddig modell értékűnek beállított román kisebbségpolitika látszata került veszélybe azáltal, hogy a romániai magyar kisebbségen Magyarországnak kellene segítenie. Ezáltal veszélybe kerül az egész román kisebbségvédelmi kirakatpolitika, a modell, a mítosz, mert bebizonyosodik, hogy nálunk nincs megoldva a kisebbségi kérdés, és Magyarországnak kell a többszörösen hátrányos helyzetben lévő romániai magyarság segítségére sietnie - fogalmazott a püspök. +++
