Köszönöm szépen a fordítást, kíváncsian várom a folytatását.
Még az 1844-ben megjelent "Festői utazás a Vág folyón" című könyvben találtam részleteket Szulyó váráról, amit Mednyánszky Alajos vetett papírra:
Volna még egy kérdésem, kérésem. Bár a szulyói vár kis alapterületű, de valamiért kimaradt nekem a délkeleti várrész felkeresése. Az ahol egy bejárati kapuról írnak a váralaprajzokban. Ha valaki lefotózta a nyillal jelölt részletet legyen szíves már felrakni a Topikba.
Ezt már szeretem! Tudomásom szerint még a Topikban nem fordult elő, hogy egyszerre 4 vártúrát ismertetnének a résztvevőik! :-)))
Én még maradnék a szulyói csontnál...
Már csak azért is, mert két szlovák nyelvű könyvben további információkra leltem eme sasfészekről. Mind a Szlovák Cserkészet könyvében {2010} mind a szlovák várképeslapos kötetben {2010} szerepel Szulyó.
Legkorábbi egy XVIII. századvégi metszet. Mivel 1763-ban egy tűzvész elpusztította a fazsindely tetőzetet, már anélkül ábrázolja a csupasz kőfalakat:
Érdemes szemügyre venni az 1880-ban készített fotográfiát:
nagyítva:
Rajta be lehet azonosítani az egyes várrészeket:
a déli várrész lőrése:
A felső lőrés közelebbről nézve:
Ez pedig a legújabb rekonstrukciós rajza Szulyónak. Már az északi várkapu előtt egy palánkfalas várrészt ábrázol + D-vel jelölve egy figyelőposztot. Hogy tényleg létezett-e, azt csak régészeti kutatás tudná eldönteni.
A szulyói vár korai történetét Jaroslav Nespor próbálta rekonstruálni 2006-ban megjelent könyvében.
A szöveg nyersfordítás, az esetleges hibákért elnézést kér a fordító.
Szulyó
Jellegzetességei:
Várrom a súĺovi sziklák tagolt, egyenetlen hegytetőjén (660 m).
Megközelítése:
A turista útmutatótól a Sziklakapun a Súĺovi kisháznál (360 m, nem messze van egy buszmegálló) zölddel jelölt útvonalon a Gótikus kapu sziklaképződmény mellett elhaladva érkezünk a várhoz. A zöld jelzés megy tovább a vár alatti mezőre (kis kút), ahonnan pirossal jelölt útvonalon vissza lehet térni a kiinduló helyre a súĺovi kisházhoz, vagy a Kőgomba képződménytől letérni Súĺov községbe (370 m: autóbusz).
A romantikus tájképpé összeálló sziklaképződmények sokféleségében, valamint a növény- és állatvilág sokszínűségében gazdag súĺovi sziklák Szlovákia legszebb természeti kincsei közé tartoznak. Különlegességeihez tartozik a várrom is, mely figyelemre méltó elhelyezkedése valamint a sziklaszirthez igazodó felépítése miatt.
A hagyomány úgy tartja, hogy a várat a 12. század végén építették. Ezt III. Béla király levele igazolja, mely 1193-as keltezésű, amellyel a várúr a vagyonát Stojslav testvérének, Sulo Vratislavnak adományozta a dalmát háborúban elkövetett hősies tetteiért.
A forráselemzés bizonyította, hogy az adománylevél hamisítvány, de egyértelműen tükrözi az alapvető települési viszonyokat a tatárok támadása előtt. Bár vetületében (?) Roháčra hasonlít, ahogy néha Súĺov várát nevezik, viszont ebben az esetben nyilvánvalóan a jellegzetes sziklatetőről van szó (rupes Rohach). Arról, hogy ezekben az időkben létezett-e az erődítmény, nincsenek közvetlen bizonyítékok. A várról nincs említés se Károly Róbert adománylevelében, mellyel az uralkodó 1336-ban a súĺovi tulajdonát Eliának, a budatíni várnagynak, a hodasi Mátyás fiának adományozza. Eliá személyében a Súlovok legrégebbi ismert őse lépett a történelem színpadára, akiknek a súĺovi sziklák körzetében már lennie kellett rezidenciájuknak. A település szerint a nemzetség átvette a nevet.
1458-ban Magyarországon megválasztották Korvin Mátyást királynak. A fiatal uralkodót nehéz helyzet fogadta. Véget kellett vetnie a feudális anarchiának, és megerősíteni a központi hatalmat. Csaknem egy egész évtizedig tartott, amíg a királyság belső viszonyait úgy-ahogy rendezte. Ezen korszak zárásaképpen kihasználta a Poděbradi Jurajra szórt pápai átkot, és önmaga is küzdvén a cseh koronáért, lelkesen vállalta a keresztes háborút a husztita király ellen.
Az erődöt a sziklás területre rendkívül ügyesen építették fel. Az egyenetlen sziklaormokra, melyek alkotórészét képezik az erődítménynek, várfalakat építettek fecskeépítészettel (?). A sziklák helyzete megszabta a magasan elhelyezett épületek elrendezését, melyeknek az alapvető csoportosulását összekötötte a mesterségesen kiszélesített sziklarés. A folyosót annyira szélesítették ki, hogy a sziklából kivágott lépcsőkön egy ember átmehessen. A szűk átjáró a felső várba torkollott, ahol a palota alatti pince külső falazata (1.) követi a sziklatömb szélét és kőlejárat a felső szintre lép. Innen volt még elérhető a vár felső része. (2.) Felette a teraszon található volt egy ciszterna (3.) melyet a kőszirtbe vágtak bele, és a szikla legfelső részén egy megfigyelőtorony magaslott.(4.) Az alsó vár (5.) töredékesen megmaradt erősítéséhez hozzáépítettek gazdasági épületeket, és az erődítményt előrehúzott erődítő rendszerrel biztosították, melyből megőrződtek a őrző és a védő pozíciók magaslatai (6.) a kőkiugrókon. Felülnézeti képet sok helyen csak a kőbe vájt vágások alapján lehet rekonstruálni, melyek között mélyedések nyílnak az omlások után (?).
A polgárháborúban, a mohácsi vész utáni kettős hatalom idején, Ján Zápoĺsky oldala többszörös vereséget szenvedett. 1529 felénél I. Szulejmán szultán egy óriási sereg élén Magyarországra indult, és Zápoĺsky iránti hűségre szólította fel a nemességet valamint a maradék népet, aki számára elfoglalta Budínt és megfenyegette Bécset. Ekkor az oszmán seregben szolgált a folyami flotta kapitányaként a balkáni Sriemből származó Sebastián úr. Bécset nem foglalták el, és Sebastián átállt Ferdinánd király oldalára. Habsburg ezt bőségesen meghálálta neki.
A Súĺoviak kihalása után a tizenhatodik század felében Sebastián úr, akit származása miatt a latinosított nevén Sirmiensisnek neveztek, Súĺovra királyi adományt szerzett. Ez ellen tiltakozott Juraj, valószínűleg a Súĺoviak melletti ágról, és Rafael Podmanický készséggel a segítségére sietett. Amikor Sebastián Sirmiensis 1550. december 29-én tulajdonossá vált volna, az erődítmény előtt váratlanul Podmanický felfegyverzett emberei jelentek meg. A teljhatalmú úr és az összegyűlt nemesek szeme láttára a várat megrongálták és három helyen felgyújtották. Csakhogy a sokéves hatalmaskodás és önkényesség már a múlté volt. Sirmiensisnek elég befolyása és hatalma volt, hogy a saját jogát megvédje. Ez után a következő évben az ellenfele, Juraj meghalt, és Sebastián úr 1551. november 14-én új adománylevelet kapott Súĺovra.
A Sirmiensisek a megrongált várat felújították, megtelepedtek rajta és a nemzet több generációja különböző funkciókat töltött be fővárosi és vidéki igazgatásban. Sebastián fia Teodóz trencséni alzsupánként és a királyi ítélőtábla szavazóbírójaként működött.
Valóban nagyon szép volt a szulyói várban ugyanúgy,ahogyan a két hete /Hogy rohan az idő! :) / kezdődött vártúránk valamennyi állomásán. Külön köszönöm Neked ezt a képes-rajzos magyarázatot,mely sokat segít saját fotóim szövegezésekor. Jöhet a következő beszámoló! :)
Szaláncon pedig a várba vezető ösvényen a falaktól pár méterre a ciszterna kávájának darabját vettem észre.
Ezen a váron is dolgozgatnak de Kapi várban is megy a meló ezerrel! A Kapihoz vezető utat nagyon jól megcsinálták,Szaláncon viszont csak a ciszternával foglalkoznak egyenlőre és a felvezető utat tették valamelyest járhatóvá. Aznap éppen kistraktorral döcögtek fel a várba az igen keskeny ösvényen.Valami ünnepségre készültek és a hangositáshoz cibálták fel a cuccot.
Dél Zemplén és Vihorlát vártúra 5. állomás - Komlóska Pusztavár (Solymos vára) 1.rész
Az első túranap utolsó állomása a Komlóska felett magasodó középkori erősség volt.
Az andezit sziklákból kialakult 426m magasságú Pusztavár-tetőn levő sziklaplatóra épült Solymos vára. Építtetője a Tolcsva nemzetség. Építési ideje pontosan nem ismert, az ásatások során felszínre került kerámia leletanyag alapján a 13.-14. század fordulója, vagy a 14. század eleje valószínűsíthető.
Alaprajzi elrendezése miatt egyedülállónak számít a hazai várépítészetben.
Felépítése:
A várudvar területén elhelyezkedő két természetes eredetű, csonkakúp alakú kiemelkedés
tetejére kör alaprajzú tornyot emeltek, míg a hegytetőt keresztülszelő szintén természetes eredetűnek tartott keletnyugati irányú árok északi oldalán egy falat építettek, kettéosztva ezzel a vár területét.
Forrás: Gál Mlakár Viktor Komlóska Pusztavár Múzeumi Mozaik 2008.
Törénete:
A Tolcsvák egyik tagja 1255-ben szerepel az oklevelekben, végül a nemzetség férfiágon 1418-ban hal ki. A Tolcsva nemzetség által emeltetett vár csupán kétszer szerepel írott forrásokban, és mindkét említése a 14. század második felére keltezhető. Először 1379-ben bukkan fel, mikor is a birtokos Tolcsva nemzetség tagjai megosztoznak rajta. Sajnos maga az osztály szövege nem maradt fenn, ezért nem tudjuk, hogy ebben, a vár életének időrendi szempontjából már kései periódusban, pontosan milyen épületek emelkedhettek a falak övezte területen. A második és jelen tudásunk szerint egyben az utolsó említése 1398-ból származik. Ekkor már, mint elpusztult és felhagyott vár, castrum desolatum et corruptum Solmusappellatum tűnik fel egy oklevél szövegében.
Forrás: Gál Mlakár Viktor Komlóska Pusztavár Múzeumi Mozaik 2008.
Megközelítése:
A komlóskai Sólyomvár Panziótól balra indul egy földút, amelyet egy kis patak keresztez. A patakon átkelve forduljunk jobbra, míg ily módon a Panziót megkerülve a piros rom jelzéshez érünk. Innen közepesen meredek emelkedőn kb. 50-60 perc a várrom területe. (A jelzett túristaút kb. 40 perc után délnek délkeletnek fordul tartva a meredekségét.)
A város fölött emelkedő sziklaszirt stratégiai jelentőségét már a rómaik felismerték, melynek eredményeként a Kr. u. 1. században erődítéssel látták el a magaslatot. Mai formáját Tvrtko király uralkodása idején, azaz a 15. század elején nyerte el. A törökök már 1503-ban bevették, de a vár szerrkezetét változatlanul hagyták. 1878-ban a monarchia cspatai szállták meg, a második világháború idején pedign az usztasák. Az 1992-95-ös polgárháborúban is szerepet játszott, így többször érte bommbatámadás.
Magyar vonatkozás: A 15. század végén a a terület a Magyar Királyság határosa, így egy ideig határvárként szolgált. Ezen időszak falait jelentősen megerősítik.
A fentieket az információs tábla alapján fordítottam.
Azt hiszem, ilyet sajátkezűleg nem fogok sohasem elkövetni. Hacsak itt is nem állítanak fel egy olyan vaslétrát, mint Lednicen. Azt még be merném vállalni.
találtam légifotót Szulyóról is. Sajnos a fotós kissé benézte a vár{romot} mert annak csak a déli részét kapta le + a déli oldal szikláit, de az már nem tartozott hozzá. Nem is csoda, hogy így járt, hiszen az erősen lepusztult csonkok szinte észrevehetetlenek a levegőből. Így viszont továbbra sem tudok olyan fotóról, ami az eric7 által óhajtott ÉK-i sziklaormot mutatná be közelebbről.
A teljes légifotó, jobb oldalt a vár déli részével.
Világéletemben szédülős ember voltam, így a szulyói vár egyes részeinek megközelítése a számomra igen nagy akaraterőt kívánt. Amikor mondtad, merre is jártál {az ÉK-i csúcs meghódítása} egy darabig utánad mentem, de már a szinte függőleges sziklafal aljában lemondtam az utánozásodról. Így marad a fényképfelvételek tanulmányozása:
Jó lenne tudni, mit jelent szlovákul a pozorovatelna szó, mert így jelzik az alábbi alaprajzon az ÉK-i sziklacsúcson lévő 9-es számú objektumot:
Most egy másik várrészről szólnék, amiről azért több információ maradt meg.
A szulyói várról nem tudok középkori {újkori} metszetet. Az első ábrázolások a XIX. század derekától születtek, így pl. Thomas Ender festménye. Ezek általában a szulyói völgy vagyis déli irányból ábrázolják a grandiózus sziklákon trónoló várromot.
Nos mindkét képen látszik egy emeletes lakóépület. Ennek pusztulását taglalnám most.
Tehát Szulyó várának maradványai ugyanúgy pusztulnak, mint sok ezer más középkori társáé. Ha nem tesznek valamit a megóvásáért, a jövőben már csak mint pompás kilátóhely fog ismert lenni, nem mint egykori erődítmény. A legtöbb kiránduló számára már most is az...
Amikor Szulyóban jártunk, megpróbáltam felmászni a piros körrel jelölt részre. Ugyan nem sikerült végül feljutnom a csúcsra, de azért leírom, hogy elvileg, hogyan lehetséges. Hátha valaki megpróbálja egyszer.
Első lépésként körbejártam a sziklaszirtet és gondolkodtam, hogy a középkorban, hogyan lehetett feljutni. Mivel semmi nyom nem utalt a felfelé vezető útra, így azt hiszem, hogy létrákon lehetett csak feljutni. Nem elképzelhetetlen, hogy a még mindig épségben álló északi falszakasz éppen a feljárat faépítményeinek védelmére volt hivatott.
A felvezető út nyomainak hiánya azonban nem keserített el. Átlendültem az északi falon a szemközti sziklaszirtre (az ábrán feketével jelölve), majd annak meredek falán kezdtem egyre feljebb kapaszkodni. Ez a szikla ugyanahhoz a tömbhöz tartozik, amelyen a boltozat is látható, de a két szirt között egy csaknem méteres szakadék tátong. A tömb északi szirtjén végül fel tudtam kapaszkodni a szikla keskeny csúcsára, ahol kicsit megijedtem, mert északról és nyugatról is hatalmas mélység övezi a magaslatot. Jobbra fordulva előttem volt a tömb déli szirtje a boltozattal, de ekkor már erősen gondolkodnom kellett, hogyan tovább. A két szirt közötti szakadékon még csak csak át tudtam volna ugrani, de féltem, hogy nem tudok visszajönni. Mint említettem, az északi szirt csúcsa nagyon keskeny, így féltem, hogy az ugrás lendülete lehúzna a mélybe. Végül úgy döntöttem, hogy nem ugrok és visszafordultam.
Nálam jobb vagy felszereltebb sziklamászóknak szerintem megoldható a feladat, ezért is írtam le a feljutás egyetlen lehetséges útját. Hátha egyszer valaki megpróbálja!
Esetleg ismertek olyan képet, ami a fenti részt ábrázolja?
Olvassuk el, hogyan látta a szulyói várat Könyöki József a XIX. század végén? Bár az általa felsorolt történelmi adatok jó része légből kapott, de érdemes elgondolkozni, hogy még látott boltozatos szobákat a várromban.
Könyökinek akadnak művészien kivitelezett, eléggé pontos rajzai a várakról. Nos a szulyói, bár minden tiszteletem a várkutató ősöm előtt, véleményem szerint nem tartozik a jól sikerültek közé. Az alaprajzát pedig részben be sem tudom beazonosítani a jelenlegi maradványok alapján.
Megpróbálom összegereblyézni azt a keveset, amit a szulyói vár történetéről tudok. Mert ahogyan eme sasfészek maradványaiból csekély részletek maradtak modern atomkorszakunkra, úgy a históriáját is eléggé homály fedi.
Nem tudni ki és mikor rakhatta le alapfalait? A magyar történészek {pl. Engel Pál, Győrffy György és Fügedi Erik} adattáraiban nem szerepel. Egyedül Fekete Nagy Antal 1941-es Trencsén megyei történeti földrajzában olvashattam az alábbi sorokat:
Tehát a "Rohács" elnevezést {ami a szulyói sziklavilág egyik legmagasabb csúcsát jelenti napjainkban} az egykori jobbágyfaluban kialakított erődített nemesi szállásra érti.
Mégis -- valami várbaráti megérzés azt súgja -- a szulyói vár kialakítása olyan archaikusnak tűnik fel előttem, hogy bátran lehetne a tatárjárás utáni időszak várépítési korszakába sorolni. Nagyon kevés hely akadt az egykori várépítőknek, a legtöbb várrészletet a grandiózus sziklák hasadékainak felfalazásával alakították ki. Igyekeztek kihasználni a kicsiny, de szinte függőleges csúcsokat is beépítve lakóhelyiségekkel.
Szulyó históriája a XVI. századtól válik ismertebbé. Amikor ugyanis 1529-ben Szulejmán török szultán serege Bécset ostromolta, ott a védők soraiban kitűnt vitézségével egy Szirmai Sebestyén nevű magyar nemes úr. Tetteiért Habsburg Ferdinánd király a szulyói várbirtokkal adományozta meg. Ő alapította a Szulyovszky famíliát, akik évszázadokig birtokolták. Csodák csodájára a szulyói vár még az 1730-as éveket is megérte! Hiszen az akkor végzett birtokosztályban megemlítették az egyes szobákat. A felügyeletére közös költségen tartottak porkolábot, aki egyben az erdőcsőszi tisztséget is viselte. 1763-ban azonban egy tűzvész miatt leégtek a zsindelytetői. Mivel akkoriban már a falubéli várkastélyt lakták földesurai, nem tartották érdemesnek újjáépíteni. Azóta az időjárás egyre jobban koptatja maradékát, ami a környék kedvelt kirándulóhelyének számít. Egyedül az egyik pincerészét fedték le boltívvel esőbeállónak, illetve a magasabb részeinek megközelítésére vaslétrákat helyeztek el.
Közreadom az általam ismert rekonstrukciós rajzokat és alaprajzokat azzal a kitétellel, hogy mivel még nem végezték el a műemlék régészeti feltárását, a pontos adatait nem ismerjük. Tehát az alábbi képeken sok lehet a feltételezés.
A topikos vártúra 3. várát Szulyó {sz: Sulov} jelentette. Bár a vadregényes sziklarengetegben magasodó középkori erődítményből csak csekély részletek maradtak fenn, de a hozzávezető zöld turistajelzésről látható fantasztikus sziklaalakzatok és a csodaszép panoráma miatt kihagyhatatlan annak, aki ezt a vidéket keresi fel.
Tényleg derekas munkát végzett a kőművesbrigád! Most hogy már a kivitelező megismerkedett az egykori Bebek-várnál végzendő állagmegóvási munkák nehézségeivel, képet tud alkotni a hosszútávú lehetőségekről. Mert egy vármentés bizony nagy időintervallumot foglal magába.
Bár Boldogkő esetében dicséretes,hogy a háromszög-tornyot végre megnyitották a látogatók előtt,de jelen formájában elég furán hat a látványa.
Egyrészt,ez az acél csigalépcső teljes kersztmetszetében körbemegy a tornyon,igy a falak fotózása lehetetlen úgy hogy ne lógjon be mindenhová a lépcső.
Másrészt,legalább annyit megtehettek volna,hogy a szines graffitiket eltávolithatták volna a falakról.
Harmadrészt,a torony tetején levő bezárt üvegkalitka sem tetszik,mert azon kivűl hogy nem illik oda,miatta ki sem lehet látni a toronyból(egyedül a comix1976 által emlitett műanyagszerű tetőt láthatjuk onnan) ,tehát megakadályoz abban,amiért tulajdonképpen felmásztunk a lépcsőn.
nagyítva: 
a déli várrész lőrése: 
a torony belső lépcsője.
a toronyon látható falelválás( a köppenyezés)
egy befalazott nyilás a külső falon.
itt látszik a külső fal iránya!
kicsit rendellenesen állnak azok a kulcsluk lőrések de a felvezető utat védték.
A teljes légifotó, jobb oldalt a vár déli részével.
A vár déli részének nagyítása.
Beazonosítva az alaprajzzal.
