A részecske bomlásról csak akkor tudunk meg valamit, amikor megvizsgáljuk a részecskét, korábbi állapota ismeretlen. Ekkor omlik össze a hullámfüggvénye, és ha nem bomlott el eddig, akkor újraindul a részecske életciklusa. De ez a vizsgálat nem feleltethető meg a macska dobozának kinyitásának. Mint írtam a macska halálának időpontja utólag is megállapítható, és ez az utólag megállapított időpont jelenti a halált okozó részecskére nézve a vizsgálati időpontot. Tehát a kvantumfizikai vizsgálat, vagy detektálás egyrészt az egyetlen információszerzési lehetőség, másrészt destruktív, vagyis megváltoztatja a részecske állapotát.
És mint írtam, teljesen indifferens, hogy a hullámfüggvény összeomlása abszurd, vagy nem abszurd. Működik a módszer. Az abszurditás nem fizikai tulajdonság.
A kvantumradír egyszerű kitaláció, fizikai realitás nélkül.
Amit itt ír az nagyon gagyi, és egyszerű félremagyarázás. Egyrészt teljesen mindegy, hogy az interferenciát egy filmmel érzékeljük, vagy egyedi fotóérzékelővel végig mérjük a film útvonalát. Semmit nem számít, hogy ezeket az érzékelőket hogyan váltogatjuk. A filmen láthatjuk a sávokat, az érzékelővel pedig érzékeljük az adott pozícióban a fény intenzitását, amely az interferencia következtében hullámzani fog a vízszintes mozgatás során. Lesznek pozíciók, ahol erősebb a fény, és lesznek, ahol gyengébb.
Másrészt a fény fotonokból áll, és az egyedi fotonok kibocsájtásának ideje ismeretlen. Egy intenzív fénysugarat, vagy lézert lehet kapcsolgatni, de egyedi fotonokat nem lehet, mert nem tudjuk, hogy egy atom mikor fogja kisugározni az energia többletét. Olyan ez, mint a részecskebomlás. Tehát ha nem tudjuk, mikor keletkezik az egyedi foton, akkor kapcsolgatni sem tudjuk, és az egyedüli tudásunk az lesz róla, hogy valahol esetleg detektáljuk ezt a fotont, feltéve ha van ott egy detektor. Vagy a fotóérzékelővel, vagy a filmen hagy foltot. És egyetlen foton az legfeljebb egyetlen foltot hagy. Mindig. Erről szól a hullámfüggvény összeomlása. Interferencia kép csak akkor keletkezik, ha a kísérletet milliárdnyi fotonnal megismételjük, és ez kiadja eredményül a statisztikai becslésnek megfelelő hullámzó eredményt. De az interferencia képet egyedi fotonok rajzolták ki, amelyek mindegyike egyetlen pontba csapódott be. Amit itt kvantumradírként próbál leírni, az nem más mint a hullámfüggvény összeomlása.
Harmadrészt nagyon zavaros a tárgyalása, hiszen a film esetében folyamatos intenzív fénysugárról ír, amely hullámzó képet eredményez, a film elvétele esetén pedig egyedi fotonokról. Bizony nem ártana választania, melyikről is akarna mondani valamit.
Tehát felejtsd el ezt a kvantumradírt, mert sima hülyítés.
Mikro-macska: képzeld el a Schrödinger macska kísérletet úgy, hogy marad a bomló részecske, és minden más (a macska, doboz stb.) helyére behelyettesítesz valami kvantumfizikai dolgot. Bármit, rád bízom. Tehát az egész egy kvantumrendszert alkot. Amikor elbomlik (vagy nem) a részecske, akkor a mikro-macska (vagy amit behelyettesítettél) belekerül két állapot valamelyikébe. Szerinted. Szerintem meg: amikor megnézem (vagy képletesen fogalmazva "kinyitom a dobozt"), akkor omlik össze a mikro-macska hullámfüggvénye és nem a részecskebomláskor. Ezt mondja a kvantumfizika. Erről szól a wikipédia idézet: "A kvantummechanika kísérletileg mégis ezt az eredményt erősíti meg."
Kérdésem: jól mondtam, hogy szerinted már a részecskebomláskor eldőlt az állapot? Akkor a wikipédia hülyeséget ír?
Detektor-megsemmisítés:
Hallottál már kvantumradírról? Na arról beszélek. Which path információ mérése után mégis "visszaépül" az interferencia. A mérés nem elég az összeomlasztáshoz, vagy ha mégis összeomlasztja, akkor is visszaállítható az interferencia a which-path információ "kiradírozásával".
Kérdések:
Tehát a kérdések még egyszer és kérlek valahogy reagálj ezekre, mert nem értem hogy miért nem válaszolsz sosem. Igen/nem jöjjön mind a négyre, okés?
1) A mikro-doboz kinyitásakor omlik össze a mikro-macska hullámfüggvénye és nem a részecskebomláskor?
2) A wikipédiából beidézett mondat "A kvantummechanika kísérletileg mégis ezt az eredményt erősíti meg." hülyeség?
3) Hallottál már kvantumradírról?
4) Elfogadod, hogy a kvantumradír kísérletek során a mérés nem omlasztja össze a hullámfüggvényt, vagy legalább is nem végérvényesen és visszaállítható az interferencia a which path megmérése ellenére is?
Ezekre kérlek válaszolj tételesen, igen/nem. Nyilván nem tiltom meg az indoklást, csak szeretném már látni, hogy állást foglalsz. Oké? Előre is köszönöm.
Mikro-macska helyett az eredeti részecske bomlást kell néznünk. A felezési idő megadja a bomlás valószínűségét. De amikor megvizsgálod a részecskét, és az még nem bomlott el, úgy a számlálója újraindul a vizsgálattól.
Sajnos ezt a detektor megsemmisítést nem értem. Nem állapítható meg, hogy egy megsemmisített detektor mért, vagy nem mért, viszont nem mindegy, mikor semmisíted meg a detektort. A hullám elhaladása előtt, vagy után.
Ami fontos. A hullámfüggvény rendes hullámhoz méltóan fénysebességű terjedést ír le. Ezért az útjába kerülő akadályoknál ez a fénysebességű terjedés a mérvadó, nem pedig az, hogy a hullám előtt, vagy után mi történt. A kvantummechanika eddig teljesen klasszikus. A hullámfüggvény összeomlása az, ami sérti az okság elvét, és minden esetre érvényesen mutatja, hogy egy részecske csak egyetlen helyen detektálható, jó lehet a hullámfüggvénye tetszőlegesen kiterjedt a térben. Ezt nehéz megmagyarázni, sőt talán nem is lehetséges, de ez van. A kétréses kísérletnél ennek értelmezése egyértelmű. A súlyosabb problémák az összefonódott állapotú részecskéknél jelentkeznek, amelyek, mivel többen vannak, több helyen detektálhatók, és így a határozatlansági elvet is megsértik, hiszen az egyik részecske megmért állapotából az összefonódott részecske még megméretlen állapota is kiderül, mérés nélkül. Az persze nem bizonyított, hogy ez az információ megelőzhetné, vagy elérhetné a még méretlen részecske fénysebességű hullámát, ugyanis az információ terjedése sem lépheti túl a fénysebességet.
Ha egy mikro-macska van a mikro-dobozban, akkor a doboz kinyitása okozza a hullámfüggvény összeomlását?
"A kétréses kísérletről. Egyáltalában nem kell a résnél detektálni a részecskét ahhoz, hogy az interferencia megszűnjön. Elég, ha elzárjuk az egyik rést. A résnél való detektálás csak egy újabb lehetőség a rés bezárására."
A mondandóm lényege az, hogy az interferencia megmarad, ha menet közben megsemmisítem a detektort. Tehát mérek, de mégsem omlik össze a hullámfüggvény.
Teljesen indifferens, hogy a hullámfüggvény összeomlása abszurd, vagy nem abszurd. Működik a módszer. És persze csak a kvantummechanika által behatárolható részecskékre működik. Ezen semmi fontolgatni valója nem akad egy fizikusnak, csak használnia kell, és az sem könnyű.
Az is éppen elég abszurd, hogy Schrödinger a saját elméletét tartja abszurdnak, de ennek nincs gyakorlati jelentősége, hiszen helyes előrejelzéseket tesz a mikrovilág működéséről.
Én amúgy hiszem, hogy az EPR paradoxonban felvetett rejtett paraméterek léteznek, még ha a Bell egyenlőtlenség ezt cáfolni látszik is. Ugyanis elég nyilvánvaló korlátokba ütközünk a mikrovilágra vonatkozó méréseink közben, nevezetesen abba, hogy amit mérünk, és amivel mérünk, ugyanannak a mikrovilágnak a része. A részecskék bizonytalansága mellé a mérőeszközeink bizonytalansága járul. Emiatt elvileg lehetetlen nagyobb pontosságú mérés elvégzése, mint amilyen a mikrovilág elemei közötti viszonyban fennáll. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mikrovilág elemei ne lehetnének maguk is tetszőlegesen bonyolult felépítésűek. Csakhogy ezt képtelenek vagyunk vizsgálni, mivel mi csak a számunkra elérhető részecskék kölcsönhatásait tudjuk mérni. De a vizsgálandó, és a vizsgálást végző részecskék rendszerének bizonytalansága önmagában is megnehezíti a méréseket, ezt nagyon fölösleges megfejelni a tudatuk bizonytalanságaival, amelyeknek semmi köze a kvantummechanikai méréshez. A gyorsítók kísérleteinek milliárdnyi méréseredményét soha nem fogja látni ember, azokat számítógép elemzi, és szortírozza. Attól még ezek a mérések valóságosak.
A kétréses kísérletről. Egyáltalában nem kell a résnél detektálni a részecskét ahhoz, hogy az interferencia megszűnjön. Elég, ha elzárjuk az egyik rést. A résnél való detektálás csak egy újabb lehetőség a rés bezárására.
"Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.
A kvantummechanika kísérletileg mégis ezt az eredményt erősíti meg."
És ha túllépünk ezen a mikro-makro-macska kérdésen és elfogadjuk hogy mikrorendszer, akkor a doboz kinyitása okozza az összeomlást vagy sem?
Viszont ha tartod az álláspontodat, akkor tényleg adj meg valami hivatkozást, mert a wikipédia ugyan nem a legmegbízhatóbb, de legalább valami. Úgyhogy mondd meg, honnan lehet tudni, hogy hülyeséget írnak a wikipédián. Mondjuk laikus szintű olvasmányos cikk nekem elég (sőt, jobb is lenne mint valami mérési jegyzőkönyv).
Nem gondolom, hogy ez probléma. Teljesen mellékes, hogy makro macskát, vagy mikro macskát (értsd: kvantumjelenséget) vizsgálok, a dolog filozófiai része érdekes. Schrödingernek sem az volt a baja (gondolom) hogy egy makromacska nem lehet kettős állapotban, hanem az, hogy egy létező valami nem lehet kettős állapotban. De ha ez is volt a baja, nekem nem ez.
Tehát hagyjuk szegény macskát. Legyen egy elektron mondjuk.
"A detektor után meg jó messzire elmegy a fény és egy tükörr Jön a részecske, jelez az egyik detektor."
Inkább így:
A detektor után meg jó messzire elmegy a fény részecske és egy tükörről visszaverődik egy ernyőre, így jó sok időnk van míg visszaér. Jön a részecske, jelez az egyik detektor...
A kvantummechanika a részecskékről szól, és nem macskákról, és egyéb egzotikus fci-fi-ba illő szituációkról. Akik ezt tanulják, azok tehát részecskéket vizsgálnak, és nem engednek be háziállatokat a részecskegyorsítóba. Így hát amit a könyvekben a kvantummechanikáról való filozofálgatásokat olvashatsz, semmi köze a tényleges kvantummechanikához, és fizikai kutatásokhoz. A fizikus a megvalósítható mérésekben gondolkodik, és nem a lehetetlenben. A macska zombiállapotáról nem tanulnak a fizikusok. A hullámfüggvényről tanulnak, és arról, hogyan lehet ezt használni. És persze nyilvánvaló, hogy ezt elvont bonyolult matematikai jellege miatt lehetetlen elmondani olyannak, aki ezeket nem tanulta. A kvantummechanika nem az értelmezése miatt erős, hanem a gyakorlati hasznossága miatt.
"A kvantumfizika mai állása szerint a hullámfüggvény összeomlását a megfigyelés (és nem a mérés!)"
"Minden megfigyelés már önmagában mérés."
Nem értem. Minden bogár rovar és minden megfigyelés mérés. Nem minden rovar bogár és nem elég mérni, meg is kell nézni az eredményt. Hm? De mindegy. Mondok valami mást.
Vegyünk a macska helyett egy egyszerűbb esetet. Kétrés kísérlet, a réseknél detektorral. A detektor után meg jó messzire elmegy a fény és egy tükörr Jön a részecske, jelez az egyik detektor. Megvan a which path információ. Azaz... biztosan megvan? Hát a detektor megváltozott, ez biztos. De a kutatónál még nem jelent meg a which path információ, ez fontos. Összeomlott a hullámfüggvény? Szerinted igen, szerintem nem. Egész pontosan szerintem a detektor szemszögéből igen, a kutató szemszögéből viszont nem. Mert most a kutató megsemmisíti a detektort és mindent, ami bármilyen módon utalhat arra, hogy jelzett-e a detektor. Ez fizikailag nyilván problémás. Mondjuk egy fekete lyuk közelében van és oda beleengedi valahogy a detektort, vagy mittudomán. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan tudja megoldani hogy semmi ne szivároghasson ki. De elvben talán(?) lehetséges. Lehet hogy itt bukik a dolog. Mindegy, most tegyük fel hogy sikerült, semmilyen módon nem nyerhető vissza a which path információ a kutató számára. És innen kezdve az ernyőn interferenciát fog látni. A korábbi detektoros mérés ellenére.
Szerintem ez így van, hadd ragaszkodjak az eredeti álláspontomhoz. Várom az ellenérveket, esetleg hivatkozásokat.
Ez alapján tehát a macska nincs határozott állapotban, hanem zombi állapotban van. Ez zavarta Schrödingert, meg valószínűleg a legtöbb értelmes embert, nyilván. Szerintem mellékes, hogy egy macska valójában makrorendszer, helyettesítsünk be a macska helyére bármilyen mikrorendszert, akkor is zavaró. Az a zavaró benne, hogy a doboz kinyitása lesz az összeomlasztó hatás.
Az általad leírt értelmezés egyébként elég jó és logikus. Csak azt nem tudom, hogy akkor miért nem ezt írják sehol. Vagy hogy hol írják ezt le értelmesen, eloszlatva a tudatos megfigyelő mítoszokat és egyebeket?
Továbbá abban segíts kérlek, hogy elmondod, hogy mikor és miért dőlt meg az az értelmezés, miszerint a macska zombi állapotban van. Vagy szerinted nem is volt ilyen értelmezés? Mit jelent a koppenhágai értelmezés?
Úgy van! El kell választani a jelenséget a rések makrofizikai anyagától és az ernyő anyagától, valamint a forrásban, a kisugárzást végző töltések egymásra hatásától!
Mert ezek mind csak makrofizikai hatásaikkal teljesen meghamisítják a hullámfüggvényeket.
"A kvantumfizika mai állása szerint a hullámfüggvény összeomlását a megfigyelés (és nem a mérés!)"
Minden megfigyelés már önmagában mérés.
Vannak olyan feltevések amelyek szerint az eredményről pusztán tudomást szerezve az eredményhez kapcsolódó további eredményeket okozó folyamatok és ezzel a kimeneteleik megváltoznak.
Ezek a feltevések a jövőbelátás azon eseteihez sorolhatók amikor a látnok látta a jövőt, ezért elkerülendő a halálát, megváltoztatta a lépéseit amitől új jövő keletkezett.
Kvantumszinten akadnak olyan jelenségek amikek között könnyen összefüggéseket találunk, de ugyanott más összefüggések is felismerhetők.
Az már csak a megállapítást leszűrők önös érdekének a függvénye, hogy a misztikus homályt vagy a tudományosan igazolható összefüggéseket említik.
A macska állapota nem a doboz kinyitásakor dől el, hanem amikor a részecske elbomlik. Amikor kinyitod a dobozt, akkor vagy egy élő macskát találsz, vagy egy olyan halott macskát, amelyikről némi vizsgálattal elég pontosan megállapítható, mikor pusztult el, így az is kideríthető, a részecske mikor bomlott el. A részecske bomlására ez az időpont lesz a jellemző adat, amit a részecske hullámfüggvénye határoz meg, és nem a doboznyitás időpontja, amely viszont kizárólag tőlünk függ. A macskának viszont nincs hullámfüggvénye, így összeomlásáról is értelmetlen beszélni. Csupán egy valószínűségi változót rendelhetünk a macska életben levőségéhez, ami egy tisztán matematikai fogalom, és semmi köze a kvantummechanikához. A részecske bomlásának ezen elbonyolított módon való megfigyelése kizárólag a saját észbeli hiányosságunkat bizonyítja, hiszen azt sokkal egyszerűbben is megfigyelhetnénk.
Schrödinger macskájával az a legfőbb baj, hogy azt nyilvánvalóan szemléltető hasonlatként találták ki, nem pedig konkrét kvantummechanikai szituációként, mégis sokan kvantummechanikai feladatként kezelik, és nem hasonlatként. A kvantummechanika megértése nem könnyű, mivel távol áll a hétköznapi gondolatainktól, éppen ezért használnak hasonlatokat a szemléltetésénél. De a hasonlatok mindig sánták, és könnyű félreérteni, félremagyarázni őket. Ennek a félremagyarázásnak viszont semmi értelmes célja nincs.
A kétréses kísérletnél semmi olyan szubjektív elem nincs amit te megpróbálsz bemagyarázni. Kizárólag a detektorok elhelyezése, és jelzései, illetve a rések jelenlétei (a fénysebességgel haladó hullámfüggvény elhaladásakor) számítanak. Ha mást olvastál valahol, amiben biztos vagyok, akkor az nem igaz.
A térben kiterjedt hullámfüggvény összeomlása egyetlen detektálási pontba természetesen sérti az oksági kapcsolatok fénysebességben maximált makrofizikai értelmezését, azonban ezt a kvantummechanikai tapasztalatot tudomásul kell vennünk. De éppen, mivel ez a jelenség kizárólag a kvantummechanikai hullámfüggvény jellemzője, a legfontosabb dolog a tisztánlátásunk megőrzése érdekében, hogy a kvantummechanikai szituációt elválasszuk annak makrofizikai háttértől, környezetétől. Sok botcsinálta filozófus, és műkedvelő fizikus ellenben éppen az ellenkezőjéből csinál sportot, vagyis abból, hogyan lehetne a makrofizikába átvinni a kvantummechanika furcsaságait.
Mivel én semmilyen kvantumfizikai elméletet nem dolgoztam ki, de még csak kísérleteket sem végeztem, elég nehéz válaszolnom erre. Viszont a fellelhető ismeretterjesztő irodalom ezt mondja. Ha szükséges idézni, akkor megteszem, de gondolom a neten magad is találsz ezt-azt. A kvantumfizika mai állása szerint a hullámfüggvény összeomlását a megfigyelés (és nem a mérés!) okozza. Nyilván lehet vitatni. Ajánlom figyelmedbe a kvantumradír, késleltetett kvantumradír és egyéb késleltetett választásos kísérleteket és persze a Schrödinger macskával kapcsolatos írásokat is - ezek alapján számomra elég nyilvánvaló, hogy a megfigyelés a döntő motívum.
Én ezekről hallottam, úgy tudom ez a mai fő álláspont. Ha esetleg nem így van, akkor jöhetnek a linkek és olvasok szorgalmasan és előre is köszönöm.
Bár nem vagyok szakértője a témának, de szerintem teljesen téves szemléletmódot írtál itt le. Vagy lemaradtam volna a legújabb fejleményekről?
"Ebből a szempontból Schrödinger macskája rossz példa, mivel a macska nem írható le hullámfüggvénnyel."
Köszönöm a pontosítást. Ezen túlmenően van ennek jelentősége? Legyen a részecske hullámfüggvénye, ami összeomlik. Viszont a macska állapota is a doboz kinyitásakor dől el, mert akkor omlik össze a hullámfüggvény.
"Valójában nem az információ ismerete számít, hanem az információ keletkezése, a kvantummechanikai mérési szituáció, mérési rendszer működése."
Nekem hirtelen Wheeler ugrik be, aki többször, többféleképpen kihangsúlyozta, hogy igenis a tudatos megfigyelés számít és nem maga a mérés. Persze mások is.
De inkább nézzük a késleltetett választásos kétrés kísérleteket, avagy a kvantumradír kísérleteket. Azokat mivel magyarázod? A becsapódás nem számít, a detektor nem számít, csakis az számít, hogy leolvasom-e az eredményt. Amíg nem olvasom le, addig akár vissza is állíthatom a hullámfüggvényt. Ezt elég sokan leírták és ez tudtommal a ma leginkább elfogadott koppenhágai értelmezés.
A fentiek az én ismereteimet tükrözik, természetesen lehet hogy tévedek. De megmondom őszintén, döbbenetes számomra amit írsz. Vagy én vagyok nagyon lemaradva, vagy te. Te mit gondolsz?
Valójában nem az információ ismerete számít, hanem az információ keletkezése, a kvantummechanikai mérési szituáció, mérési rendszer működése. Vagyis az, hogy történik-e valami a detektorral, vagy sem. Ez pedig teljesen független attól, hogy valaki látja-e a detektort, vagy nem látja. A világegyetemre is kiterjeszthető hullámfüggvény nem az agyunkban omlik össze egyetlen pontba, hanem a detektoron. Sajnos ezt a körülményt sokan nem veszik figyelembe, és félremagyarázzák a kvantummechanikát, annak titokzatosságát kiemelendő. Ebből a szempontból Schrödinger macskája rossz példa, mivel a macska nem írható le hullámfüggvénnyel. Ettől függetlenül a macska életben levőségéhez rendelhető valószínűség, de ez már nem hullámfüggvény. A macska halálát okozó részecskének van hullámfüggvénye, de az nem a doboz kinyitásakor omlik össze, hanem egy általunk nem megfigyelt időpontban, és ehhez rendelhetjük hozzá a macska életben levőségének valószínűségét. A macska életét egyéb figyelembe nem vett tényezők is befolyásolják, amelyeknek semmi köze a kvantummechanikához, de az említett valószínűséghez igen.
Volna egy általános kérdésem a kvantumfizika jelenlegi elképzeléseire vonatkozóan. Én úgy tudom, hogy a koppenhágai értelmezés a többség szerint elfogadott és ez kimondja, hogy ha kinyitom Schrödinger dobozát és látom hogy meghalt a macska, de mielőtt bárkinek elmondanám ezt, a fejemre esik egy tégla, akkor Wigner barátja újra kinyitva a dobozt akár élő macskát is találhat benne.
Magyarul: nem a mérés, hanem (adott kvanutmrendszerre vonatkoztatva) a tudatos(?) megfigyelés az, ami a hullámfüggvényt összeomlasztja. Hiába van mérési eredményem, ha azt megsemmisítem, akkor (rám) nincs hatása. Lehet párhuzamos univerzumba átpattanni, vagy bármit, a magyarázat nincs meg, de nem is fontos. Viszont a különböző késleltetett választásos és kvantumradír kísérletek tudtommal ezt az elképzelést elég jól körbe is bástyázták, tehát hogy a tudatos megfigyelés miatt omlik össze a hullámfüggvény és onnan kezdve meghatározott a rendszer állapota.
A következő dologra viszont nem tudom a választ, mármint hogy mit mond erre a kvantumfizika (koppenhágai értelmezése).
Első dolog, hogy a méréseimnek kell, hogy legyen valamilyen icipici bizonytalansága. Például ha elvégzek egy kétrés kísérletet és a résekhez detektort teszek, akkor nem lesz interferencia. Miért? Mert megnéztem. De mi van, ha csak mérési hiba történt. Jelzett a detektor, de nem az én fotonom miatt, hanem valami külső zavaró hatás miatt. Nullánál biztosan nagyobb az esélye, hogy a mérésembe bezavart valami. Lehet tetszőlegesen kicsi, de nullánál azért nagyobb. A példám lehet, hogy rossz, de nem is akarom túlmagyarázni ezt: egyszerűen sosem 100%-osan biztos egy mérés helyessége.
Ha ezt a "minimális bizonytalanság" tényét elfogadjuk, akkor ebből érdekes dolgok következnek. Javítani nem tudunk rajta, de rontani igen! Képzeljük el, hogy szándékosan lerontom a mérésemet és csak az esetek 70%-ában egyezik a megfigyelhető kimenetel a tényleges kimenetellel. Tehát például nem a macskát látom, amikor kinyitom a dobozt, hanem egy kijelzőt, amin ez áll "a macska meghalt" és ez az esetek 70%-ában valóban igaz, 30%-ban viszont nem. Ezt követően persze majd megnézem a macskát is és a 70:30 arányt ellenőrizhetem ha sokszor végzem el a kísérletet.
A fenti berendezés mellett (macska + kijelző 70:30 arányban jelez valós:hamis állapotot) vajon a kijelző leolvasásakor a "tudatos megfigyelés" esete fennáll, vagy sem? Ez kérdés azért problémás, mert ha a válasz:
- igen) akkor elfogadom, hogy bár nem tudom 100% biztonsággal hogy él-e a macska, de valamiféle méréssel mégiscsak kibillentettem a zombi állapotból. Viszont a 70:30 arányt szépen ronthatom egészen addig, amíg teljesen független (vagy majdnem teljesen) lesz a kijelző állapota a macska életben lététől. Ebből meg már az is következik, hogy ha Mariska néni átkapcsol egy másik tévécsatornára, na az is összeomlasztja a macska hullámfüggvényét. (Itt feltételeztem, hogy valami icipici valószínűségi kapcsolat fennáll a macska állapota és a televízió műsor között, hiszen az ősrobbanás óta létező, közös múltú részecskék áthálóznak mindent. Ha ez valakinek problémás, akkor gondoljon arra, hogy mondjuk a macska megmérgezése során a dobozon belül valami icipici változás bekövetkezett, ami miatt mondjuk a hőmérséklete 10^-3000 fokkal emelkedett, vagy sem, és ha valami elvetemült tudós épp arra jár a szuperhőmérőjével, akkor valami apró jelet érzékelhet.)
- nem) ezzel az a probléma, hogy ha 100% közelire növelem a kijelző + macska állapotai közötti korrelációt, akkor nyilván nem lehet, hogy nem. Azért, mert a jól ismert kvantumkísérletekről beszélünk így, amelyeknél 100% közeli a kísérlet megbízhatósága.
- néha) ez meg úgy értendő, hogy amikor fals a kijelző állapota, akkor nem omlik össze a hullámfüggvény, de egyébként meg összeomlik. Én viszont nem tudom, hogy egybeesik, vagy sem. Tehát megfigyeltem valamit (kijelzőt), amitől a macska hullámfüggvénye vagy összeomlott, vagy sem, de én nem tudom, hogy megtörtént-e az összeomlás. Ez még idáig egészen emészthető, de most jön a lényeg, ami egyébként nagyon hasonlít az első "igen" esetre. Rakjunk be jó sok "majdnem-független" kijelzőt és jó sok megfigyelőt, mindegyik olvasson le egy-egy kijelzőt. Azután beszéljék is meg, hogy mit láttak, hogy biztosan közös rendszert alkossanak. Ezután majdnem biztos, hogy egyikük kijelzője beletrafált a macska állapotába, tehát a hullámfüggvény összeomlott. Noha valójában továbbra sem tud senki semmit, így sok mindenről beszélhetünk, csak tudatos megfigyelésről nem. A rendszert tehát gyakorlatilag érintetlenül hagytuk, a hullámfüggvény mégis összeomlott.
Hát nem tudom, hogy érthető-e a kérdés (amit még fel sem tettem, de gondolom adja magát). Remélem nem bonyolítottam el nagyon. A kérdés ugye az, hogy mit mond erre a kvantumfizika, az ilyen "megzavart megfigyelés" mikor számít megfigyelésnek és mikor nem. A fenti esetben mikor és mitől omlik össze a macska hullámfüggvénye?
Tudna nekem valaki valami szabatosabb definiciót adni a fázisátalakulásra (nem olyanra gondolok, hogy néhány fizikai tulajdonsága megváltozik az anyagnak)..valami egzaktabb választ...please
Az első és másodrendű fázisátlakiláson kívül van még másfajta?
Szokás a kvázi-részecskék (exciton, fonon, polaron, magnon...stb..) fázisátalakulásáról beszélni?
Lehetséges e egyetlen molekulára értelemezni a fázisátalákulást....(függetleníteni a fázistól, sokaságtól)....olyanra gondlok, hogy pl csökken egy molekula szimmetriája...
vagy akár a megfigyelt rendszerem a fázistér (rohadt fázis szó :) egy tartományában van és átkerül egy másik tartományba, ahol stabil?
Lehet, hogy igaz, de szinte semmit nem árul el róla a cikk, csak annyit, hogy nem nehézkvarkokra bomlik, mint ami a Higgs-bozonnal történne, hanem "normál" kvarkokra......
Rámész a "Szabályok az oldalon" gombra, rögtön bezárod, aztán már kattinthatsz is az "Atomfizikára" Olvasod legalább 40 percig, és utána rámehetsz az "Antieinstein"-re. Csak két oldal van. Nem számít, ha mindennap elölről kezded.
Hozzáférés megtagadva, a látogatásod nincs számontartva, ami annyit tesz, hogy számomra te nem is jártál itt! Ok: A számítógéped pool-os, dinamikus Ip címet használ. Ez annyit jelent, hogy minden új netrecsatlakozáskor másik Ip címet kapsz a szolgáltatódtól, ami mégcsak véletlen sem adja vissza a valódi tartózkodási helyed, beazonosíthatatlan vagy, és emelett a látogatásaid során rögzített minden adatod egy új csatlakozáskor számodra elveszne, ami miatt mindent előről kellene kezdened. Ezt megelőzendő nem rögzítem a látogatásodat és az oldalhoz való hozzáférésed is megtagadom. Javaslat: Gyere vissza egy statikus, fix Ip címet használó gépről!
