90-100 körüli heteim voltak 1000m feletti szintemelkedésekkel, ahhoz képest ez óvatos :) Igazából a lábam állapotától függ, hogy mikor mennyit - valaki írta korábban, hogy ahogy teltek az évek, egyre szöszmötölősebb lett az elindulása (öltözködés, frissítő összekészítés, stb.). Én is ezt vettem észre magamon, ezért szeretek - ha elindulok - hosszabbakat futni, mert így javul a hatékonyság :)
Nekem is fájt már körbe a bokám, külső talpél, külső bokacsont környéke, bokahajlat (peroneus tertius), belső bokacsontom környéke (az pontosan nem tudom miért, de lehet áttételes dolog), ezért hittem, hogy a bokámmal van baj, amit ugye a boka ízületbe adott szteroid injekció nem mulasztott el. Mire továbbléptünk volna orvosilag, akkor ütött be a járvány. Utána műveltem ki magam peroneus ügyileg a netről.
Peroneus brevis és longus inai tapadnak ott. Szerintem én is azzal szopókázok/tam az elmúlt hónapokban. amikor tényleg szar volt, akkor a bal lábamra állva ha rogyasztottam a térdemet, akkor feszülést éreztem a bokámban.
Ha úgy gondolod ez a probléma, akkor keress peroneus nyújtó gyakorlatokat. Mondjuk nekem az és a hengerezés nem igazán segített. Úgy másfél hónapja elkezdtem Motto reuma tapasszal ragasztgatni, és most négy hete futok. Nem hibátlan, de működik. Hetente növelem a távot egy kilométerrel, kisebb jelezgetései vannak, de működik. Mindenféle kenegetés, borogatás, nyújtás, hengerezés, kineziológiai tapaszolás mellett ugyanez nem volt elmondható. Olyan humbugnak tűnő dolog ez a Motto tapasz, de nekem talán már a második izom problémámon segített.
Nekem most "nagyszopó" hét van, amit a szakvezetés pihenőhétre változtatott a csülköm miatt.
Feszül a jobb bokám és a keddi edzésen a gyors részen úgy szétesett a mozgásom, hogy állatira megfájdult a bal térdem is. Szerintem a jobb bokám kímélése miatt terhelhettem félre.
Szerencsére a térdem szerdán már rendben volt. A bokám meg érdekes módon a hosszú futások végére áll be. Nem is fáj igazán, csak bemerevedik valahogy.
Az az érdekes, hogy igazából nem tudok egy olyan pontot, ahol rendesen fájna. A külső talpélem bokacsont előtti része a legérzékenyebb.
Masszírozom, kenem, nyújtom. Jó lenne, ha nem adná föl...
Ha bárkinek van valami tanácsa a témában, szívesen fogadom!
Idén kellemesebb lett volna az időjárás az UTH-ra, mint a tavalyi hőség volt a hozzám hasonló lassúak számára. A sarokgyulladásom miatt 2020-ban akkor sem tudtam volna indulni, ha nem fújják le. Február 7-én volt az a terepfutásom a Mecsekben, ami után már csak próbálkozásaim voltak három hónapig, mind fájdalmas eredménnyel. Három hete nagyon óvatosan újrakezdtem, a tegnapi 18 km/400 m-es terepfutás után azonban úgy tűnik minden rendben, ezért gyógyultnak tekintem magam. Ismét sokat tanultam, ezután nem fogom elhanyagolni a nyújtást/masszírozást és a heti edzések egy része kerékpár lesz, mert az bármilyen könnyed futásnál jobban kíméli a sarkam.
Cél a Vadlán Ultra Trail 100-as távja október első hétvégéjén - tavaly egy családi program miatt ki kellett hagynom és helyette az Ultrabalaton Trail-en indultam, de annyi jót hallottam a szervezésről/szervezőkről, hogy első helyre került a prioritási listán.
Jó futást mindannyiótoknak, örömmel olvasom a beszámolóitokat, visszaemlékezéseiteket és a Garmin órás elemzéseiteket is.
Az első mondatom után is tennem kellett volna egy ilyet :-))
Én elégedett vagyok azzal, amit el tudok érni annyi edzéssel, amennyire időt szánok. Évtizedek óta alapvetően önmagammal versenyzek és soha nem bosszant ha kikapok :-)
Halál mindegy, hogy ki mennyit hogyan sportolt régebben. Az számít, hogy most hogy állunk hozzá és ebben a topikban tök inspiráló ez a sokszínűség. A régmúlt esetleg abban segíthet, hogy vannak akár évtizedes tapasztalatok (jók-rosszak, de legalább sokéves minták) olyankor meg nyilván idegesítő amikor megrohan a nosztalgia :))
Másrészt azt pláne nem gondolnám, hogy aki fiatal korában nem sportolt azzal bármi gond lenne. Ha jól emlékszem párezer hozzászólással lejjebb kezdett el az itteni tanácsok alapján (is) a nulláról amatőr futóedzésekbe kezdeni Lubics Szilvi.
Kösz a gratulációt, mert jól esik, de az én dicső múltam csak annyi, hogy folyamatosan sportoltam.
A versenyeken az eredmény lista első részében igen ritkán bukkantam fel. Érmes pozícióban egy 15 éve rendezett 3 fordulós helyi téli terepfutó verseny véletlenül összejött összetett 3. helyének kivételével csak a serdülő és ifi korszakomban, de akkor is csak csapatban, mert a korcsoportomban az egyesületünkben is 3-nál többen voltak nálam gyorsabbak.
Szóval nem voltam régen sem sokkal gyorsabb, mint jelenleg, csak fiatalabb :-)
...hát, én is beszállhatnék a "Ki érzi magát legkevésbé sportolónak now and ever" versenybe, és komoly esélyeim lennének az élen végezni! :) Nekem Spenót pályafutása pl. egy sosem volt tárházát mutatja a sportolásnak. Gyógytesisként tengettem ált.isk. és gimis éveimet, néha volt egy-egy tanév, amikor valamiért rendes tornára is jártam a Radnótiban Hajdú tanár úr óráira... Ermaknak tán ismerős a név. :) Sportban max a betonasztalos ping-pongozás volt, meg az órák alatti amőbázás, mint szellemi sport. Utána felnőttkorban semmi, egészen a krisztusi korig, meg épp 2000-et, szép kerek évszámot írtunk, szóval akkor alkalmas volt az idő, és Lelkiismeret (itteni ős topiktag :) ), rávett a futásra, egy fogadás keretében a boldogult emlékű Népstadion 600 méteres salakpályáján. Ha nyerek, kapok egy sportórát Leandertől (ős topiktag, ja, és a feleségem :) , ha veszítek, akkor egy csokit (már a próbálkozásért magáért). :) ...és... futó lettem, maradjunk ennyiben, egy szép, körlapjánál tekerhetős Timex sportórával, 30 kört lehetett benne tárolni tán? :)
Én azért nem vagyok biztos benne, hogy behozhatatlan lenne a km előnyöm.
Voltak nékem is közel 0km-es illetve alig néhány 100 km-es gyenge éveim, így amilyen tempóban gyűjtöd a kilométereket simán megelőzhetsz a következő 20-30 évben. Bár próbálom nehezíteni a dolgodat :-)))
Ja persze, köszi! :) Nektek elég erre a sok versenyre eredményre visszagondolni egy sörrel a kézben a fotelból.... nekünk meg már kevés az életünk arra hogy ezt behozzuk! :) Szép múlt, sok munka minden elismerésem!
Ha ti rosszul érzitek magatokat, akkor én hogy érezzem magamat ?
Tőletek sokkal kevesebbet sportolok mostanában és gyorsabb sem vagyok. O/O alig 1 éve az országutak bringás ördöge és már nem csak futni de bringázni is sokkal gyorsabban és többet tud mint én valaha is tudtam. Te vasárnap könnyedén kocogtál egy 3 órán belüli 30 km-es hétvégi hosszút, annyit én már évek óta nem futottam folyamatosan aszfalton :-)))
Basszus! Elég rosszul érzem magam ennyi sportoló között. :)
Én mindig béna voltam. Anyám beíratott judora, de nem mertem elmondani az osztálytársaimank, nehogy elverjenek :) Aztán valahogy szerencsésen jött ki egy helyzet, mert az egyik erős srác megtudta, hogy judozom és megkért, hogy mutassak valamit. Pont a válldobást sikerült megmutatni. Elvitt 3 padot és többet nem kellett menekülnöm. :) Ezért nem is futottam, csak később, amikor kajakoztam. Ott télen sokat kellett futkosni...
Egyébként ehhez eleinte annyira gyenge voltam, hogy tanmedence lapátot kaptam, hogy tudjam tartani a tempót a 4-es többi tagjával. :)
Aztán valahogy megerősödtem, de később, amikor rugbyztem, ez nem volt elég, mert ott megint futkosni kellett... Egy társam brutális sérülése után ezt is hanyagoltam.
Itt jött sok bringás és kocogós és gyúrós év, de csak fingilingi szinten csináltam.
Ezen most már nehéz lenne változtatni. A sakkhoz meg hülye vagyok... :)
Bontott junior korosztályok voltak akkoriban, 17-18 (JunB) és 19-20 éveseknek (JunA) és külön értékelték. Triatlonban az a jó, hogy rengeteg táv és korcsoport van, U20-ban néha el-el lehetett csípni így jobb eredményeket (OB-k, diákolimpiákon).
De a 95-ös Fonyódon tényleg jól kijött a lépés, abszolútban is jó helyen voltam (6 asszem?) pedig ott elég erős mezőny volt és nem volt egy könnyű pálya. Meg hát Csabi előtt végezni egy OB-n azért nem sűrűn adatik meg, ott összejött még ha éppen ő is cseszte el :D
Ráadásul életemben először (és utoljára) a tárgynyeremény is jó volt és talán 200 márkát is nyertem mert valami ETU hivatalos nemzetközi verseny volt - persze nem indultak szinte csak magyarok :D
De hogy mennyire nem kiszámítható ez, aztán 96-ban és 97-ben is feladtam a féltávot verseny közben, pedig akkor gyorsabbnak kellett volna lennem (elvileg).
Na jó, nosztalgia off (baszki ez 25 éve volt), most épp az van fókuszban hogy valahogy elérjem azt a szintet futásban amit 11-12 évesen tudtam. De ez is egy jó kihívás.
Köszi! Ja, dobogóról sokszor maradtam le, inkább ilyen második vonalbeli versenyző voltam. Ritkábban jött ki jól a lépés.
Nekem nem szénhidrátprobléma volt (bár lehet az is benne volt), de volt frissítési hiba bőven. A mai tudásunkkal visszatekintve teljesen megdöbbentő módon sót nem pótoltam bringa közben, amikor meg már kifogyott futáson akkor nyilván már nem segített a zacskó sótabletta. Gondok lehettek az ozmozitással is (gél, víz pótlás nélkül valszeg) ami miatt hasmenés, ami miatt újabb sóveszteség, satöbbi.
Igazából csak powerbart nyomtam, sima vízzel a bringán emlékeim szerint. És még azt is el tudtam cseszni, mert kb 50km-nél csapott hátba Zsozsi, én hülye meg elmentem vele kb 20 kilit (nem kellett volna) és emiatt kihagytam egy előre beütemezett powerbar evést (nagyon nem kellett volna). Mindegy, majd legközelebb jobban csinálom :D
A lassulást mi alapján számoltad? Saját tapasztalat?
Próbáltam a neten keresgélni a (test)súly/sebesség összefüggésére, hogy megtudjam, az elmúlt hónapok javulása mennyire tudható be a fogyásnak.
Tudományos cikket (ahol mondjuk 2-3-5 kg-ra terhelt futómellénnyel kellett volna futópadon, fix pulzuson futni), nem találtam. Fellrnr és még egy honlap szerint 1 kg testsúlyváltozás kb. 0:04 s/km tempóváltozást eredményez.
HCS77 kolléga mellénye 4-5 kg lett volna, az csak 15-20 másodperc lassulás.
(Amúgy a futásaim pulzus/sebesség adataira illesztett trendvonal szerint 3 hónap alatt azonos pulzuson 45 másodpercet gyorsultam, ebből 12 másodperc a fogyás.)
