Azt nem tudom, hogy úgy általában az átoltások változtatnak-e, de ha abból indulunk ki, hogy az alany kifejezetten képes változtatni bizonyos dolgokon, akkor gyanítom, hogy igen. Én nem vagyok szakértő, vannak itt szőlőguruk, majd ők megmondják a tutit. Egyébként ezt a fajtát nem ismerem, csak a könyvben olvastam róla most, hogy szóba került. Jó, hogy vannak még helyek ebben az országban, ahol megmaradtak ezek a régi fajták! Vigyázz rá! Bár azt hiszem, hogy a Csókaszőlő elterjedtebb, mint a Tiéd, de nekem is van egy (Csókaszőlő), amit féltve őrzök, mert tudom, hogy ma már nem szaporítják (sőt, valahol egy fórumban mintha azt olvastam volna, hogy újra kezdik felfedezni az értékeit, de konkrétumot már nem tudok, azóta egy kicsit még fontosabb ez a fajta itthon).
Több ponton azonosságot mutat, de el is tér, ennek talajtani okai is lehetnek. Ahova ültettem min. 100-150 évig, 1960-ig , tehén-trágyadomb volt. 2-3 ásónyom mélyen még föld emlékeztett Apám leírására. Bármit ültetek arrafelé, az bolondul hajt.
Erei, levélnyele valóban pirosas.
Fürtjei, ahogy írod nem tetszetős, madárkás, egyenlőtlen a bogyójú nálam is.
Ami még érdekes: a leírás szerint pontozottak a vesszők. Nálam közepesen erős, barnás-pirosas foltocskák láthatók.
Várom a további észrevételeket, de ha nem lesz több érdemi reagálás, gyanítom megadtak az igazi nevét, illetve fény derült a származására.
Köszönöm, a gyors és alapos választ ebben az iszonyú melegben.
U.i.: az átoltások nem módosítanak kissé? Apósom és az is apja sokat vitézkedett az oltások terén. Sajnos nem tudom már megkérdezni Őket.
Egyáltalán nem biztos, de hátha (a név eleje hasonló):
Madeleine angevine: A franciaországi Viberték magonca. 1857-ben állították elő. Először Moreau Róbert ismertette 1874-ben.
A múlt században a legkorábbi csemegeszőlőnek tartották. Elszórtan és kisebb telepítésekben nálunk is sok helyen megtalálható.
Tőkéje középerős. Vesszői középvastagok, középhosszú ízközűek, barnásszürke színűek, sűrűn feketén pontozottak. Rügyei középnagyok, hegyesedők, elállók, csupaszok. Vitorlája gyapjas, bronzoszöld, halványpiros árnyalatú. Levele középnagy, kerekded, ötkaréjos. A felső oldalöblei mélyek, alapi részükön szélesek és egyenesek, záródók vagy zártak. Az alsók sekélyebbek, keskenyebbek, záródók vagy nyíltak. Vállöble nyílt vagy záródó. Fogai középnagyok, egyenlőtlenek, hegyesek. Levelének színe világoszöld. Felülete kissé hólyagos. Fonáka pókhálósan gyapjas. Levélszövete finom, vékony. Levéllemeze kiterített. Erei és levélnyele pirosak. Hajtása pirosas. Virága nővirág, ezért rosszul termékenyül. ... Fürtje mindig madárkás és annyira hiányos, hogy gyakran nem is értékesíthető. Bogyói középnagyok, egyenlőtlenek, oválisak (17×15 mm), vékonyhéjúak, elég lédúsak, sárgásfehér színűek, kellemes ízűek.
Közepesen termő másodrendű csemege- és borszőlő. Augusztus második felében érik, tehát ma is egyike a legkorábban érő csemegeszőlőknek. Mint igen korai termésű fajtát a darazsak szintén nagyon kedvelik, s kisebb területen a termés nagy részét elhordják.
Tápdús, gazdag talajt kíván. A peronoszpórára érzékeny, bogyói könnyen rothadnak. Hosszúcsapos metszéssel kielégítően terem. ... Madárkássága miatt fürtjei nem tetszetősek.
Eddig az idézet, a könyv tárgyal még egy Madeleine royal nevű fajtát, de az még több ponton eltér a leírásodtól, mint ez. Tudom, hogy azt írtad, hogy a tiéd nem érzékeny a peronoszpórára, ez meg igen, de azért a neve miatt leírtam. Sose lehet tudni... :-)
A könyv: Szőlőfajtáink (Csepregi - Zilai), Mezőgazdasági Kiadó, 1960.
Apósomtól kaptam egy vesszőt kb 15 éve, emléke miatt is őrzöm, gondozom amíg élek. Ő Magdalénának hívta és régi fajtaként ismerte. Szépen rendszeresen terem, lugasként jól érzi magát az udvaron. Nagy fehér bogyójú, kevés maggal, enyhén muskotályos, korai (aug. közepe v. vége, időtől függően). A bogyóhéj vékony, könnyen rohad, (ha nem ennénk meg folyamatosan). Lisztharmatra, perenoszra nem érzékeny, de hidegre igen, egyszer már lefagyott, de két éven belül összekapta magát. Vesszői nagy ívközűek és erősek, hónaljhajtás: kevés.
Van ilyen fajta szőlő? Én az interneten nem találtam meg a nevét, talán helyi elnevezés? (Biatorbágy)
A bogyókon ez biztos nem napégés; a peronosz esélyes, látni kellene a magokat belül; ha barnultak akkor valószínű.
A másik képről meg bármit is mondani... ilyen levélhullásnak számtalan oka lehet; ráadásul a felvétel nem alkalmas bármilyen kárkép megítélésére, lehet hogy valóban nem kártevő okozza, hanem vmi élettani dolog.
Üdv Bálint, gyakrabban is benézhetnél... Csabagy. nálunk is érik -nem annyira rendkívüli ez; forró években van júl. közepére- itt a róka dézsmálja.
Mi újság felétek szárazság fronton; vagy az idős tőkék még állják sarat? (nálam sajnos a friss 2-3 évesek alsó levelei kezdenek sárgulni; pedig mi május-júniusban még szépen kaptunk esőt.)
"Bíró Károly 1951-ben az Ezerjó és a Piros Tramini fajták keresztezésével állította elõ. Kiértékelését és felszaporítását 1976-tól dr. Hajdú Edit, az FVM Szõlészeti és Borászati Kutatóintézetének kutatási csoportvezetõje végezte munkatársaival.
A Generosát 2004-ben minõsítették. Ennek a fajtának a téltûrõ képessége hasonló a Cserszegi fûszereséhez és a Rajnai rizlingéhez. A Generosa tõkéje erõteljesen nõ, vesszeje felfelé törõ, egyenes, középvastag. Szellõs lombot nevel, ezt az egyenesen felfelé növekvõ hajtások alakítják ki. Önmagától rendezett vesszõit könnyû metszeni. Hónaljhajtást alig hoz, levelei középnagyok, a levélszél fûrészes-csipkés, sekélyen és sûrûn bemetszett, a levélnyél hosszú és piros.
A bõtermõ Generosa közepesen nagy fürtjei kedvezõen tömöttek - 130 g - a fürtkocsány középhosszú, néha zöld bogyók maradnak a fürtben. A megnyúlt gömb alakú bogyók kicsik, húspiros-lilás árnyalattal, alig hamvas, héja szívós, az íze különösen finom, zamatos, savas. Fürtjei nem rothadnak. A lisztharmatra kevésbé érzékeny. Hosszú kocsánya miatt könnyû szüretelni. Vegetációja középhosszú, szeptember végén érik. A Generosa fajta az aszályt is jól tûri. Magasmûvelésre alkalmas. A belõle készült bor õrzi a szõlõ ízeit, illata szõlõvirágra emlékeztetõ, az Ezerjóhoz hasonlóan finom savú, kellemes ízhatású."
Ma már én is találtam olyan összezsugorodott, barna szőlőszemeket, mint amilyen málnaillat képein is látható. Nálunk a tőkék virágzás előtt és fürtképződés után Hattrick-kal voltak lefújva.
A forróság, kevés víz is oka lehet. A föld felszínét szoktam csak "besarazni", de holnap csinálok egy kis árkot mellette, és teleöntöm vízzel.
Peronoszpórára gondolok. A kép bal alsó sarkában van egy elszáradt kocsány, az is arra utal. Persze jó lenne ismerni friss levéhajtásokon is előfordult-e, ....védekeztél-e ellene, stb...
07.12-én tettem fel 1 képet,amire irtad hogy ottonel muskotály.
Nem az hanem göcseji zamatos.Kaptam 1 könyvet amibe kb 200 szőlőfajta van képpel ebbe találtam meg.(Borszőlőfajták,csemegeszőlő-fajták és alanyok.Szerkesztette:Bényei Ferenc-Lőrincz András).
V.M.!
A néróból bort is készitesz?A biankába szeretenék ültetni 1 pár tőkét,bornak saját fogyasztásra.Jó bora van?
A nyulak ellen hogy védekeztek?Ebbe a szárazságba elkezdték rágni a friss hajtásokat,persze a szomszédét nem mert tiszta perenosz az biztos nem jó izű.
Tegnap vettem észre, hogy az egyik szőlőtőkén sárgulnak és barna foltosak a levelek. Ma délutánra már le is dobta leveleit. Meg tudnátok mondani milyen betegség ez, és mit tehetek ellene? Előre is köszönöm!
Megpróbálok képet is feltenni róla, de eddig még nem csináltam ilyet, lehet nem fog sikerülni.
