Konkrét történetem nincs, a nyilvánosságot semmilyen tekintetben nem vállalom ezzel kapcsolatosan. Itthon - mondjuk netezés közben, bepisilős témákat olvasgatva - szoktam bepisilgetni aprókat, piciket, bugyiban, nadrágban, kicsit vastagabb intim betétet használva, addig ameddig a nadrágomon is meglátszik kicsit.
Azt látom, hogy nem egyszerű olyan párt találni sem férfi, sem pedig női fronton, aki nem csak egyszerűen tolerálja, hanem hasonlóképpen kedveli is ezt a fajta örömszerzést.
Egyetértek, de engem inkább mégis csak a szimpla bepisilés izgat, de leginkább persze intim helyzetben érdekel a leginkább. Ehhez persze megfelelő partner kell.
Azért a tartogatás és a bepisilés gyakran kézen fogva járnak. Számomra pedig nincs is bepisilés tartogatás nélkül. Akkor tudok örülni a bepisilésnek, ha előtte mindent megteszünk annak elkerülésére. Persze értem, ha valakit önmagában örömmel tud eltölteni a a meleg pisi folyásának érzése.
Ne haragudj! nem akartam így rád rontani! köszönöm a kedves válaszod! maradj itt a mátrixban és irkálj mesélj arc nélkül Gazdagabb lesz e topik személyeddel!
Igazán kedves vagy, köszönöm, bár kicsit sok kérdéssel egyszerre... :-)
Nem vagyok független, és a párom sejti, hogy van valami titok körülöttem, de nem tudja mi. Így persze csak a magam örömére csinálom. Nem tudom, hogy valaha is beavatom-e ebbe a kis titkos játékba...
Úgy terveztem, hogy ma tartogatom, de sajnos közbeszólt a kötelesség, így kénytelen voltam wc-zni :((( Elég szomorú is vagyok miatta, de sajnos elfoglalt vagyok, ritkán jön össze az ilyesmi :) A kedvedért megpróbálkozom holnap :)))
Én kedvelem ha egy férfi szereti a bepisilést, bár a tartogatás nem kifejezetten érdekel, intim helyzetben viszont nagyon inspirálóan hat rám egy toleráns férfi aki nem csak elfogadja a bepisilést, hanem élvezi is.
Igaz, jómagam már nemigen mondanám magam fiatal lánykának, de ettől függetlenül a fórum témája nagyon tetszik, élvezettel olvasom a történeteket.
Ez csodálatos! Két napra elutaztam itthonról, és ezalatt jónéhány új emberrel bővült a fórum. Ráadásul sok fiatal lánnyal, ami külön öröm. De azért az nem igaz, hogy a bepisilés csak a lányok játéka, és nem férfias ez a dolog. Vagyunk férfiak, akik szintén hódolunk eme szenvedélynek.
És egy sztorim, talán az első ilyen bepisilésem :) Nyár volt, nagyon meleg, én olyankor általában trikót, miniszoknyát és strandpapucsot vagy tornacipőt viselek. Nem volt otthon senki, és úgy döntöttem, elmegyek sétálni. A háztól nem messze van a város széle, egy győnyörűszép erdős-mezős résszel, oda tartottam. Hazafele már éreztem a szorítást, de gondoltam kibírom. A szoknya alatt csak egy tanga volt rajtam, könnyűszerrel elvégezhettem volna, de izgatott a kihívás :) Mire visszaértem a városba, már csillagokat láttam, annyira kellett - nyári hőség lévén nagyon sokat ittam elindulás előtt. Sikerült hazaérnem, de amilyen az én formám, az egy szem lakáskulcsomat valahol kipotyogtattam a zsebemből... A ház mellett visz el egy kis járda az alattunk levő utcába, elindultam arra, hogy becsöngessek egy barátomhoz megkérni, engedjen be wc-re, de nem jutottam el odáig. A kerítésünk mellett sétáltam el, mikor éreztem, hogy ezt nem tudom tovább tartani. Megtorpantam, eléggé kétségbe voltam esve, aztán mielőtt bármit gondolhattam volna, elszakadt a cérna, nem bírtam tovább. Teljesen összepisiltem magam, csodás volt ahogy csobogott végig a lábamon a melegség :) Annyira jó érzés volt, mire észrevettem hogy mi történik, nem volt kedvem benntartani a többit, kiengedtem mindet. Annyira felizgultam, hogy még mindig csöpögve berohantam a kertünk mögött levő kis füves beugróba (ahol a mi ketrünk és a hátsó szomszéd kertje találkozna, van egy ien 2 m széles senkiföldje :D ), és nem törődve azzal, hogy ki láthat meg, lerogytam a fűbe és magamhoz nyúltam. Pár mozdulat volt csak, és elélveztem. Utána még percekig csak pihegtem a fűben fekve, majd nagy nehezen föltápászkodtam, és elkezdhettem gondolkodni, hogy most mi lesz velem. Szerencsére eszembe jutott, hogy az emeleten a szobám ablaka nyitva van - nagyon nehéz volt fölmászni a teraszra és bejutni, de sikerült. :) Szerencsésen megúsztam a kis kalandot, de ez indított el a bepisilésben :)))
Húha, jósok kérdés :) Városban lakom, de viszonylag szélen, szép kertes házban, de sajnos nagy családdal, ez gátol az ilyesmikben :) Nyilvánosan nem merem magam elengedni (bár nyáron nem hordok bugyit, de az más), mert barátaim a közelben laknak, nem akarok lebukni :) Nemrég kezdődhetett, maximum egy éve, és még nem vagyok nagyon jártas a témában :) Kezdtem úgy érezni, hogy nem vonzanak a pasik, sokkal inkább a lányok, és mikor erről kerestem infókat, találtam egypár linket, ilyen Women Desperation dolgokat. Jó angolos vagyok, értettem a címet, így megnéztem, és meglepődve vettem észre, hogy felizgatott a dolog :) Azóta kisebb-nagyobb előrelépések történtek, és rájöttem hogy leszbikus vagyok, azért IS izgattak fel a videók. De azért is, mert a lányok bepisiltek rajta. Először csak otthon, a fürdőben mertem kipróbálni, de nem igazán élveztem. Aztán kezdtem rájönni, hogy ha tartogatom, úgy sokkal durvább (most is épp rettenetesen kell pisilnem). Mármint jó értelemben durvább. Fenomenális érzés, és utána legtöbbször magamhoz is nyúlok (persze az utóbbi amúgyis megtörténik elég gyakran :D ) Szurkoljatok, hogy kibírjam, mert anyukám épp porszívós a szobám előtt :P
Nem tudom, ki hogy van vele, de én kifejezetten örülök, hogy mindkét nem képviselteti magát a fórumon. Az külön jó, hogy újabb lányok csatlakoztak, és remélhetőleg sokáig itt is maradnak.
Engem a lányok bepisilős sztorijai nagyon fel tudnak izgatni, képekkel illusztrálva különösen. A fiúk/férfiak bepisilős sztorijai, képei pedig újabb ötleteket adnak, mi mindent ki lehet még próbálni.
Szia! Örülünk Neked is. Remélem, jól fogod magad érezni köztünk és sokáig velünk maradsz. Mesélhetnél kicsit magadról, hogy kezdődött Nálad a bepisilés, hogy szoktál/szeretsz bepisilni (milyen ruhában, ülve, állva, szabadban, lakásban, kertben, nyilvánosan, stb.), merre laksz (mármint félre ne érts, csak kb, város, falu stb.). És ha van kedved elmesélhetnéd a történeteket, kalandokat, amik Veled estek meg. :)
Második írásod is nagyon tetszett. Kicsit persze sajnálom, hogy csak otthon, egyedül, saját "nagy falad közé bezárva" szoktad élvezni ezt a mókát. Szerintem megosztva valakivel sokkal nagyobb élmény. Legalábbis nekem az volt. Eleinte én is csak úgy voltam, mint Te. De egy idő után már barátnőmet is beavattam és azóta olyan közös játékaink vannak, amiről korábban álmondi sem mertem... Ami a képeket illeti: -egész alakos, vékony, nadrágba (lehetőleg farmerba), ezzel egyetértek -szeretem azokat a képeket, amik buli után, becsípett v. részeg csajok baleseteit mutatják (ezeket azért, mert ált. a barátnők csinálják és "viccből" feltöltik a netre. Így ezekről tudom, hogy valósak és nem pornósok/qrvák csinálták jó pénzért) -VISZONT, én szeretem a szánédkos bepisilést is, úgyhogy engem nem zavar, ha a képen egy csajon nem szenvedést, vagy szorítástól való megkönnyebbülést látok, hanem mondjuk pajzánságot, cinkos mosolyt, ilyesmit. Bizonyos pillanatokban nagyon be tudnak indítani az ilyen képek. (néha erre vágyok, néha a véletlen bepisilős képekre, ilyenkor azokat a képeket keresem, amiket Te is említettél)
Amiktől én agybajt kapok, azok az olyan videok, amiken nagyon gagyink van kitalálva a történet, bénák a "színészek", vagy hasonló hiba van benne. (pont ma láttam egyet, amiben a csaj az ijedtségtől pisil be, és azért ijed meg, mert a Sikoly bemegy a szobába. És az ijedtséget is szarul játsza el. Nagyon gagyi volt... :()
Üdv a kedves fórumozóknak! :) Régóta keresgélek egy hasonló topikot, most végre megtaláltam :) Kezdetnek egy kicsit magamról: 16 éves vagyok, és lány (örüljetek, újabb nőmenű egyén érkezett közétek). Régóta figyelemmel kísérem a fórumot, most kedvet kaptam beregisztrálni is. Amúgy nem igazán tudom, mit kéne mondanom, kérdezzetek :D
Találó a megállapítás. A pasik efféle képei, nem hogy izgalomba nem hoznak - kifejezett viszolygást ébresztenek bennem. Na persze - a lányoké sem mind. Sőt, a kínálatnak csak a jól megválogatott kisebbik része! Tudom én persze, hogy ezek egytől egyig pornószinészek és beállított jelenetek. Nyilván, hiszen outsiderekEZT általában nem vállalják, még azok sem, akik amúgy vagányabbak és más "akciózást" esetleg szívesen... De az istenért: legalább játsszák meg, hogy "valami borzasztó baleset" történt! Egyébként is: engem azok a képek tudnak feldobni, amelyek: - egész alakosak, nadrágban, "akció" közben! - vékony, karcsú, fiatal. - szemből - az arcán vagy a tanácstalan, szégyenkező kétségbeesés, vagy a feszítés alóli megkönnyebbülés LÁTSZIK! Alighanem én még az átlagnál is perverzebb vagyok egy fokkal...sőt! Lehet hogy leszbi vagyok? Vagy az IS? Segítsetek!
Látom a kis vallomásom jó fogadtatásra talált, akkor jöjjön hát a folytatás, ahogy megígértem:
A korábban leírt eset után napokig nem igazán tudtam magamhoz térni. Először szégyenletesnek, méltatlannak, tisztátalannak éreztem…önmagam, és mások, pl. a fiúm előtt (akinek persze sejtelme sem volt a titkomról, azóta már másik barátom van – neki sincs!) Napokig viszolyogtam attól, hogy hozzám érjen, piszkosnak és bűnösnek éreztem magam… Órákat sétáltam elmélyülten nap mint nap, töprengtem, magamban ezerszer lepergettem az eseményeket magamban (legtöbbször a gondolattól is izgalomba jöttem, de elhessegettem), és – ahogy ez már lenni szokott – önmagamnak, önmagam előtt könnyen találtam millió mentséget és magyarázatot, ámbár érteni még mindig nem igazán értettem saját magamat: - Kinek ártok vele? Esetleg, talán magamnak, de az nem sokat számít… - Mi rossz lehet abban – ami nekem jó? Csak mert nekem gyönyörűség, azért már bűnös is volna? - Tulajdonképpen csak ócska, elavult, társadalmi tabuk…hülyeség! Ez a mai világ már nem olyan… És legvégül: az első lépés a személyes hm - boldogság(?) lelki béke(?) vagy valami más(?)… felé, ha már el tudjuk fogadni önmagunkat annak, amik vagyunk és olyannak, amilyenek vagyunk! Ezért tudnak a távol keleti (nálunk bölcsebb) emberek békében élni – önmagukkal. Röviden és pestiesen: ez van! Kinek mi köze hozzá? És – különben is…megvontam a vállam, felvetettem a fejem: azt csinálok, amit akarok! Mármint – ha egyedül vagyok na persze… Szóval – kb. egy hét alatt letisztultam lelkileg, leülepedett bennem a háborgás. Odáig még nem jutottam (azóta sem), hogy nyíltan bárki mással megosszam a dolgot, de – ennek nem is érzem szükségét. Amit nem árt rólam tudni: Pesten élek, őseim egy dunántúli városban laknak, engem (hI) elég jól eleresztettek, így van egy kis lakásom (nem egy kastély, de nekem megfelel), amióta lediplomáztam, közalkalmazottként kulturális területen dolgozom. Nem vagyok túlfizetve, viszont a munkám nagy részét otthon végezhetem. A barátom hétköznap esténként, ha éppen nem megyünk sehová, munka után, estefelé szokott feljönni, gyakran nálam alszik. A munkámba nem kell beleszakadni, a délelőttjeim többé – kevésbé szabadok. A hétvége más: akkor vagy haza megyünk, vagy programokat csinálunk, kirándulunk, ahogy az időjárás engedi. A hétvége a szüleimé, barátomé, és a konvencionális „szerelemé”… Mint már írtam: alapos, részletekre is figyelő természet vagyok, így miután megnyugodtam, elkezdtem kísérletezni…vagy inkább talán játszadozásnak kellene nevezni. Először, megvártam míg az”inger” jelentkezik, akkor felhúztam egy bugyit, a fürdőkád szélére ültem, vagy beleálltam és lassan, apránként, fokozatosan, végül teljes gázzal…beleengedtem. Csalódást okozott, alig jöttem izgalomba. Másodszor is, harmadszor csak azért, mert közben lehunytam a szemem, és élénken magam előtt láttam a házibulin történt „elázást”. És ami utána jött, vagy jönnie kellett volna…az meg sem közelítette „azt”, amit akkor átéltem. Átgondoltam a dolgot, és legközelebb „hozzákészültem”. Először is reggel megittam fél liter narancslevet, utána még fél liter ásványvizet. Felvettem egy jó vastag pamut frottír bugyit, és rá azt a farmert (később rájöttem, hogy a kordbársony, düftin jobb), ami már az aznapi mosásra várt. Miközben vártam a hatást, leültem a gép elé dolgozni – de nem ment. Elkalandoztak a gondolataim. Gondoltam egyet, és nekiálltam a neten „bepisilős” képeket keresni. Találtam is, jó sokat, bele is feledkeztem rendesen. Közben lassan megjött a reggeli italok hatása is, ám a képek nézegetése egyre inkább izgalomba hozott, nem akaródzott felállni…akkor elszántam magam és ott helyben lassan, apránként majd felszabadultan – elengedtem! Szerencsére a szék műbőr, különben nem tudom mi történt volna? Mit mondjak – egy csoda volt. Mennyei érzés volt érezni, ahogy forrón, zubogva átáztatja az ágyékomat, a fenekemet, és hallani, ahogy tócsába csurog a parkettán. Éreztem, hogy a puncim megduzzad, a csiklóm megkeményedik, azonmód, benne ülve a meleg pocsolyában: cipzár - benyúltam a nadrágba és a lucskos bugyin keresztül simogatva, dörzsölve, megint éreztem, hogy hullámokban tör rám a gyönyör…és végül elélveztem! Csúcs volt! Akkor – régen volt – még nem tudtam, hogy lehet ennél is jobb! De erről majd legközelebb.
Megjegyzem: a nyilvános helyeken elkövetett „becsorgatás” sohasem vonzott, azóta sem. Ennél sokkal jobban irtózom a lebukástól, ennek veszélye nekem már egyáltalán nem „izgi”. De ennél is fontosabb talán: ha házon kívül, rákészülés nélkül csinálnám: izgalomba jönnék, de utána törvényszerűen elmaradna a játszadozás, az élvezet, a csúcs, amiért – végső soron – az egészet csinálom! Így is nagyon izgi! De – meg ne mondjátok senkinek, mert elsűllyedek…:- ))
