Ugyanehhez off: én meg gyalogolék hazafelé, és azt látám, hogy ki van írva nagy betűkkel: autómentes nap. Az Andrássy lezárva, hatalmas kivetítők értelmezhetetlen látvánnyal, korlátok, odabent autógumikupacok, amúgy csendhóhalál. Emberek zsúfolódnak a járdán, autók a kevéske átersztő úton, mindenki rohadt ideges, benzingőz. Szép kis autómentes nap - gondoltam, de ahhoz lusta voltam, hogy odamenjek egy security-s emberhez, mondaná már meg, mi a megfejtése ennek a káosznak. Így már értem. on.
Ma az Andrássy út Belvárosi végén gokart verseny volt. Szerettem volna megállni és egy kicsit nézni, de ezt a járdán, kb. 20 méterenként elhelyezett hangszórókból áradó bömbölés lehetletenné tette. A hangosítást vállaló cég felszereli az eszközeit és utána nyomja, ahogy belefér. Ha már a hangosítás műszaki vezetője nem rendelkezik elegendő szakmai felkészültséggel ahhoz, hogy a rendezvény területén, esetünkben az Andrássy úti járdákon csak a szükséges hangosságot érje el, akkor minden rendezvényre szakértőt kellene kijelölni, aki a helyszínen előírja az ennyi és nem több beállítást. Ne hivatkozzanak ebben az esetben a zajrendeletre, mert ez butaság.
A zajvédelmet ne korlátozzák a zajvédő falak építésére.
Ugyanígy itt lenne az ideje, hogy néhány rendőrjárőr autó rendelkezzen kézi hangosságmérővel és büntesse meg a hétvégeken Budapestre látogató és itt dörögve száguldozó magamutató motorosokat.
Jókor mondod. :-) Még szerencse, hogy lévén fakezű, ezzel se sokat próbálkoztam, megmaradtam a hullámvasútnál meg az Elvarázsolt kastélynál. (Aztán mire elég nagy lettem, hogy nekem is felfújták volna a szoknyámat, leégett az egész. Ez vagyok én. :-) )
Most már elárulhatom, hogy nagyon régen egy házunkban lakó fiúnak nyaranta az volt a keresete, hogy az akkori Angolparkban a szerencsehalász pavillon tulajdonosának az embereként, a trükköt ismerve, vagy alkalmas horgászeszközt használva nyert és ezzel kedvet csinált a bámészkodóknak. Ezután távozott, majd vagy egy óra multán visszatért és minden kezdődött előről.
Kacsák úszkáltak egy medencében, ezeknek a nyakára kellett dobni a karikákat. Akinek sikerült, az hazavihette. A legtöbben elengedték a szegény jószágokat, ezért a tulaj visszarakhatta őket a medencébe. Persze, aki fedett kosárral jött a vursliba...:))
Szegeden bácsik árulták a jegyet a szegedi korzon található szintén Buchwald székekre. Igy a nénire nem tenném le a nagyesküt. A képen persze néni van. Gondolom első világháborús hadiözvegyek foglalkoztak ilyesmivel.
Bár nofRETRO ot válaszolt kérdésedre, de hozzátenném még, hogy két féle parkjegyet lehetett venni a „Buchwald-nénik"-től. Az egy helyre szólót, és az „átszállót", ami a Dunapartra és a Stefánia útra is érvényes volt aznap. Régi filmekben hallani, hogy „átszállót" kérnek a nénitől.
Továbbolvastam a cikket, és másutt is azt írják, hogy 1919-től megszűnt a díjfizetés. Akkor viszont nem értem a kép dátumát. vagy maradtak mégis spéci helyek .
"Buchwald Sándor vas- és fémbútorgyár-tulajdonos engedélyt kapott a fővárostól arra, hogy a kiemelt zöld területeken, így a Duna-parton és a Stefánia úton látványos vas karosszékeket helyezzen el, és pénzt kérjen el a használatukért. A parkjegyeket a „Buchwald-nénik" kis válltáskából árulták. Az idős asszonyok mindig olyan helyeken telepedtek le, ahonnan az egész parkot belátták. Ügyelniük kellett arra, hogy a hölgyek és az urak jegy nélkül ne telepedjenek le a vas karosszékekbe. A kihágókat szigorúan megdorgálták, és jegyet vetettek velük. ...." még több itt http://www.mno.hu/portal/80215
a fiatal hölgy?
