Megdöntötte a finnugor elméletet, igazolja a finnugor elmélet tarthatatlanságát és választ ad a magyarok eredetének számos kérdésére. Több, mint 30 ezer oldal terjedelmű, 42 évi munka eredménye. Kiadja 3 év alatt folyamatosan a Tortoma Kiadó (Erdély). Az első kötet 2017. áprilisig várható. Sajnos, elegendő anyagi támogatás híján nem lehet hamarabb.
Czeglédi Katalin
A magyar őstörténet nagy kérdéseire is választ kaphatunk, pl. miért van két neve az országunknak, az egyik Magyarország, a másik pedig Hungária, másképpen miért Hungária Magyarország? A rövid válaszban benne van, hogy a magyaroknak két önmegnevezésük van. Az egyik a magyar (személynévi eredetű dinasztianévből lett népnév), a másik a hungar, alakváltozatai a hunor, ugor, ungar, hun, szintén önelnevezés (személynévi eredetű dinasztianévből lett népnév). A személynév egyike a Hunor, a másika Magor testvérpár nevére megy vissza, akiknek az őse Nimród vagy alakváltozata Ménrót s a szálak Mezopotámiába vezetnek. Hungária (vö.: Hungar: népnév + -ia görög képző) másképpen 'Hunország'. Egy testvérpár utódai a magyarok és a hunok. Ahol magyarok nem jártak, csak hunok, ott is ugyanaz a nyelv, ugyanaz a kultúra, tudás volt meg, a nyomai ma is megvannak bőven. A magyar nevű őseink előtt már bejöttek a Kárpát-medencébe a hun nevű őseink, Árpád bejövetele óta magyar név alatt a hunokat is értjük, sőt a szarmatákat, avarokat, mert ők is mi vagyunk. Természetesen külön is kell tanulmányozni a népneveket a történetükkel összefüggésben, így érthető meg a szarmata népnév, amely szerkezetileg összetett szóból áll. Az előtag szar, alakváltozata szauro, a szkíta név fejleménye. Az utótag mata pedig egyrészt a mansi, másrészt a méd népnév alakváltozata. A szarmata név jelentése 'szkíta-méd'. Tehát ők is mi vagyunk. Mindezt nyelvészeti oldalról tudom igazolni, amelyhez a földrajzi nevek segítettek hozzá. - A legfontosabb szempontok közé tartozik, hogy a hat kötet anyaga megdöntötte a finnugor elméletet, igazolja a finnugor elmélet tarthatatlanságát és választ ad a magyarok eredetének számos kérdésére. Dr. Czeglédi Katalin nyelvész, szlavista, keletkutató.
A tatárjárás történtései a magyar történelemnek azon eseményeinek sorába tartoznak,
ami érthetetlen abból szempontból,hogy a Magyar Királyságnak esélye volt arra,hogy
eredményesen védje meg magát.
IV.Bélának rendelkezésre állt egy olyan hadszervezet,aminek része volt könnylovas-lovasnomád
haderők mellet (kunok-székelyek)a nyugati tipusú seregrészek.
Megfelelő stratégiával-hadvezetéssel elkerülhető lett volna a katasztrófa.
De mint tudható,IV Béla kétségtelen államférfiúi nagysága mellett nem volt egy hadvezéri
talentum.
Valaki megjegyezte,hogy valószinüleg közel sem volt akkora a támadó tatár haderő ,mint az köztudatban él,sőt,kisebb volt mint a király rendelkezésére álló haderő,ráadásul olyan
taktikával harcoltak,ami a magyaroknak minden volt,csak újdonság nem...............
Üdv Naja ! régen láttalak-de ez lehet az én hibám is.
Hadd idézzem az imént magánlevelezésrendszerben küldött reagálásomat ugyanezen témára:
"Ezeknek fogalmuk sincs arról az axiómáról, miszerint a levegőrezgetéses módszer csak egy módszer a fogalmak egymás közötti közlése terén.A “bábeli”időkben, – ott – egy nép élt, a ma sumirnak nevezett káld-szkíta nép. Az ő nyelvük – mely a “torony után” vált levegőrezgetéses módúvá – egytagú szavakból állt – az írások szerint. (Más kérdés, hogy ma nincsenek benne azok a mgh.-k-önhangzók, melyek az asszírban – mint szemita nyelvben – nem voltak jelen.) Itt kellene azokat az egytagúakat vizsgálni a cikk szerinti szempontok szerint – meg más szempontok szerint. A “baj” itt kezdődne a mai “nyelvfürkészek/firkászok" számára, mert “seggre esne” minden mai – oly jól jövedelmező/javadalmazó – nyelvcsaládelméleti miazma."
Az adat lehet korrektebb, de csak a részre. (Hisz csatlakoztak Batu fő erőihez, aminek itten nincs létszámadata)
A lényeg: nem szabad soha a mai állapotot nézni (ld.alább a "szűk, vízfolyásoktól szabdalt" megállapítást)
Egy ilyen területnek - márpedig a KM ilyen volt a szabályozásokig- lényegesen (nagyságrenddel) más az legelőállat eltartó képessége, mint azt ma lóilag, vagy tehénileg kiszámolhatják m2km-re. A sűrűbb vízellátás nagyságrenddel növeli a legelhető növényzet tömegét. Én így látom.
A honfoglalók sokszínűbb társaság volt, mint gondoltukIndex 2016.09.16. 17:09 Honfoglaló őseinkben éppúgy jelen lehettek ugor eredetű genetikai elemek, mint a közép-ázsiai török népek jellemzői, de az elmúlt évezred nem múlt el nyomtalanul, az ázsiai típusok szinte teljesen eltűntek a magyar genetikai állományból – ez az egyik fő megállapítása az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetében folyó vizsgálatsorozatnak.
"Hazudni a legolcsóbb szélhámosság. Tanulni és tájékozódni időigényes és drága dolog."
"Reagált a Magyar Tudományos Akadémia elutasító válaszleveléreA. V. Tyivanyenko orosz professzor. Levelének hangneme elkeseredett és kiábrándult. A tudományosságtól idegennek minősíti az MTA viszonyulását Petőfi Sándor és a Szibériába elhurcolt magyar hadifoglyok ügyében.
Nincs szentebb feladat, mint a saját népünk szolgálata. A tudományos intézmények, amelyeket a polgárok adójából tartanak fenn, kötelesek reagálni a társadalom igényeire és teljesíteni megbízásait. Ilyen feladat lenne Petőfi Sándor szibériai életének kutatása is.
A Magyar Tudományos Akadémia válasza a Magyarok IX. Világkongresszusa által küldött meghívásra, hogy történészeik vegyenek részt a Petőfi-konferencia tanácskozásán és ismerkedjenek meg a legújabb szibériai kutatások eredményeivel, engem nagyon meglepett. Cinikusabb reakciót az orosz történészek baráti gesztusára én még nem láttam. Minden hazáját szerető történész kihasználta volna a lehetőséget, hogy megismerhesse azokat a forrásokat, amelyek a nyelvi akadályok és a 8 ezer kilométeres távolság miatt nehezen hozzáférhetőek. Sajnos a több országból érkezett történészek, kutatók tudományos találkozójára az MTA nem volt kíváncsi, és az általam hozott dokumentumok iránt sem mutattak érdeklődést.
Kérdezem az MTA történészeit: hogy lehet kijelenteni, hogy nem léteznek levéltári dokumentumok, amelyek Petőfi Sándor szibériai életét és több ezer honvéd ottani száműzetését igazolják, ha ezek iránt Önök semmilyen érdeklődést nem mutatnak? Ezt a levelet gyerekesnek és egyúttal cinikusnak tartom. Ha az MTA komolyan gondolja, amit sajtószolgálata közölt velünk, akkor ez azt bizonyítja, hogy nem ismerik a szibériai kutatások eredményeit, vagy azokat el akarják a magyar nép elől zárni.
1987-ben volt egy találkozóm az akkori elismert Petőfi-szakértőkkel: Kis Józseffel és Fekete Sándorral. Nekik volt bátorságuk kimondani az igazságot: „Petőfi nem halt meg Segesvárnál, de nyomtalanul eltűnt. Mi elképzelhetőnek tartjuk, hogy fogságba került és élete végéig Szibériában élt. Ha ez be is bizonyosodna, mi nem akarjuk átírni a történelmet. Már másfél évszázada neveljük népünket Petőfi hazafiasságának példáján és mesélünk hősies haláláról a szabadságharcban…” Úgy tűnik, hogy a mai történészek is ezen az állásponton vannak, de nincs bátorságuk elmondani az igazságot.
Ha az MTA nem bízik azokban a dokumentumokban, amelyeket Szibériából hoztam, akkor szerezzenek bizonyosságot az Orosz Igazságügyi Minisztérium internetes honlapján, amelyen egyértelmű utalás található a szabadságharcos honvédek szibériai száműzetéséről és Petőfi Barguzin-i életéről! Önök számára nem megbízhatóak a külföldi kollegák, az Orosz Tudományos Akadémia kutatásai? És a hivatalos értesítés az orosz nyilvántartásból arról, hogy kik és hol töltötték büntetésüket? A szibériai Állami Levéltár igazgatójaként dolgoztam, de nem emlékszem, hogy bárki az MTA tagjai közül kutatatta volna a magyar honvédek sorsát Szibériában. Miért nem szerveznek magyar-orosz tudományos konferenciákat Petőfiről, ahol meg lehetne tárgyalni a kitűnő magyar költő utolsó éveivel kapcsolatos kérdéseket? Ahogyan mondani szokták: vitában születik az igazság.
A történelmet nem lehet becsapni! A magyar nép majd felelősségre fogja vonni Önöket, amiért eltitkolják a nemzet egyik legnagyobb fiának életét, szenvedéseit és életművének egy részét. Mit fognak mondani az embereknek, amikor a hazaszeretet hulláma elsöpri a hamis papírakadályokat? Hogyan fognak magyarázkodni, amikor a nép joggal bélyegzi meg az önök neveit? Nem félnek az utókor megvetésétől?
Tisztelettel: A. V. Tyivanyenko a történelemtudományok doktora, a Petőfi életét kutató orosz tudományos csoport vezetője
Pontosan. Nem is működött, még a kis számú (max. 20 E fős) hadseregnek sem. Gyakori portyáikkal kompenzálták a nomád életmód elvesztését... és végül inkább zsoldosok lettek, vagy lehet, hogy azok is voltak.
Simán előfordulhat, de ettől még a családok nagy területen szétszóródva, egymástól távol éltek, tehát nem a hagyományos nagyállattartás módszerével kihasználva a talpalatnyi területeket. Forrás alapján az avarok a KM-ben nomadizáltak (Olajos Teréz újonnan fordított szövege alapján).
Igen, ezért nem fogadom el a nagyszámú honfoglaló létszámot.
Ahhoz bőven elegendően voltak, hogy akkora ribilliót csapjanak Közép-Európában amekkorát: megtépték az itáliai király sokezres hadseregét, elhappolták Pannoniát, kigyomlálták az KM-re támadó bajor sereget, főemberek és egyházi notabilitások tucatjait kifektetve, nullára amortizálták a Morva Államot, amely korábban sikerrel állt ellen a keleti frank ambícióknak, legyalulták a dél-erdélyi bolgár provinciát és ötven éven át hathatósan beavatkoztak a német belviszályokba. Miközben államot szerveztek a korábban széttagolt KM-ben, az Ennsig kitolva a nyugati gyepűt. Keleten még kontrollálták a Kárpátok külső ívén a kereskedelmi útvonalakat/kereskedelmi posztokat, a majdani Bukaresttől a már meglévő Przemysl-ig.
Ebből az is látható, hogy amennyiben volt életmódváltás a beköltözés után, azt törés nélkül abszolválták a honfoglalók (= sikeresebbek voltak a KM-ben, mint Etelközben.)
Az aggály nélkül hozzájuk köthető X. századi temetők pedig a szakemberek kalkulálta feltártsági fok alapján alsó hangon is kiadnak 100 - 200 ezer teljes spektrumú honfoglaló népességet, akik a DAI-ban adatoltan egynyelvűek voltak (a csatlakozott kavarok kazár nyelvét leszámítva.).
Fenti paraméterek pedig egyértelműen kicövekelik a IX - X. századi történelmünk sarokpontjait.
