Ott, hogy az elektron pillanatnyi helye a proton körül (a lehetőségekhez mérten) szinte teljesen határozatlan. Annyi jön a dologhoz, hogy mivel nem szabad az elektron, hanem egy centrális potenciálgödörben van, ez is súlyozza az előfordulásának lehetőségeit (mely szerint kisebb valószínűséggel lesz távol, mint közel a centrumhoz).
Mit nem lehet ezen felfogni?
Az meg, hogy az esetleges gerjesztett állapotokból alapállapotba jut az atom, ha többért nem, az EM-mező vákuumingadozásának köszönhető (e szerint spontán emisszióval legerjed). Ennek számítása is benne van Nagy Károly Kvantummechanika könyvében.
Miért nem érti ezeket a dr. Úr?
Én bevonnám a fizikus engedélyét, ha nem tudja ezeket felfogni.
A szerinted nem elfogadható operátoros csererelációs kvantumelméletből nagyon is szépen, elméletileg következik. :)
A kvantumfizikának két leírási módja van. Heisenberg operátorokat használt. Schrödinger pedig hullámfüggvényeket. A tanárom szerint ez a kettő teljesen egyenértékű, de az operátoros egyszerűbb.
Vegyünk egy példát. Ha a proton az elektront befogja és az elektron kezdeti állapota nem ismert, még is nagy valószinüséggel a hidrogén atom alapállapotát fogja az elektron elérni. Hol van itten határozatlanság?
Igen. Lépésről lépésre végigkövettem a levezetését a nem nulla (operátor)csererelációból (Nagy Károly Kvantummechanika könyvében). Tiszta matematika, nincs benne semmi misztikus.
"De a részecskék tulajdonságait alapfogalomnak tekinti, és nem magyarázza meg."
Hát, kérlek szépen, a temészeti állandókat nem lehet, nem is kell "megmagyarázni". Ilyenek a c, az e, az me és mP és az egyetemes gravitációs állandó G = g2/4π. Több természeti állandóra nincs is szükség!
Hogy ne sikkadjon el, a fizika alapelve:
A www.atomsz.com-ban levonom a következtetést az univerzumunk felépítésére. Elöször az elméletemben elfogadott alapelveket nevezem meg, majd jönnek a következtetésék. Pirossal jelzem az általam nem támogatott, de a fizika által elfogadott elveket.
Elöször az anyagról irom le a feltevésemet. A világmindenségünk négyféle oszthatatlan részecskékböl áll, az elektronból, a pozitronból, a protonból és az eltonból. Ezek a részecskék kétféle megmaradó elemi töltést hordoznak:
elektron:{ -e, -g∙me}, pozitron:{ +e, +g∙me}, proton:{ +e, +g∙mP}, elton:{ -e, -g∙mP}; az elemi gravitációs töltésekböl fenomenologikusan következik, hogy az elemi tömegek aránya, mP/me =1 836, az egyetemes gravitációs állandó meg G = g2/4π = 5.576(6) ∙10-11 m3kg-1s-2 és nem 5.673(10) ∙10-11 m3kg-1s-2.
A két elemi töltés aránya: e/gmP = 0.966∙10+21, tehát az elektromágnesesség sokkal erösebb, mint a gravitáció.
Az elsö elemi töltések okozzák az elektromágnesességet, a másodikok a gravitációt. Az elemi töltések által okozott mezök c-vel terjednek és nem-konzervatív mezök, tehát a részecskék energiája folytonotosan változik. Az energia nem kvantált. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét töltí be és, a részecskék megmaradása miatt, csak a részecskék mozgásegyenleteiben lép fel. Ez az állandó fixiálja az atomokat (az elektronhéjakat) kb 10-8 cm-es nagyságra, az atommagokat kb 10-13 cm-es nagyságra egy másik Lagrange multiplikátor fixálja.
A két elöjelü gravitációs töltések hozzák a tömegnélkülinek tünö neutrínókat, νe = (e,p) és νP = (P,E) létre, 0.703 10-13 cm és 0.383 10-16 cm nagysággal. Az elektron és a pozitron nem tud egymáshoz közelebb kerülni mint 0.703 10-13 cm, és a proton és az elton nem tud közelebb jutni mint 0.383 10-16 cm. Az elektron és a pozitron, ill. a proton és az elton nem tudák egymást megsemmisíteni, mert megmaradandó elemi töltéseke horoznak. Az E = m c2 elv nem érvényes. A részecskék csak kötni tudják egymást, meg csak szét válni tudnak. A kb. 10+13 cm-es nagy atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak. Az elektromágnesesség préseli össze a protonokat, elektronokat és pozitronokat az atommagban.
A komplex formalizmus jól leírja a természetet - egy bizonyos szintig.
De a részecskék tulajdonságait alapfogalomnak tekinti, és nem magyarázza meg.
Ismertnek feltételezve a vizsgált rendszeren kívüli részecskék mozgását, azok hatását egy potenciálfüggvényben egyesítjük. (A szőnyeg alá sepetük a hullámcsomagok tényleges kölcsönhatását.)
Szerintem a harmonikus oszcillátor nullponti energiája egyszerűbben adódik. Nem kell ahhoz hullámcsomagokat venni, meg szétkenődésekkel foglalkozni. Honnan veszel ilyeneket??
A harmonikus oszcillátor nullponti energiáját abból számolják ki, hogy a hullámcsomag legkevésbé van szétkenődve a konfigurációs térben és a fázistérben egyaránt. Szóval jól gondoltam, hogy a legkisebb "térfogatú" hullámfüggvénynek az energiaminimumhoz van köze.
