Igazából nem az a fontos, hogy én hogyan élek, meg hogy szerintem hogyan kéne élniük a többieknek. Az a lényeg, hogy mindenki elfogadta a házba költözéssel a társasházi szabályzatot. Mindenkinek kötelessége szólás, piszkálás nélkül, azonnal, önként úgy élni, ahogyan ebben le van írva. A fő probléma, hogy senki sem akar így élni, ezért a szabályzt létezését se ismerik el, mert így könnyű nekik kikerülni a szabályokat. Azaz mindenki úgy akar élni, ahogyan akar. Ha bárki akár csak 1 kis dolog miatt szól nekik, hogy ezt nem lehet csinálni, akkor azonnal úgy viselkednek, mintha bele akarnék szólni az életükbe. Azt se értik meg, hogy beleszólhatok az életükbe, ha szabályt szegnek, de ők nem szólhatnak bele az életembe, ha nem szegek szabályt. Pl. nem fenyegethetnek engem veréssel, mert szólok nekik hogy valamit ne csináljanak. Azaz nekem van igazam, a törvény az én oldalamon áll, ők szegik meg a törvényt, mégsem tehetek semmit, hogy verekedés, stb. nélkül rávegyem őket a szabályzat szerinti életvitelre. Nem vagyok verekedős, ezért nem érek el semmit. Ezek csak a verésből és a börtönből értenek.
De ez még nem elég, mert több embernek szólnom kellett már, és a hátam mögött összefogtak, hogy véletlenül se érhessek el semmit. Egymásnak semmiért se szólnak, csinálhatnak bármit, akár zavarja őket, akár nem. Azért hagyja mindenki a házban hogy mindenki azt csináljon, amit akar, mert azt akarják, hogy őket is hagyják, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Persze velem másképpen viselkednek, mert én nem hagyom őket úgy élni, ahogyan akarnak. Én vagyok a legcsendesebb a házban, nem zavarok senkit, ők zavarnak engem, szóltam nekik, ezért a szemükben én vagyok a barom, stb., pedig itt csak nekem lehet okom haragudni rájuk, nekik semmi okuk haragudni rám. Erre kéne megoldás.
A saját mérce azért van, mert az ember számára az egyetlen hiteles. Nem gondolod, hogy ha én képes vagyok úgy élni, hogy embertársaim köreit semmivel se zavarjam, akkor joggal várhatom el környezetemtől ugyanezt ? Persze valószínűleg soha az életben nem fogom megkapni, de az igazságtalanság fájdalma akkor is szúrni fog egyfolytában. És a legkevesebb, hogy hangot adjak ennek. Mert hiába élünk szoros közösségben, mindenkinek megvan a privát szférája, aminek határait nehogy már mások húzzák meg!
Ha mégis megteszik, akkor jogtalanságot követnek el, és ezért nem a felszólalót kellene elmarasztalni, szerintem.
Szerintem tök mindegy, hogy mid van, vagy nincs, vagy hogy mit csinálsz és mit nem. A gondolkodásodon kellene változtatni, mert mindenkitől azt várod el, (kimondatlanul), hogy úgy éljen és viselkedjen ahogy te. Az emberek nem ilyenek.... (mindig fogsz találni egy olyat akinek, ha van kalapja az a baj, ha nincs meg az)
Egész nap csendben vagyok, nem hallgatok rádiót, a TV-t mindig halkan nézem, a webrádió is halkan szól, nincs kocsim, se garázsom, nem szerelek kocsit az udvaron, nem dohányzom, nem hamuzom tele az udvart, nem vedelek, nem fával, szénnel, szeméttel fűtök, nincsenek állataim, nem büdösítem tele a házat hagymasütéssel, se mással, nem járnak hozzám állandóan emberek, akik zajonghatnának, nem leskelődök mások után, stb. Ezzel az életvitellel aztán rohadtul zavarhatom a többiek nyugalmát, nemde?
Ez nagyon nem jó megoldás. Azon csodálkozom, hogy 2-3 lakó nem vert szét téged, vagy nem fogtak össze 4-5-en, és így. Nem hiszem hogy te vagy a legerősebb a házban, meg nem is ez a lényeg. A többi lakót nem érdekli hogy a TE lakásod feletti lakó mit csinál, ha az főleg TÉGED zavar. Hiába vártál arra, hogy a feletted lakó zajongó melletti 1-1 lakás lakói szóljanak rá, mert nem fognak rászólni, pedig biztosan zavarja őket is. Inkább jó kapcsolatban akarnak maradni mindenkivel, minthogy szóljanak, és összevesszenek. Itt is ez történt, egy másik lakásban zajongtak évekig, vártam hogy szóljon rá valaki, semmi, évekig tűrtem, aztán én szóltam, azóta csönd van ABBAN a lakásban, pedig először kilátásba helyezett egy verést. De azóta költöztek ide többen is, újabb gondok. Nem akarok egész életemben harcolni a barmokkal, meg figyelni hogy mikor mit áskálódnak ellenem a hátam mögött. Az emberek nagy részével nem lehet normális keretek között megbeszélni és elérni semmit, mert mindenki úgy tekinti a szólásomat, mintha az életébe akarnék beavatkozni, pedig csak a szabályok leszarását akarom megállítani. Ha belegondolok, nincs a házban olyan lakó, akivel ne lenne probléma.
Nem az üzim utolsó 2 mondata volt a lényeg, amire reagáltál. Nem fogok egy városból kimenni egy tanyára, vagy egy kicsi falu szélére, hogy ott éljek. Ez se megoldás, mert ott is vannak problémák, kutyaugatás, mert minden telken van 1-2, betörők, szeméttel, fával fűtés füst, stb..
Felettem egy doktor lakott, aki komolyzenét hallgatott max hangerővel. (Nem mondom szeretem a kultúrát, de éjjel már inkább aludnék.) - Na meg remdszeresen mosott és centrifugált - és egy öblítőprogramra ébredni éjjel felemelő...
Szóltam neki szépen - láttam rajta azt se tudja ki vagyok és mit akarok - lerítt róla a lenézés, ki ez a culáger... Úgy hordta az orrát, hogy csoda, hogy nem esett bele az eső...
Aztán rájöttem, hogy én hiába próbálok alkalmazkodni másokhoz, akik lesz*rják a környezetüket,megy külön kis világban élnek és ráadásul helyzeti előnye van, mert felettem lakik, igazi sziszifuszi munka...
Ekkor gondoltam úgy, hogy én is öntörvényű leszek... Metallica, Iron Maden vs. komolyzene, kép felszerelése ütvefúróval a mosóprogram után egy órával... (Még a flexen gondolkodtam..)
Aztán én is értetlenül, bambán néztem, mikor szóvátették... Jaaa!!! Ha abbahagyja az éjszaki mosást akkor én is a lakás átrendezést.... etc. Valamit - valamiért
Persze a többi lakó is, akikkel semmi gond nem volt jöttek, hogy bunkó vagyok... Erre én: A doktor úrnak szabad? Lépjenek fel ellene is hasonlóan, mint ellenem, ha ő abbhagyja, akkor én is abbahagyom...
1-- A lakása bejárati ajtajába rakott 1 bukóablakot, amin tavasztól-őszig egész nap jöhet ki a füst csukott ajtónál is. Ezért a 2. javaslatod nem érne semmit, mert azt kéne megtiltanom, hogy a saját lakásáBAN dohányozzon. Sajnos ez lehetetlen, hiába van meg régóta a nemdohányzók védelméről szóló törvény, erre nem vonatkozik, csak melóhelyekre, szórakozóhelyekre, stb.. Még mindig erősebbek az emberek saját jogai, mint a nemdohányzók megvédése a cigifüsttől. A lakásában zajongást megtilthatnám, de a dohányzást nem, ami vicc.
2-- Ezzel a lakóval vannak más problémák is, nem lehet vele szót érteni, apróságokon felidegeli magát. Teljes mértékben lehetetlen, hogy normális keretek között bárhogyan rá lehetne venni a dohányzás és a többi dolog abbahagyására. Több más lakóval is vannak gondok más miatt, zajongás, stb..
Ha ilyen egyszerű lenne a helyzet, nem írtam volna ide. Sajnos az elköltözés nem érne semmit, mert az egész ország minden társasháza ilyen bagózó, zajongó, stb. emberekkel van tele, a dohányzók száma min. a duplájára nőtt 20 év alatt. A házban bárkinek szóltam bármiért, mindig nekik állt feljebb, hogy hogyan merek szólni nekik ezért. Mindenki azt hiszi bármikor bármit megtehet büntetlenül. Soha nem volt itt senki, aki a társasházi szabályzat létezését elismerte volna, meg hogy e szerint kell élnie. Soha nem tudtam betartatni senkivel egyetlen szabályt sem. Ha erősködök, simán megvernek engem, és élik tovább az életüket, ahogy csak akarják. Még a testi sértés 1-3 év sitt alól is kimosnák magukat. Ha meg én vernék meg valakit, tuti hogy le kéne ülnöm ezt.
Nem látom hogyan érhetném el azt, amit akarok, bármit teszek, akkor is ők nyernek. Nem tűrhetem tovább ezeket az állapotokat, de nem tudok semmin változtatni, nem maradhatok itt, de el sem mehetek. Nem látok megoldást. A társasházi szabályzat szart se ér, pedig a társasházi törvényen alapul, így ez se ér semmit. Minden törvény és szabály annyit ér, amennyire be lehet tartatni. Nincs semmi a kezemben, hogy verés, zsarolás, kényszerítés nélkül simán pl. feljelentéssel, rendőr kihívásával betartassak bármilyen szabályt.
Olyan helyen kéne élnem, mint a Klinika sorozatban, mindenkitől messze 1 magánházban, ahol min. 500m-es körzetben csak növények és állatok vannak, emberek és épületek nincsenek. Sima magánházban se lenne jó, mert ott van mindjárt 3 telekszomszéd, de erre sosem lesz pénzem, 1 kis lakás áráért nem lehet megánházat venni.
- udvariasan felhívni a figyelmét, hogy nagyon zavaró a füstszag, megkérni, hogy próbáljon megoldást találni a helyzetre, legyen megértő. Néha a szép szó többet ér a vitánál.
- ha ez nem vezet eredményre, a társasház közgyűlése hozhat olyan határozatot, hogy közös területen nem lehet dohányozni, és akkor fel lehet szólítani a füstölgőt a szabálykövetésre.
Hello. Mit lehet csinálni az olyan társasházi lakóval, aki 24 órában kijár a lakása elé csak azért, hogy dohányozhasson? Egész éjjel is kijár kb. óránként minden nap. Nem értem miért csinálja, amikor a neje is dohányzik, simán dohányozhatna a lakásban is. Az előző ott lakó is bent dohányzott. 2 lakással arrébb lakik, északra tőlem, ugyanazon a szinten, nagyrészt erről fúj a szél, egész nap bejön a füst az egyetlen udvar felőli ablakomon. Muszáj tavasztól őszig egész nap nyitvatartanom, mert az utca felé is csak 1 ablak van, nincs 3. ablakom, csak így tudok szellőztetni. A legundorítóbb szagú cigit szívja, ami csak létezik, kifordul a belem, sokszor a szobáig is bejön a füst az udvar felől a fürdőszoba ablakán át. 20 perce is kint volt, most is tele van füsttel a lakás. Egész télen a fűtés füst is bejön az ablakok résein, mert régi a ház, a környéken többen fával, szénnel, szeméttel fűtenek, nincs pénzem műanyag ablakokra. A 24 órában dohányzó miatt még nyáron se tudok tiszta levegőt szívni. Amúgy is alig szellőzik a lakás a 2 távoli ablak miatt.
A háztól 5 m-re??? Ez hogyan lehet? Rejtélyes vagy. Elintézted a szomszédaidat? Hősiesség vagy irtóhadjárat?
Mindegy, a lényeg: a kéménynek a tető síkjánál alacsonyabbnak lennie nem lehet. Ez megvan?
Régebben Pesten kertvárosban laktam, ahol elég közel voltak a szomszédok, utcai, kertszomszéd stb. Köröskörül kéményerdő, amit buzgón használtak is, annak ellenére, hogy volt gáz náluk, fával fűtöttek. Szörnyű volt, ha kinn voltam huzamosabban, teljesen füstszagú volt a ruhám, a hajam, sőt még a kutyám bundája is.
Nem kismértékben volt oka ez a lehetetlen állapot vidékre költözésemnek. Itt 50 m-en belül nincs szomszédom, de amúgy gáz híján mindenki fával fűt . (sőt szénnel némely elvetemültek :-)))
Mégsem olyan borzasztó, mint Pesten, mondjuk az előzőleg leírt módszerrel, elviselhető.
Persze van más, kemény toleranciát igénylő szomszédi megnyilvánulás is ... Hát sajnos a lakatlan szigetek már mind foglaltak, állítólag. :-)
Erre nincsen megoldás, hiszen csupán azért fűtenek, mert fáznak. A szélirány viszont változó. :-)
Vidéken, pláne ahol gáz sincs ez mindennapos probléma télen. Viszont az ablakok, ajtók csukva vannak. Persze, a szellőztetést meg kell oldani. De a legfontosabb a békesség a szomszédokkal, pláne, hogy nem is szándékosan bosszantanak a füstöléssel.
Én úgy védekezem, hogy jó korán reggel, amikor még nem fűtöttek be, alaposan kiszellőztetem a lakást, és még egyszer estefelé, vagy később, amikor épp nem fűtenek. Ez kissé macerás, de a békességnek ára van: én inkább kifizetem! Nem érdem, hiszen nem is tehetnék mást! :-)
Nálunk a szomszéd férfi 24-l 10-t kint áll a kapuban a kutyája az árkunkba végzi a dolgát,körbe pipili a kerítésünk lábazatát,ha szólsz akkor nevet egy jót,neje a teraszról leselkedik,arról is tudnak ami meg sem történt.Nekem kettő kutyám van,már megfogadtam én sem szedem napi szinten a kutya gumit kiviszem eléjük,egy a problémám én ezt nem tudom megtenni.Hideg és az ideg jön rám,ha látom őket.
Hangjuk a lónyerítés és a magasfokú kellemetlen visítás keveréke. Rejtély hogyan tudnak ilyen fülsiketítő, elembertelenített hangot kipréselni magukból.
