Keresés

Részletes keresés

dromio Creative Commons License 2008.11.14 0 0 1458

Kamarás Klára


Boszorkánytánc


Parazsat loptam, lángot fogtam:
Ölelgetlek félálomban.
Minden éjjel táncot járok,
így szokták a boszorkányok.


Parazsat őrzök, lángom lobban,
lobog a tűz már, éleszd jobban,
szoknyám pördül, sarkam koppan,
tölts poharamba, ne hagyj szomjan.


Pattog a szikra, nincs aki bánja,
gyullad a szalma, átcsap a házra,
ég a világ is, oltani kéne
hajnalodik már, itt van a vége.

jahorka Creative Commons License 2008.11.13 0 0 1457

Dugasz István:
Hallgass a szívre

Most éjszakákon
Dér ül a fákon,
Messze a vágyam,
Mit benne láttam.

Hallgat a csend is,
Vágyom én mégis,
Jöjjön a reggel,
Fogyjon a dér el.

Sok kicsi vízcsepp,
Dérből mind az lett,
Csillog a réten
Ezernyi fényben,

Reggel a fényben
Vágyamat érzem,
Benne az élet,
S szállnak az évek.

Sok kicsi vízcsepp
Fényben lebegve
Száll fel a Nappal
S eltűnik azzal.

Harmat a réten
Fűszálon délben,
Nap csoda fénye
Mindnek reménye.

Szél kerekedve
Küldi az égbe.
Hallgat a fűszál,
Réten a dal száll.

Szél muzsikálva
Messzire szállva
Hírt vivé egyre,
Hallgass a szívre.

 

 

Törölt nick Creative Commons License 2008.11.12 0 0 1456

N.I.A.

 

Hívtalak....

 

Hívtalak szóval, zenével
az éjszaka énekével
bűvöltem az enyhe szellőt,
homlokomon sötét felhőt,
nem jöttél virradatban,
elmaradtál fényes napban,
de mire újra este lett,
a világom már szétesett.

 

*

 

Hívtál engem,
nem mehettem.
Hamis szóra nem feleltem.
Fals zenének hangjaival,
csalogattál csalfa szóval.
Sötét erdők sűrűjében,
csapdát állítottál nékem.
Homály várt a virradatban,
lábam törtem volna abban.
Fényes napban szerte jártam,
de rád én ott nem találtam.
Hívhatsz te már reggel, este,
nem vágyom a közeledbe.
Tiszta nyelvet nem beszélsz te,
füled sincs, hogy értelmezze.
Légvárakat építsz sorba,
gyenge szellő majd elfújja.

AnnKa Creative Commons License 2008.11.05 0 0 1455
Szép napot kívánok!


Nélküled

Elmúlnak így estjeim
nélküled csillagom.
Oly sötét van nélküled
- szemem kis sem nyitom.

Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver.
Le-lehullok, de sóhajom
utánad felemel.

Olyan csend van
így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

Váci Mihály

beezer Creative Commons License 2008.11.03 0 0 1454
én pedig ajánlom neked itt a Babits, Kosztolányi, J.A. és Pilinszky topikokat. érdemes olvasni...
Előzmény: Törölt nick (1453)
halkabban Creative Commons License 2008.11.03 0 0 1450

József Attila
/töredékek/
 

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék, hogy ne szánjanak


ki fogná föl szivével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem

beezer Creative Commons License 2008.11.01 0 0 1449
nahát! szia amice! mi már ismerjük egymást máshonnan.:))))

Nem marad már csak az alázat.
Józan eszed hiába lázad
A szív küldte rád e lázat
És íme porrá ég tőle a házad.

Rétet reméltél, hímes szerelmet
De nem érhetted el sose szerelmed
És már nem is kell tovább keresned
Elment, jött a tél, s a rét csonttá dermed.
jahorka Creative Commons License 2008.10.19 0 0 1444

LENNÉK MOST VELED


Vannak nekem is elképzelten titkaim

Szívemben elbújva, egyetlen valakim

Az, kivel beteljesül, remélem az álmom

Kivel minden időm, féltőn lenni vágyom

Elhiszem, hogy ha épp forr ajkam, eléri őt

Akit a nép ajkán csak így nevez, szeretőm

Neki adom, ezen péntek estémnek mindenét

De, leginkább a szívemnek áradó szerelmét


Ölelésem, mely magához húzná, itt marad

Szívem a magányában, ismételten kifakad

Vágyom rád, csak tudd, mostan itt, egyedül

Hát, belátom az álmom nem mindig teljesül


De, inkább becsapom, hogy mindjárt itt leszel

S minden pillantásomra, bájos tekinteted felel!

 

 

jahorka Creative Commons License 2008.10.08 0 0 1443

 

Platón

Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
két szemedet nézném csillagom ezreivel.

(Szabó Lőrinc)

halkabban Creative Commons License 2008.10.07 0 0 1442

Jatzkó Béla:


Ahogy


Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved hegyén a méz, a csorgatott,
s nem ágyékodnál a lágy hajlatok,
s nem a szíved felgyorsuló verése,


nem combjaid árnyékos kikötője,
nem csípőd, melled, vállad vagy szemed!
Mind véletlen, nincs benne érdemed,
te sem vagy más, mint gének eredője.


Ahogy adod: a hozzámsimulásod,
lendületeid, habozásaid,
ahogy magad a bőröm alá ásod,
ahogy a karod húz és eltaszít,
ahogy olvadsz és oldasz az öledben:
ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.

blrp Creative Commons License 2008.10.06 0 0 1441

Stéphane Mallarmé


Te édes, messziről...


Te édes, messziről s közelről, s oly fehér,
oly gyönyörű, Mary, hogy ritka és csalóka
illatra gondolok, mely fátyolos-fakóra
kopott kristályüveg vázából rejtve kél -


Te látod éveim, s tudod, hogy bennem él
határidőtlenül ugyanegy rózsa bokra,
s ugyanegy nyár virít vakító mosolyodra,
a nyár, mely multba hullt, s messze jövőbe ér.


És szívem éjszaka szólni szeretne olykor,
vagy, mely rád illenék, a legszebb névre gondol,
s fölujjong holmi szón, mely dib-dáb suttogás


testvéri szájon, ám - kincsem csöpp foglalatja -
te megtanítsz reá, hogy ize-méze más,
amikor csöndesen rácsókolom hajadra.

 

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

blrp Creative Commons License 2008.10.04 0 0 1440

Fodor istván:


Arcod keresem
 

Arcod keresem a naplementében,
Amit máshonnan látunk,Te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
Nekem a fák közt szűrődik át a fény.
Arcod keresem a csillagok közt,
Amit együtt nézünk talán,
A csillagokkal beszélek és közben
Akaratlanul is meg-megérint a magány.


Arcod keresem az arcok közt,
Megtörve már és e keresés közben
Más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
Csak egy arcot,egy látomást,
Melyet keresni fáj,
Mely szüntelenül mindig szemem előtt lángol:
A Te arcod!

Ezüstcsillag Creative Commons License 2008.10.03 0 0 1439
Zimonyi Zita

(töprengés)

 

elröpíti-e hozzád a gondolat

érzékekről felszálló óhajomat,

a sürgetést, hogy jöjj hamar,

elröpíti-e hozzád a gondolat,

hogy két ág puha-pihe tövén

esengve hív-vár a fészekmély,

elröpíti-e a gondolat sietve

verdeső vágyamat szívedhez,

hogy véss kőtábla-szívedbe?

 

 

 

halkabban Creative Commons License 2008.10.03 0 0 1438

Borbély Tamás


Legalább ennyi


Szeretem a szádat,
az izzadtságot, a lihegést,
ahogyan közeledünk
a közös láz felé, ahol már
a fém is megolvad, ahonnan
majd reggel visszatérünk.
Ne mozduljunk el, maradjunk
itt örökre ezen a névtelen
napon. Ne adjunk neki nevet,
hogy ellopni se tudják.
És ha egyszer mindenünkből
kifosztanak, ha nem közlekednek
már a buszok, és az évszakok
menetrendje elveszik, csak ennyi,
legalább ennyi maradjon meg.

jahorka Creative Commons License 2008.10.01 0 0 1437

Szemed színe

 

Mikor a márciusi este
A sziget mellett
Elsimítja a vizet,
S a part menti tükörre
Barna téli ágak képe vetül
Egy árnyalatnyi zölddel,
Mit a megpendített rügyek
Halványan belekevernek.
Hozzá nyugatról szelíd derengés
A mai nap tűnő fénye,
Vízbe hulló szikrája.
Túloldalról meg a parti fák
Lassan kúszó hosszú árnya,
Mélyebb színek...
Melyet egybemos a pillanat.
S a víz fölé hajló füzek alatt,
Az újra elveszett nap határán,
A különös fényben
Elidőz a folyó,
Mielőtt vissza nem tér soha,
Akkor, de csak egy pillanatra,
Mielőtt az alkony vakká tenne,
Úgy hiszem, pont ilyen...ilyen volt
Szemed színe,
Mellyel néz a csendes este.

  (Balázs László)

jahorka Creative Commons License 2008.10.01 0 0 1436

  B.Huszta Irén:   

Kék-arany álom

 

Holdfényben árnyékod elterül

Csillagok ragyogják léptedet

Aranyra festik az éjkék eget

Sziluetted hűs selymére vetül.

 

Magasba repülni volna jó

Súlytalanul szállni veletek

Eggyé válna lelkemmel lelketek

Lehetnék én is égi fényfolyó.

 

Csillagként mutatnám merre menj

Hogy a boldogságra rátalálj

Örömödben te is csillaggá válj

Fényedtől pokolból is lehet menny."

 

blrp Creative Commons License 2008.09.29 0 0 1435

József Attila:


Mikor az uccán átment a kedves

   
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.


Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.


Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.


Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.


És ránevettek, senki se bánta,
hogy õ a szívem gyökere-ága.


Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tõlem!


De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.


És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

beezer Creative Commons License 2008.09.27 0 0 1434
Új kezdés? Régi vég?
Ki mondja meg
Meddig lehet és mikor elég?
Mit szabad és mit tilos?
Keserű a mézed vagy édes?
Tekinteted hívogat, vagy haragos?
Rejtelmek, titkok mindenfelé,
Varázslat köde száll, sötét az ég.
Mennem kéne, de nem tudok nélküled,
S ha tudnék is, ugyan minek?
jahorka Creative Commons License 2008.09.19 0 0 1433

 

 Weöres Sándor:

 TÜNDÉRSZERELEM

"Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba."

"Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be --"

jahorka Creative Commons License 2008.09.14 0 0 1432

 

Szilágyi Domokos - Szerelem

Megismertem a holnapot:
terád hasonlított,
terád, miránk -
lobogott


és nyugodt volt, mint a láng,
- s mint a mi éjszakánk,
amelyen megéreztük forró
és röpítő és egybeforró
embersorsunkat, a szerelmet,
- én azt, hogy hiába ölellek,
te azt, hogy hiába ölelsz,
ha nincsen más, csak ez a perc,
hogyha mögötte meg nem érzed
és meg nem érzem az egészet,
a szilárd anyagot,


ami vagy és ami vagyok,
és ami egy törvénybe fog
bolygókkal és liliomokkal,
tó méhében a teleholddal,
vérrel, háborúval, örömmel,
mindennel, ami volt az ember,
és ami most s amivé válik,
s amit születéstől halálig
sejt és tud és tesz,
mit hozzáad a léthez,


hogy életté váljék, hogy a rend
kormányozza a végtelent,
az értelem, amely szavak
nélkül is szól, és sejtet sejtre rak
agyunkban -


a holnapról akartam szólni,
a holnapról, mely már valódi,
mert fölismert s el nem téveszthető,
tiszta, elérhető,
mint a friss levegő -


igen, a holnapról akartam szólni,
s szóltam a szerelemről, szerelmünkről, hiszen
ő éreztette meg velem,
milyen lesz:
szívem szelídítette a boldogsághoz, rendhez -
- - - - - - - - - - - - - - - - - -
és akkor, amint ránk hajnalodott,
megpihent bennünk - új csókra gyűjtve erejét -
a csók.

 

blrp Creative Commons License 2008.09.14 0 0 1431

Váci Mihály:


Végül


Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s csak annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri,
hogy meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.

halkabban Creative Commons License 2008.09.12 0 0 1430

Szilágyi Domokos:


Észrevétlenül


Látod, már nem is veszlek észre,
úgy jársz-kelsz csendesen -
nem csábítasz a széptevésre:
épp csak vagy, kedvesem.


Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
test álma, lélek pihenése:
vagy hő nyaram és hű telem,
úgyhogy már nem is veszlek észre.


Hiányozz, mint ha álmom, étkem
cserbenhagy csendesen -
hogy ne maradjál észrevétlen,
szakadj el tőlem, kedvesem.


És kóboroljak és vacogjak,
mint egy gazdátlan háziállat,
ki nem vár mást, egy falatot csak -
és hadd higgyük, hogy megtalállak.

jahorka Creative Commons License 2008.09.07 0 0 1429

    Márai Sándor:

Az égen fönn megáll a Hold


Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.


A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.


Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a
fény.


Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.


Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.

halkabban Creative Commons License 2008.09.07 0 0 1428

Baranyi Ferenc:


Elfognám szél-szerelmedet


Mióta biztosan tudod,
hogy létezésed éltet engem:
képzelt fölény duruzsoló
biztonságát se szítja bennem
kétségeid sóhaj-szele-
hamuvá lett lobogó gőgöm,
elfognám szél-szerelmedet,
hogy örökké nálam időzzön
Már gyermekláncfű-bolyhait
lefújtad mind a kétkedésnek,
a „szeret - nem szeret" pihék
úgy fogytak el, ahogy remélted;
szeret - vallott a sorsvirág
s lehet: e vallomás a veszte...


Talán szeretlek? - megszeretsz.
Szeretlek! - s talán nem szeretsz te.
Úgy vagyok, mint aki magát
megadta épp a harcmezőkön,
s várja, hogy ellensége most
elfogja vagy szívébe lőjön,
rejtélyességem fegyverét
önként, feladva félredobtam
s hogy foglyul ejts - azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.

jahorka Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1427

 

Reményik Sándor:

A szépség próbája


Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.

 

jahorka Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1426
Gámentzy Eduárd: Bezárlak

 

Bezárlak szavaim közé...
Fehér papírra vetlek!
Két felkiáltójel közé,
Eleven célkeresztnek!

 

Úgy őriz gyilkos fegyverem,
Mint éjszaka az álmát.
Mint könnyes szemü kisgyerek,
Ki öleli a párnát.

 

Ma még ha mennél,... elmehetsz!
- Majd lenézek a földre...
De holnap már nem lesz kiút!
Itt tartalak ... örökre...

 

Kraxika Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1425
Előzmény: Kraxika (1424)
Kraxika Creative Commons License 2008.09.06 0 0 1424

 

[JIM MORRISON]



 

BÉRELT SZOBA

Amikor először találkoztunk,
még nem sejtettem,
holnap már szobát bérelünk
és szeretkezünk naphosszat.
Pezsgőt iszunk, és terveket szövünk,
becsapjuk egymást, és szerelmet ígérünk.

A hotelre tisztán emlékszem.
Ha arra járok,
még most is összeszorul a szívem.

jahorka Creative Commons License 2008.09.04 0 0 1423

 

Szabó Ila:



Vágy

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.


Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.


Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.


Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.


Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.


S meghalnék a sziklaszirten-
minden veled-ölelésben.

 

jahorka Creative Commons License 2008.09.04 0 0 1422

 

Veres Judit - Rólad


Ma rólad szeretnék írni
Hol vagytok szavak?
Félek, ezen az éjszakán
Az álmok is alszanak
Csak én vagyok ébren,
Bennem a magány dalol
Talán messze-messze
Te már alszol valahol
És álmodsz is, tán rólam
De reggelre elfelejted
Érzed, egyre közelebb
Hoznak hozzám a
Rohanó percek
Aztán újra ellop a zord idő
Helyetted fakó álmok jönnek
Tiéd ajkamon minden mosoly
Tiéd szememen a könnycsepp
Nélküled csak csend vagyok
Nélküled csak remegés
Arra hogy mennyire szeretlek
Ezer szó is kevés.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!