Kedves kerub !
népbiztos J
Igazából comissarius, később komisszárius. Az egyes kerületek rendészeti igazgatása élén állt, választott tisztség. Kerületenként – volt úgy-e három, Jász Kerület, Kis-kun K., Nagy-kun K. s ettől a megkülönböztető szócska – egy-egy személy töltötte be. (kivéve a Kiskunságot, ahol időnként külön személyt választottak az alsó- és a felső-kiskunsági települések ezirányú irányatására – lásd térkép.) Rendszerint katonaviselt személyek, s az irányítás mellett konkrét gyakorlati feladatokat is végeztek. Közvetlenül irányításuk alá tartoztak a kerületi üldöző hadnagyok, kiknek száma változó volt. (hívták őket kerületi mezei hadnagynak is.) Mindahányan évi fizetést kaptak. Rablók üldözése esetén, ha sikeres volt a munkájuk a zsákmány 1/3-át is megkaphatták, ha életüket kockáztatták (milyen izgi!) a részük nagyobb is lehetett. 1794-ig a mezei hadnagyok az irányításukkal végezték az ún. vármegyézéseket. Ekkor épp a jász komisszárius, bizonyos Bódi József kérte ennek módosítását, hogy a hadnagyok önállóan intézkedhessenek, mert a biztosoknak számos egyéb dolguk is lehetett.
A kerületi mezei biztosnak mutatták be a helységek pusztázó lovasaik névsorát (jut eszembe: tudod mi a „betyár eredeti jelentése?), s ő készítette a kerületi kapitány számára a jelentéseket.
Napi tevékenységéről, a hozzá befutott információkról külön jegyzőkönyvet vezetett, ezért a tisztséget csak írástudó ember tölthette be. A komisszáriusok a mezei hadnagyokkal együtt, vagy a területet felosztva havonta egyszer bejárták a Kerülethez tartozó települések pusztáit. Fontos tudni, hogy a Kerületekben a pusztai állattartás jelentősebb volt, mint a földművelés. (Ez okozta több jász település elmaradását a vasút megjelenésekor ti. a vonat zavarta az állatokat, ezért saját döntéseik alapján – ha megnézed –, sokukat elkerüli a vasút, s ami ezzel járt volna: ipar, etc.) Visszatérve: Ellenőrizték a pásztorok járásait, a csárdákat, azt is hogy a marhák bélyegzését rendesen végezték-e, közreműködtek az állatszámlálásokban. Ez is érdekes, mert ez nem közrendi feladat, hanem a közösségi birtoklás folyománya. (lásd: 1836 évi XII tvc és 1840 évi XXX tvc a www.1000ev.hu oldalon) Átvették az elbitangolt jószágokat, s arról a kapitányt értesítették. Közvetlen büntetést a pusztázók nem alkalmazhattak, kivétel a csárdában "korhelykedők", kiket helyben 12 botütéssel sújthattak, de ezt is jelenteni kellett.
Jogukban állt a pusztákon, vásárokon a passzus nélkül megjelenőket letartóztatni.(!) Jogukban állt továbbá a szomszéd vármegye területére átmenni s ott üldözni az elfogásig.(!) A szomszédos vármegyékben az ottani comissariusok a vármegyézés során nem tudom, hogy ezt megtehették-e.
Rendészeti feladatokat tehát a Kerületek területén, azaz a pusztákon láttak el. Az egyes települések rendészeti igazgatásban nem vettek részt (ott is volt külön hadnagy, kisbíró, vakter, tornyos.)
Bánkiné Molnár Erzsébet több publikációja tárgyalja a Jászkun Kerületek igazgatását, ezek elérhetőek.
még mindig kérdezek: lehet már fárasztó vagyok :-)
de nem értem most sem,hogy én honnan-miből fogom tudni az anyakönyvek alapján, hogy redemptus vagy irredemptus az illető.Ezt is beleírták ekkoriban? Vagy honnan fogom én ezt tudni?
A nemesítés kiterjesztése a leszármazottakra a századok múlásával egyre gyakoribb lett. A XVII században már teljesen bevett része volt a nemesi levélnek a nemesség kiterjesztése az illető feleségére, élő gyerekeire és mindkét nembéli (majdani)utódaira. A főnemesi címek kiterjesztése talán nem ment ennyire automatikusan, de idővel azért mindenképpen megtörtént. Arra szerintem elég nehéz lenne - ha nem lehetetlen - példát találni, hogy egy honi gróf, herceg vagy báró gyereke az apjánál alacsonyabb rangban élt volna. Az Esterházyak birodalmi hercegi címet kaptak, amire tudtommal egy kicsit eltérő szabályok vonatkoztak, mint a "csak" hazai érvényű főnemesi címekre. (Bár a hercegek esetében nem vagyok ebben biztos. A bárók és grófok esetében viszont, amelyek korábban honosodtak meg nálunk, úgy tudom, hogy a rang minden uralkodói kegy nélkül öröklődött.)
Szerintem amikor te azt látod, hogy XY báró fia József, akkor csak arról lehet szó, hogy nem akarták a publikált családfán minden név elé beszorítani a titulust is. Éppen azért, mert az öröklődött. Így csak rangemelést tüntették fel a táblázatokban, pl. Nagy Ivánnál.
A magyar gyakorlatból arra sem emlékszem, hogy valakitől elvették volna a rangját, még fő- és jószágvesztés esetén sem. Tőlünk nyugatabbra előfordult, hogy rangon aluli (morganatikus) házasság esetén egy herceg utódai nem viselhették automatikusan apjuk rangját, és esetleg utólag kellett kiérdemelniük a kegyet.
Ha beszabadulsz az OSZK-ba, ajánlom figyelmedbe ölyvedi Vad Imre: Nemességi könyv (1907) c. munkáját. Néha kapni is lehet, bár inkább árveréseken. Könnyen olvasható és azt hiszem nem is tartalmaz hatalmas tévedéseket. Pár részlet:
"19. A nemesség elvehető-e és mikor szűnik meg?
... a franciáknál, spanyoloknál és lengyeleknél a polgári foglalkozás is maga után vonta a nemesi rang elvesztését. Ausztriában annak a lánynak, aki polgár emberhez megy feleségül a nemessége megszünik... E mellett az osztrák törvény olyan, hogy engedély nélküli kivándorlás, halálra itélés, sőt súlyos bűntettek esetén a... nemesi cimet, rangot... elveszi. Minek folytán az osztrák nemes embernek ama gyermekei, akik apjuk nemesi rangja elvesztését kimondó birói itélet jogerőre emelkedése után születtek, már nem nemesek.
...
Mindazonáltal a magyar magánjog körében ma és már régóta mint személyes jog foglal helyet a nemesség, mely apáról fiura száll, meg nem szűnik, el nem évül soha és törvényes itélettel sem vehető el attól, aki azt jogosan birja.
...
A ma [1907-ben] érvényes magyar büntető trövénykönyvnek az 1878. évi V. törvénycikk tekintetik. Ebben nemesi rangtól való megfosztás sem mint büntetés, sem pedig mint a büntetés törvényes következménye nem fordul elő."
"38. Nemesség igazolás.
... nemesség igazolás alatt első sorban azon eljárást értjük, mikor a nemesember valamely kényszeritő okból bizonyitja be nemesi származását, nemesi rangjának létezését. Igy például nem nemes gyermeknek nemesi rangban való részesités melletti örökbefogadása vagy törvényesitése esetén is mindig nemesség igazolás történik.
... a nemesi főhatóság legfelsőbb helyre addig nem tesz előterjesztést az átruházás dolgában, mig meg nem győződött, hogy az átruházandó nemesség voltaképpen hogy áll és egyáltalán létezik-e.
Különben pedig amiket nemesség elösmertetés, megerősittetés, vagy megujitás esetén kell végeznünk, ugyanazon dolgokat végezzük nemesség igazolás esetén is, - tehát felkutatjuk, összeszedjük a nemességünkre vonatkozó adatokat, okmányokat és illetékes helyen előmutatjuk."
A XIX. századig tulajdonképpen a fő értelme az volt a nemesség igazolásoknak, hogy az illető személy a nemesi státussal járó jogok törvényes gyakorlását igazolja. Ez legtöbbször az adófizetés alóli részleges vagy teljes mentesség, valamilyen hivatal betöltése, örökséghez való juss, stb. voltak. Ha valakinek kétségbe vonták a nemesi származását (mondjuk a földjére jogot formáló nemesi szomszédai), akkor jól tette, ha igazolni tudta a származását. Néha és néhol a tanúk meghallgatása is elég volt, másrészt viszont néha még az alperes irataiba is belekötött a hatóság, ha a felperes elég befolyásos volt. Arany János felmenői is így jártak - 37 éven át folyt a sikertelen kimenetelű per. Kár, hogy nem volt strassbourgi bíróság...
Voltak a XX. sz. elején is tömeges elismertetések, de ennek a hátteréről hirtelen nem tudok többet. Talán az állami hivatalok betöltésével lehetett összefüggésben... Remélem valaki majd kisegít minket a témában.
Összefoglalva: a nemességet az uralkodó - magyar király, erdélyi fejedelem - adományozta. Ez a magyar jog szerint és a gyakorlatban is apáról fiúra öröklődött. A már nemesek részesülhettek további rangemelésben és válhattak grófokká és bárókká, illetve olykor hercegekké. Ezek közül talán csak az utóbbi nem öröklődött automatikusan. Ezen túlmenően voltak az általuk betölthető hivatalok (állások), amik jogilag nem öröklődtek, de gyakorlatban előfordult, hogy az apa után a fia is betöltötte azt (vö. Bush család).
Na persze a gyakorlatban a nemesség soha nem volt ilyen világosan átlátható és problémamentes, de nagyjából ezek voltak az elvek.
A jászkun redemptióról sok cikk a neten, párat át is küldök. Aki - mondjuk ki - részt vett a "váltság" (értsd: pénzbeli megváltás) összedobásában, az, és családja a kollektív jogokban részesült, mivel a közösség tagja lett. Aki nem vett részt, csak 1745 májusa után települt be a Kerületekbe, annak "csak a csont jutott." = "zero venientibus ossa"
Vagyis a kollektív jogokból kimaradva, vagyonban ugyan esetleg gyarapodva mégiscsak más (értsd: kevesebb) jogokkal rendelkeztek a közösségen belül. Ezért sokuk inkább kiköltözött, mert (pl. a közösség tulajdonában lévő földeket bérbe adták, s ott a redemptus előnyt élvezett) egy idő után, ha addig megállt a saját lábán és nem került béresi viszonyba, ellehetetlenült. A Kerületeken kívül nagyobb esélye volt, akár úrbéri viszonyban is a boldogulásra. Szabadon mozoghatott, röghöz nem volt kötve, így kiköltözhetett, s "választhatott" magának tetsző úrbéri függést (értsd:földesurat). ( Ez nem a vállalkozások kora). Olvashatsz arról, hogy még a XIX. században is egyes nagybirtokosok szervezetten telepítették a zselléreket.
Színesíti a helyzetet, hogy 1745 után még egy ideig, mivel hitelt vettek fel, a váltságdíjhoz (rossz szó ez, mert nem a mai értelemben vett negatív következményekkel való fenyegetettség tudatában fizetendő összegről, hanem éppen fordítva, előnyök kifejezett elnyerése érdekében adott megváltásról van szó) utólagos hozzájárulással még válhattak később beköltözők is redemptussá. Csak aztán sokan jöttek (Ne feledd szinte elnéptelenedett puszták újra való benépesítésével járó folyamatról van szó, meg híre is ment) s a közösség tagjai el kezdték magukat védeni, azaz kiszorították a később érkezőket, lezárva a redemptussá válás útját.
Ne úgy képzeld a főúri családokat, hogy egyből mindenki főúr lett (volt olyan is persze, de ez csak az elején, vagy ha kifejezetten "akkora" személyes érdemeket szerzett valaki.). Vitézségért, egyéb, az uralkodónak tett - többnyire személyes -szolgálatokért, pl. török ellen való hadakozásért először is nemes lett, "megnemesűlt" az illető. S később - újabb érdemekért - az ún. rangemelések során szereztek újabb címeket, többnyire kifejezetten csak személyre szólóan. A családra való kiterjesztés külön kegy volt, az sem mindig az egész családra, hanem először az egyenesági örökösökre, majd - újabb érdemek alapján - a családra. A cím nem járt együtt jelentős vagyonnal, befolyással. Volt, hogy az illető rangemelésben nem részesült, de újabb birtokokat kapott. Nem volt elég főnemesnek lenni, országos, vármegyén túlmutató tisztséget külön ki kellett érdemelni. (Ezek kombinációit alkalmazta a mindenkori uralkodó ill. adminisztrációja) Az Esterházyak csillaga is az 1652-e vezekényi, négy Esterházy halálát hozó csatát követően emelkedett jelentőset, s nyertek országos méltóságokat. A fraknói ág már 1613-ban kapott bárói, 1626-ban grófi rangot, mégis herceggé 1687-ben lett Pál (maga), elsőszülöttre kiterjesztve 1712, az összes családtagra kiterjesztve 1783-ban. ) "Ehhez képest" az ifjabb ágak, a cseszneki 1683-ban, a zólyomi pedig 1715-ben nyertek grófi rangot.
Aztán volt ez visszafelé is. Hallottál biztos olyanról, hogy armalis nemes. Nos ő az, akinek csak a nemesi oklevele maradt meg, vagy az ún. hétszilvafás nemesekről (ez csak köznyelvben létező kifejezés, kiknek annyi földjük volt, hogy csak hét szilvafa fért el rajta).
Biztos hallottál a Neoaquistica Comissio működéséről. Nos a török kiűzésével működő Bizottság (mert azok már akkor is voltak) a hadi költségek 10 %-át kivetették az adott terület birtokosára. Igazolni kellett mindenkinek a birtokosi mivoltát, s ha nem tudta, mert esetleg elhagyta, megsemmisült a nemesi oklevél, vagy nem volt elég pénze, le is mondhatott róla. (adminisztratív akadály) Ez persze eszköz volt a saját, hű, később aulikusnak nevezett "tömegbázis" kiépítésére.
De ugyanez van - mert érintett lehetsz, ezért mesélem - a redemptusoknál is. Aki 1745 után költözött be a Kerületek területére s nem vett részt a "váltságban", az bármekkora vagyont szerzett marhakereskedelemből etc. s volt a családja 100 év múlva jóval módosabb, mint egy redemptus család leszármazottja, csak irredemptus maradhatott ott, vagy kiköltözött a Kerületeken kívül - esetleg a szomszédos Kőtelek, Besenyszőg (Fokorú) irányába. Így van értelme a berényi önmeghatározásnak, ha ez a vezetéknév eredete.(Egyébként a Tisza jobb partja - ha a jászsági települések történetét tanulmányozod - a maga árvizeivel egész jó talajadottságokkal rendelkezik Lásd: Nagykörüi cseresznye. Szereted?
Ezeket a nemesi családfákat nézegetve eszembe jutott valami.
Ha volt egy báró, vagy gróf, az hogy-miért kapta rangját? Illetve gyermekei mik lettek. Csak azért mert látok olyat hogy gróf X, gyermeke rang nélkül pl. József...
Ez hogy lehet? Előre bocs, ha nagyon gagyit kérdezek, de erre tényleg kíváncsi lennék. Min múlt valakinek a rangja, illetve az minden esetben öröklődött? És a nemesi rang? Hogy van ez?
(Átkapcsolás a "Magyarulez / nevek, családnevek magyarul"-ról)
Kedves iater!
Heuréka! A Nagy Iván fenn van a neten on-line: <http://www.arcanum.hu/gesta/> (a Családkutatás ágban). Itt van a karancsberényi gróf Berényi család genealógiája: <<link>>. Ez ugyan csak a főágra koncentrál, ezért III. Berényi Tamás és Haller Jozefa (a rajzon gr. Haller N.) házasságából csak egy fiúgyermek említtetik, akinek nem volt gyermeke.
"III. Tamás (II. Tamás fia) 1742-ben Erzsébet császárné apróda, Haller gróf nejét?l nemzé IV. Györgyöt. [...] IV. Györgynek gróf Hochberg Anna Máriától gyermekei nem maradtak."
Nagy Iván említ még egy másik Berényi családot: "Belőle Berenyi Sándor* egri kanonok, és hajdan ott bölcsészeti tanár, 1760-ban bölcsészeti munkát irt. [* Horányi Mem. Hung. I. 278.]"
Illetve a malomfalvi Berény családor "Erdély családai közül való Malomfalvi Berény György eléfordul Báthori Zsigmondnak 1597-ben a fiscus és Bernáld családörökösök között lefolyt pörben kelt itéletlevelében* [* A n. székely nemz. constitutiójai. Pest. 1818. 66. l.]"
De ez utóbbi kettő részletezés nélkül való.
---
Itt fent van a Kempelen-féle mű is. De ez sem ad többet: <<link>>. Ez is említ egy másik Berényit ("Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Sopronmegyében 2 János igazolja nemességét. – János 1639. évi czímerpecsétjét l. Siebm. 57."), ill. egy Berény alias Kürtössyt ("Czímeres nemeslevelet 1697. febr. 21. B. Gergely, Imre és István kaptak. Kihird. 1697. márcz. 5. Pozsony-, 1713. máj. 22. Baranyamegye. A család a K. nevet használván, a további adatokat l. ott. – Vö. Andr. 18.")
Orokbefogadasrol szeretnek valami informaciot kapni.
Hogyan lehet kideriteni, hogy hol vannak a biologiai szulok, testverek. Irtam par levelet a Voroskeresztnek, nem jott valasz. Mit javasoltok? Hol kezdjem? Milyen forrast talalhatok az interneten - vagy milyen intezmenyhez forduljak?
Régen írtam ide, de azóta átolvastam a topik hozzászólásait. Korábban már megkérdeztem, most újra megkérdezem, hogy van-e olyan, aki ezekről a településekről származik vagy ismer valamilyen nevet a családfájából az alábbiak közül:
-Répcelakról (Vas megye) származó Szarka
-Sopronnémetiből (Győr-Moson-Sopron) származó Farkas és Mesterházy
-Kemenessömjénből (Vas) származó Bolla, Németh, Kovács, Balog
-Csöngéről (szintén Vas) származó Bognár
-Darnózseliről (Győr-Moson-Sopron) származó Babos, Soós, Jaksa, Kiss
-Udvardról (Szlovákia - Felvidék, Nyitra környéke) származó Zsuzsa, Gubo, Maczkó, Galla
Az Orosz Ernő-féle, egy 1906-os kiadás. Eszerint Berényi gróf (karancsberényi). ....Tamás, neje, gróf Haller Jozefa révén a XVIII. század második felében birtokos Fegyverneken, Gyöngyösön. (1773. év pp. 1022. sz. 1780. év pp. 2170. A. sz.)
A Scheftsik-féle 1935-ös.
Ez utóbbi bevezetője szerint: "Ebben a kimutatásban felsoroljuk a Jászkun districtusokban és Külső-Szolnokmegye területén 1848 előtt létezett nemes családok közül azokat, melyek nemességüket megtelepedésük után kihirdettették és ezzel nemességüket kétségtelenül beigazolták, - kiegészítve azokkal a nemes családokkal, melyek azóta az 1876-ban megalakult Jász-Nagykun-Szolnokmegye területén telepedtek le, itt birtokot szereztek, vagy jelentős szerephez jutottak.
Ezek alapján szerintem az alábbi változatok lehetnek:
Nem hírdették ki.
A feleség családja "ül" a fegyverneki birtokban, a pecsétnyomó azért maradhatott meg, mert ott éltek, de saját jogon Berényi-birtok nincs. Hiszen az 1754/55-ös vármegyei összeírás (II. fejezet) sem említi őket.
Kár, hogy már postára adtam, mert az idézett kiadványban Fegyverneknél ez áll,"...1780 körül a Haller-részt a generális két lánya, Berényiné és Hunyadyné örökölték."
Egyik sem említ Berényi néven nemes családot sem a Kerületek, sem a vármegye területén.
Javaslom tanulmányozd a jászkun redemptio -t . Nagyon sajátos kollektív jogokat adott, mely messze kedvezőbb volt a földesúri jobbágyi függésnél, sokan ezt értelmezik/értelmezték a múltban is quasi valamiféle közösségi nemességnek. Mindenestre rengeteg "kiváltsággal" járt redemptus-nak lenni.
Nekem a Berényi név inkább Jászberény és a redemptus mivolt felé mutat. (Tudom van másutt is -berény, de hiszek a földrajzi determináltságban.) Vigyázat sok volt, aztán egyre több lett az irredemptusok száma is. (Az se kizárt, hogy a nagypapa az anyai ágról beszélt.)
Hosszas várakozás és szemlélődés után döntöttem úgy, hogy igénybe venném a fórum kínálta lehetőségeket.
8. éve építgetem családfáimat, pillanatnyilag 16 családfát "kezelek", ezek közül 6 közvetlenebb, 10 közvetettebb módon áll rokonságban velem. Ezúton invitálnék meg mindenkit a http://skoumi.fw.hu és a http://genealogia.fw.hu odalakra, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy újabb rokonokkal, adatokkal bővítsem-javítsam a családfákat - tulajdonképpen sikeres találat esetén másét is.
Minden segítséget örömmel veszek és előre is köszönök, és amennyiben módom van rá, én is segítek minden érdeklődőnek.
Az előbb említett levéltári kiadvány szerint " a község legnépesebb külterületi települése Hunyadfalva, melynek lakóit a Hunyady grófok telepítették be a XIX. században."
Kicsit tévedtem, mert kicsit délebbre, Tiszapüspökivel szemben volt, és Besenyszöghöz tartozott. (Tudod én Szászberekben - is - "utazom", s mivel az is betelepített térség volt, ill. nem igazán település, hanem nagybirtok (lakóépület igen, közösségi, komunális épületek alig), Felső- és Alsó Szászberek-ből "állt", melynek anyakönyvezése önálló nem lévén megoszlott Újszász, Zagyvarékas és Besenyszög között.)
De ha beütöd a keresőbe, hogy Fokorú, az is ezt az irányt valószínűsíti. Akkoriban nem nem ívelt át vármegyéken az egyéni migráció, a tömeges átköltözések - ami a hódoltságot követően jellemző volt - 50-100 évvel korábban. A Jászságba az 1745-ös redemptiót követően, de Kőtelek és Besenyszög (Fokorú is) Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. A szervezett telepítések nyoma levéltárakban fellelhető. Nagyobb a valószínűsége, hogy valaki a szomszédból nősüljön, vagy települjön át, mint hogy az ország másik végéből.
Bessenszögh ...a Sz.-Iváni pusztát Thalabér örökösök, Pethes János, Csomortányi csődtömeg; - Hamarszögöt a Szathmári káptalan, Fokorú pusztát Mayer János, Tenke pusztát Szolnok város, Sz. N. Ivánt b. Orczy György; Also Százbereket h. Eszterházy Pál; - Felső Százbereket Mayer János birják.
Egyébként, ha beütöd a www.natarch.hu oldalon az anyakönyvi keresőbe, hogy Fokorú, ezt adja ki:
Mondd a kutatódnak, folytassa Besenyszögnél, mely szomszéd faluja Kőteleknek.
(ha az e-mailemre küldesz egy fax számot, vagy egy címet, szerintem tudnék neked "örömet" okozni. A Szolnok megyei Levéltár 1980-ban kiadott Adatok Szolnok megye történetéből kiadványban vannak érdemleges adatok Fokorúról.)
A kérdésedre (nemesi származású plebejus) konkrétumot nem tudok mondani, mindenesetre a pélyi templom kegyura 1820-ban egy Berényi Terézia grófnő volt.:)
Kőtelki rokonságom:
1. Kovács alias Ördög János és rokonom, Bodor Anna (házasságkötés: 1802, Pély) gyermekei Kőtelken születnek 1803 és 1817 között. A dolog szépséghibája, hogy 1817 után nyom nélkül eltűntek Kőtelekről valahová...
2. 1848 Kőtelken köt házasságot rokonom, Kalmár Ferenc Szabó Rozáliával, ám gyermekeket nem találtam ott Kőtelken...
3. 1856-ban születik rokonom, Mészáros Apollónia gyermeke: Fejes András Kőtelken. További sorsáról nem tudok.
Berényi rokonok (nem Kőtelken, hanem a Heves megyei Kömlőn):
Berényi Mihály és Bolya Rozália 1826-ban kötnek házasságot. Gyermekeik:
Azt szeretném,hogy igaz-e hogy a plebejus-ként "tituláltak"nak a történetével,családfájával max. az 1700-as évek elejéig lehet elmenni,mivel azóta anyakönyvezik őket. Illetve pontosan a plebejus mit jelentett? Jobbágy? Illetve lehetséges-e,hogy egy az 1700-as évek végén plebejusnak mondott ember felmenőiben volt nemesi rangú? Vagyis van-e olyan hogy idővel elveszik, vagy nem használják a nemesi rangot? Van ilyen? Csak azért mert állítólag nagyapám, sajnos már meghalt, mindig hangoztatta valamikori nemesi származását, illetve állandóan a Werbőczy féle Hármaskönyvet emlegette :-)
Így néztem az írást. És azt hiszem a Tohony egyértelműen kijön belőle egy kis "trükkel", ez nagyon érdekes!!!És nagyon tetszik ez a kutatás-szerű dolog...
Nos... megkérem bátyámat, h scannelje nekem ezt a dolgot és én bemásolom ide Nektek, h értékeljétek...azt hiszem az lesz a legjobb...
Majd kiderül.
A Fokorú is lehet, bár ezzel kapcsolatban annyi, h a h-t nem igazán tudom k-nak látni, bár lehetséges, illetve h mostmár a szó vége számomra inkább -y-nak tűnik :-)
Mindenféleképpen várom azonban a másikótok további véleményét, kábelelvágás után ;-) otthonról!!mert lehet az lesz az igazi...
Nagyon kíváncsi vagyok!!
Aki Pélyi Berényiről írt legyen szíves részletezze,mert tényleg nagyon közel vagyunk!! :-) illetve: a családfakutatóm azt mondta, h aki Kőteleken él és Berényi, az nekem mind rokon,mivel itt csak az én Berényi családomnak találta az anyakönyvi kivonatait. Várom a Te válaszodat is!
