História: Hajdanában-danában Szili ütközött Szemeretelep környékén egy kelet-szláv, tán ukrán, palackozott italokat szállító kamionnal. Szerencsére a vezér a géptérbe ugrott, de a mozdony menetirány szerint elöl lévő vezetőállása derékmagasságig tele lett üvegcseréppel (nomeg, godnolom, a plafonig szeszszaggal...)
Lapáttal hányták ki a mozdonyból az üvegcserepet, és találtak benne ép üveget!
Messziről tényleg durvábbnak tűnt a szétszóródott áru miatt. Mentségemre szolgáljon, hogy az 527-essel épp befelé tartottam Rákosra, és csak egy rövid pillantást vetettem rá. Azért így sem lehetett kellemes!
Csak mennek, mint a meszes, semmivel sem törődnek, oszt ha meg van a baj, akkor ez van! Miért nem figyel jobban az ilyen? Vajon miért nem állt meg időben? Mikor vette észre szegény kamiont? Ehhhh!
Hasonlóért már nyertek Darwin díjat. Ott telefonált azá ldozat a síneken és a másik kezével befogta a fülét ,h ne zavarják a külső zajok amibe a vonat veszett dudálása is beletartozott.
Ha valódi a felvétel, akkor a következőt szerintem érdemes megfigyelni:
– 0:02-nél indul el a csapórúd
– 0:10-nél ér a csapórúd vízszintes helyzetbe
– 0:23-kor ér oda a vonat
Azaz mindössze 13 másodperce van zárva a sorompó csapórúdja akkor, amikor a vonat az átjáróba ér. Nyilván van hangjelzés és fényjelző készülék is, ami hamarabb tiltja már az áthajtást. De mégse percekig kell a sorompó előtt rostokolni, hogy a legtürelmesebb embernél is elfogyjon a cérna.
Moldovát idézni csak pontosan:) A Rákóczi expresszel megyünk vissza Pestre, a vonat Miskolcon áll össze, fele Kassáról, fele Ózdról érkezik. Kassa felől késik a csatlakozás, akárhogy igyekeznek is a kocsirendezők, most is tíz perc késéssel indulunk el. Már sötétedik, az alkonyi hűvösben feltámadó bogarak meszes teste kenődik szét a szélvédőn. Tusor meggyújtja a fényszórókat, meglepően gyönge a fényük, száz méterre sem világítanak el. A mozdonyvezető ránk hunyorít:
– A lámpa nem arra való, hogy a vonat lásson, hanem hogy lássák a vonatot.
A szeme hibátlan lehet, ebben a legnehezebb órában sem idegeskedik; hogy a belső fény se zavarja, sapkájával letakarja a műszerek világító skáláját.
Moldova Akit a mozdony füstje megcsapott című könyvében írt erről. Még a 70es évek közepe táján írt a vasútról és leírja, h utazott éjszaka mozdonyban és mikor látta, h a világítás annyira kevés, h szinte semmit sem lát kifelé megi s kérdezte a vezért, h mit lát, mert ő kb. semmit. Erre azt a választ kapta, h ő se lát, a világítás nem azért van, h ő lásson hanem, h lássák a mozdonyt. Akkor még ez volt a módi, a sok baleset miatt változott meg 1989 után.
