Kultúr-kertes topic, sok-sok érdekes, ám kifejezetten CSAK kertbe passzoló, megvitatásra és tartalmas beszélgetésekre alkalmas témákkal: kerti fotózás, kertépítés, dizájn, tájépítészet, kátyúkertészet, trendek, kitekintők, cikkek, érdekes linkek, ízelítő külhoni kertkultúrákból. Minden, ami esztétikus, elgondolkodtató, új látásmódra inspiráló. Egyszóval, amit hoztok, az olyan legyen, ami kimozdít a napi ügyes bajos, házinyűgök és a taposómalom köréből.
Ide jöhet olyasmi is, ami a többé vagy kevésbé látogatott szaktopicok témájába vág, várjuk szeretettel a máshova nem vagy alig járó (szak)emberkéket is!
Azt a tálalót is szét lehet szedni – bár barmolásnak tünik – és 3 ma használható darabot lehet(ne) belőle késziteni, vagy akármit az anyagából--- ide-oda dobálják álságos tiszteletből egy ideig, mindenkinek terhére van, gond….tényleg lejárt az ideje a több q-ás butoroknak - ----de azért még nem kellene ripityomra törni, eltüzelni…-- hanem felhasználni… okosan….
Amíg az alapanyagok, a nyersanyagok könnyedén elérhetőek, kiaknázhatóak, felélhetőek, amíg nem vagyunk globálisan rászorulva a takarékosságra, az újrafelhasználásra, az ésszel való fogyasztásra...
Hát ez az, itt van a kutya elásva… már a vészcsengők szólnak, de senki nem figyel rá…ill. elhallgattatják az állandóan megszólaló szirénát...
a PÉNZ meg azt mondja, gyerünk gyorsan, amig lehet…mindent… -most vedd, fogyaszd, nem élhetsz nélküle! - hogy utána mi lesz, az már nem érdekli!
Egy jól elkészitett bőr-dolog egy embert kiszolgál…. Ha megkopik valahol, a jó részeket fel lehet még másra használni, pl. egy finom párna, kis takaró… de lazán a kukába dobják…"
Amíg az alapanyagok, a nyersanyagok könnyedén elérhetőek, kiaknázhatóak, felélhetőek, amíg nem vagyunk globálisan rászorulva a takarékosságra, az újrafelhasználásra, az ésszel való fogyasztásra....
"A nemes anyagoknak is csak ’müanyag’ értéke lett.. ha kezd is felértékelődni, de pazarló módon bánnak velük, mintha azokat is, mint a szintetikusat elő lehetne csak ugy állitani….
Nem gondolnak bele, hogy az a fa 20-40 évig nőtt, míg a kezéhez került"
Épp a minap olvastam egy cikket a restaurátorokról, hogy mostanában kifizetődőbb papír-műanyag. nulla minőségű modern bútorokat venni, tömeggyártásból, majd ha elromlanak, kicsorbunak, kitörnek, leesnek, nem érdemes javíttatni őkert, mert többe kerül a felújítás, mintha újat vennének helyette... Ezek már nem a dédi ónémet tálalói, tömörfából-viasszal-politúrral, hanem a futószalagon gyártott, műanyag-műgyanta-szintetikus lakk korszaka...
"lelkiismeretfurdalás nélkül eszem a növényeket. De az állatok fogyasztásától sem lenne lelkiismeretfurdalásom, csak irtózom tőle. Az a természet rendje, hogy az élőlények megeszik egymást."
Mindig arra gondolok, hogy nem véletlenül olyan az ember fogsora, amilyen, és amíg választani lehet, addig hadd döntse el mindenki szabadon, mi kerül a konyhaasztalra.
Az megint más, hogy azzal is kisebb terhelést róhatunk környezetünkre, ha nem a chilei csersznyét esszük, ami a fél világot keresztülszelte, hogy a gyümölcssalátában landolhasson februárban, hanem megtermeljük, amit lehet (meg aki ért is hozzá). És lehet, hogy nem lesz eper még fólia alatt sem januárban, de legalább pár tonnányi üzemanyagot meg lehetne spórolni (az egyébként is vészesen fogyó olajkészletekből), ha még jó páran így gondolkodnának... De majd ha más nem, a húsz-harminc év múlva jelentkező akut olajhiány majd úgyis észre térít mindenkit. Az meg már egy megint másik fejezet lesz...
Nemrég olvastam az egyik épitős topicban, hogy a födémen levő sarat felszedte az illető, félrerakta, a gerendák közét kőgyapottal telepakolta, beboritotta deszkákkal, majd a megnedvesitett sarat visszakente… ahogy évszázadok óta eleink betapasztották a padlást.
A másik topictárs megrökönyödött, hogy nem dobta ki….
Sokan inkább vesznek drága pénzért uj stafnikat, deszkákat, amin tavaly még a rigó fütyült, a régi bontott – talán lecsiszolva sokkal jobb, szebb és értékesebb, száraz, érett faanyagok pedig a tűz martalékai lesznek…
Soroljam?
Miért? Mert bőség van, minden nyavalygás ellenére…
de meddig lesz bőség?
Egy jól elkészitett bőr-dolog egy embert kiszolgál…. Ha megkopik valahol, a jó részeket fel lehet még másra használni, pl. egy finom párna, kis takaró… de lazán a kukába dobják….
A nemes anyagoknak is csak ’müanyag’ értéke lett.. ha kezd is felértékelődni, de pazarló módon bánnak velük, mintha azokat is, mint a szintetikusat elő lehetne csak ugy állitani….
Nem gondolnak bele, hogy az a fa 20-40 évig nőtt, míg a kezéhez került, hogy az a bőr a tulajdonosát védte hóban, szélben, szárazságban, hőségben, stb...—és igy kellene bánni velük, tisztelettel, ezt szem előtt tartva.
A fogyasztói társadalom, a ’PÉNZ’ ezt produkálta és ez az érdeke…
Az ember meg nem gondolkozva – de sirva a „szegénység” miatt – vakon engedelmeskedik és ugy viselkedik, mint egy milliomos, aki mindent lecserélhet és kidobhat – közben mindent tökretesz maga körül, mindent.
Pl. a bőrről nagyon sokat olvastam, hogyan és miket használtak fel. Csodálkozással olvastam, hogy régen lepedőket is készitettek belőle, - uri házakban is ez volt - abban az időben is nagyon értékes cuccnak számitott.
Hideg tájak lakói bőrökből készitették a sátoraikat, takaróikat, … igaz nem mosógépben mosták, hanem kirakták az esőre, szélbe, J))---- szolgálták őket évekig, évtizedekig….
Mennyire egészséges ez a természetes anyag, csak az tudja, aki állandóan viseli és ugy megszereti, hogy mást nem is szivesen visel utána.- egészen más az érzet benne, vagy körülötte..…
Mint vegetáriánus, én is lelkiismeretfurdalás nélkül eszem a növényeket. De az állatok fogyasztásától sem lenne lelkiismeretfurdalásom, csak irtózom tőle. Az a természet rendje, hogy az élőlények megeszik egymást.
Viszont nagyon fontos az élőlények tisztelete, mindenféle élőlényé. Nem vagyok semmilyen keleti vallás híve, imát nem mondok a hangyákért, de csak akkor használjuk a rotációs kapát, ha nagyon fontos. Rossz érzés, hogy annyi élőlényt ledarál, a gilisztáktól a lótücskökig. Nekem gyakran nehéz, hogy a kerti munka során rengeteg élőlény sorsáról kell dönteni, a tetveket sem csak mint kártevőket látom. De a krumplibogarakat kénytelen vagyok leszedni és eltaposom. Permetezni viszont nem szoktam, így csak az pusztul el, ami veszélyezteti az ennivalónkat.
Persze, szakember szemével így kicsit más... És a mérséklet, a visszafogottság itt is aranyat érne.
Erről mindig az jut eszembe, ki tesz többet a környezetéért, az, aki természetes anyagokból építkezik és lakberendez, vagy az, aki a reciklált, újrafelhasznált anyagokat hasznosítja újra?
A termelésbe nemigen lehet átlagembernek beleszólni, de a fogyasztásba igen. A minél kevesebbet ártani elve alapján kimértet és nem csomagoltat veszel zöldségből-gyümölcsből, így megspórolod a csomagolóanyag környezetterhelését (vagy nem a te lelkeden szárad a kidobása), és olyat nem veszel, ami láthatóan mű, vagy amelyik cégről tudod, hogy ívben tesz az élhető környezet megóvására...
Valahol ezt érzem a dolog legfrappánsabb megfogalmazásának, amit Sameria írt: "csak egyet kéne piszokul betartani: mindig csak azt venni el a természettől, amire napi szinten szükségünk van." Ahogy azt évszázadokon át tették, és lehet, hogy nem éltek fényűzésben, viszont még tiszta levegőt szívhattak, nem hagyták ott a lenyomatukat az egyre labilisabb környezeti egyensúlyon, nem felette, hanem a természettel együtt éltek, ésatöbbi...
A civilizációs ártalmakat azért lehet kezelni, ha megszüntetni nem is tudjuk, a magunk szintjén azért elég sok mindent lehet tenni, a szelektív hulladékgyűjtéstől kezdve a bevásárláskor a természetesebb(nek tűnő) alternatívák választásáig... Szerintem.
Akkor nem is voltál igazi vega :) Én sem vagyok oda nagyon a húsért, de azért szoktam azt is enni. És a valamit nekünk is kell enniről csak annyit, hogy miért pont növényeket? Miért nem az állatokat? Meg tudod ezt magyarázni? Van egy gyerekdal, ahol a növények arról mesélnek, hogy a nyúltól félnek, a szelíd rókától nem. Minden nézőpont kérdése. ;)
Tartok tőle, hogy egyszer majd a természet fogja azt mondani, hogy:megállj! És attól is tartok, hogy akkor nélkülünk megy tovább. Azért ez még nem a közeli jövő, addig még sok generáció sok szép kertet építhet.Még az is lehet,hogy észre tér a "fogyasztó társadalom".
Ettől függetlenül én levágom,(bár nem szivesen) a csirkét, megfőzöm a sárgarépát,stb. A macska sem kérdezi meg az egeret. Ha belegondolsz,minden mozdulatoddal lények tömegét ölöd meg. Valamelyik vallás hívei pl elmondanak egy imát, ha eltaposnak egy hangyát. Szándékosan igyekszem nem ártani a környezetemnek,de erre nem lennék képes.
Nekem az a véleményem hogy lehetne enni mindenkinek amihez gusztusa van, (így vagyunk összerakva, enni kell) csak egyet kéne piszokul betartani: mindig csak azt venni el a természettől, amire napi szinten szükségünk van. No ezt szúrtuk mi el, már jó régen. Amikor elkezdődött a felhalmozás az egyén javára,sztem akkor csúszott félre ez a dolog.
Tapasztalatból állitom, hogy pl, a bőrruházat nagyon is egészséges….még nyáron se izzad egy vékony bőr cuccban… mert lélegzik a bőr átveszi és kiparologja a nedvességet….. a szőrménél finomabb meleget nem nagyon ad semmiféle csodaanyag… egész más egy bőrkanapén ülni, mint egy bőrnek titulált müanyagon…egy bőrcipőben biztosan nem megy tönkre a láb, nem ég, nem pállik bele…
Az a baj, hogy mindent tul-lihegnek… az állatokat is ki kell lőni, mert korcs és nagy lenne a szaporulat.. Ha ezt is mérsékelten űznék, nem lenne velük semmi gond…
ahol beleszól a „PÉNZ” . ott kezdődnek a gondok, az ész nélküli irtások.. tenyésztések…
ez vonatkozik az élet minden területére… akár erdőkre, növényekre, állatokra, természetre, de még az emberi életre is…
Erdekesen alakulnak az emberek. Penz van... elmult az, hogy azt veszunk ennivalonak, ami szezonban van, amihez konnyu hozzajutni.
Boseg van - es bizony a boseg megtermelesenel elveszitik sokan a tiszteletet a noveny, az allat, a kornyezet irant, marad a haszon hajszaja.
Ha valaki vallasi, egeszsegi vagy izles ok miatt nem fogyaszt egy bizonyos etelfelet - tisztelni kellene, nem?
Ha mar rahuzzak az allatvedelem, a novenyvedelem hacukat, ott legtobbszor gond van. Mert nem tudjak az etikus allattartast megvalositani, es a novenytermesztessel is gondok vannak...
Ami a lenyeg - nem tudjak vallalni azt sem, hogy emberek vagyunk, elunk, es a hus fogyasztasa azzal jar, hogy egy eloleny elete a masikat talpalja. Mi is resze vagyunk a termeszetnek...de par ember annyira kifinomult, hogy szivarvanyt kakal, az pedig ugye csak kifinomult etkezesbol johet...
Mire beleszokunk - belepusztulunk :)) mint a cigany lova.
Voltam egy pár évig vegetáriánus. Őszintén fogok neked válaszolni: nem. Valamit nekünk is ennünk kell. Ha ételről van szó az ember nem kezd el filozofálni, hogy ez most kinek vagy minek fáj. Életbenmaradási ösztön a vegákban is benne van. Egyébként én nem azért mondtam le a húsról, mert erkölcsi aggályaim voltak. Egyszerűen sosem voltam oda a húsért.
Egyébként ésszel is kímélhető a környezetünk: bundát meg bőrszerkót nem muszáj hordani, bőr lábbelit ajánlatos, kanapét minek, de az étkezés meg hadd legyen már mindenkinek ízlése szerint, mert abban vhogy kevésbé érzem helytállónak ilyen fennkölt ideológiák gyártását, hogy mit miért igen és miért nem...
És az ilyen cikkek elolvasása után az ember hogy álljon neki egyáltalán gyomlálni? =8-O De egyáltalán, bele mernél-e szúrni egy ásót a földbe, ha mindig csak azon járna az eszed, hogy egy gilisztát biztosan elfelezel vele?
Lehet, elejink egészségesebb szemléletet vallottak, amikor tyúkot pucoltak meg fát végtak az erdőn, mert élni kell valamiből... A répát is kihúzod a földből, megpucolod, megeszed, sőt, a megátalkodottabbak levesbe is főzik, szóval ez az elméleti vonal igen messzire visz, ha jobban belemélyedünk...
Elgondolkodtató cikk. Hogy a növények valamilyen szinten éreznek, az nem kétséges a szánomra, de, hogy ennél sokkal többről van szó,azt nem is gondoltam. Ilyen cikkeket olvasva az jut eszembe, hogy milyen beképzelt az ember. Nála alsóbbrendűek más emberek, az állatok, a növényekről már nem is beszélve. Nemrég még azt sem hitték nagy tudós emberek, hogy az állatoknak vannak érzelmei. Aztán mekkora az orcára esés,amikor esetleg az ellenkezője derül ki.
Ez háború volt a javából. Még áldozat is volt. A csicsókával így van. Sokan pedig keresik, telepíteni akarják,mert azt mondják,nagyon jó a cukorbetegek számára. De ha egyszer beteszi a kertbe a lábát, nem egyszerű kitessékelni. A föld alatti kertek közül nekem a Párizsi metró "kertje", bár meglepő a helye miatt, de szép. Látod így el tudom képzelni ,de lakásként nem.
Persze az más kérdés, hogy mennyire, és hogyan tarthatók fenn ezek a kertek?
Az a baj a csicsókával, hogy az írmagját sem szabad meghagyni, én meg szeretem az őszt beharangozó virágait, és ezért kíméletből mindig marad egy-kettő itt-ott, ami aztán, ha nem vigyáz az ember, pillanatok alat képes megtízszerezni magát.
Egyébként a gumók miatt olyan macerás az irtás, tavasszal próbáld meg őket grabancon ragadni tömény glialkával, manuálisan nem lesz esélyed, olyan, mint a salátaboglárka kicsiben...
Vegyük úgy, hogy taktikai visszavonulót fújtam... ;-P A kánikula kiütéssel győzött, aztán én jöttem a Glialkával, majd holtversenyben a csicsóka, mert még maradt belőle, ahol éppen akkor nem dugta még ki a leveleit. A moha az utolsó előtti helyre szorult, mert csak az árnyékban élte túl - bár ez nem a glialkán múlott... ;-D A mosogatókesztyűnek viszont annyi lett. ;-P
A neten találtam néhány képet róla, és nagyon hasonlónak tűnt, mint az Astilbe. A tó szélébe , ha bírja a vizet, egy helyre takarásnak jó lenne, mert tudod, nálam az udvar teraszosan van kiképezve, és a tavak 1-1 sarokban vannak.
Sikerült kiírtanod a csicsókát? Én már letettem róla :(
