Probáltam hétfőn képeket felrakni, de se az origo, se a tár képtárában hiába regisztráltam, nem tudtam bejelentkezni. Se Gprs-ről se ADSL-ről. Ma újra megprobálom.
Sziasztok !
Most találtam erre a topikra , igazából lusta voltam végigolvasni, tehát lehet hogy a következő kérdéseket már feltette és megválaszolta valaki.
.... Pláne büszke vagyok, hogy megcsináltam... :))
Gondolom, Ti sokkal fiatalabbak és edzettebbek vagytok...
A párom gondoltaban többször feladta,
de én rángattam magammal... Még erre is volt energiám.
Utána persze büszkén mesélte, hogy ő.... megcsinálta... :))
Nyaralás óta most jöttem előszőr dolgozni, és látom, hogy Danidek lelőtte a poénokat.
Összességében én nagyon jól éreztem magam. Taher nagyon jó fej volt, kedves, pontos, kicsit gyorsan vezetett, de ez helyi szokás.
Számomra a Mózes-hegy maga volt a csoda. Nagyon örülök, hogy felmentünk. A magam részéről nem terveztem tevegelést, és menet közben se jutott eszembe, hogy nem megyek fel a legtetejére (mint utóbb kiderült Danideknek eszébe jutott:)) mindenesetre kemény túra volt, még 3-4 napig minden izmomat éreztem deréktól lefelé. A hegyen fogadtunk túravezetőt Taher segitségével. 60 LE-t kért, de végül mivel nagyon kedves kézséges volt, és hát átszámoltam hogy a 60 LE kb. 2000 Ft, ugy döntöttünk többet adunk neki. Biztos nem tettem volna meg ezt a túrát 2000 Ft-ért más kedvéért...
A part tényleg nem a legjobb a Hostmarknál, és a búvárkodásra is ugy gonoltam érdekesebb, és sokkal szeb lesz mint a snorkell. Persze lehet, hogy ha nem az életünkért küzdünk minden légvételnél, akkor már jobb lesz. A búvársulirol a kintiről csak jókat tudok mondani. Türelmesek, kedvesek.
Nos egyenlőre ennyi, ha van kérdés, most már valamicskét én is tudok:)))
Na, mostmár biztos ő volt... Nekünk is ecsetelte, hogy mennyire szerette az olajtankert vezetni, csak kevés volt a pénz.
Küldtünk neki közös fényképet, de nem tudom, hogy megkapta e?
Igen 10 km-ént megálltunk fotozni. Asszonypajtásnak a teve volt a csúcs, nekem meg az a csodálatos táj. Sajnos se a foto se a kamera nem adta vissza a látványt
Ha valakit érdekel, akkor rakhatok fel pár fotot valahova.
Na, mostmár biztos ő volt... Nekünk is ecsetelte, hogy mennyire szerette az olajtankert vezetni, csak kevés volt a pénz.
Küldtünk neki közös fényképet, de nem tudom, hogy megkapta e?
Azt mondta, hogy küldtök neki egy fényképet, de abban nem vagyok biztos, hogy megkapta-e. Nem volt a kommunikáció teljesen gördülékeny. A lényeget azért meg tudtuk beszélni :-)
Beszélt rólatok, el?ször azt is hitte te hívtad fel, csodálkozott, hogy mit kerestek megint Egyiptomban :-) Aztán jót mosolygott, hogy mostantól minden magyar vele akar majd utazni :-)
Éjszaka rápillantottam, hogy nem álmos-e, erre elmesélte, hogy akár két napot is tud vezetni folyamatosan, mert kamionozott régebben és akkor kénytelen volt...
Mondta, hogy a feleséged minden tevét lefényképezett út közben. Jól bírjátok a strapát hallod... Mi alig nyöszörögtünk a Mózes hegyr?l hazafelé jövet.
Taher a taxis, a Holiday Inn hotel alkalmazásában áll. Hosszabb utnál meg lehet vele beszélni, hogy mennyit lehet az árbol alkudni a szálloda taxisfőnékével. Igy még tudtok neki zsebbe is egy kis "borravalot","üditőrevalót, ugye Egyiptomról beszélünk" adni. Igy ő is örül neki, meg ti is jobban jártok. Mesélte, hogy van amikor napi 20 órát dolgozik...
Ha taxiztok vele, akkor kérdezzétek már meg, hogy megkapta e a fényképeket azoktól a magyaroktól akikkel elöször ment a Szent Katalin kolostorhoz...
Az idegen vezeto másnap tartott egy 20 perces eligazitast. Ott lehetett jelentkezni programokra. Többet nem láttuk. Telefonon se értük el, pedig hívogattuk párszor.
Anyuék (vittük anyáinkat is) voltak üvegfenek?zni is. Nagyon élvezték.
Mi búvárviszgáztunk a Lighthouse-al. Már itthonról felvettük velük a kapcsoaltot, de az idegen vezet? is ?ket ajánlotta. Jó fejek, türelmesek, jó a hajó. A víz alatti világ nagyon szép, bár els? merülésünk volt, túlélésre játszottunk, nem nézel?dtünk sokat. Snorkellel is ugyanolyan szép, többet vártam azért a búvárkodástól.
Sünök voltak. Kevés, de akkorák, mint egy focilabda.
Hasmenés, Egyiptom mumusa: semmi nem volt. Itthon már volt, szerintem a repül?s kaja miatt. Na meg indulás el?tt is volt, be is zárták az éttermet... Vigyáztunk, tonna szám volt immódium. A hajón kapott kaját is megettük. Azért vigyáztunk, jégkocka szóba se került, viszont mindig gépi üdít?t ittunk. Nyers zöldséget nem ettünk, gyümölcsöt, tejet, krémes dolgokat viszont igen. Szóval meg lehet úszni, csak vigyázni kell.
Tanulság: Jól utána kell nézni, hogy az adott szállodának milyen a partja, mennyire van messze a központtól (Naama Bay), a szálloda és a part között mekkora a távolság, hiába tengerparti, nekünk is volt 1 km. Fel kell hívni Taher-t akárhova akartok menni... Naama Bay-en vicces áron megy a víz, meg a kóla. Ha közel vagytok felesleges az all inclusive.
Még nem írtam ide soha. Most voltam Neszkával a feleségemmel Sharmban. Tegnap jöttünk haza.
A Hostmarkban voltunk. Most elég olcsó all inclusive-et ad. Nem igazán ajánlom. A part kb 1 km-re van a szállodától. Odáíg valóban gyöny?r? és eberfeletti küzdelem árán fenntartott park vezet. Gyönyör?, de a napon elég sok séta, ha fenthagyod a búvárszemüveget. A part elég gáz. Kb 2 km befelé amíg a térdedet eléri a víz. Ellenben a térdig ér? vízben is vannak csodák: t?hal, dobozhal medúzák, tintahal... Pucsítós, fej vízbedugós búvárkodással is elég szép dolgokat lehet látni. A személyzet aranyos, a kaja rendben. A szálloda nagyon messze van a várostól. Áll kint mindig két három taxi, elég drágák. Helyi busz nagy ritkán téved arra. A szállodának van busz járata Naama Bay-be, naponta 4-szer. Van a szállodában bolt, alkudni nem nagyon lehet, de nem is kell, kicsit drágább, mint Naama Bay.
A közlekedést Zenox által ajánlott Taherrel oldottuk meg. Jó arc a fickó, értelmes áron visz mindenhova és légkondis autója van, ami nem mindegy. ?t viszont én is mindenkinek jó szívvel ajánlom! Minket 100 dolcsiért vitt el a Mózes hegyre. Az irodával 60$ lett volna fejenként.
A Mózes hegy is megér egy misét. Hát nagyon kemény volt! Tevére nem mertünk felülni, bevallom betojtam olyan nagyok voltak, meg annyira a szakadék szélén dülöngéltek. Felmenni meg akartunk, úgyhogy lenyomtuk gyalog. A magyar idegenvezet? szerint 3 órás könny? séta. Mi 3.5 óra kemény küzdelem árán jutottunk fel. A vezet?nknek a végén alig tudtuk szuszogni, hogy "take a rest". Nekünk annyira nem volt hideg, szerintem kb 10 C lehetett. A napfelkelte nem volt olyan nagy durranás, de a táj miatt megérte felmenni.
Aki el akar menni, az üljön fel egy tevére minél hamarabb, ha mer. Többen túlélték.
Az elején az idegen vezet? legombolt mindenkit?l 20$-t. Mi persze nem adtunk. Az egyiptomi fickó neki is állt fenyeget?zni, hogy nem fogunk többet egyiptomba jönni, meg ilyesmi. Aláíratták, hogy nem fizettük ki. Többet nem esett szó róla. A pincérek, meg a szobafiúk viszont elfogaták a borravalót...
Nos édesanyám és feleségem tegnap repültek el Sharmba. Állítólag minden gyönyörű, de az alatt az idő alatt, amíg felvitték a szobájukba (Maxim PLaza) a bőröndöket, kiloptak belőle 4 doboz cigit, (bár ma reggel a kollégáim azt mondták, hogy ez akár a reptéren is történhetett), a medencénél meg egy törülközőt vittek el, ami ugyan nem érték, de nászajándékba kaptuk és párom neve is bele volt hímezve. Szóval azt gondolom, hogy bár anno "ath" kirohanását eltúlzottnak tartottam, de azért ez egy majd 400.000 Ft-os úton több, mint bosszantó. Én ezért (is) az osztrákokra esküszöm:)) Persze tudom, ott nincsenek tevék, piramisok, korallzátony, stb.
Más: ha valakit érdekel, akkor Westel-esek 461 Ft +ÁFA / perc áron tudják Mo-t hívni és 140 Ft + ÁFA-ért hívást fogadni. Az SMS küldése 63 Ft + ÁFA, fogadása ingyenes.
Minket tavaly az OTP-s idegenvezető lebeszélt erről a túráról. Most olvasva az élménybeszámolót, nem bántam meg, hogy lebeszéltek róla. Biztosan nem bírtam volna végig.
Az idegenvezető még elmondta, hogy ne gondoljuk, hogy tevén kényelmesebb az út oda, mert adott helyeken elég meredek, és a tevén lévő fölfelé álló kapaszkodó minden lépésnél gyomorszájon vág.
Nagyon köszönöm, hogy megkerested ezt a jó kis leirást. Igy, hogy ilyen sok hasznos infóval gazdagodtam, már egészen másképp készülök a hegymászásra. Meleg ruhát nem biztos, hogy vittem volna, de igy más jobban készülök....
csak a te kedvedért (no meg a magaméért is...)
előkerestem...
Hú, hogy mennyit bírtam írni! :))
nesze:
Mózes-hegy.
Bocsánat, ha valamiről 2x írok.
Itthon mindent elolvastam, amit lehetett, elég drága könyvek jelentek mostanában Egyiptomról meg, alkalmanként egy-egy könyvesboltban el lehet olvasni azt az 1-2 oldalt, amit írnak Sharmról és a Mózes-hegyről. A képeket érdemes megnézni...
Nekünk Bea adott sok-sok tanácsot, köszönet neki továbbra is érte, bár ő nem mászta meg, sajnálhatod, Bea!
A férjem előre rettegett a dologtól, egy hónappal az utazás előtt már keményen készült rá, én akkora hajtásban voltam, hogy még sétára sem futotta az időmből, így nagyon féltem, hogy ki fogok dőlni...
De én meg akartam mászni a Mózes-hegyet...
Ha fiatalok vagytok, jó muri lesz, de volt velünk pl. egy srác, olyan sportosan, kigyúrt izomzattal, hát, nem szégyellte bevallani, hogy alig él...
Este 10-11 között gyűjtik be a jelentkezőket a szállodákból. Mi 14-en voltunk,a kb. 154 magyar utasból. Jött velünk a magyar és a helyi idegenvezető.
Az útlevelet vinni kell, mert 4 ellenőrző ponton megy át a busz, kb. 220 km-nyit buszoztunk a Sínai-fsz. belsejébe.
Hajnali fél2-2 tájékában érkezés a Szent Katalin-kolostorhoz, a kolostor melletti büfében lehet ezt-azt venni, vagy a kapott hideg csomagból kajázni, kipihenni a buszozást.
2-fél3 között elindulnak a csoportok a hegyre. Mindenki kap elemlámpát, vagy 2 ember egyet, de lehet sajátot vinni.
A csapat együtt indult, nagyon jó hangulatban, holdfényben, gyönyörű volt, és nov. közepén olyan 20-22 fok, kellemes. Mi valamikor 2 előtt indultunk, előttünk-utánunk ezer más kiscsapat, elemlámpákkal, kb. 600-800 ember indul ilyenkor útnak.
Eleinte együtt haladtunk kettesével-hármasával. Sima szerpentin úton, kicsit köves, de járható. Ennek ellenére félóra múlva mindenki úgy érezte, hogy na, megtettük az út nagy részét. Mire az idegenvezető harsány nevetésbe fogott, hogy kb. az út tizedénél tartunk...
Erre már csendesebben, egyre csendesebben haladtunk, majd szétszakadtunk, ill. közénk ékelődtek mások. 5.50-re kellett fölérni, mert akkor kelt a nap.
Nagyon sok időnek tűnt. A végén erőltetett menetben kellett menni, hogy 5.45-re fölérjünk...
Az út szerpentinszerűen körbe-körbe tekeredett a hegyek között, egyre szűkült, egyre kövesebb lett, kezdtek kidőlni az embrek...
A beduinok ott álltak a tevéikkel, azt hiszem, 35 fontért vittek föl, az nem sok, kb. 2 sör vagy 5 üdítő ára. Közülünk az idősebbek tevére váltottak, a fiatalok elhúztak, mi kettecskén bandukoltunk tovább.
Nem spórolásból, hanem némi fanatizmusból, megm á sz n i akartuk a hegyet, nem ültünk tevére.
Egy idő után csak botorkáltunk, mentünk libasorban egymás után, egyre hidegebb lett, magunkra szedtük a ruhákat, de az is kevés volt, az erőlködéstől izzadtunk, ha megálltunk pihenni, fagyott meg kezünk-lábunk, minél magasabbra értünk.
Ha visszanéztünk, érzékeltük a magasságot, ha oldalra, megrémültünk, micsoda mély szakadékok, völgyek vannak alattunk.
Félelmetes volt.
A levegőnk egyre fogyott, visszafordulni nem lehetett, egyedül mentünk volna, jöhetnek állatok meg minden, megállni sokáig nem lehetett, mert megfagytál, a víz a táskámban jéghideg volt, de ittunk, mert szomjaztunk,kapaszkodtunk a kövekbe, melyek néha kimentek a lábunk és a kezünk alól, néha egy teve orra volt a kő, akkor sikoltottunk, néha ki kellett térni a tevék elől, néha tevekakiba ültünk, néha négykézláb másztunk, szóval igazi zarándokút volt.
Amikor azt hittük, látjuk a csúcsot, az út még mindig körbekanyargott...
és akkor következett a 80 lépcsőfok, ahova már a tevék sem tudtak följönni, viszont megállni alig lehetett, mert nem volt hely, egy szűk sikátor, ahol az emberek szinte toltak előre...
Állítólag 2285 m magasan voltunk, egyesek 2300, a túlzók 2500 mmagasnak mondják, az a tiszta magaslati levegő!
Az egész 7 km, de mászva! És hajnalban!
Egyébként fantasztikus volt, nem csinálnám meg még 1x, de nem bánom, hogy most megcsináltam.
Sőt nagyon büszke vagyok. Igaz, a férjem majdnem meghalt, olyan fényképet csináltam róla, hogy utólag nem is ismer magára, úgy nézett ki, de túléltük.
Az utolsó részt, ezt a 80 "lépcsőt", ami azért inkább kő, némelyik egyméteres, amelyre föl kell lépni... szóval ezt egyfajta önkívületi állapotban tettük meg, mentünk, mentünk, mentünk...
Mi 5.45 körül értünk föl, a totál-csúcs már dugig volt, mi egy kicsit lejjebb 4-5 méterrel kaptunk helyet, én gyorsan le is huppantam egy lapos kőre, a férjem nekidőlt egy sziklának, és próbált életben maradni.
Utánunk még sokan jöttek, úgyhogy mozdulni sem lehetett, bár egy idő után nagyon fáztam, nagyon fázott a popsim, bocsánat, kezdett elmerevedni a kezem, a lábam, az izmaim, de nem tudtam fölállni, nem is akartam, mert akkor mások eltakarták volna előlem a napfelkeltét. A napocska pedig nem akart fölkelni.
Világosodott, akkor láttuk meg, hol is vagyunk tulajdonképpen, valami fantasztikus volt, azóta is büszkén nézegetjük a fényképeket, és egyszerűen ezt nem tudjuk elmesélni!
A napocska meg lustálkodott, és 6.05-kor kelt csak föl, addigra csontig fagytunk, látszott a leheletünk, annyira hideg volt, egyesek szerint mínusz volt... örömujjongással köszöntöttük a napot, mindenféle náció volt, volt, aki zászlót hozott, volt, akik himnuszt énekeltek, mások napocskás dalokat.
Aztán a nap fokozatosan megvilágította a hegyvonulatot, minden vérvörösen izzott, valami csoda volt!
Felejthetetlen élmény!
Ha tehetitek, menjetek el! Komolyan!
A tömeg megindult lefelé, mi is, mindenki szédelgett, kóválygott, lefelé könnyebb volt, de időben ugyanolyan hosszú, és elgémberedett izmokkal, egy ilyen éjszaka után már ez is nehéznek tűnt.
Bevallom, én néha félreálltam fotózni, és a legszívesebben ott álldogáltam volna, néha elsírtam magam, hogy én itt vagyok? Ezt megcsináltam? Ilyen magasan vagyok? Egyedül képes voltam erre? Nekem ez valami csoda volt!
Lefelé láttuk mindazt, amit ugye éjjel nem...
A csapatunk egy része egy rövidebb úton jött le, az csak 3 km, de 3000 lépcsőszerű fok, lefelé talán könnyebb.
Mi a 7 km-en jöttünk le is.
Közben sütött és vakított a nap, melegünk lett, szedtük le a cuccokat magunkról.
Reggel 9-re értünk le a Szent Katalinhoz, ott reggeliztünk a motyónkból, és bevártuk egymást,
hát az valami óriási volt, mintha mindenki egy kicsit be let volna lőve, úgy meséltük az élményeinket, és senki nem szégyellte, hogy baromira kivan...
Aztán megnyitották a kolostort, azt megnéztük, ez egy másik téma, majd hazabuszoztunk, újabb kb. 220 km.
Na, akkorra mindenki elpilledt, valamikor fél4-4 körül értünk vissza a szállodába.
Elmesélni persze nem lehet.... óriási élmény volt, boldog vagyok, hogy megcsináltuk!
A tapasztalat viszont az, hogy nagyon kényelmesen kell öltözködni, amiben tud bicsaklani a láb, fogja a bokát, a nadrágban lehet nagyokat lépni, koszolódhat a tevepiszoktól, karcolódhat a szikláktól.
Rétegesen, mert egyre hidegebb lesz fönt, az okosok hoztak kesztyűt, füles sapkát, könnyű dzsekit. Persze fölfelé mindezt cipelni kell.
Sajnos én egy oldaltáskát vittem, amit megbántam, mert folyton előrecsúszott, amikor szinte négykézláb mentünk.
A vállam is lehúzta, a legjobb valami kisebb hátizsák.
Üdítőt, vizet lehet venni a beduinoktól, mi inkább vittünk egy-egy kis üveggel.
Wc a kolostornál van, de papírt ajánlatos vinni, a hegyen elvétve van a beduinoknál, néhányan félrehúzódtak, ez nem könnyű dolog...
A buszban ott lehet hagyni a plédeket, érdemes a buszon betakarózni, néhányan föl is hozták a hegyre, arra ültek.
Lefelé elkelt a napszemüveg.
A hegyre kaját nem érdemes vinni, nem lehet nyugodtan megállni enni, nem is kívánja az ember, egy-egy korty víz, egy kiscsoki bőven elég.
Ha valaki tevegelni akar, hozzon aprópénzt, mert persze nem tudnak visszaadni, és elteszik a pénzt, mint jattot...
Beduinok segítenek felkapaszkodni, persze baksisért, ezt jó előre tisztázni. Ha látják, hogy valaki kivan, belekarolnak, még szegényekkel is vesződnünk kell...
Hát, ennyi.
Bocs, ha sokat írtam, nekem egy életre szóló élmény volt, még akkor is, ha itt most a negatívumok érződnek, de mindez csak azért, hogy más okosabb legyen: nekem mellhártya-gyulladásom, abból bordaközi-izomgyulladásom lett, a férjem azóta is nyögi a felfázástól a vesegondjait, nem szabad nagylegénykedni! Nekünk a parton 30 fok volt akkor, este 22, de a hegyen 0, vagy mínusz!
Nagyon bízom abban, hogy megcsináljátok, és nevetve jöttök vissza, hogy ez semmiség volt!
És nagyon várom, tényleg, hogy ti hogyan láttátok.
Ja, és a Dreamsben nincs homokos part, sehol nincs, talán a Naama Bayn, de oda nem a magyar turista megy. Itt mindegyik köves part. Ezt csak azért írom, mert volt, aki emiatt tesz/tett panaszt az irodánál...
Vigyetek valami szeszt, egy-egy stampedli jót tesz! :)))
Taxival mindenhová mehettek. Ha 3-4 en összejöttök akkor tuti a feléből kijöttök, mintha az irodával mennétek.
A Szent Katalin kolostori utazás nekünk 80 dolcsiba került. Fél 8 kor indultunk, és kb 2óra 20 perc volt az út, de többször megálltunk fotozni. Ha még két útitársat sikerül találni akkor csak 20 dollár/fő.
Szia, neszka, mi voltunk a Mózes-hegyi túrán,
csak át kellene gondolnom, hogy is volt...
Busszal voltunk, Otp Travelesek,
vissza kellene keresni, mert részletesen leírtam - úgy két éve ...
Hogy mennyibe került, már nem tudom,
éjszaka indultunk, és az a lényege, hogy a Szent Katalin-kolostorig visz a busz, azért egy órát szerintem buszoztunk, át mindenféle katonai ellenörzőpontokon is, szögesdrótos harckocsis látvány ....
Aztán az id.vez.-zel elindultunk, de szerte a nagyvilágból nagyon sokan zarándokoltak, úgyhogy mindenki felvette a saját tempóját.
A lényeg a napfelkelte volt, épp fölértünk, pár percet vártunk,
hát tényleg felejthetetlen volt.
Aztán már reggel lejöttünk,
ez úgy 4 órányi hegyre föl, és 4 órányi hegyre le menet volt... kb.
Aztán megnéztük a kolostort, és valahogy a kora délutáni órában érztünk haza...
baromi fáradtan, de nagyon büszkén.
Mikor mentek?
Ha van 1-2 nap még, akkor visszakeresem majd a régi hsz-t, más néven volt...
Mózes hegyi túra, taxival is éjszaka van? A Best Reisen azt irja, hogy 350 km az út, de az egész Sinai félsziget nincs annyi hosszában, és a térkép ugy jeloli, hogy ott van Sharm mellett, szóval hogy is van ez??? Ráadásul a fakultativ program ára velük elég csillagászati 19990 Ft, amit enyhén szólva rablásnak tartok.... Van tapasztalatotok, nagyon örülnék, ha segitenétek ez ügyben..
Azért az érdekes, hogy a Westel honlapján két szolgáltató is fent van roamingpartnerként:
Egyiptom
Mobinil
1998. december 17.
Vodafone
2000. március 07.
Ez azt jelenti, hogy ha Westel-es kártyám van, akkor is tudok a Vodafone-nal roamingolni? És ha igen, akkor miért mondta a Westel (ja bocs: T-Mobile:)) ügyfélszolgálata, hogy nem tudok Egyiptomból hazaszólni?
Van 1 Vodafone EG, meg egy EGYPT valami. A megérkezéskor kapott SMS szerint használjam a Vodafone Egyiptom-ot, mert errol tudok hivást inditani. A tapasztalat mást mutatott, a vodafon EG-ről nem tudtam hivást inditani, csak az EGYPT-ról. Elvileg 320/Perc körüli a tarifa, de szerintem átbasztak. Vodafone kártyámon 8500 forint volt. Max 7-8 percet beszéltünk, amiben olyan is volt hogy minket hivtak, ami igy csak 110Ft/Perc. Erre kapom az SMS-t hogy egyenlegem 3500 Forint... Másoknak is hasonló tapasztalata volt.
Szállodábol hazatelefonálva 19 font/megkezdett perc a tarifa. Ez qrva drága. Utcai telefon elég ritka.
Ha jól emléxem, akkor a Sharmban lévő Holiday Inn hotelszobánkban az ajtóra kifügesztett tábla szerint 1 nem tengerre néző szoba 125 font, plusz 1 személy 50 font. Namost azt nem tudom, hogy a szobát 2 személyre veszik e és erre jön a potágyon a +1 fő. Mindegy akkor is csak szük 30 dolcsi 2 főre. Vagyis 1 fő 3000 Ft/nap. Kaja 40-50 font között. Ennyit megér mert annyit kajálsz amennyit akarsz.
Még annyit, hogy sokan irtátok, hogy jó az alkohol a gyomorfertőtlenítésre. Na én vittem otthonról jó erős 40 százalékos körtepálinkát. Reggel este megittam, egy felest, de a hajon összeszedett ételmérgezésre nem ért semmit.
