Talán nem mindenki ismeri (még) a madridi Prado által közzétett képek közül Hieronymus Bosch Gyönyörök kertje című 500+ éves festményének digitalizált, 14 ezer megapixeles képét, ami kvázi nagyító alatt vizsgálható/élvezhető végig a Google Earth programmal:
Nekem igen-igen-igen nagy élmény, ezért osztom meg veletek :-)
A weben talált infók szerint a 10,5 nodális pontja az aranygyűrű mögött van, nekem a mostani előrébbtolás után került az a sík az NN vízszintes karjának a forgáspontjához...
Halihó, Köszi, itt valóban nincs fuga, de én az utolsó képen kerestem, ott meg nem láttam. Köszönöm a segítséget. Már különben emlékszem, még mondtam is egy kollégámnak, hogy nehogy elfelejtsem, de hát tudod, így ötven (sőt!)fölött már nem egyszerű az élet... , csak sikerült elfelejtettem! :-)) "Akinek nincsen esze, legyen notesze!" ez is egy réges régi dakota mondás! Ennek a képnek ez lesz a "védjegye", régebben direkt benne hagytam, egy kicsi hibát, vagy vmi nem odavalót, mindegyik panóban!(mondjuk kétszer van rajta vki) Ez nem direkt maradt benne... (ne öregedj meg soha, ha teheted! :-))
Na, meg van a 3. is! Lássátok feleim az utolsót. Itt se százas a kép, de azért nézhető! Amelyik oldalon, az ablakon kívül nem látszik szinte semmi, ott nincs is semmi. Azon az oldalon, nem messze kezdődik a semmi! Az aljához magyarázatot kell, írjak! Nem én csináltam ilyenre a fugákat!!! Én szebben burkolok, pedig nem is az a szakmám. :-)) Nem láttam két egyforma fugát. Szörnyen csúnya, de hát ez van, ezzel együtt kell tudnunk élni..., a pszichológusom kérdezte is, hogy: - Akarok róla beszélni? :-)) Gyönyörű minden messziről, az anyagok első osztályúak, vagy osztályon fölüliek, komolyan, de egy kicsit jobban megnézed a részleteket, akkor látszik: "nem minden arany, ami fénylik"- ez egy ősrégi dakota mondás! Szóval meg kell jegyeznem, nem egy Kőmíves Kelemen építette
nagy tömeg volt, & éppen ezért, elég sokat kellett várnom, míg kiürült ennyire a terep, mert nem akartam az összeállításnál szenvedni, a sok kóborló, nézelődő, s bemozduló utassal... :-)) "mingyá" kész a 3. is...
Valóban kettős, ahogy írod... A "real online" "térérzés/látvány", amit két szemünkkel érzékelünk, nyilván egy teljesebb élménykör... ezt utánozni/rögzíteni valahogy a két szem "távérzékelésének" minél természetesebb látszatát kell megadni, hogy utánozzuk a helyes inputokat, de nyilván nem csak vagyok úgy a sok helyen fellelhető/gyarapodó 360-as képekkel, hogy agyunk kellően konstruktív, hát képes a "vett", gyengébb képet "kiterjeszteni"... még álmunkban is, csukott szemmel ;-)
Ma is a méhecskék képe, az egyik legelső élményem "vezet", mint első "szerelem", még ha rengeteg, jól elkapott, jobb technikájú képet - NEM utolsó sorban az ide írogatókét!!! - is láttam már azóta :-)
Ez kettős dolog. Úgy érted, szemüveg rajtunk, és a nyakcsigolyánkkal vezéreljük, egér helyett? Végülis ezek a VR kótyagsisakok már léteznek, és a gömbpanoráma gömbjében (illetve kockára vetített gömbjében, mindegy) körbenézni nem gond ezekkel.
A másik dolog, amit a szemüveg ad, a két szemnek külön-külön kép lehetősége. A gömbpanorámák 1 pont, a nodális pont körüli forgással jönnek létre, míg térbeli látáshoz két nézőpontból származó képből alkot 3D modellt az agy. A VR "normális" felhasználásakor vagy számítógép generálja a külön 3D-t mindkét szemnek, akármerre forogva, vagy a monitort nézzük, és azon látunk valós világból vett két fényképezőgépes képet - két kamerás videót, tehát megszabott nézőpontból. Itt jön az én problémám. Ha egy közeli-távoli tárgyakat is tartalmazó gömbpanorámáról van szó, ahol a parallaxisnak már szerepe van, én a két szemnek nyújtandó látványt nem tudom két külön gömbpanorámaként elképzelni. Két különálló középpontú gömb nem elég, mi van az elfordulással, torzul a 3D, maximális mértékben akkor, amikor a két pontot összekötő egyenesre fordulunk rá (az egyik szem a másik szem felé nézne ilyenkor). A nézőpontok térbeli mozgatására lenne szükség, pl. a két szem közötti szakaszfelezőpont körül, mint középpont körül, minden irányhoz külön, tehát mindkét szemhez külön-külön végtelen gömbpanorámára lenne szükség (sőt, akkor már nem is kell gömbpanoráma, csak kép, hiszen abból csak annyi kell, ami abban az irányba esik). Míg számítógép generálta virtuális valóság esetén nem probléma a külön pozíciókból újra-és-újragenerálni a 3D táj vetületét a két szemnek, hiszen ugyanazt a műveletet végzi, csak a kamera pontja más, addig a fényképekkel gondban vagyunk, ha minden irányhoz más térbeli pozíció szükséges, nem nodális pont körüli forgás.
Ennek ellenére miskei fórumtárs valami egészen érdekes módon anaglifeket csinált. Úgy emlékszem, problémákról is írt, de vissza lehet keresni, csinált valós tájról gömbpanoráma anaglifet, demóként számítógépes 3D gömbpanoráma anaglifet, sőt, a korábban Escher képébe beleugró, Escher üveggolyójának tükröződéséből Escher szobáját gömbpanorámában mutató képét is megcsinálta anaglifben is. Namármost az anaglif végülis ugyanúgy két kép, csak a színekkel szétválasztva, a szemüveges / VR sisakos valós színes látványhoz képest. De hogy ő milyen kompromisszumok árán küzdötte le a középső bekezdésben leírt problémámat, azt ő tudja.
Kedves Fórumtársak! Nagy nap ez a mai! Szeretném bejelenteni, hogy a világon először, & elsőként, csak Nektek, itt & most, (védőháló nélkül!) a Dubaiji metróról megcsináltam az első 3 panorámát! Ezek közül az elsőt itt, meg is lehet csodálni! A többi is készülőben van...
