A magyarországi helyzet továbbra is lázban tart mindenkit aki számít Párizsban: a nagy lelkeket, a szellem embereit, a metodista lelkipásztorokat és az emberbarát bankárokat.
Tegnap este a Le Monde megint teljes egészében Orbán úr antidemokratikus elhajlásainak , gyalázatos alkotmányának és szégyenletes törvényeinek szentelte
vezércikkének elsö részét.
Magától értetődik, hogy szóba került Európa, a római szerződés szelleme, Monnet,
Schumann és Brüsszel többi nagy élő lelkiismerete. És - most az első alkalommal még szankciókat is követeltek! Bizony: szankciókat, igaziakat, komolyakat, szigorúakat. El kell ismerni, hogy egy demokratikus választások után alakult kormány ellen szankciókat alkalmazni nem is olyan egyszerű dolog. De mit számít az. Végülis, qui bene amat, bene castigat - aki jól szeret, jól is büntet !
A vezércikk második felét olvasva értjük csak meg igazán, hogy mitől lett ennyire dühös a mi mondén krónikásunk: a magyar kormány gazdaságpolitikájától! Egy furcsa nacionalista hitvallást követve, úgy tűnik, hogy Orbán úr elhatározta, hogy országa egyedül is ki tud lábalni az öt súlyosan érintő válságból. Visszautasítja, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyektől az EU és az IMF függővé teszi az országnak nyújtandó segélyt. Á vagy úgy! Nem hajlandó eltűrni ezeknek a frankfurti és New Yorki uraknak diktátumait? Ugyanazokét, akik éppen most véreztették el Görögországot és most arra készülnek, hogy padlóra küldjék Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát? Értjük már! Az, hogy Orbán úr módszerei kicsit önkényesek, hogy kissé túl sokat foglalkozik a lobogó, a közrend és a vallás kérdéseivel, hogy csak mértékkel kedveli a Köztársaság szót, aminek egyébként éppen most tette ki a szűrét az alkotmányából, mindez csak hagyján! De az, hogy nem hajlandó hajbókolni Draghi úr és Lagarde asszony előtt, nem engedi, hogy ezek az eurokraták az orránál fogva vezessék, az már bűnös vakság jele. Kell-e még más bizonyíték arra, hogy Orbán úr egy proto-fasiszta? Nem hisz sem a központi bankok függetlenségében, sem a szabad versenyben, sem Van Rompuy úr intelligenciájában, sem Juncker úr becsületességében!
Egy olyan országról van szó, amelyik nagy többséggel megválasztja a nemzeti felemelkedés kormányát, annak reményében, hogy talán kikerülhet abból a válságból, amibe Európa süllyesztette, amelyik ugyancsak nagy többséggel támogat egy új alkotmányt, ahol a haza, becsület és történelem szavak visszanyerik jelentésüket, amelyik csak úgy mellékesen, egy nagyszerű ötlettől vezérelve, megszabadul a Köztársaság szótól és a demokráciának a sztálini korszakból örökölt színes üveggolyóitól, amely megvédi a nemzetközi pénzintézetekkel és Bruxelles gnómjával szemben a jogait, állampolgárainak munkahelyeit, és gazdaságát. Mi is ez az ország a Le Monde, a Libération és a mi kiváló polgári sajtónk véleménye szerint? Egy kvázi-diktatúra!
S eközben Olaszországra és Görögországra mindenfajta választások nélkül, egyszerű kinevezéssel, kényszerítenek rá új vezetőket, Goldman-Sachs alkalmazottait, közismert gazembereket, férges lelkű bankárokat, akik közül egyesek saját országuk tönkretételében működtek közre, és akiket most a piacok és ragadozóik helyeztek oda smasszernek. Ezt minek tartja a Le Monde, a Libération és a velük hasonszőrű sajtó? Szabad és demokratikus országoknak! Olyannyira, hogy azt szeretnék, legyen ugyanígy Franciaországban is. Lionel Stoleru úr vajon nem jelentette-e ki jámboruk a múlt héten a Le Monde hasábjain, hogy a demokrácia képtelen olyan politikai vezetőket kitermelni és támogatni, akiknek elég bátorságuk lenne a népszerűtlen, de feltétlenül szükséges intézkedéseket meghozni. És hogy a hatalmat olyan bátor emberek kezébe kellene adni, mint Camdessus, Trichet, Pascal Lamy vagy Claude Bébéar urak. Miért ne adnánk közvetlenül Parisot asszony kezébe a hatalmat? (A francia Vállalkozók Szövetségének elnöke)
Magyarország ma az ellenálló Európa a szimbóluma. A népek önrendelkezési jogának nevében teszi ezt, akárcsak alig több mint fél évszázada a szabad és büszke élethez való jog nevében. A magyar ellenzék tüntetései, melyeket médiáink oly bőkezűen közvetítenek újra és újra, valójában csak keveseket mozgósítanak. A budapesti utca emberének véleménye szerint főleg időseket, funkcionáriusokat és mindenekelőtt a régi kommunista rezsim híveit. Annak a a rezsimnek híveit, amely csalással, hazugsággal, büntettekkel ragadta magához a hatalmat, amely betiltotta az alkotmányt és mindenfajta demokratikus megnyilvánulást, korlátozta a szakszervezetek működését; rendőrök, hóhérok és gyilkosok rezsimje, amely majdnem egy fél évszázadon keresztül egy véreskezű Köztársaságot kényszerített rá Magyarországra. E gyalázatos múlt emlékének ördögét akarják kiűzni magyar barátaink azáltal, hogy jóváhagynak egy alkotmányt ami újra előtérbe helyezi identitásuk, nyelvük, területük, szabadságuk szimbólumait. Talán egy még távolabbi, de nem kevésbé kegyetlen múlt emlékét is le szeretnék rázni: az 1920-as trianoni szerződését, amelyben a szövetséges hatalmak, és mindenekelőtt a laicista és republikánus Franciaország igyekezett megbüntetni és megalázni a katolikus és habsburgista Magyarországot megfosztván azt területének és népességének kétharmadától.
Az európai unió, tudatlan politikusainak és a telhetetlen bankárokat kiszolgáló funkcionáriusainak csapatával úgy gondolja, hogy útját állhatja a nemzeti emlékezés és újjászületés eme folyamatának. Diktátumokról, büntetésekről és szankciókról álmodoznak.
Jobb lenne, ha vigyáznának! Magyarország nem azért lett független a Szovjetuniótól, hogy egy másfajta, jobban álcázott de nem kevésbé zsarnoki birodalom része legyen. Ellen fog állani, és ellenállása másokat is követésre sarkall majd. 1956-ban a francia nép, az akkori vezetőivel dacolva, spontánul támogatta a budapesti felkelőket. 1956 novemberének estéin a Párizsban összegyűltek emlékeztették a dunai mészárosok francia bűntársait, hogy jó lesz vigyázniuk. Mert Párizsban nem nagyon szeretik azokat, akik a szabad népeket bántalmazzák. Ma este mindnyájan magyar hazafiak vagyunk!
Azért ez nem ennyire egyértelmű. A manyup pénzzel egy polgárjogi szerződés alapján a befizető számlatulajdonos rendelkezett, a törvényben meghatározott időbeli korlátozásokkal (csak nyugdíjkorhatár után lehetett volna hozzájutni).
Ezen felül az én számlámon van (birtokolom - fenti időbeli korláttal szűkítve), én határoztam meg, hogy milyen alapokba fektessék és a hozam az enyém volt (használom és hasznot szedek).
Az persze más kérdés, hogy ezért milyen költségeket számol(t) fel a pénztár és milyen áttételeken keresztül történt a befektetés, vagyonkezelés. Csak ha ezeket figyelembe vesszük, akkor egy lekötött banki betétet sem lehet saját tulajdonnak tekinteni, mert ugyanezek fennállnak azzal kapcsolatban is.
A manyup einstand és folyományai igenis a magántulajdon szarba vételének mindtapéldája, és menthetetlen lépés. És ezen szerintem az sem változtat, hogy ha nem lépik meg akkor lehet már egy éve csődben vagyunk.
Valóban, tipikusan nem leharcolt Ikarusokkal, hanem 15 év feletti, túlfutott buszokkal állnak fent a széles körú összevetések. Ikarusos összehasonlítás pár kelet-európai cégtől van.
Az alkatrészekről: akár nagyságrendi eltérés lehet az alkatrészárak közt egy új, meg egy hagyomános felépítésű öreg busz közt. És az új buszba való alkatrészek élettartama semmivel sem hosszabb, mint a régi buszba valóké. Ne feledd, egy 15 éves Ikaruson jóformán semmi sem eredeti már, mindent cseréltek, legalább egyszer. Tehát hiába öreg a busz, a benne lévő alkatrészek nem azok. Még a karosszéria főbb elemei is! A pirosra festett kocsik, amik a 7E/173E-n járnak, azokban egészen konkrétan nincs egyetlen eredeti darab sem (más kérdés, hogy így is 12 évesek a fődarabok).
És az új kocsik általában többet is fogyasztanak, a BKV-nál a Volvók fogyasztása jó 20-25%-kal magasabb, mint az Ikarusoké, nyáron, bekapcsolt légkondival az 50%-ot is elérheti a különbség.
A világ valamennyi buszos vállalatának a flottája leharcolt ikarusokból áll? Ezt kötve hiszem. Biztos van azért még ilyen, de nem biztos, hogy onnan megbízható pénzügyi adatok állnak rendelkezésre... Számomra ez annyira hihetetlen, hogy bármeddig elmegyek a vitában. :)
Vannak konkrét számok a kezedben mondjuk európai városok tömegközelekédési vállalataitól, vagy valaki valahol csak leírta ezt, (akár forrás nélkül) és ezért tekintjük ténynek?
a romák pedig rra szavaznak, ahonnan a kenyérre való van. Amúgy ez a "Gyöngyöspata" egy felfújt dolog-bizonyos érdekcsoportok által generálva, hagyjuk má'
akkor a 8 millió szavazóképes polgárt máris leszűkítetted mondjuk 3,8 Millió aktív adózó polgárra, mert ugyebár kiesnek a körből a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a főiskolások, egyetemisták stb stb.
aválasztásnál nekem az a sarkalatos kérdés, hogy az én szavazatom többet érjen mert a jövő adófizetőit illetve TB járulék fizetőit nevelem.
Az pedig lehet, hogy amikro felnőnek nem itt fognak élni csak egy lehetőség, ha megfelelő hazaszeretettel vértezed fel míg felnő, nem fog innen elmenni az tuti.
De addig is míg felnőnek van vagy 20 év még hátra, addig ne szóljak bele az ország sorsába a gyerekeim jövőjét illetően sem?
miért pont neked érjen hármat, miért ne a feleségednek? ;-)
én a gyereknevelést inkább adózási dolgokkal támogatnám.
mint írtam a választásnál nekem sarkalatos kérdés, hogy az szavazhasson aki betesz a közösbe egy gyerek lehet nem is ide fognak adózni, akkor ugye jogtalanok voltak a szavazataid
illetve nekem több olyan ismerősöm van, akinek van itteni lakcíme, de hosszú évek óta külföldön dolgoznak, gyakorlatilag nyaralni, ha haza jönnek
nálam ők se szavazhatnának
szerintem a beugró teszt igenis kivitelezhető, nem egy nagy ördöngőség
én nem iskolai végzettséghez kötném, ismerek olyan felsőfokú végzettségű embert(igazi bölcsész :-) ), akinek, ha azt mondod, hogy mondjuk 10%-al emelkedik valaminek az ára, akkor azt ő nem feltétlen tudja kiszámolni
Én olyan választási rendszert támogatok,amelynél a szavazatom, mert két gyereket nevelek, hármat érjen, azoknál akiknek nincs gyerekük pedig egyet. Így az állam a választás során is elismerné,hogy a jövő adófizetőit nevelem. A választási kampànyban pedig nem lehet téma a nyugdíj emelés.
"aki nem itt él, vagy itt él, de lófaszt nem tesz a közösbe, az ne szavazhasson, ne szólhasson abba bele, hogy hogyan is költik el itt a mások pénzét
én se szavazok a csíkszeredai vagy dunaszerdahelyi dolgokról"
Sergio, nyitott kapukat dönthet: csak az szavazhat, aki Magyarországi lakóhellyel rendelkezik.
A vagyoni és a műveltségi cenzus kérdésében közel áll a véleményünk, bár én ezen a téren "liberálisabb" vagyok (nem csak azért, mert a te ötleted kivitelezhetetlen): nálam a 8 általános elvégzése lenne az a szint, ami fölött valaki szavazhat. Akinek ez sem megy, az ne ugasson bele a nagyok dolgába.
