Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
A németek nyilván a napóleoni tapasztalatok miatt ódzkodtak szinte végig a háború során az oroszok elleni fellépéstől. Hiába recsegett-ropogott az orosz rendszer, ha Németország mélyen benyomult volna az országba, láthatólag azzal a szándékkal, hogy meghódítsa, akkor az orosz lakosság minden további nélkül felsorakozik a cár mögött (ahogy a második vh.-ban felsorakozott Sztálin mögött, bár gyűlölték), amit az is mutat, hogy a társadalom szinte egy emberként állt a háború mellé 14-ben. Az orosz távolságok és az emberanyag lehetetlenné tették volna, hogy a németek döntő csatában megverjék és fegyverszünetre kényszerítsék Oroszországot.
A lengyel "zsák" egyik felét a Monarchia biztosította, csakhogy az oroszoknak amellett, hogy elég erejük volt az orosz területre délről betört Monarchia csapatok visszaverésére, még keletről Galíciába is benyomulhattak, tönkreverve a meglepett seregeinket.
Ha a németek nem támadnak be nyugaton, az angolok nem sok mindent tehettek volna. Max lökdösődhetnének a franciákal a 150 kmes német francia fronton, hogy ki juthasson hamarabb a német géppuskások színe elé.
Az olaszok nem árulták el a hármas szövetséget. A szövetség defenzív jellegü volt, és nem támadták meg egyik tagját sem. Az olaszok helyesen érzékelték, hogy az antant bekerítette a diplomáciailag dilettáns Németországot és nem volt kedvük beszállni a sülyedő hajóba.
Ugyanaz a Julier azt is mondja, hogy a nyugati német támadás sikeres, ha a Schlieffen féle haditerv szerint hét hadsereggel támadnak északról és csak egyet hagynak a nyugati francia próbálkozások lassítására.
Azért hogy az orosz(pánszláv) nyomulást megállítsa, befolyása alá vonja a balkánt a közel keletet és az orosz birodalom nyugati területeit ( kb ezért folyt a 2. vh is ). Ha ez sikerül, Németország kezében öszpontosult volna egy akkora erőforráskészlet és ipari potenciál, ami lehetővé tette volna egy, az angolszászokkal konkurráló hatalmi centrum létrehozását. Helyette a SZU lett ez a hatalmi centrum és most Kína. Szvsz az egész világ jobban járt volna, ha a császári Németország korlátozott győzelmet arat 1915-16ban az általam leírtak alapján. Sajnos az I. vhban nem ismerték fel, hogy Németországnak ez a stratégiai érdeke, hanem világuralomra törtek - de ahhoz gyengék voltak. A II vhban felismerték, hogy Németország csak európai hegemóniára elég, de akkor már ahhoz sem voltak elég erősek. Az I vhban még ment volna.
Az orosz mozgósítás nem volt gyors, igazság szerint később érkeztek, mint ahogy várták őket, ezért is támadott be az osztrák fővezér észak felé, mert azt hitte, keletről nem jönnek az oroszok. Legalábbis Julier szerint.
A németek 14ben a nyugati fronton semmiképpen nem győzhettek volna, mert nem volt meg a szükséges erőfölényük és a logisztikájuk sem. Ha a marne-nál csatát vállalnak valszeg kikapnak, mert addigra a franciák óriási számbeli fölénybe kerültek, egyszerüen a német veszteségek és az utánpótlási problémák miatt. Egyébként ez volt az I vh minden hadjáratának problémája a nyugati fronton: a védekező logisztikája sokkal jobb volt ( az ép vasúthálózat miatt), mint a támadóé ezért mindig össze tudott vonni elég csapatot a rés betörésére. Ezen a II vhban a gépesített hadviselés megjelenése változtatott, amikor kiegyenlítődött a logisztikai hátránya a támadónak és az erőkoncentráció hatásos volt. A keleti fronton azért alakult ki mozgóháború, mert az oroszok logisztikája rossz volt.
Nem, én pont az általad leírt elveket követem. Az alapfelállás az, hogy az angolokkal nem törvényszerü az összeütközés és mindenáron kerülni kell. Ezt természetesen jó lett volna diplomáciai lépésekkel is alátámasztani pl egy angol német flottaszerződéssel esetleg a Török Birodalom befolyási övezetekre való felosztásával. Ez nagyon elvette volna az angolok harci kedvét. De ha ez nem megy, akkor legalábbis rugalmas haditervet kell kialakítani, amelybe belefér az is, hogy nyugaton nem kezdeményezünk ( sők akár még keleten sem ). Amit később leírtam, az egy lehetséges és valószínü forgatókönyv, amelyet azonban a kezdeti haditerv nem predesztinál, hiszen az csak oda csoportosítja a hadseregeket ahol a leggyorsabb reakció szükséges, de nyitva hagyja az ajtót a keleti támadásra is. --- Mindenestere hadászatilag is sokkal értelmesebb a keleti fronton támadni, ahol az oroszok eleve egy óriási zsákban vannak, rááadásul a hátukban ott a pripjatyi mocsárvidék. Ezzel ellentétben a nyugati fronton pont a németek voltak egy zsákban.
A 14-es nyugati offenzíva során a németek szerintem más hibát is vétettek. A Belgium megtámadását követő angol hadüzenet után nem lett volna semmi akadálya annak, hogy a németek Hollandiát is megtámadják (vagy zsarolással rávegyék, hogy felvonulási területté váljon). Így gyakorlatilag a belga erődrendszert (amely ugyan nem volt elrettentő, de ostroma két értékes hetet rabolt el a németek precíz tervéből, csak a "Kövér Berták" tudták szétbombázni és megadásra kényszeríteni) és az Ardenneket megkerülve, sőt a belga hadsereget oldalba is támadva, egy nyílt síkságon jóval gyorsabban nyomulhattak volna előre a német jobbszárny támadóékei. A tengerparton végigsöpörve akár még a brit erők partraszállását is megakadályozhatták volna (vagy kénytelenek lettek volna jóval nyugatabbra kikötni, messze Párizstól).
Valószínűnek tartom azonban, hogy a németek egyrészt nem akarták ennyire széthúzni az előrenyomulás frontját, másrészt reménykedtek abban, hogy Belgium megszállása esetén Anglia nem lép, tehát nem volt tanácsos Hollandia semlegességét is megsérteni. Mivel a német támadás fő célja, a clausewitzi elveknek megfelelően, a Párizs elleni támadással döntő csatára kényszeríteni a franciákat, a csapatokat inkább tömöríteni igyekeztek, bár később ez is kevésnek bizonyult, mikor francia földre lépve a "beforduló" német hadtestek egyre szélesebbre nyitották az olló szárát, növelve a hadtesteik közötti réseket, valamint lassítva az előrenyomulást. Ugyanis a német cél valójában nem Párizs elfoglalása volt, hanem a német jobbszárnytól délre és keletre lévő, az Elzászba betörő és a francia erődvonalban várakozó francia erők bekerítése és megsemmisítése. Csakhogy azzal, hogy délnek fordultak, az oldaluk fedetlen maradt egy Párizs előtt gyülekező, új francia csoportosítás számára, amelyről a németek nem is tudtak. Ezt kihasználva a franciák támadtak, ez volt a marne-i csata. A németek ezután visszavonultak, túlságosan is gyorsan feladva grandiózus bekerítési tervüket.
Érdeklődéssel olvastam a gondolatmeneteidet, viszont arra jutottam, hogy ugyanabba a hibába estél, mint a német hadvezetés. Mindent gyönyörűen megkonstruáltak előre, x hadosztály z km-et halad v nap alatt, idedobom-odadobom a csapatokat stb. Csakhogy, amint rámutattál, a stratégia felülírta a diplomáciát és a politikai célokat. Az már fel sem merült, hogy miért indítunk háborút, hogy érdemes háborút indítani, hanem csak az volt a kérdés, hogy miképp csináljuk. A németek azelőtt robbantották ki a háborút, mielőtt realizálták volna politikai céljaikat.
Ha azt feltételezzük, hogy a németek valójában csak védekező háborúra készültek fel arra az esetre, ha az antant ráront a dinamikusan fejlődő Németországra, akkor a kor clausewitzi filozófiájának szellemében nem csoda, hogy alapvetően támadó hadműveletekre készültek, mivel Clausewitz is a (megelőző?) támadást és a döntő csata kikényszerítését tekintette a győzelem biztosítékának (amit főképp a napóleoni háborúk tanulságaiból vett át). Németország kétoldali fenyegetettsége, emellett a mozgosítás, mint közvetlen fenyegetettség (Kissinger szerint akkoriban a mozgosítást már egyenrangúnak tekintették a hadüzenettel) is a gyors, megelőző pörölycsapást irányozta elő az ellenséges ország ellen.
Ezen gondolkodás miatt azonban a német vezetők sutba dobták a politikai realitásokat, és Franciaország, valamint a semleges Belgium megszállását tervezték meg, holott nyilvánvaló volt, hogy ez az óriási erőforrásokkal rendelkező Brit Birodalom beavatkozásával fog járni. Pedig valóban elképzelhető lett volna, hogy Franciaország és Oroszország együttes támadása esetén a britek a németek mellé álltak volna, akárcsak a Monarchia. A két ország között nem volt antagonisztikus ellentét, a gyarmati-tengeri érdekszférákat békésen is meghúzhatták volna, mint anno a britek és a franciák. Emellett a 14 utáni tapasztalatok megmutatták, hogy micsoda előnye van a beásott, megnövekedett tűzerejű gyalogság védekezésének a támadással szemben. A németek annyira tökéletes tervet akartak, hogy végül egy felesleges háboúba kergették magukat. Ráadásul közel sem biztos, hogy az antant a jövőben támadásra készült Németország ellen.
A német stratégia alapja az volt, hogy az átkaroló mozdulat után Párizs alatt megverik a franciákat, s a főváros bevétele után - 1870-es analógia (sereg megverve Sedannál, Párizs blokád alatt, majd felkelés ) részben, ami 1940-ben meg is történt - a framciák különbékét kötnek, az oroszok lassan tudnak felvonulni, ezért keleten védekeznek, majd nyugatról vasúton pár nap alatt átdobott csapatokkal, Kelet-Poroszországból induló átkarolást követően tönkreverik az oroszokat.
Két apróságon csúsztak el
1, Párizs alatt a tenger felől közeledő angol csapatok miatt nem mertek döntő csatát kezdeményezni a franciák ellen ( bár az angolok ellen kiküldött lassító oldalvéddel reális esélyük lett volna gyors győzelemre a franciák ellen, ehelyett visszavonultak, s beásták magukat)
2, az oroszok a vártnál sokkal gyorsabban mozgósítottak és vonultatták fel a csapatainak, aminek a monarchia itta meg a levét - a poroszok végül nyugatról átdobott csapatokkal Tannenbergnél tönkrevertek 2 orosz hadsereget, s a saját frontjukat ezzel stabulizálták.
A tengeralatjárókkal kapcsolatban fel kellene nyalni a szakkönyveket, de emlékezetem szerint arra hivatkoztak a hatékony technikai védelmi eszközök 15-ben még nem álltak az angolok rendelkezésére, s nyertek 2 évet a kidolgozására a németek átmeneti passzivitása miatt.
Jártál már Belgiumban?
Én igen. Az Ardenneket csak nagy jóindulattal lehet hegységnek nevezni, inkább erdős dombvidék. Flandriára pedig azért volt szükség, hogy meg tudják kerülni a francia főerőket, illetve a csatorna partját elérve elvágják az angolok útját, ezzel legfeljebb csak kerülőúton, jelentős időveszteséggel érhették volna el a fő hadszinteret, ahol addigra megverték a franciákat.
A belga erődrendszer korántsem volt elrettentő, mint ahogy be is vették. A modern Eban-Emaelt csak jóval később építették ( WWII-ben ez se sokat ért, egy légideszant minimális veszteséggel elintézte).
Én egy olyan haditervet tartottam volna elfogadhatónak, hogy pl. felvonulnak a Francia és az Orosz határra 3-2 hadsereggel, hadat üzennek az oroszoknak, amikor azok elkezdik a mozgósítást, de a franciáknak nem! 4 hadsereget a Belga határ mellett állomásoztatnak de nem kibontakozva. Ha a franciák betámadnak és belépnek Belgiumba, akkor megy a Schlieffen (angolok ekkor gondban vannak, mert a franciák az agresszorok, és ugye az a darab papír...). Ha nem, akkor kivédekeznek Elzász Lotaringiában (ld battle of the frontiers - egyszerüen legéppuskázták a franciákat és kész, akkoriban még nem volt lövészárokharc meg pergőtüz), max átadnak egy 20 kmes sávot a franciáknak, hogy növeljék a harci kedvet és a főerőkkel Hindenburg tervei alapján szétzúzzák az oroszokat egy K poroszországból és egy Galiciából induló Monarchiával közös támadásban - a világtörténelem legfényesebb győzelme lett volna.
Azért Belgium és Lotharingia elég közel van egymáshoz... A német haditervtől azt várod, hogy igény szerint Ostpreußen-ben vagy Belgiumban is harcoljon... Ez egy kicsit nagyobb rugalmasságot kíván.
A franciák ellen a védekezést nem tartották lehetségesnek, mert az volt a fixa ideájuk (és tévedésük), hogy Franciaország gyorsabban legyőzhető, mint Oroszország. Mivel az egyik fronton védekezni kell úgyis, ezért azon a fronton, ahol nehezebb a győzelmet elérni... Nem volt ez logikátlan terv, mi a mai fejünkkel utólag persze jobban tudjuk.
a németek napra pontos támadási tervvel rendelkeztek, amelynek eredményeképpen 42 nap alatt ki kellett volna kényszeríteni a békét Froból. miután ez a jóval gyengébb felkészületlenebb és szövetségesek nélküli Franciaországgal szemben sem ment 1870ben ( ott egy fél év kellett a megadásig, addig le voltak kötve a seregek), ezért ez nagyon durva wishful thinking volt. a francia haditerv felvonulási haditerv volt, amely a lehető legrugalmasabb reagálást biztosította a német támadás ellen. lehetővé tette a francia sereg reagálást arra az esetre, ha a németek Belgiumon keresztül támadnak, meg arra is ha nem. tehát a politika alárenendeltje volt a hadsereg. ezzel szemben a németeknél csak 1 opció volt: támadni Belgiumon keresztül, a diplomácia meg érje le, hogy ne lépjenek be az angolok!
az oroszoknál szintén volt egy A és B terv, de már elfelejtettem milyen esetre.
Ps. A francia és orosz haditervekben mi volt a rugalom? A franciáknak csak keletről, az oroszoknak csak nyugatról kellett háborút várniuk, legfeljebb az volt a kérdés, melyik határszakaszon. Ennyire a németek is rugalmasak voltak, például Hollandiát végül az eredeti tervekkel szemben mégsem szállták meg, csak a feltétlen szükséges Belgiumot...
Az a politika hibája, hogy a hadsereg teljesen autonóm volt, szakmai kérdésekben teljesen független mindentől. Namost, kérdés, hogy a császár nélkül hogyan lehetett volna a politikának alárendelni a hadsereget, a császár (és konzervatív környezete!) meg nem militarizmusból nem támogatta ezt, hanem mert a hadsereg fölötti közvetlen császári befolyás védelmet jelentett a demokráciával, végső soron a monarchia eljelentéktelenedésével (horribile dictu bukásával) szemben.
Off
Angliában ma már az alacsony sorból származó hercegné tévéinterjúi alapján hullámzó közvéleménynek is szava van abban, hogy egyáltalán trónra léphet-e a törvény, jog, és a monarchia szabályai szerinti trónörökös... na ezt akarták elkerülni.
On
Ráadásul pedig ez a katonák hibája is volt, azt állították, hogy a modern tömeghadsereget nem lehet precízen és rugalmasan irányítani egyszerre. Továbbá azt is állították, hogy Oroszország a franciák nélkül úgyse elég erős támadni...
Szerintem a német katonai vezetők sem álltak a helyzet magaslatán, mindenesetre, és ők is felelősek a helyzetért.
viszont ez megint a politika hibája, hogy nem volt terv egy, csak Oroszország elleni háborúra. mind a frnaciák mind az oroszok rugalmas haditervekkel rendelkeztek.
Szépen hangzik, de Anglia nem engedte volna, hogy Németország váljon a kontinens szárazföldi urává, tehát ezen bukott az egész, tehát beszálltak volna a háborúba ez egyértelmü, csak kérdés, hogy mikor. ld Napóleoni háborúk. ha 14ben a ruszkik és franciák nekiesnek kétoldalról a németeknek, az angol erőegyensúlypolitika számára célszerübb lett volna várni. mai ésszel már tudjuk, hogy a németek minbden probléma nélkül meg tudták volna védeni a 13-as francia határt minimális erőkkel, és hogy 3x os erőfölényben lévő orosz hadseregeket semmisítettek meg 14 őszén, nyilvánvalóan ha a fókusz kezdetektől keletre megy akkor kb 1 év alatt végeznek a medvével. utána sakk matt a nyugati fronton, de inkább enyhe német fölény, az olaszok soha nem lépnek be ( ha a Monarchia nem vérzik el a keleti fronton) és a balkán is csakhamar a németek ölébe hullik. ebbe szituációba Anglia nyomhatja a katonáit Elzász Lotaringiáért meghalni, de ez már 17-ben sem ment a nagy somme-i és paschandale-i veszteségek után (18-ra kivonták az angol csapatok egy részét franciaországból, a kezdeti német sikerek egyik oka épp ez volt), pedig akkor még Belga és Francia területekért harcoltak, nem olyan területért, amelyet 1870-ben ők is elismertek németnek.
a német politika pedig igenis vak és hülye volt Bismarck félreállítása után, és erre nincs mentség. Bismarck kitünően felmérte a helyzetet: haverságba kell lenni az angolokkal, nem kell flotta, nem kell gyarmatosítás, el kell szigetelni a franciákat. ezzel szemben a Vilmosi külpolitika ( ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni) azt nem bírta eldönteni, hogy az angolok és a franciák vagy az oroszok és a franciák legyenek az ellenség, hanem összerúgta a port mindhárommal.
tengeralattjáró háborúról meg van olyan vélekedés, ha a kezdetek után nem függesztik fel, hanem teljes erővel folytatják ezt úgy érted, hogy 15ben? nos, akkor 15ben vezetik be a konvojrendszert és semlegesítik a német tengókat, és 16ban nemcsak másfélmillió brit, hanem még 1 millió amerikai is megjelenik a somme-nál. tényleg hamarabb vége lett volna a háborúnak.
Belgium: politikailag káros volt megtámadása, stratégiailag viszont szükséges lépés. igen, marha nagy szükség volt rá. 150 km jól védhető erdős hegyes határszakaszt megduplázni nehezen védhető síksággal, ami aztán annyi haderőt lekötött, hogy nem tudtak stratégiai fölényt kialakítani egyik fronton se. + még nyakukba kaptak egy belga és egy angol expedíciós sereget is, amivel elvesztették a kezdeti létszámfölényüket a nyugati fronton.
Nem tudom, hogy a flottademonstrációban mekkora volt a fegyveres erők szerepe.
A vezérkar azt állította, hogy logisztikai-technikai okokból csak a már előre kidolgozott terveket tudják végrehajtani. (Erre volt válasz Wilhelm kifakadása...) Ráadásul Moltke Schlieffennel ellentétben nem tartotta a tervet kivitelezhetetlennek... Schlieffen maga ugyanis azt gondolta, hogy az övé a legtöbb, amit lehet tenni, de igen csekély a siker esélye, és a legjobb elkerülni a háborút.
Japánban - ahol a politikai rendszert igen nagy részben másolták Németországról - például egyáltalán nem a császár döntött, hiába volt ott az összes koronatanácson. Az ilyen uralkodóknak - bármilyenek is voltak a képességeik - mindig figyelembe kellett venniük az uralmuk legfőbb támaszát jelentő (vagy legalábbis magukról ezt elhitető) államigazgatás és főleg fegyveres erők szavát...
Szépen hangzik, de Anglia nem engedte volna, hogy Németország váljon a kontinens szárazföldi urává, tehát ezen bukott az egész, tehát beszálltak volna a háborúba. Azért annyira nem kell hülyének nézni a német politikusokat, nagyvezérkart sem, hogy alapvető realitásokkal ne lett volna tisztában. Belgium: politikailag káros volt megtámadása, stratégiailag viszont szükséges lépés. A tengeralattjáró háborúról meg van olyan vélekedés, ha a kezdetek után nem függesztik fel, hanem teljes erővel folytatják megbéníthatták volna az angol gazdaságot (lévén a hatékony védekezés eszközeit közben fejlesztették ki). Az USA ígyis, úgyis beszállt volna, ezen nem volt olyan sok vacillálás, csak az időpont. Indokot ígyis, úgyis találtak volna.
harmadik példa a diplomácia alárendelésre a korlátlan tengó háború, amikor ráadásul végtelen ostoba módon még provokálták is az amerikaiakat diplomáciailag a Zimmermann távirattal, ahelyett, hogy próbáltak volna kármenteni.
én ezt nem hiszem. vagy legalábbis nem az első napokban hiszen az angolok 7 napig ágyuzták a német állásokat, ami tökéletesen elég figyelmeztetés volt ahhoz, hogy akár még Törökországból is hozhassanak erősítést a németek. az első nap totális kudarc volt, az biztos. csak a már tapasztaltabb francia egységek érték el a céljaikat a szárnyakon.
ezt tényleg nem gondoltam volna az öreg viliről! én egy meglehetősen ostoba erőpolitkusnak tartom őt, aki , hagyta, hogy Németország körül kialakuljon az antant gyürüje, hiszen a legerősebb antanthatalommal, Angliával szemben nem volt törvényszerü az összeütközés! a németek ugyanúgy kiegyezhettek volna az angolokkal, mint az oroszok tették, szvsz. a strukturális probléma a németekkel szvsz az volt, hogy a diplomáciát alárendelték a hadvezetésnek, holott ennek pont fordítva kellett volna lennie! legfényesebb példa erre Belgium és Fro megtámadása, ami miatt belépett Anglia is megpecsételve ezzel Németország ( és Mao) sorsát is. de voltak már erre utaló jelek a júliusi válság során is, amikor Vilmos kivezényelte a flottát az oroszok ellen taktikai céllal, hiába kérték a diplomaták, hogy mérsékelje magát, ne provokálja az angolokat flottamanőverekkel. ha nem ragaszkodnak olyan görcsösen a Schlieffen tervhez, hanem megpróbálják kinnt tartani Fro-t ( de legalább Angliát) a háborúból győzhettek volna. peszre ehhez az kellett volna, hogy Vilmos és társai ne legyenek akkora fafejü militarista barmok. a lent leírt szituáció mai ésszel egyértelmüen győzelemre vezette volna a németeket. kár hogy Vilmos így döntött akkoriban.
Még egy érdekes felvetés: 14 júliusában Vilmos császár (aki egyébként nem volt olyan ostoba, mint mostanában gondolják) arra gondolt, hogy esetleg a franciák maguktól nem is fognak beszállni a háborúba, mert a szerbek viselkedését valahol ők sem tartják normálisnak, és ha ezért az oroszok támadnak, hát tegyék, de egyedül...
Megkérdezte a fiatalabb Moltkétől, hogy mit szólna, ha a német hadsereget nem az eredeti tervek szerint nyugatra, hanem keletre vonultatnák fel, és a franciák ellen csak kisebb erőket tartanának védekezésnek, ha esetleg mégis támadnának. Moltke azt felelte, hogy ez lehetetlen.
- A nagybátyja más választ adott volna nekem - jegyezte meg Vilmos császár...
(Forrás: M. van Creveld: Command in War)
Végülis a németek támadták meg a franciákat, tök fölöslegesen...
Az angolok egyébként a Somme-nál több ponton áttörték a német védelmet, de Haig annyira félt a csapatai fölötti irányítás elvesztésétől, hogy nem engedte a siker kihasználását. Meg kellett várni, amíg azokon a pontokon is felzárkózik a csapat, ahol még nem törtek át... Közben persze a németek betömték a réseket.
így van taktialig mindkét részről történtek hibák, de ezeket csak az angol oldalon hangsúlyozzák ki. egyre magasabbra és magasabbra emelte a téteket mindkét oldal ( a tüzérségi erő folyamatosan nőtt és a védelem is egyre erősebb lett) és sokáig tartott, amig a tábornokok megtanulták hogyan kell harcolni. a somme-i csata végzetes hatását mutatja, hogy 1916 nyarán összeült a német vezetőség és megtárgyalta, hogy szóba sem jöhet a korlátlan tengó háború, hiszen akkor belépnek az amcsik és jaj lesz nekünk. 1917 januárjában viszont már csaknem ugyanazok az emberek úgy gondolták, hogy nem baj, ha USA (+Hollandia + Dánia +Svájc) belép, hős seregünk visszaver minden támadást. nyilván az elkeseredettség vitte bele őket a wishful thinkingbe. 1916-ot úgy kezdték a németek, hogy az oroszok szarrá verve (az oroszoknak ipari hátterük hiánya miatt gondjaik voltak a gyalogsági kézifegyverek gyártásával, és a municióval) szerbek szarrá verve, törökök felszabadítva, olaszok komolytalanok, na most szétverjük a frnaciákat verdunnél. Csakhogy beléptek az angolok a tömeghadsereggel és onnantól kezdve az antant volt stratégiai fölényben.
Nem tudom, a líbiai hadseregnek milyen színvonalon állt a páncélosereje és főleg a parancsnoki állománya, de én igazság szerint nagyon örülnék neki, ha nekünk is csak arab szomszédaink lennének... ellenük talán a Honvédségnek is lenne némi esélye, nem úgy, mint a félelmetes szlovén hadigépezet ellen...
