FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Dánia is szép lehet. Sokkal zöldebb ott a vidék az tuti. Nem baj, ez csak a kezdeti stressz, kirángattak otthonról, ismeretlen minden...angolul ja neten is lehet, meg kérd meg a párodat segítsen, alapokat párbeszédben is piffpaff meglehet tanulni. Kényszerből amúgy állítólag gyorsabban tanul az ember nyelvet odakint. És ez már biztos hogy állandóra menetek ki? Milyen hosszú időre?
És egyedül annyira nem jó itt....azt próbáltam az előbb leírni,hogy képtelen vagyok egyedül elindulni akár merre is. Mert mindig valamilyen társaságban voltam. Néha lemenni egyszer-egyszer az ok...de hogy mindig egyedül?
nem Hollandia, Dánia :D És sajna ez egy kis falu,nincs itt semmi. :D Még attól is félek,ha meg kell angolul szólalni.Az önbizalmam a béka segge alatt van. Nem hogy gyakorolnám,inkább nem csinálok semmit.:(
Dehát miért ülsz a 4 fal között? Külföldön vagy Hollandia ugye? Bakker menj csavarogj, ismerkedj a várossal, ülj be egy bárba, szívj el egy jointot, úgy tom ott ez legális:) meg hát beszélgess az ottani magyarokkal előbb-utóbb bizti tudnak valami állást mondani, vagy valami ötletet... belekell rázódnod. Írországban nekem is honvágyam volt 1 hétig kinem mozdultam mikor megérkeztem, de megbántam.
És a tánc miatt,egy társas lény vagyok. Mindig mentem valahova a barátaimmal,mindig találkoztam valakivel...mindig volt próbám-fellépéseim,előadások. Most meg semmi. itt ülök a 4 fal között,és totál megfogok őrülni!! Nem nekem való ez. Én,aki mindig csinált valamit.Vannak itt is magyarok,de olyan kötelezőnek érzem azt,hogy velük kelljen találkozni. CSak azért mert ők is magyarok. ....
Az,hogy annyira úgy érzem nem kellett volna ebbe belevágni. Ebbe külföld projektbe. Otthon legalább volt állásom,amiért nagyon sokat küzdöttem,voltam én is nem egyszer munkanélküli. De egy jó helyre kerültem. Nah jó,a végén,amikor a főnöknőmet elüldözték már nem volt annyira jó,de legalább VOLT ÁLLÁSOM. Most meg itt ülök a 4 fal között,főzök-mosok-takarítok,mert persze természetes,hogy ezt addig én csinálom,amíg nincs állásom,de már nem bírom. Nem kellett volna kijönnöm ide. Ráadásul a munkanélküli segélyem is lejár októberben,akkor még biztosításom sem lesz...se orvos se semmi. Nagyon elvagyok keseredve,úgy érzem haza kellene mennemde akkor meg otthon kezdődne az álláskeresés,mert a régi helyem betelt.
Régen néptáncoltam,egy héten 3x volt edzésem,itt még sétálni sem megyek,mert a páromat alig lehet kirángatni valahova,mert ő dolgozik és fáradt. Annyira stresszes vagyok,hogy a hajhullásom sem marad abba,amibe most már ble fogok őrülni. Folyamatosan az lebeg a szemem előtt és azt kérdezem magamtól,hogy mi a francért kellett nekem ide kijönnöm. szeretem a páromat,ez ok,de én feladtam mindent és ez most nem könnyű.... nagyon nem. Nem vagyok jól. Nem alszom,felvagyok puffadva,fáj a gyomrom,és folyamatosan csak bőghetnékem van,mint egy idiótának. Utálom magam...
Jam, magából indul ki, hogy ővele hogy bántak a szülei, meg ősem volt már otthon 18 évesen, és saját lakása volt 25 évesen, 30 évesen meg már házat épített saját erőből. Persze a komcsi rendszerben minden könnyebb volt. Ehez képest a 30 éves öcsém még mindig nála lakik, és nem nagyon bánja, mert mostanra egyedül maradt öregen, betegen.
Az ilyen azért van, mert saját szülői kudarcukkal, alkalmatlanságukkal képtelenek szembenézni, ezért a gyerekre vetítik ezeket. A szülő 18 éves korig köteles gondoskodni a gyerekéről? Tehát kötelességből szülte meg? Furcsa felfogás!
a szüleid nehezen viselték hogy sokáig velük voltál? vagy neked volt kellemetlenebb? az én anyám már tini korom óta azzal sokkolt mikor szerinte rossz voltam, azt vágta a fejemhez alig várja 18 leszek addig köteles gondoskodni rólam aztán elhúzok a nyakáról. Én megelőztem, 14 évesen a nagyihoz költöztem:P Gyerekkorunkba meg a 'lelenccel' fenyegetett minket öcsémmelxD
elnézést, 39 éves nő vagyok. többször beleírtam az adatlapomba, de akkor is ugyanúgy megkérdezték.:) most megint beleírom, bár hamarosan 40 lesz az a 39...
én is a szüleimnél éltem úgy 33 éves koromig, tökéletesen megértelek, minden mást, csak ezt ne. (azért a 33 év alatt volt 6 év különélés is)
Igazad van és nem is nyugodtam még meg!Viszont azt mondtam neki,hogy most már nem érdekel ha elmegy hozzá.Én részemről ennyivel le is zártam.Ha menni akar menjen!Döntse el ő ki a fontosabb neki!
Erre a dologra rá is kérdeztem a férjemnél,a r...cnak mit mondott a mi kapcsolatunkról,vagy ezt nem is kérdezte ?Azt mondta ,hogy kérdezte tőle,hogy mi van velünk és erre ő azt mondta jól elvagyunk.Erre én meg is mondtam a férjemnek,szemét dolog lenne úgy beállítani a dolgokat,hogy otthon baj van és mi nem vagyunk jó viszonyban és se szerelem se szex mert ez nem igaz.Ezért is döbbentem meg nagyon a megcsaláson. Tegnap azt hitte a Drága,hogy regisztráltam egy társkereső oldalra.Nagyon maga alatt volt de nem mert rákérdezni.Ma megtette mert már nem bírta tovább....természetesen egy félreértés volt egy fénykép miatt és elmondtam neki,hogy nem oda szántam a képet...furcsa volt látnom ahogy vívódott magában,hogy most mi van?De hagytam egy kicsit had őrlődjön.Aztán amikor már lenyugodott rákérdeztem ,hogy miért érdekli ,hogy én regiztem-e,hiszen ő volt a hűtlen.Miért aggódik?Talán most kezd elérni a kis a buksijához,hogy őt is el lehet ám hagyni!Természetesen eszemben sincs,de nem baj ha nem érzi magát annyira nyeregben! Azért igyekszem a lehető legjobb felesége lenni!:))))
akkor a gondolataidban kellene rendet tenni. nem tudom hogy müködnek ezek a dolgok, de azért megkérdezem ami eszembe jut erről. gyermekkorodban sokat csúfoltak a gyerekek, hogy ez így beidegződött, vagy egyszerüen elkönyvelted magadban hogy bámulni való ember vagy /csúnya, fura, stb/?
Van egy elméletem erre, tudod szerintem a legtöbb ilyen nő, akiből szerető lesz, és családos pasival kavar, simán beveszi amivel a férj áltatja, hogy otthon nincs rendben semmi, nem szereti az asszonyt blabla, vagy saját magabiztosságából, de hiszi hogy a pasit majd ő boldoggá teszi, elveszi a családjától, és majd később ugyanúgy elvárja tőle a hüséget. Aztán koppan nagyokat, ha nem kell a férfinek, vagy ha ugyan elszerette, de hozzá sem lesz hüséges. Nincs olyan nő akit ne lehetne megunni vagy megcsalni... szerintem a férfiakat megérteni, és elfogadni lehet, megváltoztatni nem. Butaság azért dobni egy pasit mert az nem hüséges hisz 99% hogy a következő sem lesz az előbb-utóbb.
Jam, szerintem is ez lehet eddig tartott, találkoztak annyi idő után, fellángoltak, eljátszották a mi lett volna ha akkoriban nem te hanem ő, hüdejó meg minden, de most már nem újdonság, uncsi lett, és a lényeg hogy te vagy a tüzhely, te vagy a család, a kisfiával, és ez valahol mindig fontosabb lesz számára. Ahoz nem biztos hogy álladnóan hüséges legyen, de ha jó felesége vagy nem fog elhagyni. Amint meg mondtam, a legtöbb pasi néha ki- ki kacsingat, ezeket nem kell komolyan venni. A legtöbb férj nem hagyja el kalandok miatt a családját, ha otthon renden vannak a dolgok. Egy k. sem ér annyit.
Te ... lenni nő vagy lenni férfi? Ez nem derült ki számomra, viszont határozottan érdekes, hogy írtad, hogy jó tanuló voltál. Meglepő módon én is, viszont ezzel nem vittem semmire. Ellenben 31 évesen kilátástalannak látom a jövőmet, eleve introvertált típus vagyok, mostanra pedig teljesen érdektelen lettem minden és mindenki iránt. A "barátaim", haverok elmentek. Így most teszem a dolgom átélés / lélek nélkül. Nem tudom, hová vezet ez. Ráadásul a szüleimmel szenvedek, minden mást kívánok inkább, mint ezt.
Kedves tőled ,hogy aggódsz!Köszönöm! Nálunk most viszonylag nyugi van!Férjem macája elment dolgozni egy másik munkahelyre és egy műszakba kerültek.Hála Istennek nincs idejük randizni.Megtudott férjem a nőről egy-két dolgot ami elég visszataszító a számára és nekem úgy tűnik szabadulna már tőle....Azt mondta még egyszer találkozni akar vele,hogy személyesen beszéljen vele a dologról,mert látni akarja a pofáját.Én azt mondtam neki, nekem már ehhez nincs mit hozzá fűznöm.Tegye amit jónak lát én nem fogom többet azt mondani neki,hogy ne menjen.Most még sms-t sem írnak egymásnak:)Remélem lassan kilábalok ebből. Pici fiam hétfőn megy oviba ettől viszont parázok egy kicsit! Voltam a munkanélküli hivatalban is a héten és jelentkeztem egy tanfolyamra,úgy néz ki indulni is fog majd még mennem kell felvételizni.Nagyon szeretném megcsinálni!
Lassan talán visszaáll az életünk a normális kerékvágásba!
Jó lenne ha mindenkinek legalább így alakulnának a dolgai! Szép napot