Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Valahogy én is így vagyok vele. Egyszer ittam Mogyorósbányán egy üveg sört, és utána tényleg jó volt, bár nekem inkább csak Péliföldszentkeresztig. Nem is annyira a fájdalom miatt, mert akkor még nem volt, hanem tényleg ezek az érzések, amelyeket ilyen képletesen leírtál. :)
És igazából ekkor volt az, hogy az éjszaka további részében komolyabb álmosság jött rám, amit utólag már hajlamos vagyok a sörnek tulajdonítani. Szóval én már óvatos vagyok vele.
Ez az óvatosság azért is durva, mert egyébként nagyon szeretem a sört... :)
Öregnándi: nagyon jó leírás volt, nevettem is, bár tudom, hogy fájdalommal, egészséggel nem viccelünk. Nem tudom, hogy a vízhólyag okozta talpfájdalomra mennyire jó a túra után, de szerintem most iszom egy sört. :)
Csak annyit hozzá, én Mogyin szoktam 1-2 korsót lecsúsztatni és utána 1-2 óra csodálatos flow élményekben gazdag, fájdalommentes menetelésben van részem, gyönyörű gondolatokkal telve. Mintha megnyílna az Univerzum, eggyé válok az erdővel, túratársakkal, múlttal, jelennel, jövővel.
Amikor csökken ez a jótékony hatás, nem a fájdalom tér vissza először, hanem egyfajta letargikus hangulat, hogy vége.
Azt mondják a komlóban levő idegnyugtató anyagok (humulon, lupulon, acilfluoroglucidok, flavonoidok, cseranyagok) jótékony hatása ez. Tényleg jó fájdalomcsillapító.
Öregnándi története: A 23:30 nem jött össze. A Baj-széli kocsma sajnos nem volt még nyitva mire odaértem, és a kerítésen kívülről nem lehetett látni, hogy mikor nyitnak. Ott akartam teljesíteni a vállalt idő hátralévő részét, de így kénytelen voltam idő előtt bemenni a célba. Csak akkor néztem az órát, amikor már a levest eszegettem (ez is egy csalódás a híréhez képest: egész finom volt, nekem ízlett), tehát kb. 21:30 lett az idő. És akkor a történet a sörről: Évek óta kínlódok túrákon (de még bringázás, sőt autóvezetés közbe is egy makacs hasogató fájdalommal a bal talpközép csontjaim környékén. Voltam már ortopédián, a doki cipőn és zoknin átnézve elküldött egy (gondolom ismerőse) talpbetéteshez, kifizettem az árát, hordtam is rendesen, de semmit se használt. Jött a két COVID év, közben kínlódás. Szűk egy éve eszembe jutott, hogy a reggeli bögre tea után én nap közben semmit nem szoktam inni, túrán is szinte semmit, és elkezdtem módszeresen plusz egy liter Mg és Ca tablettás vizet magamba tölteni. Néha használt valamennyit, néha meg semmit, de a sejtés már megvolt. Az idei Sárga 70-en, miután a muflon zárva volt, utána meg kellett állnom, ittam bő fél liter vizet, ezzel elkínlódtam H.völgyig. Ott ittam egy Staroprament, és mire megettem a pizzát elmúlt a fájás. Ezután semmi fájdalommal mentem végig. Ekkor fogtam gyanút. Két hete mentem a kéken a Becske - M.verebély szakaszon. Induláskor és közben vedeltem, de Nógrádsipeken eljött a vég, egylábon sem tudtam már állni. Ittam egy doboz kőbányait, pihentem negyed órát, és bicegve elindultam. Újabb negyed óra után elmúlt a fájás, és -- miután a Bablevesben is ittam egy korsóval -- kitartott egészen Sámsonházáig, majd a tari kocsmáig, és vasútállomásig. (A szentkúti szakaszt már nem mertem vállalni, mert a lekésem a 20:40-es vonatot, akkor hajnal 5-re értem volna Pestre.
Szóval előállt a következő tudományos projektem: A kísérlet akkor eredményes, ha megismételhető és azonos eredményt hoz. Ez lett a K100. A szokásos fél liter víz, 3 banán, 1,5 liter gyümölcslé, 1 doboz kockasajt, 6 szelet nápolyi mellé két kis Heineken betárazva. A terv: a legkisebb fájásra azonnal inni, komolyabb esetben jön a Heineken. Dorogig semmi gond, ott egy pohár. Mogyorósig semmi gond, ott egy korsó. Bányahegyig semmi gond, ott is egy korsó. Aranylyuknál már nem bírtam tovább a csábítást, semmi sem fájt, de megittam az egyik kis Heinekent. A templomromnál még rengeteg időm volt, így feléltem az utolsó tartalékot, elfogyott a másik is. Összegezve: okos taktikával, mértéktartással, 85 km-en át nem engedve a két kis Heineken csábításának, de kihasználva a lehetőségeket fájdalommentesen telt a K100. Egyetlen kérdés maradt: Mi van a sörben, ami -- ha hiányzik -- akkor pár óra után járásképtelen vagyok, annyira hasogat a bal talpam. (alkérdés: miért csak és mindig csak a bal) (Ui.: A talpbetét árából kb. 6 láda Staropramen jött volna ki. Ha az ortopéd-doki ezzel kezdte volna, akkor vittem volna neki belőle) Gratulálok minden résztvevőnek, és azoknak is akik a 24 órát nem bírták volna végig, így hamarabb bementek a célba! :-) Hajrá! Menjetek!
Meglepően korán indították a tömeget, én már 6:42-kor csekkoltam, ezért tudtam odaérni pontnyitás előtt. Hozzáteszem kb. 4-5 percet időztem ott max. a futók már vagy fél órája. (és a többség jóval később indult mint én)
Szóval abban a 4-5 percben amíg ott fent vártam kicsit egy elit klub tagjának éreztem magam. :)
Az erőről: igen, egész nap, holtpontok nélkül, valami varázslat volt. Mogyiig 8 óra volt, mogyitól a pihenő után 7:15 óra volt a cél. Teljesen elégedett vagyok :D
A K100 elég hosszú túra, hogy sok érdekességet lehessen felfedezni. Bár a viszonylag sűrű embertömeg nem kedvez pl. az erdőlakók megfigyelésének, látótávolságra is ritkán kerül egy-egy,
azért nekem akadt egy ritka lehetőségem. Hosszú-hegyen baktatva se előttem, se mögöttem nem volt túrázó. Egyszer csak a szúk ösvény két oldalán húzódó cserjésben, jobb kéz felől zörgést hallok.
Odakaptam a tekintetem, de abban a pillanatban el is kaptam, mert egy gyönyörű szőke vad, térdig letolt bugyival próbált magán könnyíteni. Kb. 25m-rel előrébb védett helyen nyugodtabban megtehette volna :)
Gratulálok minden topictársnak! Úgy látom, hogy arattunk idén, sőt, több PB is született. :)
Meglett nekem is 22:59 alatt. Ezzel a hivatalos mérlegem 11:0, a nem hivatalos 13:0.
Igazán rendhagyó volt az idei. Voltatok már úgy, hogy a saját tempótokat elengedve valaki mást próbáltok behúzni a célba? Az idei K100 nekem erről szólt és nagyjából 60 km-ig működött is, de onnantól egyre inkább lassultunk, végül együtt Koldusszállásig jutottunk. Onnan aztán egyedül folytattam tovább. Koldust 20 óra alatt értük el, tehát 4 órám maradt az utolsó 16 km-re. Mivel semmi bajom nem volt, friss volt a mozgásom, innentől elkezdtem tolni, ami a csövön kifért: ennek köszönhetően a Koldus-Tata résztávot 3 óra alatt lejártam. 3:00 körül indultam Koldusról, 4:45-re elértem a Templomromot és néhány korty víz után azonnal robogtam tovább a célba. 79 perc alatt sikerült az utolsó etap is, így 6:04-kor átvehettem a kitűzőt és az oklevelet. :)
na beértem én is, igaz én pont hogy az eddigi leggyengébb időmmel, Mogyiig jól ment, pedig pont fordítva szokott lenni, a második felét szeretem jobban. Ott sem volt gond, csak - edzéshiány és az ebből fakadó sérülésveszély miatt - tudatosan visszavettem a tempóból. Egyedül mentem, de 70-nél leszólított egy srác, aki nagyon rosszul volt, hányingerrel küszködött, hogy mennék e vele. Innentől lassabban mentem, bár a terv egy 2 órás Bányahegy-Koldus volt , de ezt már elengedtem korábban. Éreztem erőt magamban, de féltem a sérüléstől. A társamnak volt még egy rosszulléte, meg próbáltam folyamatosan ébren is tartani, meg a tempót hozzá igazítani. Beértünk, én 23:04-gyel, de nem bánom. Most már csak akkor megyek, ha a barátomat (aki idén nem jött) kísérni kell, egyébként fejben (és szívben is) elköszöntem a Kinizsitől (és a teljesítménytúrázástól is). 10 teljesítést terveztem, most 6 van. De más dolgok kerültek előre az életemben. A túrázás marad: a feleségemmel és a gyerekeimmel - kicsit másképp. Örülök, hogy itt lehettem Veletek. Üdv: Vestmann
A vártnál jobban alakult a sebességem, főleg az elején, Pilis-nyeregig. A második 25 kicsit gyengébb lett, de féltáv után rövidebb pihenőkkel viszonylag jó tempót sikerült menni. Aminek nagyon örültem, hogy Koldusszállás után nem jött a szokásos lassulás, és fejben is sokkal jobb voltam. Egy ideig még a 22 órán belüli időt is reálisnak éreztem, de aztán ez lett, ami egy szolid negyed órás javítás az eddigi legjobbamhoz képest.
Az időjárás mondhatni tökéletes volt, jobbat kívánni se lehetett volna. Viszonylag keveset beszélgettem útközben, csak Bánya-hegy után nagyjából egy órán át egy lánnyal.
Úgy éreztem, hogy kevesebben vagyunk, legalábbis nem volt az a nagy tömeg érzés, ami szokott lenni. Ami viszont tényleg feltűnő volt, hogy kevesebb volt a depós kocsi. Nem tudom, kinek mi a véleménye a "megújult" mogyorósbányai pontról, de nekem nagyon bejött; kicsit kevésbé volt zsúfolt talán a sörpadokkal, jobban el lehetett férni. És a kiszolgálás is gyors volt. Sajnos nekem leves már nem jutott.
Egyúttal gratulálok minden teljesítőnek, és azoknak is, akik megpróbálták, de valamiért nem jött össze nekik.
De jó hogy megint volt Kinizsi, annyira hiányzott már a hangulat!
Beértem én is, de még hogy!
Egész nap olyan erőt éreztem, jó lenne tudni onnan jött, hogy jövőre is ilyen könnyű legyen. Megállíthatatlanul faltam a km-eket - leszámítva Kősziklához fel, ott átkozódtam - és óriás PB-vel 15:35 idővel értem célba. Sehol senki csak a futók akik még kajáltak.
A 16:00 nem jött össze, Mogyorósbányág túl erős volt nekem a tempó (8:25), a Gete után ugyan lassítottam, de jobban kellett volna. Gyomorilag megborultam, így 20 km szenvedés jött, a Bányahegyi továbbindulásig 6 órám ment el a Mogyorósi beérkezéstől. Ekkor már a 22:00 tűnt reálisnak, de idáig sikerült összeszedni magam, és jó tempóban egy 20:00-on belüli PB csak meglett. A Szentpéteri templomromtól egész gyors voltam, itt már újra mertem futni is, 1:07 alatt meglett ez a szakasz.
Ugyan a terv nem jött össze, de a túrát (szokás szerint) a problémák mellett is végig nagyon élveztem. Hiányzott már.
Személyes, és kicsit más. Úgymond egyedül mentem végig. Nem így volt tervben. Valaki, aki jött volna, lemondta. Érte mentem csak, és kizárólag. Érte rúgtam éjjel a Gerecse porát.
Gratulálok mindenkinek, aki eljutott a levescetli átvételéig, és külön elismerésem azoknak, akik a levescetli mellé oklevelet és jelvényt is kaptak :-)
