Persze, van best buy, Octopus pl. minden évjáratban megdicsérgeti Csányiét, de ott meg az a bibi, hogy a bor soha nem olyan jó, mint Octopus leírása.
Én ezért semmiképp nem adnék 6000 forintot, szerintem Váliék (szintén jó) pinója is bőven túlárazott.
Kreinbacherhez meg egyszer volt (bal)szerencsém, azt a rendkívül derék Tar Ferenc sózta rá az egyik barátomra 12000 pénzért a magánkészletéből, és ihatatlanul dugósnak bizonyult.
Azt nem ittam. Annyiért szerintem elfogadható. Tényleg jó anyag. Mondjuk ha kékfrankos lenne akkor a kutyának eszébe nem jutna fele ennyit sem adni érte. Amúgy pedig, ebben a stílusban feleennyiért a Kislaki Syrah is tudja ugyanezt.
Sosem értettem, hogy a syrah miért árduplázó. A Kreinbacher birtok Syrah borai is 9 rugó körül mozog. Ráadásul a rossznyelvek szerint a gazda maga sem issza a saját borát :D
Példásan gyümölcsös, taníthatóan fűszeres, borsos fajtajelleg. Könnyed, de feszes, pont a kedvemre valóan, mondhatni fehérborosan jó savú vörös. Nagyon korrekt anyag, csak ajnlani tudom a könnyed vörösök rajongóinak. Az más kérdés, hogy megér-e hatezerplusz forintot. Szerintem azért ez már sok. Négyezer-ötezer között érthetőbb lenne. De egy 1200 palackos tételnél már a piac és a termelő diktálja az árakat. Gondolom röhögve elfogy ennyiért is, akkor meg miért ne adnák ennyiért.
Hát, nem tudom, hogy ki mit vállal, de ha egy borász elad valakinek 3-400000 forintnyi egyforma, atomdrága bort (Veres furmint, ha jól emlékszem), és az szinte kivétel nélkül ihatatlan 2-4 év után, ráadásul a kuncsaft (Kifli) a barátja a kereskedőjének (Shiraz), ahol igazolhatóan kifogástalan körülmények között tárolódtak a borok, és ezek után a borász nem vállal semmi felelősséget, az nekem kb. az emberileg és anyagilag egyaránt minősíthetetlen kategória.
Vettem a legutóbbi teniszverseny szünetében egy diszperzites vödör (abban vásárolok) bort a Lidliben, de ezek jellemzően nem kockázatos tételek, pl. Németh János birtokvörös, Podmaniczky cabernet sauvignon (ismerem) és hasonló olcsó vörösborok, főleg édesanyámnak szántam őket, ő nem válogatós. A Légli G. kékfrankos meg diszkontban kétezerért nem az alapbor kategória.
Nyitottam utána egy Linzer-Orosz (Sopron) 2018-as kékfrankost (1400 Ft körül, Borfalu), ez talán még orbitálisabb best buy.
Akkor egy 6 pontos MA ajánlás, amelyet magam jó szívvel nem ajánlok: Mészáros Pál Grandiozús Malbec 2016: MA szerint fűszerek, integrált hordó, majdnem egy csoda. Szerintem egy klasszikus pannon "nagyvörös" az előző évtizedből. Beleértve a lóistállót is.
Egy Vylyan Ördög 2015-ből felüdülés mellette. A feleségem megitta, de ő Mészáros P. rajongó. Nekem 3 nap alatt 1 dl-t sikerült meginnom. De aztán inkább nyitottam egy Ördögöt.
3999Ft/Tesco, Aldiban 3499Ft. 3 pont, BR skálán 5 pont
Gondolod páter BZoli napi bor és borász katekizmusáért olvassák a fórumot?
A fogyasztói véleményekre nem nagyon láttam bortermelői reakciót borokban megtestesülni, de lehet mások borát iszom, mint akik olvassák a fórumot...
Akartam is kérdezni, hogy esetleg kenyértartóban tárolta a borokat, de láttam nem így volt.
Nem tudom melyik évjárat volt, mert ha 2010 utáni, akkor nagyon nagy hit volt mögötte. Úgy az évtized elején már ment a kóstolókon a diskurzus (-látogatói egymás közt), hogy a száraz furmintok nem úgy fejlődnek, mint sokan várták: konkrétan szétesnek. Megemlítve a száraz tokajik két ikonikus borászát.
Mondjuk Demeter Z. borokkal magam is megjártam, de az hárslevelű volt.
Nem lettem a tokaji nagy száraz bor (de főként a furmint) kedvelője. Egyik oka talán az az "útkeresés", amelyet Táncoló Medve kb. 1hete remekül összefoglalt egy posztjában.
+1: tudtommal senki sem vállal szavazossági időt a boraira és talán 1 bortermelő vállal ízgaranciát, igaz az is Demeter (Eger)
Megmondom neked őszintén, hogy ritkán vásárlok bort, hiszen elég sok saját palackom van.
Viszont ha külföldön tartózkodom akkor elég sokat kóstolok de tényleg nem jegyzem meg, ez van.
Tudod ez úgy működik nálunk, hogy beülünk mondjuk egy spanyol étterembe és a pincér ajánlatát elszoktam fogadni. Aztán vagy bejön vagy nem de másnap máshol már mást iszom. Csak kevés feltételem szokott lenni, legyen vörös, Caberné vagy pino, vagy egy jobb rozé, ennyi.
Itthon ajándékba kapok jobb borokat és a pincében tárolom őket, lesz egy kis időm akkor összeírom mik vannak :)
Hála Istennek megengedhetem magamnak, hogy sehol ne az árakat nézzem, így nem igazán tudom, hogy ittam e már 8 ezres bort, valószínűleg igen de leszarom :)
60 év felett már nem igazán a címke érdekel, inkább a tartalom. A világon biztos van pár ezer nagyon finom bor, eszemben sincs bemagolni.
Még egy szörnyűséget bevallok neked, ha valamit nagyon élvezni akarok (valamit!!) akkor felbontok egy finom single malt whiskyt, egy Langavulint pl.
Ezért képes vagyok 1-2 évente elmenni pár üvegért Andorába :)
Nem ambícióm téged oltani, de mi a fenét írhatnék, ha magad ismered be, hogy azt se tudod, mit ittál tegnapelőtt?
Ezt egyébként k. nehezen tudom elképzelni, de tegyük fel, a borokat is a feleséged veszi a teszkóban, hát így történhet.
Ha vennél végre néhány 3-5000 forintos komoly bort szaküzletben, megjegyeznéd őket.
Hirtelen nem jut eszembe más, talán Ujvári Vivien (akinek még természetesen nem hallottad a nevét :D) egyik palackján láttam, hogy felvásárolt szőlőből készült, de ebben nem vagyok biztos.
Nem sok szerencsém volt eddig Légli Géza boraival, de most vagy ő van jobb passzban, vagy én, vagy befizetett nálam a "Felszopás" kategóriában elérhető írásos produktumra, mert ezzel a borral nagyon elégedett vagyok.
Közepesen koncentrált, intenzíven gyümölcsös és ugyanakkor érett kékfrankos, szép savakkal. Az áráért best buy, de abszolút értelemben se sok egyértelműen jobbat ittam nála magyarban (ilyenekre emlékszem: Vida Hidaspetre 2013, Wassmann 2012, Heimann Alte Reben 2013, és még néhány, de azok nem ennyibe kerülnek).
Itt nem arról van szó, hogy igazam van-e avagy sem. Én ezt hallottam és olyan forrásból aki nem érdekelt ilyen témában kamuzni, ahogy nekem sem érdekem. Az érintett jött, írt sok pszichedelikus badarságot, de a konkrét témát érthető módon kerülte.
Tényleg és őszintén sajnálom, ha itt és pont tőlem kell megtudnia, hogy úgy amúgy a felszopó viszhangkamrán kívül bizony ilyen dolgokat mondanak róla. Amúgy ez is egy bőven 6-8 éves sztori.
Ez van, ez történik ha a valódi, nyílt és egyenes borsajtót felváltja a felszopókórus akik soha nem kérdeznek rá semmire és így soha nincsen lehetőség magyarázatot adni az ilyen hírekre.
Ahogy az is gáz, hogy lejön 3-4 felszopó blogposzt úgy, hogy meg sem említik, hogy a borász az bizony a borvidék legkártékonyabb, közpénzkazán, fostalicska cégnél igazgató... annál a cégnél aki első kézből felelős azért, hogy ilyen botrányosan gáz felvásárlási árak és gyakorlat van a borvidéken. De én értem és tudom, hogy a magyar boros közélet vastagon leszar mindent... ha fincsi a bor és jó dumája van a borásznak akkor elnéznek bármit. Nem hiába vagyunk következmények nélküli ország. Nálunk bármit meg lehet csinálni... b-á-r-m-i-t ...
Nehogy félreértsél itt valamit :) Én ugyan el nem ítélek senkit. De én hitelességi deficitnek tartom az ilyen gyakorlatot és ami engem illet nagyon érzékeny vagyok az ilyenre és ha tehetem akkor nem vásárolok olyan termelőktől akiknél ilyenről hallok.
Ez nyilván erősen függ attól, hogy milyen kategóriában érdekelt valaki.
"Tokaji kézműves sztárborász" kategóriában szerintem is ciki, ha nem tünteti fel valaki, hogy a szőlő nem a sajátja. Tehát Balassánál ciki, ha igaza van BZolinak és az őt informálóknak.
De nem biztos, hogy igaza van.
Meg nyilván ciki az is, ha valaki a Kopár dűlőről készít 18000 forintos bort állítólag 80 deka/tőke terméskorlátozással, és kiderül, hogy ebből a cuccból évi 240000 palack készül, miközben az egész dűlő 5 hektár, és nem is az övé az egész.
(ex has számokat írtam, de aki a sztoriban felfedezni véli a valóság elemeit, nem feltétlen téved)
Szerintem ez akkor vérciki ha a bor címkéjén szerepel a dűlő, vagy a terület neve ahonnan származik és ez valótlan.
Mondjuk a te helyzeted speciális, hiszen egyedi módszerekkel termeled a szőlőt, azonban semmi elítélni valót nem látok abban ha a saját szőlőjéhez vásárol valaki ugyanarról a területről. Legfeljebb kockáztatja a minőségromlást az idegen tételnél.
Azt viszont mindenképp hangsúlyoznám, hogy csak a fer felvásárlást tudom elfogadni, ahol a termelő is megtalálja a számítását.
Ha én ilyent csinálnék akkor külön tételként hoznám a bort forgalomba, valamilyen módon jelezve, hogy a szőlő nem az enyém volt.
De én nem vásárolnék fel szőlőt, mert a mi pincénk manifesztumának alapvető része, hogy mi szőlő- és bortermelők vagyunk. Nálunk a sztori elválaszthatatlan része az, hogy hol és hogyan műveljük a szőlőt.
Mondom, ha valaki úgy kommunikálja a saját küldetését, hogy ő egy integrátor borászat akkor ez egy szép és korrekt modell. Sok ilyen van, nincs is ezzel semmi baj. De ha valaki arra építi fel a borászatát, hogy neki ebben és abban a dűlőben van ennyi és annyi hektárja akkor szerintem vérciki, ha kiderül, hogy felvásárolt szőlővel növeli a kapacitását.
Ha mondjuk a szomszédod hasonló módszerekkel termel 50 mázsa juhfarkot mint te és éppen nem akar bort készíteni belőle, hanem neked felajánlja egy tisztességes áron, ami az Ő költségeit is fedezi, akkor ebben mi a rossz, elítélendő?
Egy szőlőtermelőnek kötelező bort készítenie? És aki felvásárolja és saját boraként adja, az miért is szar ember?
Egyrészt vannak integrátor borászatok akiknek az az üzleti modelljük, hogy szőlőtermelőktől vásárolt alapanyagból készítenek bort. Ezzen nincsen semmi baj. Ezek a cégek rendszerint büszkén vállalják az integrátor szerepüket.
Az amit tőlem idéztél az arra vonatkozik, amikor egy szőlész-borász ember aki kézműves borásznak is tartja magát az valójában felvásárolt alapanyagból készít bort. Ez nyilván kisebb kockázattal, kevesebb munkával és sokkal kevesebb költséggel jár.
Ez olyan minthogy mondjunk nekünk van egy hektár juhfarkunk amiről terem úgy 50 mázsa juhfark szőlő. Ezzel melózunk, küzdünk egész éven át. Néha elveri a jég, megcsípi a fagy, megrágja a lisztharmat, eláztatja az eső. Melós, küzdelmes dolog megtermelni az 50 mázsát. Ezért is kerül annyiba a Juhfark borunk amennyibe. Namost én simán, de tényleg nagyon simán tudnák venni másik 50 mázsa juhfarkot lényegében szaréhugyé és akkor mondjuk nem 4000 hanem 8000 palack juhfarkot tudnék eladni... ugyanazzal a dumával és ugyanazon az áron.
Namost, ha én megtudom egy borászról, hogy ezen utóbbival él (amúgy nyilván tök legálisan) akkor az nálam nagy rossz pontot jelent.
"Számomra hitelességi deficit nem saját termelésű szőlőből készített borra is ráírnia a nevét egy borásznak. "
A Domäne Wachau számtalan külső szőlőtermelővel van leszerződve, és persze nem csak megfelelően megbecsülik őket, hanem teljeskörűen nyomonkövetik a munkájukat. Így is lehetne borkombinátosat játszani itthon...
Számomra hitelességi deficit nem saját termelésű szőlőből készített borra is ráírnia a nevét egy borásznak.
A Grand Tokajban semmi átláthatatlan nincsen. Kristálytiszta az egész. Van egy állami vállalat aki szőlőt vásárol fel (már amikor nem kúrja át a leszerződött termelőket, akikre aztán ráröppennek az alázó áron hiénázó cégek) és ebből a felvásárolt szőlőből bort csinál. Amely bort ezután ugyanazon a piacon értékesíti ahol a többi tokaji bortermelő is küzd a fogyasztók kegyeiért.
Maga a képlet teljesen unikális. Sehol Európában állami vállalat ezt nem csinálja. Konkrétan tiltja is a törvény az EU-ban, hogy a versenyszférában jelen levő állami cég veszteségeit az állam finanszírozza. Ez ugyanis durván korrumpálja a piaci viszonyokat. Konkrétan emiatt döntötték be a Malévet. A Grand Tokajnál biztos valami ügyes trükkel oldják meg ezt okosba. De a lényegen ez nem változtat. Az
államnak semmi helye nincsen egy ilyen szektorban. Nem is tudok az EU-ban állami borászatról. Ennek a cégnek a létezése és működése egyszerűen vállalhatatlanul nagy gáz.
Az EU-s pályázatokból kistafírungozott borászatok nagyon-nagyon más terep. Azok alapvetően az EU kohéziós alapjának a megcsapolása. A Grand Tokaj pedig simán a költségvetésből fosik bele a borpiacba.
Ez nem politikai kérdés és nem is politikai téma.
A Grand Tokajnak dolgozni nem probléma. Nyilván sok szimpatikus, kedves, okos és dolgos ember dolgozik ott, ahogy a MÁV-nál, BKV-nél meg a többi állami vállalatnál. De borászként a Grand Tokajnak dolgozni az nálam kiiratkozást jelent a vállalható borászatok közül. Áts Károlyt is lehúztam a listáról és a Balassa Istvánt is.
Szerintem Balassa István nem hisztizett, csak (joggal) nem tetszett neki a hozzászólásod tartalma/hangneme. Ráadásul nem saját borra céloztál a palackjaiban, ami azért több annál, mint a nem saját szőlő felhasználásával való meggyanúsítás vagy éppen tényközlés.
Ez a Grand Tokaj-téma nekem némiképp átláthatatlan, de aligha unikális. Szükségük van a helyi kistermelőknek arra, hogy legyen egy cég, aki megveszi a szőlőjüket és bort készít belőle? Nincs más projekt a honi borászatban, ahol jelentős közpénzt égetnek valakik közreműködésével/javára? Milliárdokkal stafíroztak ki arcokat pl. különféle (kamu) pályázatokban, akiknek erre pont nem is volt (akkora) szükségük.
Balassa elvállalta ezt az állást, gondolom, jó fizuért. Talán a sajátjából nincs elég pénze, talán a sok pénznél is jobb a több. És akkor mi van? Ha valaki (én?) például azt gondolja, hogy az utóbbi 20 év magyar kormányaival nem lehet közösséget vállalni, akkor nevezzen jellemtelennek mindenkit, aki munkát vállal állami vagy államközeli állásban?
