Kollégám volt, neki tetszett, kivéve a dizájn egyes elemeit. Árak igen húzósak, rajtuk kívül csak külföldiek voltak. Beszámolója szerint diószuflé fenomenális.
Na megvolt az A38-as "Torkos hétfő" is, finom volt minden, de semmi extra. Ez a felszolgáló viszont egészen feltűnően és különlegesen udvarias volt... és tetszett a berendezés.
Hát, nem is tudom... szerintem előzékenyek voltak, csak valahogy unottan, fáradtan tették a kötelességüket. Hiányzott belőlük a nyájasság, vagy mi. A steak viszont tényleg finom volt, és így, hála a torkos csütörtöknek, az ár is egészen baráti. :-)
Nagyon finomat ettünk tegnap a Hemigway-ben (bélszín-steak-et vargányás-fokhagymás rigatoni-val), de a félig átsütött steak a barátom esetében teljesen átsütve érkezett, nálam úgy-ahogy elment medium-nak. (Ez azért igazságos, mert nemrég valahol pont fordítva volt.:-D) De az ízesítése irtó jó volt. A pincérek viszont... hát izé... nem voltak sem túl barátságosak, sem túl előzékenyek. Vagy a tömeget nem bírták, vagy azt, hogy beszabadult a plebs.:-)
Diót próbálta valamelyikőtök? Csak elmentem előtte és bár ugyanahhoz a trendi vonalhoz tartozik, mint pl. mellette a Mokka, de szokatlan/érdekes az étlapja (nem a ménsztrítes mostanában mindenütt egyensor).
Esküszöm, nem tudom mire gondolsz. A babot, káposztát ismerem, de hogy mit csinál a csípős...? Dunsztom sincs. Az epe fájdul meg? Vagy lángog csapnak ki a fenekeden? :))
Miért, milyen lett a Barackos? Én ott vesztettem el a fonalat, amikor egyszer -talán fél év(?) kihagyás után- bementem rendelni, mire közölték, hogy majd kijön a pincér az asztalhoz, és felveszi a rendelést. Nagyon bután nézhettem, mert elmondták, hogy nem csak festés volt, hanem új rendszert is bevezettek. Utána egyszer-kétszer még voltunk, aztán leálltunk vele. Úgy éreztük, hogy mikor a helyi újgazdagok már nem keverednek az erdőbe "hazatérő" csövesekkel, már nem is az igazi a hangulat. Azóta még tovább "emelkedett" volna? Mellesleg pár éve már az Oázis is bezárt, szóval azt hiszem, lassan a Budapest anno... topikba kéne ezeket írnom, nem ide. :-) (Vagy :-( ?)
zárójelesek: mindhárom jó, 2 kifogástalan ottétkezés miatt számomra legjobb a középső. az elsőbe egy személyes ellentét miatt nem megyek (sajna), a harmadikba szívesen, de félek, hogy meghívna a tulaj:) mondjuk ezt egy szép napon úgyis igénybe veszem.
én 76-86ig latam 3 házra a Búfelejtőtől. Hétköznap igazi kocsma volt (büdös-füstös), de hétvégén valóban a családok is kiültek a kertbe ebédre és pl remek somlóit csináltak!
Valóban. Tegnap este jutott eszembe, hogy a vacsora bélrendszerre gyakorolt következményeiről nem ejtettem szót. Semmilyen rossz utóhatása nem volt a vacsorának.
Jabocs, nem tudhattam :-) Az angol indiaik meg igencsak rendben vannak, 4 fontért lehet menüzni pl. a Kings X környékén, szinte olcsóbb, mint a meki, és elég jó.
Ha a temető közelségére gondolsz, akkor tényleg nem jó. Egyébként ilyenjellegű, puccos hely nem való oda. A lokáció viszont a Sas-hegy és Farkasrét,( azért nem olyan rossz környék), csak hát a mindennnapokban nem ezt igényli.
Ezen a környéken lakunk immáron 31 éve. Amikor ideköltöztünk, akkor ez egy kockásabroszos, igazi, budai kertvendéglő volt és állítom, hogy most is sokkal jobban menne, ha az maradt volna. Volt minden nap 3-4-5.féle kajájuk, amit viszont nagyon jól főztek, volt csapolt sör és a vadgesztenyefák árnyékában hétvégenként egy darab üres asztalt nem lehetett találni a nap egyetlen időpontjában sem.
Bár idén mi is itt szilvesztereztünk, közel nem volt meg az a hangulata, mint amilyen eredetiben volt a Búfelejtő.
A Jardinette-Búfelejtő párja volt pár buszmegállóval feljebb a Gödör, ami szintén megszünt, ill. helyette drága cukrászda lett, ami nem is megy.
A kockásabroszos-kertvendéglő tekintetében maradt a környéken a Barackos, bár lassan már az sem az igazi. Így aztán nem marad más hátra, mint hogy az ember átautózzon Budaőrsre, ha éppen kocsmás-kajás-kertvendéglős hangulata lenne, mert hiszen ott van csőstül ilyen,( Fenyő, Meizinger) csak hát autóba kell ülni.
Aranyos vagy de már előtte sokat indiaiztam a londoni sohoban meg párizsban. Különösen az előzővel nem voltak gondjaim :)) Amikor a salaam megnyílt, nagyon jót ettem, ráadásul még nem volt bejáratva és a közönsége is bizalomgerjesztő volt. Egyébként most sem az izomagyúak képviselték magukat. Sokkal inkább, akik óckodnak az egzotikus konyhától és a körülményeitől (pl. nepáli v. punjab, ami pedig kiváló). "Szép" helyre akarnak menni és kipróbálni valami újat. És szerintem az elején jól indultak (a firlefrancos üveggyöngyös, kagylódekoros, landzsos stílus ellenére). Egyébként nagyjából azóta nem merek bemenni újonnan nyílt firlefancba (Káma Szutra, Kashmir, Indigo...)
jaj rá emlékszem. volt egy fiatal fiú, Manu, ő kiment Angliába. mi tulajdonképpen a kedvéért és a kiváló masala teáért jártunk oda, eni nem ettem, csak 1x, emlékem nincs. a Salaam Bombay-ben még nem voltam, a Himaláyában sem, még mindig a P.Tandoor és a - főleg - Kashmir vezet. (a Kama Sutra csak addig volt jó, amíg el nem szökött a szakácsuk - a Kashmirba:)
A Salaam Bombay tipikus lebutított indiai fehéreknek, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Az pörköltön szocializálódott izompólós is elviheti oda a műkörmös barátnőjét, mert nem túl extrém, mégis valamennyire indiai, stb. Nem lehet, hogy nem a konyha romlott, hanem a te "tanultad meg" az igazibb ízeket?
A Himalaya az összességében is igen pozitív egyébként, és nem is értem, hogy a vele közös konyhán lévő Maharaja vagy mi miért olyan rossz ... A Himalayában kértem csatnikat, hoztak vagy négyfélét, a másikban a nagyon dagadt, sumák és a sok évnyi (évtizednyi) magyar vendéglátózás jegyeit magán viselő pincér csak a vállát vonogatta, hogy az nincs, de van ilyen szósz, ami jár hozzá. Mentacsatni, bazmeg, az.
(Kezdeti rövid lelkesülésem után a Salaam Bombay egyenesen katasztrofális lett. "Mártás" elnevezéssel szerintem sima chiken chilli szószt adnak -azt édes, zselés verziót, brrrr- , a windaloo csípős paprikán túl alig találkozott mással, a samosájuk pedig majdnem belekötött torkomba, a serpenyős zöldségük néhány kocka paprika, csiperke és gumitalp paneer. Teljesen le lettek csupaszítva az ízek. Régen jobbra emlékeztem.)
Hát hogy eredetileg volt a vega konyha, és azt rászabták a húsokra. Az indiai konyha igen gyorsan változott, az ókorban nagyban hasonlított az ókori görögre, sajtok, gyümölcsök, kenyerek és egyéb majdnem natúr dolgok alkották, húst nem nagyon ettek. Az egész intenzív fűszeresdi és a hús jelenléte pár száz éves, és egyidőben jött "nyugatról", a perzsáktól, stb, nem is beszélve a csilipaprikáról, amelyik alig 200 éve van jelen az indiai kajákban. Szóval a kép árnyaltabb.
Az biztos, hogy amit mi itt Budapesten eszünk, ehetünk, az az észak- és nyugat-indiai konyha.
Arányaiban nincs annyi ilyen szószos dolog, mint a vendéglőkben. Ha megnézel egy átlag étlapot, akkor nagyrésze valamilyen hús valamilyen szószban, és ez úgy néz ki, hogy kábé 1 rész hús, és 4 rész szósz. Van pár alapszósz, azokat variálják. Az indiai konyhatudományban úgy is hívják, hogy "restaurant curries" (a curry itt most mást jelent, mint az angoloknak szánt fűszerkeverék, ez a szószos kaják gyűjtőneve) nekem van egy könyvem, amelyik ezt járja körül: The Curry Secret - Indian Restaurant Cookery at Home. Bőven használnak ételszínezéket és a már említett alapszószokat.
Budapesten a nem szószos kajákból a Punjab Tandoori a legjobb, a szószosokból pedig a Himalaya nevű nepálinak titulált vendéglő (vigyázat! mellette az indai borzalmas!) az igazi, mert nem ezt az előregyártott szószt használják.
Ha a csípősségről van szó, nekem alig csípett bármelyik étel amit ettünk. De nagyon fűszeres volt, és izzadtam rendesen. Úgy éreztem mintha a bőröm minden egyes kis pórusa hatalmasra tágult volna és "levegőért könyörög". Ezt más népek konyhájánál (pl. mexikói, kínai, hogy a csípős hírűeknél maradjunk) nem éreztem. Meglepő volt de nem kellemetlen. Tényleg minden ízlett. Hozzáteszem azért, hogy én nagyon bírom a csípőset. Tehát el tudom képzelni, ha valamire azt mondtam, hogy nem csíp, az másnak azért kicsit igen. maniac
