Ez a tadzsik zászló. A http://flagspot.net/flags/tj.html-en olvasható a zászló története és a színek jelentése is. Piros-fehér-zöld zászlók itt is vannak: http://flagspot.net/flags/krd_maha.html. A Kurd Kommunista Párt /Komala/ eredeti zászlója 1944-46 között "sima" piros-fehér-zöld volt. A tadzsikban a szyínek jelentése, úgy nagyvonalakban: piros: nap, testvériség a világ többi népével, fehér: tisztaság, gyapot, magas hegyek csúcsán lévő hó, jég, zöld: a völgyek zöld színe.
In the 1st century BCE, Strabo ("c." 64 BCE – 24 CE) would note a relationship between the various Iranian peoples and their languages: " [From] beyond the Indus [...] Ariana is extended so as to include some part of Persia, Media, and the north of Bactria and Sogdiana; for these nations speak nearly the same language." ("Geography", 15.2.1-15.2.8 [cite book|last=Hamilton|first=H. C. & W. Falconer|title=The Geography of Strabo. Literally translated, with notes|volume=3|year=1903|location=London|publisher=George Bell & Sons p. 125. [http://www.perseus.tufts.edu/cgi-bin/ptext?doc=Perseus:text:1999.01.0239:book=15:chapter=2:section=1 ("Geography" 15.2)] ] )
Van közünk az irániakhoz viszont mert a médek felbukkanása előtt az indo-irániak voltak a déli szomszédaink vagy 2000 évvel korábban.
The Median language (also Medean or Medic) is the language of the Iranian Medes.[1] Together with Gilaki, Mazandarani, Kurdish language, Parthian and Baluchi, the language of the Medes is classified as a northwestern Iranian language. [2]
[edit] Attestation
Median is only attested by numerous loanwords in Old Persian. Nothing is known of its grammar, "but it shares important phonological isoglosses with Avestan, rather than Old Persian." "Under the Median rule [...] Median must to some extent have been the official Iranian language in western Iran."[3]
No documents dating to Median times have been preserved, and it is not known what script these texts might have been in. "So far only one inscription of pre-Achaemenid times (a bronze plaque) has been found on the territory of Media. This is a cuneiform inscription composed in Akkadian, perhaps in the 8th century BCE, but no Median names are mentioned in it." "Some scholars are inclined to assume that the so-called Old Persian cuneiform was in fact Median cuneiform, which later was borrowed by the Persians."[4]
Some modern research suggest that the so-called Linear Elamite—which still has not been deciphered—may have been written in the language of Medes, assuming Kutik-Inshushinak being original Iranian name of Cyaxares, not a much earlier Elamite king[5].
[edit] Identity
A distinction from other ethno-linguistic groups (such as the Persians) is evident primarily in foreign sources, for instance from mid-9th century BCE Assyrian cuneiform sources[6] and from Herodotus' mid-5th century BCE second-hand account of the Perso-Median conflict. It is not known what the native name of the Median language was (this is also true for all other Old Iranian languages), or whether the Medes themselves nominally distinguished it from the languages of other Iranian peoples.
Median is "presumably"[3] a substrate of Old Persian. The Median element is readily identifiable because it did not share in the developments that were particular to Old Persian. Median forms "are found only in personal or geographical names [...] and some are typically from religious vocabulary and so could in principle also be influenced by Avestan." "Sometimes, both Median and Old Persian forms are found, which gave Old Persian a somewhat confusing and inconsistent look: 'horse,' for instance, is [attested in Old Persian as] both asa (OPers.) and aspa (Med.)." [3]
Using comparative phonology of proper names attested in Old Persian, Roland Kent[7] notes several other Old Persian words that appear to be borrowings from Median, for example, taxma, 'brave', as in the proper name Taxmaspada. Diakonoff[8] includes paridaiza, 'paradise'; vazraka, 'great' and xshayathiya, 'royal'. In the mid-5th century BCE, Herodotus (Histories 1.110[9]) noted that spaka is the Median word for a female dog. This term and meaning are preserved in living Iranic languages such as Talyshi.
In the 1st century BCE, Strabo (c. 64 BCE – 24 CE) would note a relationship between the various Iranian peoples and their languages: "[From] beyond the Indus [...] Ariana is extended so as to include some part of Persia, Media, and the north of Bactria and Sogdiana; for these nations speak nearly the same language." (Geography, 15.2.1-15.2.8[10])
Traces of the (later) dialects of Media (not to be confused with the Median language) are preserved in the compositions of the fahlaviyat genre, that is, verse composed in the old dialects of the Pahla/Fahla regions of Iran's northwest.[11] Consequently, these compositions have "certain linguistic affinities" with Parthian, but the surviving specimens (which are from the 9th-18th centuries AD) are much influenced by Persian. For an enumeration of linguistic characteristics and vocabulary "deserving mention," see Tafazzoli 1999. The use of fahla (from Middle Persian pahlaw) to denote Media is attested from late Arsacid times, that is, it reflects the pre-Sassanid use of the word to denote "Parthia," which during Arsacid times included most of Media.
Tribes of Medes which inhabited the north-western parts of modern Iran, are mentioned in Assyrian, Old Persian, Greek sources since the ninth century BC. Beginning about 835 BC the Median tribes became subject intermittently to the kings of Assyria. About 715 BC the Median chieftain Dayaukku, known to the Greek historian Herodotus as Deïoces, led the Medes in an unsuccessful rebellion against the Assyrian king Sargon II (reigned 722-705 BC).
Cyaxares king (r. 625-585 BC) chose as his capital the city of Ecbatana (present-day Hamadan, Iran). In 625 he drove the Scythians out of Media and imposed his rule over the Persians. He attacked the Assyrians next and captured (614 BC) the city of Ashur. In 612, in alliance with the newly independent kingdom of Babylonia, he captured the city of Nineveh and overthrew the Assyrian Empire. Thereafter Cyaxares extended the territory of his kingdom to include all of eastern Anatolia. Cyaxares was succeeded by his son Astyages (r. about 584-c. 550 BC). The Persians, under Cyrus the Great, revolted against him about 550 BC. Joined by a portion of the Median army under a chief named Harpagus, they took Ecbatana and deposed the Median king. From that time Media was politically subservient to Persia; the Persians, however, regarded the Medes as equals, and thenceforth the two peoples were considered as one.
Sorry for lack of material, but there is no written documents in Median preserved. From Old Persian and Assyrian sources we can find some not numerous words, mostly personal names, of Median. These sources gave linguistics a chance to distinguish some characteristic features of phonetics and morphology of the language.
Now we can state that Indo-Iranian *s' / c' > s (while in Old Persian it was u), Indo-Iranian *s'u > Median sp, and *su > f, *tr > vr. But this is the only thing by which we can judge Median was not a dialect, but a single Iranian language.
A zászló színeket nem az újukból szopták. Közismert, hogy a pecsétzsinórok színei sokkal korábbiak, mint a XV. század. Különböző alkalmakra pedig más-más színű ruhákat hordtak az egyes népek. Ha neked az ismertetett anyag (régészeti leletek, térképi megjelenítés, sólyom, Mogolnyikov cikke, a Szargatkai kultúráról és a hunokról szóló cikk) nem jelent semmit, sajnállak.
Nem te voltál, aki minősítetted egy kutató munkásságát, nevezetesen dr. A.É-t, és azt mondtad, hogy összeolvasott több könyvet, és amit ő tud azt te is tudod?
Hadd kérdezzek én is valamit. Egyszer utaltál rá, hogy indológus vagy. Tudsz közvetlen hivatkozást arra, hogy a szanszkrit iratok a médeket "madyar"-ként említik. Nekem csak közvetett tudomásom van róla.
A méd és a perzsa zászló színeinek fordított sorrendjére is a Szentírás ad közvetett magyarázatot. Dániel könyvében a médek és perzsák változtathatatlan törvényeire történik hivatkozás, míg az Eszter könyvében - a perzsa hatalomváltás után - már a perzsák és médek változtathatatlan törvényei szerepelnek.
Ennek alapjá meglapozottan feltételezhetem, hogy a színsorrend változás a hatalomváltással függött össze. Elgondolkodtató, hogy a bolgár zászlóban a fehér szín van felül. A valószínű okot már itt nem részletezem.
Szakmámból eredően az összes rendelkezésre álló bizonyíték mérlegelésével, a szabad bizonyítás elvét vallva tartom lehetségesnek a múlt tényeinek feltárását.
Természetesen pl. azt sem tudom megmondani, hogy magyarul mióta beszélnek az emberek, csak azt tudom, hogy mióta iktatták törvénybe a magyar nyelv használatát hivatalos nyelvként Magyarországon.
A rendelkezésre álló bizonyítékok - mindenekelőtt a Szentírás - alapján tudom, hogy már az ókorban a zászlók köré gyülekeztek a nemzetek és nemzetségek.
Pl. a kurd-méd, tadzsik zászló egybeesése a magyar zászlóéval egy mérlegelendő bizonyíték.
A zászló és oroszlán útja és a kerecsensólyom (turul) elterjedési területének párhuzama.
zöld - egész évben
sárga - fészkelés
kék - télen
Babiloni Istar-kapu Pazirik 5. kurgan
Pazirik szarvas Szargatkai ló
Szargatkai szarvas Szarvasi állatalak
Mindezt szövegesen is leírtam a korábbi bejegyzésekben.
Mi közelebb állunk az iráni eredetű szarmatákhoz és alánokhoz, mint a hunokhoz. Ez az antropológus megállapítása is. Egyébként a Gyarmat törzs tökéletes etimológia szerint a Szarmata és a baskír Jarmadt törzsnek felel meg - turkológus nyelvész megállapítása.
Kedves Harras!
Köszönöm az észrevételt. Megpróbáltam néhány bizonyítékot felsorakoztatni, mivel látom, hogy érdekel a téma.
Nagyon érdekes dolgokat írtok itt a hunokról. De hát nekünk annyi közünk a hunokhoz, mint a Magyar Királyságban a horvátoknak hozzánk.
A soknemzetiségű Hun Birodalom egyik szövetséges nemzete voltunk.
Politikai közösségben voltunk velük vagy 400 évig, majd a Hun Birodalom széthullása után az I. és II. Türk Birodalommal, majd a Kazár Birodalommal is, de mindíg megőrizve szuverenitásunkat, de legalább autonómiánkat.
Mert mi a név és a történelmi kontinuitás alapján MÉDEK vagyunk.
Pallas Nagylexikon:
Média (ó-persa mada, a. m. középső ország), fontos ókori tartomány Belső-Ázsiában, melynek határai voltak északon a Kaspi-tó, keletre Pártusország és Hirkánia, délen Szuziána és Persis, nyugaton Assziria és Örményország. … Legnagyobb része termékeny volt, hiresek voltak lovai és déli gyümölcsei. Az árja eredetü lakosok a hagyomány szerint csak később kapták a médek nevét (amivel ellenkezik az országnak ótestamentomi neve, mely következetesen: Madai). …
A szanszkrit iratok szerint a médek neve madyar
Azért nem csak a hunokat ismerték Európában:
924. évből Modena városának templomi könyörgéséből ismert ima: Krisztus hitvallója, Isten szent szolgája, oh Geminianus, imádkozva könyörögj, hogy ezt az ostort, amelyet mi nyomorultak megérdemlünk, az egek királyának kegyelméből elkerüljük… Kérünk téged, bár hitvány szolgáid vagyunk, a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket! (A sagittis Hungarorum, libera nos Domine).
hát pl. a Dzsingisz kánnál idéztem az Egyetemes történeti kronológiából, hogy a Volga-Bulgár területi harcok után visszavonul.
félelemre pl. a levél illetve a diplomáciai szituáció, ami megelőzte, mind arra utal.
a hunokra: nem nevezték, azt nem írtam, hanem vélték. pl. az ország neve, vagy a francia király követe a nagykánnál, meg abban az időben mindenki úgy kezelte, belföldön is és külföldön is, a forrásokban ez van.
pl. a kor diplomáciai leveleiben stb.
Pl. "a hunok győzedelmes királya" II. Gézára, stb.
(na viszont ez egy érdekes kérdést vet fel, tényleg pl. a mongolokkal kapcsolatos iratokban milyen nevet használhattak a magyarokra, a saját nyelvükön,
ezeket érdemes lenne megvizsgálni eredetiben)
a stílusra:
hát pl. az amit és ahogy ezekre reagáltál:
soha a b... , meg az előttiek is,
elpi...
mik ezek??
ilyen stílusban, meg szavakkal nem is lehet a történelemről érvelni. max. egy lepattant talponállóban.
mondjuk engem nem zavar általában, nyugodtan, nem akarok beleszólni, csak ne az én írásaimra.thx.
sztem normális szavakkal, stílussal jobb lenne, mint mondjuk pl. egy történelemkönyvben vagy mit tudom én.
na de visszatérve a topik témájára:
mondjuk azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a honfoglalás előtt, az őstörténetben, milyen kapcsolatok lehettek a mongol nyelvű népekkel.
vagy akár a hunokkal, ha külön kezeljük őket, elfogadva a hivatalos nézeteket,
hova helyezzük a ősmagyarokat ebben az időben.
mert állítólag már Kr. e. lementek nomadizálni a magyarok a dél-uráli steppére,
na de akkor a kérdés az, hogy ha ezt vesszük, akkor miért nem szól a hivatalos fáma a mongol zsuanzsuanokról, vagy pl. a hun magyar kapcsolatokról.
A mongolok mindenkit célpontnak tekintettek, akik tőlük nyugatra éltek, és nem hódoltak be. IV. Béla éppen azért nem válaszolt Batu kán leveleire, mert azok alig burkoltan a behódolást követelte tőle. Ez körülbelül olyan lett volna, mintha II. Lajos Szulejmán egy úgy válaszol, hogy szívesen látja Magyarországon, hogy megcsókolhassa a felséges padisah papucsát.
Három havas hegycsúcs, korona, hét csillag, piros-fehér-zöld szalag
Piros-fehér-zöld, korona, stilizált fa, hét csillag
