már csak 37 és apadó:( Nem értem, nyáron is 1 cm t apadt naponta, még 40 fokban is, meg most is.
Az lehet, talán, hogy minél kevesebb víz van benne, annál hamarabb csökken 1 cm-t. De akkor is érthetetlen
Mellesleg vannak olyanok is akik azt mondják, hogy jobban ki kell kotorni a Balaton medrét. De nem ám csak kapargatni, hanem métereket lefelé a déli parton.
A kiásott iszapot meg szintén a tó vizébe kell tenni, hogy kis mesterséges szigetek jöjjenek létre. Így megoldódna a zagytárolás problémája is, a szigeteken meg lehetne ezt-azt csinálni, mondjuk a német turistáknak tetszene az biztos. Bár nekik minden hüjeség tetszik.
Szóval ez egy nagy baromság
Erre reagálva azért benyomom ide a cikket, hátha nem mindenki kattint át. S ahhoz túl érdekes (lehet, hogy csak számomra):
"Hic Rhodus, hic salta
Balaton jelenlegi vízállásánál csak egyetlen fontosabb kérdés van egy holnap kezdődő siófoki tanácskozás számára: a vízállás várható jövőbeli alakulása. A mai alacsony vízszint önmagában ugyanis még nem indokolja az önkormányzatok vízutánpótlási követelését. A statisztikák szerint volt már ilyen kicsi a víz, mégis visszatöltődött magától. Csak természetes ingadozásról van szó, mondják a hivatalos szakértők, nincs szükség mesterséges beavatkozásra. Akkor miért aggódnak mégis az érintettek? Mi indokolta a vízpótlási tervek készítését?
Közismert, hogy a tó idén alulmúlta tavalyi legkisebb értékét, ráadásul nem egy-két centiméterrel, hanem másfél deciméterrel. Ma már húsz centivel van a tavaly ilyenkori szintje alatt. Száz esztendeje nem fordult elő, hogy a tó vízmérlege három egymást követő évben negatív lett volna. Most pedig ez következett be. Ez önmagában is elég ok lenne valamiféle változás feltételezésére; de még elgondolkodtatóbb, hogy a jelenség megjósolható volt. Tavaly októberben jeleztem, mi várható, aztán januárban, majd áprilisban újra megerősítettem. Végül a legkisebb nyár végi vízállást is pontosan számítottam ki (a júniusi "Mini Medárd"-cikkben 40-45 cm közé vártam, a megvalósult érték 40 cm lett). A jóslatok alapja az időjárás alakulását vezérlő fizikai háttérmozgások felismerése volt, amit röviden klímaváltozás névvel szoktunk illetni. Mindennek nyilvánosságra kerülése már elég ok arra, hogy a jövőbeli vízmenetre rákérdezzünk.
Hadd váltsam be most az újabb előrejelzésre tett ígéretemet. Azt gondolom, hogy a téli félév utolsó napján, március 31-én a Balaton középvízszintje 75 centiméter körül lesz. Ez lényegesen kevesebb annál, ahová a mostani őszi kiindulásról normális esetben emelkednie kellene; de nem lennék meglepődve egy (egyébként elképesztően alacsony) 60-65 centiméteres vízmagasságon sem. Összevetésül: egy minapi minisztériumi előrejelzés lényegében teljes regenerálódást, 115 centimétert jósol március elejére.
Ha az én előrejelzésem igazolódik be, abból jövőre az ideihez közeli vagy azt ismét alulmúló vízállás következne; a hivatalos prognózis szerint ez teljesen kizárt.
Elképzelhető persze, hogy az időjárás fél-, illetve egyéves menete rácáfol a konkrét előrejelzésemre, kifejlődik például egy csapadékos január–február, és valamelyes visszatöltődés kezdődik. Ez azonban nem jelenti, hogy hosszú távra is megvan a megoldás. Fenntartom, hogy általános tendenciájában a tó veszteségére kell számítani: az előttünk álló évtizedben az átlagos csökkenést 40-80 cm közé teszem.
És most a beavatkozásról. Alapelvnek tekintem, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha megőriznénk a klímát olyannak, amilyennek eddig ismertük. Akkor a Balatonnak maradna a víztöbblete, és nem kellene mesterséges pótláson törni a fejünket. Ezzel azonban elkéstünk. Most nem tehetünk mást, mint a legkíméletesebb módot választani, amellyel a begyógyítandó sebnél nem ütünk nagyobbat. A Zala vízgyűjtőjében némi plusz vízre szert tenni, amint a Vituki tervezi: ez talán nagyobb károkozás nélkül kivitelezhető. A vízminőség a hosszú út során ellenőrizhető, s a Zala folyóvize a tó állóvizétől sem idegen.
Kérdéses viszont, hogy az átterelt víz nem hiányozna-e máshonnan; hogy miként érinti a gyorsuló átfolyás a Kis-Balatont; és hogy így elegendő többlethez juthatunk-e.
Magasabb vízhozamot adna egy Rába- vagy Dráva-vezeték, csak nehéz a folyamatos minőségellenőrzés (ki tudja, hol, milyen szennyezés kerül a folyókba), ráadásul nyilvánvaló a két víz idegensége. Sió-menti nagymedencék, mesterséges tavak kialakításának ötlete merült még fel, körülöttük lakóparkokkal, nyaralóövezetekkel. Ezek az időnkénti (remélhető) nagycsapadékos években feltöltődnének, és az esővíz onnan lenne a tóba visszavezethető. Itt azonban az építkezés, a betonozás mérete a rémisztő. Akármelyik ujjunkat harapjuk is, fáj; legjobb lenne leszokni a harapdálásról.
Végül a holnapi fórum résztvevőihez fordulok, akik több százezer nyaralótulajdonos és helybéli lakos képviseletében gyűlnek össze, hogy megkérdezzék: biztonságban van-e ingatlanjuk értéke, megélhetésük forrása? A klímaváltozástól csökken a vízszint, avagy ahhoz "nincs köze”? Létezik-e egyáltalán globális melegedés, vagy ez még "bizonytalan”? Most konkrétan egy nagyberuházásról kell dönteniük: szükség van rá, avagy teljesen felesleges? Kérem, hogy véleményük kialakításában a szakhatóság prognózisára alapozzanak; az általam fentebb elmondottakat semmiképp se vegyék figyelembe. Előrejelzéseim háttértanulmánya ("A Balaton vízháztartásának hosszú távú alakulása a nemzetközi klímaszcenáriók függvényében”) ugyanis egy senki által nem kért, intézményeink érdeklődésére számot nem tartó munka, melyet – elárulom – önmagam szórakoztatására készítettem. "Ráteszek ötvenmilliót”? Ha a prognosztizált adatok a valósággal megegyeztek, csak a véletlen műve lehetett. A kéretlen bekiabálót tehát tessék mellőzni.
Ha a részvevőkben mégis maradt volna némi aggodalom a tó jövőjét illetően, forduljanak az Éghajlatkutató Intézethez, az Országgyűlés Éghajlatváltozási Tanácsadó Testületéhez, a Nemzetbiztonsági Hivatal éghajlatbiztonsági programjához vagy a Klímaváltozási Információs Irodához.
Hogy ilyenek nincsenek? Nem tehetek róla.
[Zágoni Miklós fizikus] "
Mai hír:
A Balaton vízpótlására a Rábából a Zalán és a Kis-Balatonon át történő megoldást tartja a legésszerűbbnek Mayer István, a lehetőségek számba vételével megbízott VITUKI Rt. vezérigazgató-helyettese.
