Elnézést, nem akartalak plágiummal gyanúsítani. Bizonyára világszerte még milliók festenek nyáron kerítést mezítláb anélkül, hogy olvasták volna Tom kalandjait... :o)))
Nem tudom, kötelező volt-e; de Tom nyáron mezítláb járt, pedig tiltották neki, és kerítést is festett. (A színpadi változat egyik legremekebb jelenete az.) Szóval sok közös vonást véltem hirtelen felfedezni... :oP
Folyton azon kapom magam, hogy számolgatom, hány hónap van még addig, amíg lehet végre mezítláb lenni a szabadban.
Emlékszem egy nagyon jó évre, 1992-ben május 1-én mezítláb festettem a kerítésünket. Azért emlékszem, mert 15 éves voltam, ekkor fordult elő először, hogy apu nem szólt, amiért mezítláb voltam az utcán.
Most olyan távolinak tűnik mindez, mintha ezer éve történt volna...
Hát elég merőlegesen tűz a nap, aminek on-topic következménye, hogy baromira forró tud lenni bármi amire rálépsz. Főleg a mesterséges felületek, mint a kö, a beton, de a festett fa vagy a márvány is. (Acéllemezt hál'istennek nem próbáltam, de el bírom képzelni...) Ehhez képest a parti homok hőfoka már simán elmegy, a sekély vízben (ami pisimeleg) meg kifejezetten jó gázolni. De pl. már a szálloda nyitott folyósóján siet az ember, ha nem akarja, hogy odakozmáljon a talpa. pedig oda csak pár órát sütött be a nap koradélután.
OFF Ha hasonló a bevándorlási politikájuk, mint a Svédeknek, akkor lehet, hogy rövidesen sária lesz és nyilvánosan megvesszőzik azt, aki nem csadorban jár. (De a nőket tutira!) ;o) ON?
Ezek a rendőrök most vagy hülyék vagy perverzek /láb-fetisiszták???/ vagy mindkettő.
Ennyi erővel azért is büntethetnének, mert nincs rajtam sapka. (Vagy kesztyű.) ;o)
Ui. Amúgy irigykedjetek: most jöttem haza Kenyából, úgyhogy az itthoni tél közepén én rengeteget jártam ott mezítláb. (Igaz, hogy még a víz is több mint 30 fokos volt.) :o)))
Egyetlen probléma volt, hogy a szállodában valamiért a fejükbe vették, hogy a vacsorához elegánsan kell öltözni. (Hosszúnadrág, miegymás.) Ettől eltekintve nagyon király volt...
OFF Mint végzett villanymérnöknek, vannak homályos elképzeléseim az érintésvédelemről. Ergo nem házilag barkácsolt sem a fűnyíró, sem a vezeték.
Még korábban (még nem végzett villanymérnökként) viszont már megrázott az áram a talpamon keresztül. Felemelő élmény volt. Szó szerint. Pedig már akkor is túlsúlyos voltam cseppet. Mégis elég jó volt a súlypontemelkedésem. Rosszul szigetelt, toldott, öreg hosszabbítózsinór lopakodott a szőnyeg alatt, az csapott meg. Persze, hogy nem volt a lábamon semmi, bár egy zokni se sokat védett volna. Tán egy strandpapucs... ON?
Ma megint megnéztem a Holnapután c. filmet. Valahogy az jutott eszembe, hogy csak nehogy tényleg bekövetkezzen ilyesmi! Nem lehetne többé mezítlábazni...
Pár éve, vizsgaidőszakban, egyik szigorlat után hazafelé tartottunk 3 barátnőmmel, vizsgához kiöltözve, szépítkezve, tök elegánsan. Egy vadiúj szandál volt rajtam, úgy szorított, hogy szabályosan csillagokat láttam. Úgyhogy a buszon, miután leültünk, lehúztam, a lábamat feltettem a lábtartóra, ami van a buszon az ülés alatt. Rettentő mleg volt, útközben elalaudtam. Mikor megérkeztünk, nincs meg a szandálom!!! Kérdem a barátnőimet, nem tudják, ők is aludtak. Tiszta ideg lettem, hogy eltűnt a drága lábbelim, csak az dobott fel picit, hogy mezítláb kellett mennem :-)
Persze, ahogy vártam is, amikor elváltak útjaink, az egyik csaj táslájából előkerült a szandálom. Csak ki akartak velem szúrni :-)
Még jó, hogy nem odafelé csinálták ezt velem, enyhén ciki lett volna fehér blúzban, fekete szoknyában mezítláb belibbeni a prof bácsihoz vizsgázni.
Tegnap este hazafelé már annyira nyomorított a körömcipő, hogy levettem az autóban. No de harisnyában életveszély van, így mezítláb vezettem, úgy hogy jó sok meleg levegő jött a lábamra. Egészen kiváló volt!
És, hát nincs is rólam megfelelő mezítlábas fénykép.
Hacsak valaki le nem fotózott anélkül, hogy észrevettem volna... Lehet, hogy a fonákom ott virít valamelyik "cityfeet" galériában, amint feketélő csupasz talppal lépdelek az utcán... :-)
