Ezért inkább azt nehéz megmagyarázni, miért nem esnek bele az elektronok a magba.
Azért nem esnek bele a magba az elektronok, mert az atommag külső felszíne negatív töltésű.
A protonok (= protontóruszok) egy elektrontóruszokból álló nanocsőben helyezkednek el. Az elektrontóruszok átmérője kb háromszorosa a protontóruszokénak, így az atommagot egy negatív töltésfelhő borítja. Ez a felhő nem engedi a héjelektronokat beleesni a magba, pl. Be9.
úgy emlékszem, az eredeti cikkben nem volt, hogy semmiféle fekete lyuk nem létezik, hanem a nagyobbacska csillagok összezuhanásából létrejövő fekete lyukak létezésében kételkedtek. a galaxisok középpontjában lévőkre a cikk azt írta, hogy más tészta.
Azt nem árulta el senki neked, hogy a proton, meg az elektron nem taszítja egymást, hanem vonzza? Ezért inkább azt nehéz megmagyarázni, miért nem esnek bele az elektronok a magba. Számszerűsítve ez is elég nagy erő lehet, de mivel az atomok igen értelmes lények, ezért egy elv is elegendő meggyőzésükre, a Pauli féle kizárási elv. :)
Hogyan fog valami akkora erőt kifejteni L távolságon, hogy a másik erőt legyőzze ami
10^40 -szer erősebb?
Ez azt jelenti, hogy kb. 2tonna hidrogén fejtene ki azonos gravitációs erőt, mint amekkora taszító erő van két elektron (vagy proton) között, ha ezt az erőt egy pontba lehetne fókuszálni, s a 2 tonna hidrogénbe nem lenne elektron és proton. :-)
Ha arra gondolsz, hogy az elektron és proton töltése pont kinullázza egymást, de nem egy pontban.
Kívülről az elektronok taszítják egymást. A gravitációnak bele kéne passzírozni az elektronokat a protonokba, hogy részben ne legyen taszító erő, másrészt, hogy elérjük a megfelelő sűrűséget.
Lehet hogy pont azért nincs kis fekete lyuk, mert ha össze is jött ilyen, sürgősen elpárolgott.
Azt persze nem mondom, hogy valaminek a nem léte különösebben meggyőző bizonyíték lenne, mert ennyi erővel a szellemirtók kiváló munkáját is dicsérhetnénk...
Hawking-sugárzást még sehol sem tudtak kimutatni, megfigyelni, az én tudomásom szerint.
Ha esetleg létezne a jelenség, az lényegében semmi gyakorlati jelentőséggel nem bírna. Azokat a mikroszkopikus méretű fekete lyukakat, amiknél ez a "párolgás" effektíve működne, – nos, ilyeneket még sehol sem találtak. A nagyobb fekete lyukaknál pedig – s ezt Hawking is elismeri – trillió évnél is többet kellene várni az elpárolgásra. Akkor meg miről beszélünk?...
A fekete lyukakra különösen érvényes, hogy " a méret a lényeg". Teljesen mindegy, hogy a kisebb fekete lyukak és a nagy fekete lyukak közelében lévő egyéb objektumok mit csinálnak, mert a nagy étvágyú fekete lyuk úgyis "szőröstül-bőrösrül" benyel mindent.
Figyelemre méltó, hogy egyre nagyobb tömegű fekete lyukakat fedezünk fel. Először el voltunk szörnyedve a milliónyi naptömegű fekete lyukaktól, aztán találtak milliárd naptömegnyit is. Amin nekem legújabban megakadt a szemem, az a Laniakea szuperhalmaz vonzási centrumában lévő objektum, ami felé a halmaz összes galaxisa, köztük a mi Tejutunk is áramlik. Egyelőre az a munka neve, hogy Nagy Attraktor, de erősen gyanítható, hogy egy minden eddiginél hatalmasabb fekete lyuk rejtőzik a mélyén, ami már nem csillagokat, hanem galaxisokat ebédel...
Kétlem, hogy egy kukkot is értesz belőle, ezért tájékoztatlak, hogy szó nincs benne arról, ami a Blikk szenzációs cikkében van, hogy egyáltalán ne léteznének fekete lyukak, az pedig, hogy
Egész világmindenségünk születésének elméletét vonta kétségbe
konkrét hülyeség. De elhiszem, hogy neked tetszik :)))
A fekete lyukak létezését ma már sok megfigyelés igazolja. A mi galaxisunk közepén is megfigyelték azt, hogy egy olyan kis térrészben, ahonnan semmilyen fény (ill. elektromágneses sugárzás) nem jön ki, több millió naptömegnyi tömegű objektum található. Ezt a közelében lévő csillagok mozgásából egyértelműen kimutatták. Ilyen körülmények között létező tömegkoncentráció csak fekete lyuk által lehetséges.
Ugyanakkor nem kell szingularitást feltételezni, hanem csak egy nagyon kis térrészbe való zsúfolódást, ahol az anyag már nem hagyományos (atomos) állapotban van, de még megtartja tömegszerűségét, ill. gravitációs hatását.
Már mondtam néhányszor, hogy az ilyen szenzációk esetén érdemes megnézni az eredeti forrást is, igen tanulságos szokott lenni, hogy hogyan alakulnak át a bulvársajtó szenzációs címeivé.
De nem muszáj, van akinek a Blikk elegendően mértékadó tudományos forrás :)))
Pedig jól le van írva, ha rákeresünk a "Havking sugárzás"-ra.
Persze ettől még nem biztos, hogy érthető. Ha így van, akkor még sokat kell hozzá tanulni.
Pl. a (majdnem) mindenki számára érthető logaritmust az óvodások még nem értik. Ez természetes, hiszen először meg kellérteniük a számok lényegét, majd az összeadást/kivonást, aztán erre alapozva a szorzást/osztást, majd erre alapozva a hatványozás műveletét, végül ennek alapján megtanulni, hogy a hatványozásnak nem csak a gyökvonás (alap keresése) a fordított művelete, hanem a logaritmus (kitevőkeresés) is. Mire felnövünk, és elvégezzök a középiskolát (feltéve, hogy nem bukunk meg) mindannyian tudjuk mi a logaritmus.
Így van ez a Hawking sugárzással is. Ha a gimi után esetleg tovább tanulunk, akkor az előzőekre alapozva további ismeretekre teszünk szert, amelyekre alapozva még továbbiakat, és lehetne sorolni...
Ha valamilyen szinten megrekedünk, ne csodálkozzunk, hogy nem értünk valamit. Nagyon sokan vannak így ezzel. A fekete lyuk párolgásához nem elég még az egyetemi tananyag se. És ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy a jelenlegi tudásunk már mindenhez elég. Ez az óvodások naív hite. De mindenki előtt ott áll a lehetőség, hogy képezze megát. Ráadásul itt vannak a fórumok. Ha a valamivel kapcsolatban megakadunk és a Google negytestvér sem segít, akkor bátran kérdezhetünk. És eltekintve néhány fellengzős fajankótól, akik csak fitogtatni akarnak, a többiek szívesen válaszolnak mindenkinek.
Valahogy nem látom az összefüggést az ősrobbanás és a kozmikus háttérsugárzás között. Sőt elég zavarónak tűnik amit erről a témáról írnak. Az ősrobbanás után 380 ezer évvel történt esemény (elektron proton reakció) mellékhatása lenne? Azóta eltelt 13 milliárd évben ezek a fotonok már régen elnyelődtek volna...
Tudod, Barát, amit itt Selki Lata magyaráz, az nem is olyan ördögi.
Levezetni matekkal, na ...az az ördöngösség.
Ahhoz, hogy magad meggyőzd egy fizikai valóság hitelességéről, nem kell sok matek, csak egy kis furfang.
Egy tanúlt ember leír egy több oldalas levezetést, aminek a végén van egy képlet. A képlethez egy fizikai értelmezés is tartozik, ebben kételkedünk.
A képlet tartalmaz állandókat és változókat. Az állandókat seperc alatt megkapod a netten, azokat csak be kell helyesetesíteni. A változókat egy kicsit meg kell emészteni és rá kell jönni, hogy melyik mit jelent.
Azt is meg kell figyelni, hogy mikor és milyen változó vezett be (és milyen felététellel) a tanúlt ember.
Aztán kell keresni egy kísérleti leírást ami a képlethez illik, olyat amiért Nobel-díj járt, hogy ne legyenek kételyek.
És azt ellenőrizni kell a képlettel.
Például: áltrel. Értek én hozzá... dehogy, sose fogok.
Nagy bölcsen, egy illető bemutat egy kettős pulzárt itt: www.termeszetvilaga.hu/fizika_eve/fizika/perjes.html,
aminek az eliptikus pályája minden periodusban csökken, tudod ... kéttest probléma, ez dokumentálva van.
De az érdekes az, hogy a periódus csökkenése a rendszer energiájának a csökkenését jelenti, amit a rendszer által kibocsájtott gravitációs hullámoknak tulajdonít (1o25 W periodusonként- le sem tudnám írni akkora). Ez egy fizikai kísérlet, egy fizikuscsoport 12 évig megfigyelte a rendszert egy rádióantennákkal, a fizikusok Nobel-díjat kaptak - PSR 1913+16 jelzésű kettős pulzár.
Most keressünk hozzá képletet. Olyan 1o perc alatt lehet kapni, ha google a barátod.
Landau, Nobel-díjas fizikus, a Klasszikus-erőterek című könyve végén pont erről ír (átküldöm neked PDF-ben magyarul, ha nem jutsz hozzá), levezetve általánosan egy hasonló rendszernek a periodusra számított teljesítményvesztességét.
Veszed a PSR 1913+16 adatait (az excentrikusság az "e" betű és a fél nagytengely az "a" betű, tömegeket) és az állandókat, behelyesíted a Landau képletébe és láss csodát, kijön a veszteségnek 8 1o24 W teljesítmény periodusonként.
