Szívesen hallanék én is ritkábban játszott számokat, szerintem például egyáltalán nem lenne katasztrófa, ha az Üres bölcső, Mi kéne még, Kell ott fenn egy turné erejéig kiszállnának a programból, és olyan dalok jönnének a helyükre, amelyek csak ritkán voltak eddig (vagy egyáltalán nem)... a Kólóról például nagyon jó lett volna a Még mindig, a Törjön a csend és a Mikor növünk fel, de sorolhatnám.
Kívánni bármit lehet :)
A műsort nem mi állítjuk össze (ami jó!), és gyanítom, nem tartozunk a többséghez. A többség úgy gondolja, ha már végigkínlódta a műsort, akkor jár neki a bölcsős, a mennyországos, a mamás, és a többi cuppantós szám, a végére pedig a mindörökké Kóló.
Atipikusak vagyunk, belőlünk van a kevesebb, ám nélkülünk nyugodtan föl lehetne fogadni bármelyik lakodalmas alkalmi truppot, ami átmenetileg nagy megtakarítást és nézőszámot hozna. Átmenetileg.
Zorán remekül egyensúlyoz a giccs és az értékesebb számok határán.
Az eddigi szokások alapján innentől egy évig ez a műsor lesz, csak duettpartnerek nélkül. Nem túl biztató kilátás:( Egy koncertre majd elmegyek, s ha valóban ez a helyzet, akkor átnyergelek.
Ennek alapján Üveges Sándor (itt kérek tőle elnézést, hogy átneveztem Józsefnek) a judeokeresztény egyistenről írta, hogy táncolt és énekelt. Nem tudom, ezt már kanonizálták-e.
Nem hitbeli kérdés, hanem jelentés kérdése. Ha Jóisten néven a judeokeresztény egyistent óhajtjuk megnevezni, akkor nagy kezdőbetűvel írjuk, ha viszont általában beszélünk egy jóistenről, avagy egy szólásban idézzük fel, akkor kis kezdőbetű dukál.
Jah, és "A Jóisten mosolygott is, táncolt is" cím prejudikál, kirekeszt. Én, és talán mások is, akik materialisták vagyunk, kissé zokon vesszük így szalag-címesítve, átfogalmazva, klerikalizálva az egyébként a könyökömön kicsorgó Kólót - utóbbi az én hibám.
Tudom, tudom, csak blikkfangos cím/poén.
Egyébként csak Dusán és Hegyi Barbara tett néhány tánclépést, illetve Kern is lendített egy-egy ernyedtet hol az egyik, hol a másik lábával.
Transzcendens lényeket, ufókat, erdei manókat, noch dazu isteneket nem láttam.
A "jóisten" szót kis kezdőbetűvel írjuk, ugye, rumci?-vagy ez hitbéli kérdés?
Én és Zorán honlapja kicsivel írjuk, az ajka.maújságírója naggyal. zoran.hu
Amúgy
- nem fogytak el a jegyek november közepén az arénás koncertre,
- a koncert nem húsz óra tizenkettőkor kezdődött,
- a közönség egyharmada öreg, trottyos pasikból és nem húszéves lányokból állt,
- a ráadásban nem szerepelt a Kell ott fenn egy ország,
- a hazafelé vezető úton a "merdzsósok, porshésok, észér béemvések" senkit sem engedtek maguk elé, hanem tolakodtak, szabálytalankodtak, bunkók voltak.
Mondjuk a többi sem stimmel Üveges József cikkében (amely Zorán honlapjára kikerült), ám azért irigylem Üvegest, hogy most volt először az Arénában. Boldog élete volt eddig.
"... vagy tévedek, és elmegy a szekér még sok évig az üres bölcsőkkel, nananákkal, kolóval, és a többi lerágott csonttal."
Konkrétan a Kólót nagyon szeretem (mondjuk majdnem minden számot szeretek Zorántól) :), de igazad van! Szívesen hallanék én is ritkábban játszott számokat, szerintem például egyáltalán nem lenne katasztrófa, ha az Üres bölcső, Mi kéne még, Kell ott fenn egy turné erejéig kiszállnának a programból, és olyan dalok jönnének a helyükre, amelyek csak ritkán voltak eddig (vagy egyáltalán nem)... a Kólóról például nagyon jó lett volna a Még mindig, a Törjön a csend és a Mikor növünk fel, de sorolhatnám. A Közös szavakból lemezről is kellett volna még pár nóta, mondjuk a Maradj a hangszernél vagy a Penitencia... de nem akarok telhetetlen lenni, így is irtó jól éreztem magam a koncerten, nekem nagyon tetszett attól függetlenül, hogy a BS nem egy hangversenyterem. :)
azt meg tudom mondani, hogy mikor lett sötét... amikor Zorán azt énekelte, hogy "minden éjben ott lapul az örök sötétség" :o)
nekem úgy rémlik, hogy a Kell ott fenn egy ország alatt is sötét volt.
engem zavart a fény. az elején, amikor nem lett teljesen sötét, azt hittem, csak azért, mert még sokan mászkáltak, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez így marad.
Amögött milyen koncepció volt hogy végig nem volt lekapcsolva a nézőtérvilágítás? Pontosabban egyszer kb 10 másodpercre sötét lett, erre a 10 másodpercre lett igazi koncerthangulat is, de aztán rögtön megint föltekerték...
Felsorolok ezt-azt a tegnapi arénás koncertről, hátha érdekel valakit :)
Gerendás Péter elsőként énekelt Zoránnal, azt hozta, amit a cd-n. Sajnálatos.
A Csak a szerelem-nél nem volt ott Palya Bea, ezt már Dana79 is említette.
E szám végénél az áháááhááá-t nem Kabelács Rita, hanem Péter Barbara énekelte, Kabelács Rita e számnál távozott a színpadról, két (három?) dalt kihagyva, így a mamásban is Rita nélkül, ketten (Óvári Éva, Péter Barbara) vokáloztak.
Rúzsa Magdi átütemezéséről beszámolt a mértékadó bulvársajtó: miután Rákay Philippel, Kovács Katival és társaikkal a királyi tévében valamelyik megaizében zsűrizett, elugrott egyet énekelni az Arénába. Sokoldalú.
Váczi Eszter, Tompos Kátya, Bíró Eszter a Conveyor szalag ékei voltak, tényleg. Hegyi Barbara hangja el-elszállt, nagy kár – ám micsoda fantasztikus fekete ruhakölteményben volt!
Hihetetlen jó érzés volt újra színpadon látni Kern Andrást, Pressert, Dusánt, ám míg Zoránt egyre nemesebbé, tettre készebbé, határozottabbá, erőteljesebbé érleli az idő, addig előbbiek úgy láttam - fájdalom! -, passziválták magukat, feladták a küzdelmet az elemekkel.
Kern már nem csak Pepinnel, de a pesti rikkanccsal sem tudja teleordítani a színpadot, Presser fáradt, Dusán mintha Platón barlangjából bújt volna elő egy pillanatra.
Ki fog új dalokat írni Zoránnak?
Azám, de a Bródy! Ő teljesen ott, úgy, akkor van és énekel, ahogyan kell. Még mindig vérprofi.
Gátos Iván nem teljesedhetett ki, de így is élvezet volt hallgatni. Nem tudom nem elmesélni, G. I. megtalálta valahol az érettségi öltönyét, azóta láthatóan sokat nőttek a kezei, a lábai, meg úgy általában.
Orosz Zoltán harmonikázott (szerintem nélkülözhető lett volna), Csányi István több hangszeren játszott. Ők még mindig egy a kettőben.
Mégis volt egy fantasztikus az estében: Zorán. Hibátlan, Conveyorral is működik.
Ám asszem ki kell találnia, hogy az elkövetkező években kikkel és mit zenél – vagy tévedek, és elmegy a szekér még sok évig az üres bölcsőkkel, nananákkal, kolóval, és a többi lerágott csonttal.
Hazafelé araszolgatva egy autó hátsó szélvédőjén az alábbi szövegű matrica volt:
Melyik volt jobb szerinted? A pécsi koncert vagy a tegnapi?
Egyértelműen a pécsi.
- az Aréna alkalmatlan mindenféle zenei esemény megrendezésére,
- Zorán zenéje nem való sok ezres hodályokba.
Zorán ereje teljében van, sőt, az idő előrehaladtával egyre jobb. Pécsen is, Budapesten is, máshol is:)
Az arénás koncert üzemszerűre sikeredett.
A jó öreg Ford alkalmazta először ezt a módit.
Ford a T-Modell gyártása során a "Conveyor" (futószalag) módszerrel pörgette föl a termelést. Az ember egy helyben maradt, a munkadarab vándorolt hozzá -- futószalagon.
No, pontosan így, futószalagon jöttek a tegnapi arénás koncerten a vendégek. Zorán elhadart egy sablon szöveget: nagyon régen, nagyon együtt, nagyon jól. Ezután fölszaladt a vendég, lezavarták a közös dalt, és kiszaladt a vendég.
A Ford azzal is javította a termelékenységet, hogy az akkori átlagbér kétszeresét fizette a dolgozóinak, napi öt dollárt, ennek köszönhetően a legkiválóbbakból válogathatott.
A Zorán koncert vendégeinek javadalmazásáról nincsenek ismereteim.
Laarit ismerve így kéne kérdezned: melyik volt a rosszabb? Mert ugye egyik rosszabb volt, mint a másik ;)
Hrrrrrr...:)
És több száz kilométert utazom, akár a legzordabb időben, hogy rosszabbnál rosszabbat írhassak:)
Ez a véleményes topik. Az istenkirályozásra ott van a facebook-os oldal, az előbb néztem, e pillanatban ötvenvalahányan csöpögtek el a gyönyörtől, és hatszáz-valahányan lájkolták a tegnapi koncertet.
Az ötvenvalahány ragacs kilencvenöt százaléka nő. A koncerten más volt az arány: nagyjából kétharmadnyi vénasszonyból és egyharmadnyi vén(férfi)emberből állt a közönség. Hibaszázalékon belül volt a 60 éven aluliak aránya.
A kisebb koncerteken hemzsegnek a fiatalok. Érdekes.
Nemrég értem haza az Aréna koncertről, szerintem fantasztikus volt!!! A bejutással volt egy kis gond, valami baleset lehetett a környéken, mert állt a forgalom, épp sikerült odaérnem, a Fehér sziklák már ment, nem tudom ez volt-e a kezdőszám, de utána jött az általad említett ördögös nótácska is... :D Az élet dolgainak nagyon örültem utána. Maga a koncert fantasztikus volt, a duett dalok közül a Csak a szerelem volt az egyetlen, amit önállóan (duett partner nélkül) :) adott elő Zorán.
A pécsi koncerten miket játszott Bródy? Mert ma (illetve tegnap) olvastam, hogy volt az Édes életünk is? A Lesz még egyszert de szívesen hallottam volna én is, csodálatos kis muzsika! :)
Minden koncerten ott a kultúrbarlangos (asszem ő) árus.
Pécsen sem volt ez másképpen.
Az asztalán ott volt az ősszel megjelent Koncertnapló is, tudjátok, ami mindössze 500, sorszámozott példányban jelent meg.
Egy férfi ácsingózott az áruldánál (egyébként minden koncerten ott látom az illetőt), és bizalmasan odahajolt az árushoz: - Igaz, hogy még 200 eladatlan példány van a könyvből?
Az árus mellett álló kisfiú tiszta, csengő hangon azt mondta, hogy 250. Ezután kicsit elvitatkoztak azon, hogy 150, 200 vagy 250 van még, végül az árus azzal zárta: - Az Arénába is kivisszük!
Ergo ma este is megvásárolható lesz a Koncertnapló.
Nos, itt kiszólok. Szerintem kb. ez az egyetlen szám, amit télleg megcsináltak a lemezen. A többinél úgy érzem, a régi jobb volt. Lehet mondani, hogy értek a számok, de én ezt inkább úgy éltem meg, hogy lekerekedtek, klisésedtek, talán el is fáradtak. A magam részéről határozottan jobban szeretem a régi Hé, ’67!-et, Eső előtt, eső után-t, Játssz még-et stb.
„Hiszi a piszi. Szerintem most írta bele a Bródy.”
Én vagy húsz éve hallottam ezt a strófát először Bródytól, de már az 1988-as kiadású Bródy János majdnem minden szövege V. című kiadványban is szerepelt. Sőt a hecc kedvéért megnéztem Bródy János első, 1983-ban az ELTE ÁJTK KISZ-bizottságának a gondozásában 1000 példányban megjelent Jelbeszéd című kötetében, már abban is ott volt, gondosan, jó néhány többlet üres sorral kiemelve a szövegből.
Apró megjegyzésekre apró megjegyzések.
Palya Bea átütő erejű énekes, aki betölti a teret egyedüliként is. Saját écája van, amit minden akadályon keresztül hajt. Az én fülemben most nem tűnt Zoránnal közösnek ez az éca.
A Hé,67! –be belehallom az elmúlt évtizedeket is, de lehet, csak Pepin babonázott meg.
Húúú, az Eső előtt, eső után új változata nagyon gázos, de úgy emlékszem ezt írtam két nappal ezelőtt is.
Igen, mindenki azt állítja-állította, és igazából én is úgy gondoltam, A Ne várd a május-ban ez a versszak már a nyolcvanas években is benne volt. Annyira szerettem volna azt hinni, hogy akkor egy kicsivel reménytelibb volt a helyzet, mint most!
Belátom, nem sikerült az önámítás: sorolod a tudományos eredményeket, a tényeket… Rombolod az illúzióimat.
Az Esküvő-nél tántoríthatatlan vagyok. Az új, duettes változatba Tompos Kátyával életigenlés költözött.
Elképzelem, hogy egy Zorán koncerten az egyszemélyes Esküvő után következik, mondjuk az Ember a vízben,… ekkor az ember kikéri a kabátját a ruhatárból, és ha a hazafelé vezető úton megpillant egy csinos, stabil fát, akkor azt mondja: - Igaza van a Zoránnak, szar az élet! – és fölköti magát.
Jééé...mindig megbillenek ezekben a dolgokban. Múltkor egy 23 éves nagyon tájékozott, nagyon művelt szociológusról kiderült, hogy nem hallott még a GELKA-ról.
A többi válaszom elszállt, muszáj előbb beírnom Word-be....
