Előzőleg írtál arról,hogy egyedül élsz,és bár próbálsz kapcsolatokat ki építeni,nem igazán sikerül közös programokat összehozni.Talán próbálkozhatnál máshol is.Esetleg egy sport klub?Lehet az akár egy kondi terem,vagy közös futás valakivel,vagy valami hasonló.Hosszú éveket töltöttem el kondi termekben,és jó barátságok alakultak ki.Sokat találkoztunk az edzéseken kívül is,és sok közös programokban vettünk részt.(Egyébként engem maga a sport egy hosszabb depressziós időszakomból húzott ki.)
Lehet hogy valami olyat kellene keresned,amit eddig még nem csináltál.Ami örömet ad,és amit szívesen csinálsz.Ami motiválna,és ami célt adna.Persze nem muszáj hogy sport legyen,lehet valami más is.A lényeg hogy lehetőleg ne egyedül csináld,hanem közösségben,csapatban.De ha már ketten vagytok,az is jó :)
És mindenképpen kellene egy szakember is,amit tudom hogy nehezebb találni mint jó barátokat :)
Az a jó, ha Téged a kettő kombinációja altat. És mennyire pihentető az alvásod?
Mindenkire máshogy hatnak ugyanazok a gyógyszerek, ezért volna szerencsés megtalálni azt, amelyik beválik. Úgy vélem, ebből a szempontól a depresszió éppen olyan, mint, mondjuk a torokfájás vagy fülfájás. Látszatra ugyanazok a tünetek, de mégis más és más okozza azt mindenkinél. Ezért kell megkeresni a megfelelő gyógyszert. Aztán ha valakit "felhoz" a gyógyszer egy elégséges szintre, akkor elkezdhet egy pszichoterápiát, amelyben a különböző lelki háttért is rendezni lehet.
Nagyon szépen köszönöm hogy mindezt leírtad,és őszintén sajnálom a történteket.Nagyon elszomorít mikor egy védtelen és kiszolgáltatott ember bántalmaznak,ráadásul ha egy gyermek vagy fiatal az áldozat,az egyenesen dühít.Ide tartozik a "lelki terror" is,amit átéltél.Vissza olvastam előző hozzászólásaidat,és szeretnék segíteni.Továbbra is azt mondom,hogy szükségesek ugyan a gyógyszerek a jelenlegi állapotodra,de hosszútávon valami vagy valaki más is kellene,aki segítene rendbe hozni az életedben mindazokat a hiányokat,amiben szenvedsz. Te egy értékes ember vagy,és nem kellene hogy tovább szenvedj sem a múltadtól,sem a jelenedtől.
Sajnos, a depresszió és/vagy szorongás elég erős alvászavarokat tud okozni. Depressziósoknál azok szoktak az első kérdések lenni, hogy mennyit alszik, mennyire pihentető az alvása, mennyire könnyen alszik el, megébred-e kora hajnalban, vissza tud-e aludni, stb.
Ezért kérdeztem az előbb, hogy a Rexetinen kívül próbáltál-e más antidepresszánst vagy szoronságcsökkentőt?
Xanax, frontin nálam semmit nem ér,legalábbis pihenés szempontjából. frontin először 25 mg majd 50 de nem segített,xanax dettó.Szedtem régebben ezt a helex sr-t is de nem sokáig.Nekem már az is nagy segítség lenne ha ki tudnám magam aludni rendesen, az egy dolog hogy elalszom de a minősége se mindegy, ha nem "pihentető" akkor tök mindegy hogy 5 vagy 8 órát alszom :(
Hát az a baj hogy ez nálam több évtizedes múltra tekint vissza jóformán gyermekkorom óta tart, suliba "lelki terror" otthon meg kb ugyanaz és később is annyit tudtam tenni hogy otthon fejhallgató +PC abba menekültem.Gondolom nem véletlen hogy mostanában egyre gyakrabban álmodok a szülökről de mindkettőt negatívként élem meg.Apám elől "menekülök" legalábbis az álmokban de ez évek óta,de most gyakoribb, gondolom vmekyik gyógyszer kezdi felhozni a felgyülemlett dolgokat, érzéseket.Nagyon sok bennem a harag a gyűlölet sajnos ami el van fojtva,de rengeteg szeretet is felgyűlt csak nem irántuk nem tudom kin "kiélni" magam,néha annyira elér a szeretethiány is hogy órákig nem nyugszom meg.De majd csak jobb lesz, ki kéne zárnom a negatív dolgokat, kerülni de elég nehéz :(
Sajnos jól látod,hogy az évek alatt eltemetett negatív dolgok felgyülemlenek,és testi,fizikai tüneteket produkálhatnak.Valóban ki kellene "adni" magadból mint szintén írod,mert csak tovább nő,és fertőz belülről.A már meglévő tüneteket biztos lehet kezelni gyógyszerekkel,de mint többször írtam,a legkiválóbb gyógyszer sem fogja megváltoztatni az életkörülményeket.Meg persze a rendezetlen dolgokat.A már meglévő testi tünetek gyógyszeres kezelése mellett mindenképpen foglalkoznod kellene a kiváltó okokkal is.
Ha kevésnek bizonyul a Kventiax, akkor lehet, hogy emelni kellene. Persze, csak akkor, ha az orvos is ezt tanácsolja.
A Helex SR nyújtott hatású benzodiazepin, ami attól tartok, nem vág fejbe, pontosan azért, mert nyújtott hatású. Meg kellene próbálkoznod Frontin-nal vagy sima Xanax-szal (mert ez utóbbinak is van SR változata). Ezek viszonylag gyorsan hatnak.
Ha a negatív dolgok megélésével problémáid vannak, akkor könnyen lehet, hogy a gyógyszerek nem megfelelőek.
Esetleg megpróbálkozhatsz pszichoterápiával is, de saját magamon tapasztaltam (enyhe bipoláris vagyok gyerekkorom óta), hogy ugyanazokat a dolgokat másként élem meg akkor, ha fel vagyok pörögve, mint amikor depressziós vagyok. Tehát mindenképpen "belül van a zűrzavar". Magyarán ha rátalálnátok a jó gyógyszerre, akkor az megadná az alapot ahhoz, hogy jobban érezd magad.
A Rexetinen kívül szedtél még egyéb más antidepresszánst vagy szorongáscsökkentőt?
Hát nekem inkább gyenge a kventiax 2 szemtől is nehezen alszom el 1 óra nálam a minimum, azért kaptam mellé helex sr-t de sokat nem javított a dolgon.Tényleg olyan kéne ami fejbevág, legalábbis az alvás részét illetően, a rexetin viszont használ,pár embernél már kiváltott olyan érzéseket ami eddig nem volt vagy csak felszínes volt.De még közel se az igazi.A negatív dolgok nem hatnak meg, legalábbis nem úgy ahogy kéne max ideges vagyok, bár azért ez egyfelől nem rossz bár ki tudja, az az igazság hogy évek óta csak eltemetem, és gondolom felgyülemlett, igazából azt se tudom hogy adjam ki.De így ha eltemetem hosszabb távon káros.Mikor nagyon fájt vmi lelkileg akkor is inkább fizikai tünetként jelentkezett, erős migrénes fejfájás.. Stb és egy ideig bírtam de utána szó szerint elmenekültem "otthonról" mert úgy éreztem megbolondulok, nem csak a fájdalomtól hanem a helyzettől is.
Talán mégis ért valamihez az a pszichiáter(mert ha nem is tudatosan,de a "vidám szív a legjobb orvosság"-ot kaptad tőle) ugyanis sikerült megnevettetnie miközben "mély depresszióban" hazafelé tartottál :)
Ami a gyógyszereket illeti,abban nem kívánnák véleményt mondani(mert nem értek hozzá),meg úgy gondolom ezt megtették a tőlem bölcsebb előttem szólók.
Viszont amit a "lelki/érzelmi" részként említesz hozzászólásodban,abban szeretnélek bátorítani,a mély pont az sosem végpont.És bár azt írtam az előbb hogy a gyógyszerekhez nem értek,egyhez talán mégis,ráadásul azok közül is a legjobbhoz:
"A vidám szív a legjobb orvosság" (Péld 17,22) Persze kellenek azok a gyógyszerek is a javuláshoz amiket szedsz,de eközben ha rendezni tudod a lelkedben is a dolgokat,az hiszem hogy hatással lesz testedre,és közelebb visz a gyógyuláshoz.
A Kventiax-ot elsősorban skizofréniára adják. A hatóanyaga a quetiapine, ami jobbára pszichotikus tünetekkel járó betegségekre való. Tehát akár skizofréniára, akár súlyos mániára pszichotikus tünetekkel.
Ha az adagolás nem megfelelő, kevésnek vagy soknak érzed, akkor szólnod kéne az orvosodnak, hogy ez így nem jó, változtasson rajta. (Létezik egyébként egy Ketilept nevű gyógyszer, ugyanezzel a hatóanyaggal, és ennek van egy "prolong" változata: Ketilept Prolong. Ez nem üt annyira hirtelen fejbe, viszont hosszabban és jobban alszol tőle. Esetleg kérdezz rá az orvosnál, hogy Neked nem lehetne-e ezt a változtatot felírni)
A betegtájékoztató szerint ritkán okozhat a xanax téveszméket, hallucinációkat és egyéb pszichés zavarokat (szerencsére nálam sosem tette). Tanácsolt orvossal megbeszélni. Jobbulást!
Csak furcsa hogy 2x vettem be kventiax nélkül és mindkétszer előjött, mikor együtt szedtem nem volt ilyen,kventiaxnál külön annál se.Érdekes mindenesetre.
Ha a Helex ilyen durva mellékhatásokat produkál,szerintem vissza kellene menned az orvosodhoz,és valami mással próbálkozni.Jobb esetben azért van egy gyógyszer hogy javítson az állapotodon,még ha elkerülhetetlen is némi mellékhatás.De ez eléggé kimeríti az elviselhető mellékhatás fogalmát.Ezért szerintem menj vissza a dokidhoz és kérd hogy mást írjon fel.Vagy válts orvost.
Hát másnap ugyanúgy előjött csak a helextől de jobban kezeltem a dolgot.Tudom hogy nincs ott semmi csak a fejemben játszódik le. Ha az ember logikusan végiggondolja csupán az agy téves jeleket küld/kap azért érezni mintha rám lépne vmi bár érdekes egy érzés mintha húzott volna lefele az ágyról, de tudtam hogy elmúlik pár perc alatt meg hogy igazából nincs ott semmi.Lehet kezelni a dolgot,de ettől függetlenül alvásra azért lehet hanyagolom a helexet és marad csak a kventiax nappalra be tudom szedni a rexetin mellé,ilyenkor nem okoz gondot,legalábbis még :)
De egyébként érdekes a helyzetem most,mert egy hónapja küzdök migrénnel hogy erősebb hol gyengébb,aztán a háziorvosom meg nem érti minek járok pshihiáterhez meg hogy honnan szedték hogy paranoid skizonfreniám van... Meg minek szedem ezeket a gyógyszereket... ha nem érti miért nem konzultál a pshihiáterrel ennyi.Most amiket már egy ideje ide leírtam sztem nem volt rossz döntés hogy elkezdtem járni mert valóban vannak problémák,lelki/érzelmi amiket enélkül nehéz megoldani.Szerintetek? Mert sztem nem normális hogy sírni se tudok meg a rexetin előtt alig éreztem vmit most már azért kicsit változott.De még mindig nem vagyok teljes értékű ember de nem is leszek még egy darabig idő kell hozzá.Vagy szerintetek?
A "súlyos" az relatív, én még a pszichotikus, hallucinációs szakaszokat sem tartom feltétlenül súlyosnak, ha elég erős a kapcsolatod a saját lelkeddel, az ősforrással. Nekem is voltak ilyenek. Alvászavar előhozza ezeket a tüneteket egy idő után.
kventiaxból lehet bevenni többet anélkül hogy bajom lenne? 50mg-ot szedek 2x25 de kezd kevés lenni nehezen alszok el,emellé kaptam a helex sr-t de attól halucináltam tegnap is ma is.Bár ezen a két estén csak helexet vettem be mert a másik elfogyott. De inkább nem szedném a helexet de ha emelem esetleg 3 szemre a kventiaxot az 50 helyett 75 mg.Csak hogy jobban tudjak aludni.
Gondolom van de nem kevés idő,gyógyszerek okozhatnak halucinációkat.Mindenkire máshogy hatnak.
de ezt a részt inkább ne olvasd el.
"a helexből köszönöm nem kérek, olyan szinten a frászt hozta rám,nek is aludtam max félálom.Aztán vmi rálépek a térdemre fizikailag érzem és elkezd vki suttogni, kétszer egymás után,tudtam hogy nem igazi próbáltam nyugodt maradni de na..és persze amíg tartott teljesen lebénultam, se mozdulni se megszólalni nem tudtam,mire sikerült,elkiabáltam hogy takarodj.Ilyen nem volt max gyermekkorban de gyógyszer nélkül is halucináltam párszor,hogy pl mászik rajtam felfelé egy alien pók, a lábamról én meg a fejemre rántott a paplant,de fizikailag éreztem hogy lépked, de volt hogy arra nyomtam rá,és még éreztem hogy mozog aztán eltűnt.A tököm kivan csak aludni szeretnék nem megőrűlni, meg halucinálni, így is nehéz a pánikrohamok miatt de az még mindig nincs ilyen ijesztő.Így is ingadozik a vérnyomásom 90 és 190 között nincs kedvem szívrohamot kapni ilyen miatt.
Van itt olyan, aki sikeresen kimászott a súlyos depresszióból? Jelenleg azzal küzdök, mire orvoshoz jutottam, pszichotikussá vált, szagokat és ízeket hallucináltam. Nehezek a mindennapok így... A depresszió mellett még a gyász is mardos, ugyanis pár hónapja veszítettem el nagymamámat, akit anyukámként szerettem.
Erősödnöd kell lelkileg,magabiztosabbnak,kicsit"rosszabbnak" lenni.Akkor egyrészt nem függsz annyira a külső megerősítésektől,tudsz ismerkedni,és az emberek számára is "érdekesebb" leszel.
Ez cél kell legyen,mert ahogy írod 32 éves vagy,van időd,de változni kell,a saját érdekedben.
Épp ez az nem rágódok rajta,legalábbis tudatosan biztos nem. Nyilván azért jön elő tudattalan állapotban(alváskor) mert nem dolgoztam fel.Bár ezen nem biztos hogy lehet már segíteni :( több 10 éves múltról van szó.Jóformán 18 éves koromig nem is voltam úgymond önmagam.Akkortájt kezdtem el inkább önállósodni vagy hogy fejezzem ki magam.A tudat alatti dolgokat sajnos így nem tudom max terápia vagy gyógyszer,nem őrlöm magam rajta viszont volt rá példa hogy bizonyos helyzet/beszélgetés előhozott olyan emlékeket amiket eltemettem,nem is emlékeztem rá mert ez egy rossz dolog volt de csak 10-en pár év után egyszer csak előjött egy ilyen emlék.Kapcsolatokat folyamatosan építek ki inkább az a baj hogy hiába mennék el xy emberrel ha a másik nem akar.Munkatársak..stb Ottbent jól elvagyunk de civilben sose érnek rá,legalábbis ezt mondják szóval hiába próbálkozok elég ritka ha sikerül összehozni egy mozit vagy akármit.És ez mondjuk tényleg rohadtul bánt/zavar részben ettől vagyok depressziós hogy azt érzem a kutyát nem érdeklem,senki nem ér rá velem "foglalkozni" vagy csak elvétve.Még a barátok is. Az segítene ha hétvégéken vagy mikor szabad vagyok ne egyedül legyek hanem szeretnék programokat,akár csak beülni kajálni vagy akármi de ha senki nem jön ezzel nem tudok mit csinálni :( Pedig szeretni szeretnek az emberek legalábbis melóhelyen mert jó humorom van meg "jó szívű" vagyok.Nem egy embert kihúztam a lelki szarból azzal hogy meghallgattam,törődtem vele,vigasztaltam...stb én örülök annak ha segíthetek másoknak csak magamon nem tudok,mert ezt nem igazán kapom vissza :(
Valami olyasmi lenne a feladat,hogy:1.közérzet,alvás rendezése gyógyszerrel.2. Terápiával a pozitív dolgok megélésének javítása,célok kitűzése,önbecsülés javítása,kapcsolatok létrehozása.
Nem biztos,sőt,hogy a múlton(gyerekkor),meg a problémákon rágódás egy szikrányit is segít..
Igen az a baj hogy eléggé összetett pláne depresszió mellett. Nálam inkább elfojtott dolgok vannak úgy napközben jól elvagyok pl munkahelyen,ökörködök...stb mivel alapból ilyen beállítottságú vagyok.Csak ha rossz ért akkor azt mindig elfojtottam gyerekkorom óta és gondolom sok olyan dolog van amit nem tudtam feldolgozni ,mellé persze azért jönnek azóta is csalódások,veszekedések lelki sérülések.Az egy humor ami segít sokszor ha olyan emberek közelében vagyok.Gyakori hangulatváltozás napi többször is akár meg hát az érzelmek is elvannak fojtva rendesen 1-2 ember ki tud váltani örömöt de valaki meg egyáltalán nem,család az szinte semmit ,nem is járok haza csak muszájból.Mellette több mint 10 éve egyedül vagyok..stb Itthon a magány ami kikészít nem sok ember ér rá velem kimozndulni egyedül meg sokszor már kedvem sincs.A minap is amit álmodtam faterral és féltem tőle vmiért pedig fizikailag nem bántott egyszer ütött meg talán de alkoholista,rengeteg veszekedés...stb ez ment egész gyerekkorba se egy jó karácsony vagy akármi.És elgondolkodtató hogy miért félek a saját apámtól,legalábbis alvás közben többször előfordult de amúgy így ébren egyáltalán nem,sőt egyáltalán nem foglalkozok vele,bár volt rá példa hogy megütöttem mert egyszerűen belefáradtam az alkoholizálásába,nem vagyok rá büszke.De ezek szerint vhogy mélyen bennem van még mindig,egy gyerekkori trauma vagy vmi amire lehet nem is emlékszek és nem tudtam feldolgozni ezáltal.És ez a rengeteg belső feszültség gondolom ez is rásegít,tudat alatt.Gondoltam arra is hogy van hipnozis...stb hátha segít bár nem hiszek az ilyenekben,de ameddig vannak bennem olyan dolgok amiket eltemettem de nem tudom mi az addig feldolgozni se tudom.És így 32 évesen elég nehéz dolgozni,élni egyáltalán...napjába többször ledőlök mert érzem hogy kell de nem alszok csak fekszek.