Az M62 126-os balesetének több folyománya is volt:a VBO és egyéb fotókon a v,fülke helyén levő romhalmazon látszódott 1-2 aktkép maradéka,emiatt az összes BEO gépről lekellett szedni a képeket ill a műhelyben szó szerint "lebarmolták"róluk! A balesetet szenvedett kolléga bement v.beutalták belszolgálatba ,de akkori elmondása szerint elment a kedve a száguldozástól.A baleset oka az átépítés miatt akkor kikapcsolt bizber helyett gyalogbakter volt és az ottáló tehervonat vége határon kívül maradt,a bakter kulcsolt vágány utat,és a gép jobb oldala a vonat bal sarkába vágódott.A vezérazért ugrott át a bal oldalra a vezetőszék a mennyezetbe préselődött be.Későn is vehette észre,az akkori világítási viszonyok[no halogén],bár a BEO gépeken a felső reflektorban is jó nagy izzók voltak.Mi "pórok akik nem voltunk bent se a pártba,es kisz s egyéb bűnszervezetekben a táskában volt saját nagy izzónk,mert muszáj volt látni és aKN ,UD,PS-TSZ Szergejeken a világítás csapni való volt.Az álló vonat,pedig ha jóltévedek a 83601v atolatós volt a mv,pedig a TM ma már nyugdíjas kolléga.
Ha érdekel valakit:M40-106,KN fth.a déli fordítóról való lejáráskor,a ,,hosszú felével,,1985 12hó 25-én kb 00 20h-kor 3 tengellyel avágány mellé lépett.Keresztirányban kb 20fokban megdőlt.1 m61-es segítségével+saját erővel kb 3 30-kor húzták vissza a fordítóra.A gázolaj tartály a műveletek közben 40cm hosszan felhasadt,és cca 2800l üzemanyag a korongmedencébe,majd onnét a csatornába ömlött.
BÚÉK mindenkinek!Az M62-126-rol az infódd több ponton téves!!Helyesen:a vonat 14851[kanizsai postavonat]1983 nyara óta a tehervonatok min.5számjegyűek!
A "gurító" történetével kapcsolatban kaptam a mail-t. Ha, valaki kiegészítené, megerősítené, nagyon megköszönném.
Szevasz James! Azt a gőzmozdonyt amelyik a ferencvárosi oldal felé borult le azt két harckocsival, tankkal húzták vissza a töltés tetejéig. Onnan emelte vissza a daru. Saját szememmel láttam. Üdv Gyula
A nyelvezettel kapcsolatban. A veszprémi állomások történetét kutatván a következő írást találtam:
"A veszprémi gőzsikló! Rendőrhatóságunkhoz!
(Felháborodás a vonatsiklások miatt. „Veszprémi Hírek” 1897.01.03.)
1896. Saját külön viczinális gőzkisiklónk. A veszprém-győri viczinális alkotás szép reményekre jogosító módon nyittatott meg, hogy dísszel és nagy bankettel, közhatóságaink képviselőinek jelenlétében, deczember hó 15-én. És átadatott vala az előzetes műtanrendőri bejárás foganatba vétele után decz. hó 16-án a közönség forgalmának. De viczinálisunk egyet gondolván még azon napján oly módon próbálta megczáfolni nagyhírű tchnikusok és műtanrendőrök megnyugtató tudományát még az napon – a forgalomnak átadás napján – kiugrott „először”(!), de mint alább látjuk nem utoljára, gyarló földi pályafutása vágányaiból. Szerencsére nagyobb baj ugyanakkor nem történt, habár a kis machináció meredek töltés felett merészelt kilépni reáerőszakolt pályafutásából.
A második kisiklás: Viczinálisunk hámból kiugrott lovacskája csak felfordulván, de ki nem múlván, deczember 16-án még az napon az istrángok közé visszaemeltetett és így újra befogatván vígan pöfékelve újból mozogni kezdett és szállította továbbra is az elbizakodott, avagy életunt vakmerő turistákat Veszprémtől-Veszprémig. Mígnem deczember 28-án megint megunván a nagyon is becsületes rendes kerékvágást, most már le a völgynek vakmerő iramban vágta földhöz magát a város erdei merész kanyarulatnál, elragadván kocsisát. A vonat most csak szerencsére tehervonat volt és arról az ugrásra eleve jól begyakorolt és mindig kész gépész és vonatvezető kellő időben leugrottak. Így történt tehát, hogy ez a siklás minden nagyobb szerencsétlenség nélkül, csakis a pályatestben és a mozdonyban okozott nagyobb károkat, nomeg szegény Volf kalauz – városunk elszánt szülötte – ütött be fejével egy pár újnyi vastag ablaküveget, szerencséjére vasból lévő, bátor feje keményebb lévén amaz üvegtábláknál. A lovacska most már azonban csakugyan megdöglött és még most is 3 nap óta ott fekszik elnyújtott végtagokkal a meredek töltés oldalán.
Harmadik siklás: A győr-veszprémi vonalon „szél” szárnyán rohanó segély-vonat amint lóhalálában sietve Zirczről, hitelbevett töltésén döglődő pajtásának segítségére a jutasi puszta alatt úgy siklott ki, hogy amíg a mentőkocsi mozdonya jobbra, addig a szerkocsija balra átot csinált. Ez így egy merész „kanyarotty”-al keresztbe állott a már régi szilárd töltésű váltói között, decz. 28-án d.u. 3 órakor, - ó mávi rémület! – a fél 5-kor berobogó gráczi vonat elé. A környékről összesereglett emberek segítségével a kisiklott mozdonyt a töltés mellé lökték. Az állomásfőnök pedig szokott barátságos vidám mosolygásával szalutálva fogadta a fél 5-i személyvonatot.”
Vasvármegye című napilap 1898.05.26.-i száma:„F. hó 23.-án délelőtt 4 órakor a Niczkről Kenyeri felé haladó 17. sz. nagy tehermozdony a Rába hídon átjövet 23 üres kavics-kocsival együtt egy erős kanyarodásnál a védtöltésen áthaladva a kenyeri határában egy 5 méter magas töltésről kisiklott. A mozdony belefúródott a puha töltés oldalába , a szerkocsi lezuhant a mélységbe. Szerencsére, emberéletben kár nem esett, ami Dietrich József mozdonyvezető éberségének köszönhető. Ezen kavics-vonat a czenki cukorgyár iparvágányára hordott kavicsot a királykuti bányából. Szerencse az is, hogy a fél órával előbb arra áthaladt vegyes-vonattal nem történt ez a baleset, mert ezen vonat mindenestül a mélységbe zuhant volna. Pár napi munkába kerül, míg a pálya helyreállítható lesz, mert a nehéz mozdony kiemelése erős feladat.”
A 80-as évek második felében a fradiban dolgoztam,előfordult ,hogy megnyomták szergejjel a földkúpot.
Álltalában friss föld volt a vágányok végén,mert annyiszor átmozgatták.
Akkoriban a 400-as nevű szállón laktam két mozdonyvezetővel és sajnos ezeknek az embereknek bizonytalan hátországuk,otthonhagyott családjuk,egyéb problémáik vltak.
Meg is itták a magukét.
Rég elévült,ezért merem leírni,de ritkán jártak józanul a gurítóra.
Ilyen dolgok miatt elég sokszor kinyomták a vágányok végén álló földkúpokat.
