Ez egy emlékfal azoknak, akik valaha a fórumozó közösség tagjai voltak.
A szokásjog az, hogy hogy a hír hozója konkrétumot ad meg, célszerűen linket a nick adatlapjára és ha van, a hír forrására, ami lehet például fórumos beírás. Az admin csak elszürkíti a nicket, nem dönt, nem keres, nem kutat, csak konkrétumot kér.
Most írom a többieknek épp a PSA-Citroen fórumban, hogy ott épp születésekkel vagyunk elfoglava, mert jönnek a babák, és egyszerre csak itt a kijózanító másik valóság...
Békét kívánok neki odaát, akiket itthagyott, - család barátok -, azoknak pedig itt...
A teherautósnak pedig hogy képes legyen idővel elszámolni, megbékélni magával. Az ittmaradtak közül tán most neki a legnehezebb...
Biztosan nem rossz ember, és a jó emberek egy ilyen hibát nehezen dolgoznak fel.
Én is csak a netről ismertem, párszor öszeakadtunk a topicokban, de most kicsit mellbevágott a dolog: egyidősek voltunk, egy volt a szakmánk, mindketten róttuk az utakat... és mindez múlt időben.
Nagyon keveset ér az életünk, gyorsan elvehetik, gyorsan elveszíthetjük és még csak rajtunk sem múlik...
Részvétem a hozzátartozóknak, barátoknak !
Nekik most nagyon nehéz !
csatlakozom... én is már csak olvasgatok fél órája, és nem tudom mit tudnék írni
eléggé új vagyok itt, de az elmúlt hónapban talán minden nap beszélgettünk itt a forumon..
Annyit csak, hogy Mogorva, fiatal kora ellenére, mindig a megfontolt vezetésre intette a fórumozókat. Pontosan azt írta több autós topicban is, amit Te itt feszegetsz.
Nagyon sajnálom szegény srácot! Nyugodj békében kedves Mogorva!
Bátortalanul Nektek, nekünk, a MÉG élőknek szeretnék valamit mondani, hogy sokunknak sikerüljön elkerülni szegény Mogorva tragédiáját.
Nem hinném, hogy csak engem aggaszt és tölt el aggodalommal az az egyre fékeveszettebb száguldozás, ami az utakon közlekedés címén folyik. A volán mögött Mogorvához hasonló huszon-harmincas fiatalok ülnek és bődületes aggresszióval vágtatnak az utakon.
Gondolkodjatok bele, mit értek el a repegetéssel?!
Mire jó az egész, pár perc nyereségért hány fiatal élet forog kockán a nap minden percében!
A temetőre még nagyon ráértek!
Nyugi!
Lassabban!
Kérlek Benneteket! Szálljatok magatokba és kiséreljetek meg más filozófiával, kedélyesen, udvariasan autózni.
Sokan játéktermek autószimulátorainak volánjait tekergetve repegettek észtveszejtő tempóban és törték össze magukat száz- meg százszor a virtuális sztrádákon.
A valóságban nincs bónusz, nincs 3 új élet, csak az az egy, amely amúgy is nyomorultul rövid.
Én már 57-ik évemet nyűvöm, eddig sikerült megúsznom néhány kemény helyzetet. Kétszer én, többször mások okozták a krízist. De még megúsztam. Ma már nyugodtan és ráérősen vezetek. Mégis mindenhová időre odaérek, sőt ráérek a tájra is figyelni.
Nem tudom, hogy barátunk volt-e a hibás, vagy a szemba jövő. De botítékolom, hogy egyikük gyorsabban hajtott, mint amennyire szükséges és megengedett lett volna!
Ne haragudjatok, ha hegyibeszédnek tűnik, én komolyan gondolom, amit írtam. Ne válaszoljatok semmit, csak elmélkedjetek el ezen valahányszor csak kocsi volánjához ültök a jövőben!
Még sosem szembesültem itt olyasvalakinek a halálával, aki közülünk volt egy. Mellbevágott már a topic címe is, pedig abból nem is derült ki, kiről van szó. De jobban mellbevágott, amikor láttam/olvastam, hogy Mogorva az. Nem ismertem igazán, sosem találkoztam vele irl és most már sajnos nem is fogok. De sokat hallottam a nevét, úgy hiszem, ismert alakja volt a mi kis társadalmunknak. Majdnem ismeretlen ismerős volt, mégis fáj, hogy elment. Főleg ilyen fiatalon. RIP.
Még leveleket küldtem neki és vártam, hogy válaszoljon: "te, ez óriási, küldj még ilyet", amikor ő már örökre befejezte az e-mailek letöltését.
Kétségbeejtően nem vagyok felkészülve arra, hogy nekrológot írjak. Azt még csak-csak el tudom fogadni, hogy idős emberek, akik letöltötték a számukra rendelt időt, itt hagynak bennünket. Ez a világ rendje… De akik fiatalon, életerősen mennek el? Hogyan lehet ezt felfogni, elfogadni? Én beletörődni is nehezen tudok.
Mogorvával a legelső internetes pillanataimtól kezdve ismertük egymást. Néha vitáztunk módszerekről, de mindig egyetértettünk az elvekben. A szabadság eszméjében, a szólásszabadság tiszteletében, az "élni és élni hagyni" elvében.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, mégis olyan volt, mintha kisgyerekkorunk óta együtt lettünk volna. Maga volt a segítőkészség és ebben soha nem nézte, ki barát és ki nem az: segített időt, fáradságot nem kímélve. Szakértelmére mindig számíthatott bárki.
Mogorvával soha nem találkoztam az életben, és most már nem is fogok. Ez örökké hiányozni fog.
