Abban igazad van, hogy nem romlékony de van más baja :) Nekem 1600 féle cikkel kell dolgoznom és kikell találnom, hogy mi lesz a sláger jövőre.
Az, hogy a hazai üveggyártás megszűnt, nem kevés problémát okoz. Hét országból importálunk és alkalmazkodni kell a gyárak ütemterveihez is.
Nettó 56 milliós raktárkészlet is necces, mert így is keletkeznek hiánycikkek. Több mint négyezer ügyfél nyűgjét, baját kezeljük és járja az a mondás, hogy a vendéglátós az egy külön állatfajta :))
Úgyhogy mindenkinek a saját baja fáj :)
De hiszek benne, hogy a tisztességes munka előbb utóbb meghozza gyümölcsét, gondolom te is így vagy vele.
Vannak olyan területek ahol ez az üzleti terv működőképes. Mondjuk ehhez mindenképpen kell szerencse és elegendő tőke is.
A vendéglátás és a bortermelés területe szerintem ennél kockázatosabb és bizonytalanabb. Ja és ne feledd, hogy a pohár nem kér kenyeret és nem romlik meg :) A szőlő és a bor pedig nagyon durván és nagyon gyorsan. Ahogy a rántotthús és a madártej is :)
A bankok is szokták kérni ha akarok tőlük valamit :)) Azonban nekem soha nem volt. Én abban hiszek, hogy baromi sokat kell az elején robizni, tolni bele egy kis lét, mert köszönömre semmit nem kap az ember. Aztán türelmesen várni az üzlet beindulására.
Aki azthiszi, hogy a második héten dőlni fog a pénz, az nagyon csalódni fog. Nekem a hatodik hónap után indult el és hála Istennek csak 2008-ban volt némi visszaesés. Ma már a bankom nem kér üzleti tervet, hanem magától ajánlgatja a hitelkeretet. 10 milláig 1 óra alatt :D Bubor+1,5 %-ért.
Na és ez a "lesz valami" az ami sajnos ritkán elegendő üzleti tervnek.
Ez amúgy nem értelmesség vagy ostobaság kérdése. Egyszerűen sokan nem tudják vagy nem vesznek tudomást arról, hogy ez is egy szakma. A legtöbben vérig sértődnének ha azt mondanám nekik, hogy hiba beleállni kötésig egy vállalkozásba anélkül, hogy lenne részletes rövid-közép-hosszú távú tervük. Olyan terv aminek vannak mérföldkövei, csekpointjai amikhez mérhető elvárásokat rendel az ember. Ha nem tudjuk, hogy hova megyünk akkor honnan a francból tudnánk, hogy jó irányba, jó sebességgel haladunk-e és hogy megérkeztünk-e már.
Amúgy a Maligánban én többször is voltam. Vittem oda külföldi haverokat is nem kevésszer. Szerintem akkor is voltam ott amikor te vitted a boltot. Sőt, volt ott egy topik találkozó is :) Szerintem tök jó hely volt, jó kajával és jó borokkal. Például ettem ott egyszer egy szürkemarha pörköltet aminél nagyon jól esett, hogy rókagomba volt hozzá főzve :) mert az az egyik kedvenc gombám.
Na, de visszatérve a boros rendezvényekre. Bizony, minden borásznak tudnia kellene a választ arra, hogy neki mi a célja egy ilyen rendezvényen. Az, hogy hát majd biztos jönnek érdeklődők és majd azok egyszer biztos vesznek bort az olyan, mint a te "lesz valami" stratégiád :)
Szerintem ezek a rendezvények annak köszönhetik a létüket, hogy a bortermelők túlnyomó többsége semmilyen üzleti tervvel nem rendelkezik, nem tud számolni és nem tudja összerakni, hogy neki mi éri meg. Kérdezni meg a legtöbb bortermelő nem mer, mert ő mindent tud anélkül is.
Sosem felejtem el, amikor a Takács Lajos (Hollóvár) egy borozgatás közben kedélyesen azt mondta, hogy "az a te bajod Zoli, hogy sokat számolsz" :) Én erre meg bólintottam egy nagyot, hogy bizony.
Ha ezeknek a lehúzós boros rendezvényeknek a résztvevő borászai tudnának számolni akkor azonnal megtisztulna a terep.
De amúgy tényleg vannak nagyon jó kivételek. Ezekre (ha hívnak) akkor szívesen megyek. Ha egy kereskedő aki forgalmazza a borainkat vagy egy étterem ahol poharaztatják a borainkat megkér, hogy menjek el egy ilyen bulijára akkor ha a család/meló engedi akkor én szívesen megyek.
De arról még nem tudott engem senki meggyőzni, hogy például a Furmint Februárra, vagy az Olaszrizling Októberre, vagy a Borzsúr meg Vince típusú rendezvényekre miért érné meg nekem elmenni. Néha kapok ezektől a cégektől kedves vagy unalmasan sablonos levelet, hogy menjek.... néha vissza szoktam kérdezni, hogy miért menjek el. Néha fel is hívom őket, hogy na akkor adják el nekem ezt a bulit. De még éppeszű okot egyik sem tudott mondani. De komolyan...pedig nem lenne olyan nehéz. Annyi lenne, hogy azt mondják, hogy megvesznek tőlem vagy a kereskedőimtől mondjuk 120 palack bort és azt el is fogják adni ott helyben aznap este. Ha ilyen lenne, akkor mennék. De ilyen nincsen.
Emélkszem a Furmint Február szervezőnek (még a Kézdy Daninak) javasoltam, hogy vegyenek bizományba a kiállítóktól bort és adják el ott helyben azoknak akiknek bejön valamelyik bor. De nem haraptak rá az ötletre :)
A magyar boros közéletben konkrétan tabutéma az, hogy a bor egy termék amit pénzért adunk és veszünk. A magyar borkultúra katalizátora az ingyébor és a motorja pedig veszteséget termelő borászatok.
Ha (kisebb) bortermelő lennék, biztos nem járnék ilyenekre, mint a Furmint Február és hasonlók, Winemiafaszomék szervezésében. De úgy tűnik, van elég bortermelő, aki fantáziát lát ebben, vagy 1szerűen irtózatosan buta - különben már rég beszartak volna az ilyen borrendezvények.
Ezeket a rendezvényeket kizárólag egy szempontból lehet értelmezni: a szervező kurvára jól jár, mindenki más aránytalanul sokat költ a majdnem semmire. :)
Azért vannak más szemléletű rendezvények is, néha még olyan is, ahol se rád oktrojált belépő nincs, se kötelező (filléres kínai) kóstolópohár 1500 forintért, netán bérelni is lehet poharat. Itt beslattyogsz, kóstolgatsz oszt fizetsz érte a borászoknak, a borászok meg standpénzt fizetnek.
Ez nem rosszul vagy jól látás kérdése :) Egyszerűen tévedsz.
A borfesztivállátogatók 99%-a nem azért jár ilyen rendezvényekre, hogy az ott kóstoltak alapján majd a kedvenc kereskedésénél később bevásárol. De még a 99%-kal is durván sokat mondtam. Ezerből ha egy ilyen van akkor közlebb vagyunk a realitáshoz.
Szóval a termelő azért költsön el egy kazal pénzt, azért locsolja kartonszám a borát és azért dolgozzon ingyen, azért égesse a benzint többszáz kilométerről, hogy ezerből egy ember a fesztivál után talán vesz a borából?
Gondolom te is érzed, hogy ez oltári nagy ökörség.
Sokkal életszerűbb, reálisabb és őszintébb ha azt mondjuk, hogy ez egy vásár ahova alapvetően vásárolni megy a kedves fogyasztó és a vásárlás előtt megkóstolhatja a borokat és kiválaszthatja azt amit meg akar venni.
Korunk technológiája pedig csodálatos módon lehetővé teszi, hogy ne kelljen a vásárból hazacipelnie semmit. Már pincénél tartott kóstolók egy jelentős része után is futárral küldjük a bort a kedves látogató után, hogy ne kelljen cipekednie.
Tök egyszerű ez.. a fesztivállátogató kap egy lapot vagy füzetet és a kóstolás során beikszeli azokat a tételeket amikből venni akar. A fesztiválról távoztában pedig leadja a papírját és egy kártyaterminálon ki is fizeti. Másnap pedig csönget nála a futár a 2-3 karton borával.
Simaliba lenne... csak egyszerűen ki kell mondani, hogy miről szól ez a történet.
De ameddig a termelők, fesztiválszervezők és a fogyasztók közösen együtt basszák át magukat és egymást addig tipródunk egy helyben mint a szaró galamb.
Pont azt kellene mindenkinek csinálni amit te is... egyszerűen nem szabad elmenni sem fogyasztóként, sem termelőként az ilyen kamu rendezvényekre.
Ott látod rosszul a dolgot, hogy nem választod el időben az eseményeket. Tehát a kóstolás nem (feltétlen) akkor történik, mint a vásárlás.
Miért megy egy borban aránylag tájékozott arc (= potenciális vásárlód) borfesztiválra/borrendezvényre? Hát bizony kóstolni-tájékozódni szeretne. Viszont gyakran eszében sincs onnan úgy hazatántorogni gyalog, hogy még több palack bort is cipel. Hanem majd szépen megveszi, ami tetszett, a kevés számú szimpatikus borkereskedés egyikében, pár héttel később.
Én például ezért jártam fel a Várba, egészen addig, amíg ilyen aspektusból nagyjából értelmetlen lett az egész: nem látni új pincéket, a kicsik nem jelennek meg, száll az igénytelen kajagyártók füstje, folyamatosan buzizene szól, és már jó drága is az egész. Nem szívesen költöm egy palack igen jó bor árát arra, hogy bemehessek egy olyan rendezvényre, ahol aztán további min. 10000 forintot elköltök, mert nem lehet 2-3 centeket kóstolni, miközben a drága szervezők a borászokat is lehúzzák standonként minimum nettó félmillára.
A "drága belépőért bármit ihatsz" típusú rendezvények meg olyanok, mint a svédasztalos vacsora: alapból igénytelenek és a látogatók primitív zsigeri ösztöneire (igyunk minél drágábbat és sokat, hogy megérje) céloznak.
Olyan tömegitatásnak aminek a lényege nem a palackozott bor értékesítés nincsen létjogosultsága.
A magyar borkultúrát egyszerűen a budavári borfesztivál, borzsúrok, vincék és hasonlók végzetesel elkúrták. Nincsen és soha nem is volt olyan, hogy "borfesztivál" ... Borvásárok voltak, azoknak kellene lennie.
Szombat reggel nem kimész egy kolbászkóstoló fesztiválra, hanem elmész a piacra ahol amúgy van egy lacikonyha ahol ehetsz sültkolbászt.
A vasárnap nem kóstolónap és nem is sétafikanap, de nem is fesztiválnak. VÁSÁR_nap :)
Mondom, el kell felejteni ezt az álszent, hazug műszemérmességet, hogy kóstolgatunk és a kóstolgatásból csinálunk eseményt. Legyünk már őszinték magunkkal és valljuk már be, hogy a bortermelés egy gazdasági vállalkozás, a bor pedig egy finom élelmiszer amit jó inni. Az emberek bort akarnak venni, hogy legyen mit inniuk, a borász meg bort akar eladni, hogy megéljen valamiből. Kóstolni azért kell, hogy el tudjad dönteni mit akarsz _MEGVÁSÁROLNI_ :D Ha ízlik veszel belőle, ha nem akkor továbblépsz. Pusztán a kóstolgatás akkor legit ha a borvidéken kirándulsz és közben kóstolsz. De akkor a kirándulás a lényeg.
Szerintem a tömegitatásnak is megvannak a szépségei. :)
Sétálnak a Várban a borértő (?) arcok és bevezetik a tátott szájú jómuffokat a borok rejtelmeibe.
Majd hazamennek kissé (?) becsiccsantva és...
Normális embereknek kóstoláshoz szerintem is elengedhetetlen lenne a 2-3 centes adagolás, de ez kevés helyen van így. Én pedig sajnos finnyás vagyok, a legjobb muffokkal és a legjobb barátaimmal se szeretek közös pohárból kóstolgatni, az full proli megoldás.
A budavári fesztiválon nincsen palackozott bor értékesítés. Mármint legálisan. Vagyis az valóban csak a kocsmáltatásról szól.
A fogyasztás alapú festipay jellegű megoldások nem rosszak. Főleg ha van 2 centes adag. Mert fél decit kóstolómennyiségnek az sok.
De mondom, ez két külön műfaj. Vannak a tömegitató bulik és vannak a borvásárok. Szerint a tömegitatás egy marhaság. Legalábbis a hozzánk hasonló kisebb pincészeteknek mindenképpen az. A nagyobb borászatoknak ez nyilván kötelező gyakorlat.
Én a borvásárban látok fantáziát. Én mint bortermelő nem akarok kocsmáros vagy pincér lenni. Ezek szép szakmák amikhez én nem értek. A magam részéről okádhatnékom van a gondolattól is, hogy egy rendezvényszervező azzal spórolja meg a szakképzett személyzet költségét, hogy a bortermelőt állítják be pultosnak. Mert az ilyen vedeltetéses fesztiválokon a 95%-nak nincs a borászra szüksége. Bárki, de tényleg bárki el tudja mondani, hogy melyik dűlőből, milyen fajta, mekkora hordóban, milyen mustfokkal, mennyi maradékcukorral.
A budavári fesztivál más szisztéma, ott van a borásznak saját bevétele, nem csak lehúzzák.
Az más kérdés, hogy a standpénz esztelenül drága, egy kisebb cégnél nehezen tudom elképzelni, hogy megérje (kijöjjön legalább nullára, tehát mondjuk a költség kétszeresét beszedje borból).
Én egyébként utálom ezeket a viszonylag drága belépővel működő, aztán utána bármit itató rendezvényeket, tehát ha nem kapok ingyen belépőt, nem megyek egyikre sem. Az lenne a normális, hogy csak a pohárért fizetnek a látogatók, de azt se kötelező venni vagy bérelni, aztán minden standnál fizetik, amit kóstolnak. Persze a segg szervezők így kevésbé tudnák lehúzni a borászokat, tehát ez nekik nem jó...
Megpróbálok válaszolni arra a kérdésedre, hogy mi is az alternatívája ezeknek a drága, melós és zéró hatékonyságú locsoló búcsúknak.
Egy borászat elsődleges célja a lojális, visszatérő fogyasztói tábor építése. Ehhez természetesen egyrészt jó árú és finom borra van szükség, másrészt olyan könnyen kommunikálható értékrendre amivel a fogyasztók azonosulni tudnak. Tételezzük fel, hogy ezek már adottak.
Ez egy egy apró lépésenként elkezdhető út. Első körben kicsi, ültetett kóstolókat kell szervezni. Akár baráti körből verbuvált 10-15 főnek. Én az első évek elmentem kisvárosi éttermekbe ilyen kóstolókat tartani. A kulcsszó az az, hogy ültetett, beszélgetős kóstoló legyen. Ha borvacsora a keret az még jobb. A lényeg, hogy csak a borász legyen ott (esetleg a szakács vagy az éttermes), az alkalom szóljon a borászat 5-8 boráról. Érezze magát jól a közönség, menjenek úgy haza, hogy ez a borászat nagyon jó. Ezekben az első lépésekben nagyon-nagyon sokat tud segíteni, ha a borászatnak vannak jó partnerei. Nem kell nagy dologra gondolni. Nem a Bortársaság az első cél. Először közeli, kis éttermekkel kell lecimborázni ahol a pincér, tulaj egy kicsit beleszeret a borászatba és szívesen dolgozik a boraival. Egy kisebb vinotéka vagy egy delikát bolt jó kezdés. A lényeg, hogy legyenek partnerei a borászatnak az ilyen ültetett kisebb léptékű kóstolók szervezésében. Ha egy delikát egy hónapon keresztül ajánlja a vásárolóinak, hogy egy szombati napon zárt körű borbemutató lesz a boltban akkor össze fog jönni 20-25 érdeklődő. Ugyanígy egy étteremben is tudja a pincér, hogy melyik vendégeknek érdemes egy flájert odatolni a számla mellé, hogy ekkor és ekkor borbemutató lesz, jöjjenek el. Ezek a fókuszált kisebb kóstolók az első időszakban lehetnek ingyenesek, de ahogy fejlődik a borászat és nő a kereslet úgy el lehet kérni először önköltséget majd később rendesen biznisz alapon is lehet tolni. A legfontosabb, hogy az ilyen kóstolókra mindig vinni kell több karton minden tételből. Mert 10-15 vendégből 5-8 biztos, hogy akar majd venni pár palack bort. Két-három így eladott karton bor már behozza az ingyenes kóstolók költségeit. Ha ezt a pop-up bor értékesítést az adott éttermen vagy borbolton keresztül csinálja a borász akkor az éttermes és a borkereskedő is szét fog csúszni, hogy milyen jó fej a borász, mert neki is bizniszt csinál.
Ezekre a kóstolókra persze érdemes óvatosan bevonzani véleményformálókat. Ha ez borblogger vagy újságíró akkor őket. De gyakrabban nem ők a lényeg, hanem az olyan társasági arcok akik a 100-200 fős környezetükre tudnak hatni. Ezeket az embereket kell megtalálni és megnyerni.
A lényeg a fokozatos építkezés. Több évig eltart egy ilyen munka. Kell csinálni egy korrekt tervet, hogy milyen éttermekbe, melyik borboltba, delikátba akar a borász bejutni. El kell határozni, hogy hány kóstolót akar mekkora közönségnek és milyen költséggel összehozni. Mérhető célok kellenek, különben nem fogja tudni a borászat, hogy halad-e a munkával.
Ebbe a rendszerbe persze beleférnek több borászattal szervezett standos/pultos sétálós kóstoló. Ezekre akkor szabad elmenni ha kereskedő szervezi és ott helyben tudnak a vendégek bor vásárolni. Ezek lényegében direkt termékbemutatók. De nagyon fontos, hogy azt a bort amit a vendég megkóstol azt ott, helyben, azonnal meg tudja venni. Ha egy boros rendezvényen nem lehet bort venni akkor oda nem szabad elmenni.
Az ilyen ingyébort locsólós gagyi fesztiválokra pedig nem érdemes elmenni. Pénzkidobás és időpazarlás. Ha beszélgetni akar a borász a kollégákkal és meg akarja kóstolni a boraikat akkor erre van kényelmesebb, olcsóbb és szórakoztatóbb mód.
Jásdi Furmint 2017: nagyon ízlett, igazán elegáns, finom bor. Kár, h nem furmint :)
Illetve, nyilván az, de olyan messze van a somlói, tokaji rokonaitól, mint Makó Jeruzsálemtől.... Nekem egy csúcs olasz jutott róla rögtön eszembe. Persze, én nem értek a borokhoz :) Adnék rá 7 pontot, de így csak 6. Nekem.
Alapvetően igazad van, de szerintem picit árnyaltabb a kép:
- minden locsolóson van 5-10%nyi értelmes fogyasztó aki azért jár, hogy megismerjen ismeretlen és/vagy kis pincéket vagy új tételeket a már ismert borászoktól.
Ezek az emberek később rendszeres fogyasztóvá válnak, ha találnak arra érdemes bort. Ezekért az emberekért érdemes elmenni és elviselni a rózsaszín inges faszkalapokat akik marokra fogják a kelyhet és a Bock Magnificoval kezdik a vedelést kóstolást.
- mi a borász alternatívája? Felad egy hirdetést a nem létező szaksajtóban kb. annyiért mint amennyi bort ellocsol egy ilyen rendezvényen? Az mennyivel jobb?
Additív előny még, hogy a legtöbb ilyen rendezvényen lehet találkozni kollégával, lehet kóstolni egymás borait, cserélni bort - tapasztalatot információt ....
Persze, hogy nem osztozik a szervező. A borász ingyé viszi locsolni a borát és ingyé áll be a pult mögé kocsmárosnak. De semmi baj nem lenne ezzel, ha a buli után odamenne a borászhoz, hogy baszod Józsi, a bulin eladtam 300 palack borodat, szóval dől a lé.
A duma mindig az, hogy gyere el, mert ez neked valami gecci jó marketing lesz, mert lesz ott sok fogyasztó akik majd ott rádcsodálkoznak és biztos raklapszám veszik majd a borodat, meg lesz ott sok éttermes akik megkóstolják az ingyéborodat és egyből belistáznak a poharaztni, meg sok kereskedő is lesz ott akik azonnal raklapszám fognak majd tőled bort rendelni. Szóval, jó ez neked... dolgozz ingyen, hozzad a borodat ingyen és majd csudajó lesz neked.
A borászok többsége pedig funkcionális analfabétaként, mindenfajta üzleti terv és koncepció nélkül. Szóval bekajálják ezt a baromságot és ezzel legitimizálják ezt a dupla lehúzást.
Így működik a összes borzsúr, az összes vince kóstoló, a budavári feszkó és mindegyik, olaszrizling október - furmint február - hárslevelűk éjszakája, stb, stb ... ez mind, mind értelmetlen lehúzás.
Akkor az egy vásár volt ahol a termelők együtt vagy egyénileg finanszírozták a kitelepülést amit az eladott borokból húztak be. Ez is egy létező modell.
E feltétele ennek az, hogy olyan közönség legyen akik nem csak kóstolnak, hanem vásárolnak is.
A magyar boros rendezvények iszonyatosan gázos problémája az az, hogy az elmúlt pár évtizedben a rendezvényszervezők rászoktatták arra a közönséget, hogy a boros rendezvények az ivászatról és a kocsmáltatásról szólnak.
Indokoltan, vagy nem a büszkeség, de tudtommal rajtam kívül még senki nem írt nyilvánosan arról, hogy ameddig egy boros rendezvény nem elsősorban a palackos bor értékesítéséről szól addig esély sincsen elszakadni a mostani fostenger színvonaltól.
Vannak ígéretes rendezvények amik ebbe az irányba fejlődnek. A Mitiszol! és a Zwack Open ilyen rendezvények és a https://govolcanic.com is egyértelműen ilyen szellemben indult.
Le kell vetni ezt a szánalmas kicsinyhitű, álszent kóklerséget, hogy hát a boros rendezvény az egy lehetőség a borásznak, hogy bemutassa a borait... Muhahha... ezzel a fos dumával bróbálnak ingyébort és ingyémunkát kisajtolni az össznépi itatásra fókuszáló gagyi boros rendezvények.
Érdekes, vagy inkább szánalmas, hogy boros újságban, boros blogon, boros platformon az elmúlt húsz évben senki nem merte leírni, hogy ez a formátum mekkora zsákutca. Hogy a termelő bérel standot, viszi az ingyébort és áll be kocsmárosnak ingyé a pult mögé ameddig a szervező eladja a fesztiválpoharat meg a karszalagot sok pénzért a bebaszni akaró vendégnek aki a belépődíjat minél hatékonyabban akarja leinni és eszébe sem jut az, hogy bármit is vásároljon.
Hány, meg hány ilyen kocsmáltató borász hallja, hogy "csak a legjobb borodból kérek kóstolót" szar dumát... mert a vendég ki akarja maxolni a beugrót.
Na, erről nem beszél senki... Miért is? Hát mert féltik az ingyébelépőjüket!
Miközben ha a biznisz lenne a fókuszban és túllépnék a szűzies zavarodottságunkon, hogy hát bizony a bortermelés alapvetően üzlet és nem szociális tevékenység és a borászok nem kultúrmisszióból csinálnak bort, hanem egy gazdasági vállalkozásként akkor simán beleférne az ingyenes kóstolás is.... ahogy Tibiliszben és sok más helyen ez működ is. Csak ott nem csapják be magukat és a fogyasztót a borászatok.
