Azért sántít ez így ebben a formában egy kicsit, mert előtte csak egyetlen olimpiai bajnok női öttusázó volt (a brit Stephanie Cook), ugyanis a női öttusa csak 2000 óta olimpiai versenyszám...
Köszönet az infóért! Akkor van több Nap-hegy is a környéken. Valószínű a Dobogót mászhattam meg a végén. A Kelenvölgy - Dobogó jó a két végpontnak, de a többi hogy keveredett bele azt nem tudom...
Remélem, tudod, hogy ez egy durva, személyeskedő beszólás volt, amin nem segít az sem, hogy ki akartad párnázni az orrát. Az "abszolút őszinte segítő szándék" nem így néz ki.
akkor talán így :
ND107401 hsz :
Mátrabérc fixi duatlon ~ Mallory megmássza a Mount Everestet
Mátrabérc fixi duatlon felkészülés és alvás nélkül ~ Mallory elindul a Mount Everestre egy rekesz sörrel és strandpapucsban
- Hé róka, te tudsz repülni? - Nem! - Hű, de laza!
A célban Molnár Tamás azt mondta, hogy napközben tobb mint tizen jelezték neki a túrázók közül a halódó szarvast. Ő értesítette az erdészetet, de elmondása szerint azok rágták a kefét, hogy mit csináljanak vele.
A Sárpentelén Joeyline mondta ezt nekem, ők észrevették, viszont a több 100 túrázó tudomást sem vett róla. Állítólag az úttól csak kicsivel volt beljebb, még a S- nagyon meredek része előtt. Megyeri Laci visszament a Kékesre, és szólt a pontőröknek, akik elvileg értesítették a hivatalos szerveket.
Na, hogy végre egy kicsit ON-topik is legyen már itt..
A Kamaraerdei (Kelenvölgyi) fantom Z- jelzés bejárása:
Még a 2008-as Buda Határa teljesítménytúrán véltem felfedezni ezeket a nem szabványos csak úgy odakent Z- jeleket. Előző héten bejártam az új Z-t a Szt. Gellért Tértől, most úgy döntöttem megnézem hogy ez az út merre visz vajon?
A 41-es villamossal utaztam ki egészen Kamaraerdő vá-ig, de a jelzés egy megállóval feljebb volt, így a villamossín mellett visszagyalogoltam a Repülőtér villamosmegállóig. Itt választhattam irányt, balra fordultam immár a Z-jelzésen, majd a patak hídja után egyenesen haladtam, keresztezvén a vasutat is. Egy hosszú kerékpárúton haladok, szép a kilátás a reptérre, illetve a Széchenyi-hegy, Frank-hegy, Budaörsi hegyek kombinációra is. Mögöttem a Vadász-hegy tornya magasodik ki. A jelzések bár nem szabványosak de jól tájékoztatnak, és még nyilazva is vannak alul. Ez a rész ismerős volt a Buda Határán túráról, de az nem ment ki az Egérúthoz, hanem előtte balra lekanyarodott. Én most keresztezem az Egérutat, gondoltam itt lesz az egyik vége a jelzésnek, de mégsem, folytatódott tovább egyenesen a kerékpárúton. A 87-es busz Keserűvíz-forrás megállóhelye után jobbra invitáltak a jelek, itt már fákon volt "festve", és elég kopott volt. Egy széles földúton haladok, amikor elérek egy elágazáshoz, ahol kopott Z-háromszög invitál jobbra. Nocsak.. Nézzük meg. Elindulok jobbra, megyek egy kis darabig, jelzés egy szál sem, kamu.. Irány vissza. Z- nyilazva egyenesen tovább. Ez eddig ok, de az már kevésbé hogy jobbról a víkendháznál 4 hatalmas, megtermett kutya vicsorog izomból. Sétálok tovább, hiszen a kerítésen belül vannak. Alig megyek pár métert tovább, a mellette levő kis háznál ismét 4 ugyanolyan dög van, akik szintén ugatásba fognak. A kanyar előtt látom hogy az egyik valahogy kijutott a kerítésen. No ez így nem poén, először a gazda családfáját emlegettem, majd rájöttem hogy itt kerülni kell nincs mese. Egy kis ösvényt találok balra, ami visszavisz a kerékpárútra. Átmegyek az M7 alatt, majd a 40-es busz útvonalán vagyok. Jobbra fordulok, gondolván hogy lesz szintén jobbra egy kis út amivel vissza tudok jutni. Ez a terv kezdett romba dőlni, és így a Poprádi út buszmegálló után visszafordultam. Úgy gondoltam hogy megpróbálok a kamu Z-háromszög jelzésen menni, és a másik irányból kerülni. Vissza az elágazásig, majd elérek egy szép erdős részt, nem is gondoltam hogy itt ilyen is van, közel a civilizációhoz. Párhuzamosan haladok a Z- jelzéssel az erdőben (gondolván). Majd egy kis idő után eltűnik a szekérút, és toronyiránt megmászok egy dombot nulla pontért. Nézegetem a balos lehetőségeket hogy visszacsatlakozzak, de egy kerítés fut mellettem, mellette meg a putrik. A dombtetőn vége lesz a kerítésnek, és én nem látva más választást tökön-babon át átvágok az erdőn. Kijutok az M7-es autópályához. Hmm.. Osztok-szorzok, és végül olyan döntésre jutok hogy elindulok visszafele az M7-es leállósávján :-)) Eleinte nem tartottam ezt olyan bölcs döntésnek, de valahogy meg kellett néznem hogy akkor hol is folytatódik a jelzés. Végül jó döntést hoztam, mert balra észrevettem hogy a szekérútnak (ahol a kutyák voltak, és egyenesen invitált tovább a Z-nyíl) egy leláncolt vaskapunál vége szakad. Megálltam, nézegettem hátha vmi ösvény megy mellette, de semmi.. Szóval itt volt a Z-jelzés vége, a 8 megtermett kutyás putriknál, ahol simán kijöhettek a dögök, és mindez egy zsákutcában, ahol még ember sincs esetleges segítségért.. Ez igen!! :) Kicsit még gyalogoltam a leállósávban, majd észrevettem a kis ösvényt ahol ma már jártam, és így visszamásztam a Z-háromszög elágazóhoz, majd az M7-es aluljáróig. Mivel ez csak egyik vége volt a jelzésnek, kíváncsi voltam hogy vajon hol van a másik ág. Fogtam magam, elgyalogoltam a Sasadi útig, majd szépen vissza tömegközlekedtem magam a 41-es villamos Kelenvölgy nevű megállójához. Jó döntés, ugyanis innen indul a másik ága a Z-nek. Bár a villamos sín túloldalán volt egy felfele nyilazott jelzés. Mindkettő lehetséges úton mentem egy jó darabon át, de sehol sem volt már Z-, így ahogy a jelzés, úgy a nyíl is kamu volt. Vissza a Kelenvölgy megállóhoz. Most már a jó irányba indulok, átmegyek a patak hídján, majd balra fordulok, a villamossal párhuzamosan haladok egy aszfaltúton. Hamarosan balra egy nyíl, alatta: Köv. jelzés 300 m. Wow!! Áthaladok egy teniszközponton, ahol tábla figyelmeztet hogy az átjárás tilos. A Balatoni út villamosmegállóhoz levisz a jelzés, majd hosszan kissé unalmas úton haladok a sínek mellett. Mellettem egy nagy tó, horgászok paradicsoma. Kőérberek megállónál egyszer csak Z+ lesz a Z-ből, hogy miért, azt senki ne kérdezze.. Tovább gyalogolok a Fülőke utca megállóig, ahol már egy szabványos jelzés is van, P+. Hirtelen megint Z- lesz az út, és csodálkozok hogy két irányban is mutatnak a nyilak. Egyik a P+el együtt visz balra fel, a másik visz tovább egyenesen a sínek mellett. Megnézzük először a balost. Alig hogy megyek pár métert, balra egy kerítésen egy táblába botlok, ami így szól:
Z- jelzés, Fülőke utca 197 hrsz, Tsz feletti magasság: 126 m(!), Kelenvölgy - Kőérberek - Barackos - Kolacsovszky turistaház - Nap-hegy - Dobogó. Alatta meg néhány km-táv..
Kicsit tévhitben élhetett a "festő" ugyanis a Kolacs(k)ovszky turistaház a Frank-hegyen van, a Nap-hegy pedig a Gellérthegy és a Tabán között :)) Dobogó az lehet persze a kutyás végpont, hiszen az én szívem is elég erősen dobogott mikor kijött az egyik dög :)) Mindenesetre megmosolyogtatott a tábla.
Ez után egyből leválik a jelzés a P+-ről, balra mutat befele egy kis utcára. Elindulok rajta, majd pár száz méter után látom hogy egy nagy tanyára visz be az út. Gondolom jelzés már nem volt tovább, én sem mertem tovább menni (ismét kutyaveszélyes hely). Hahaha, de vicces ez a "jelzésfestő". Vissza a Fülőke utcai megállóig, majd a jelzés másik ágán :) tovább egyenesen haladok, ismét a villamossín mellett. (azért átmentem a tó felett a hídon, hátha van harmadik irány is, de végül utána nem láttam jeleket). Itt már más meglepetést nem tartogatnak nekem, elérek a Repülőtér megállóhoz, ahol már reggel jártam, és innen az útvonal ugyanaz amit leírtam az elején.
Érdekes útvonal volt ez, de ki lehet jelenteni a jelzés kezdő és végpontja: Kelenvölgy villamosmegálló, és a 87-es busz Keserűvíz-forrás megállóhelye után a Z- Z háromszög elágazás. (dögtanya)
Tegnap délutáni indulással bejártuk a vasárnapi Halmi túra rövidke útvonalát. Hazafelé tartottunk négyesben, Máté, Gery, Joe és én. Arra gondoltunk meginnánk egy sört és KÖKI mellett találtunk is egy non-stop boltocskát. Vettünk egy-egy sört, csokit és ott fogyasztgattuk, ahol Földi Rolival találkozni szoktunk a túrák előtt. Egyszer csak a semmiből előbukkant három jókötésű fickó… Pillanatok alatt tisztázódott bennünk, hogy egy dolgot akarnak, balhét és verekedést. Azzal kezdték, hogy hangosak vagyunk, majd innának ők is egy sört… Hirtelen felindulásból senki sem tudott meggondoltan, ésszerűen cselekedni. Joe még poénra vette az elején, annyi sör van a boltba, hogy el is adnak… Egyszer rámozdult Joera a legnagyobb darab fickó, hát nem volt jó látni, miközben egy hangyafasznyival kisebb, meg elém állt, hogy ne tudjak kereket oldani. A vége jó lett, mert elmentek, de végződhetett volna rosszabbul is. Kisebb kerülővel mentünk haza és közben reménykedtünk, többet ilyen nem lesz. Semmilyen előzménye nem volt, csak jöttek…
A Mátrabérc tömegében, többször előfordult, hogy meglöktem egy-egy embert és rögtön elnézést kértem, sőt viszont kértek, még ha én is voltam a hibás. Az egyik emberkének azt mondtam hátraszólva: Azért is szeretem ezt a sportot, mert nem tudjuk egy ilyen helyzetben, hogy ki kérjen bocsánatot, illetve mindketten kérünk…!!
csak magamra vettem a C kategóriát. Régen A kategória voltam. Ha nem lesz időm futóedzésre, megint az leszek.
Régen én is azt mondtam hogy csacsiság/butaság/nagyképűsködés hazamenni a Kékesről. most már megértem, hogy ha nem az a célverseny, akkor inkább hazamegy pihenni, és nem erőlteti feleslegesen. Kiülni a Holló-kőre meg ki tudok a feleségemmel, akkor tényleg van időm 1 órát gyönyörködni a kilátásban. A C kategóriás énem meg megjegyzi, hogy hova lehet elhozni a családot.
Igazad van, gyorsan és rosszul fogalmaztam. A sivárság jobban közelít hozzá. Mégis inkább ezt kellett volna írnom: "De azt is elfogadom, hogy a természet a(z) küzdő ember nélkül csupán gyönyörű ám lélektelen díszlet."
Mint minden példa ez is sántít. Mi lenne, ha a Mátrabércből kivonnánk az embert?
Ezt úgy képzelem el, hogy tegyük fel egész évben minden nap ugyanolyan lenne az időjárás. Az emberek nem egy napon, hanem az év minden napjára egyenletesen elosztva teljesítenének. Minden nap elindulna 2 ember Sirokról, 2 Kékesről és 2 Galyatetőről. (788/365; 676/365; és 578/365)
Ugye ebben az esetben a fókusz átállítódna az örrökké győzni akaró hősről a természet megbecsülésére és szeretetére mely mögött mellékes lenne az ember.
Vajon ebben a nemesebbformában mennyien lennének 3; 4; vagy 20 szoros teljesítők?
Szóval én mindkét felfogást elfogadom.
Dinnyének pedig abban nagyon is igazat adok, hogy helytelen ha túlzottan eltolódik valamerre az arány.
> Én azt igenis borzasztó hozzáállásnak tartom, hogy valaki csak azért száll ki, mert az előre eltervezett ideje nem jön össze. Az biztos, hogy én ilyet sosem tennék. +1 :) Ez például az alázat egy fajtája...
Innen kiindulva tegnap óta egy kupacnyi hozzászólásra való jutott eszembe, csak sajnos (vagy hál'istennek? :)), volt fontosabb dolgom is, mint összefoglalni. Most is csak egy nyúlfarknyira futja. MB 2010: Végignyomtam, de hat óra valahány perces teljesítésnél majdnem lehetetlenség tájat, szarvasbogarat, gombát, virágot élvezni. Galyára menet visszanéztem Kékes felé, és ott döbbentem rá, hogy ezúttal szinte semmit se élveztem az útvonalból (mármint kilátásilag, szépségileg), ahhoz képest, amit a MB nyújtani tud vagy máskor nyújtani szokott. Csak töredékek maradtak meg, az innivaló beosztását és a km-eket számolgattam... DE egyrészt tudtam, hogy MOST így fogok végigrohanni. Mert MOST a teljesítmény, az idő számított (még akkor is, ha kicsit sajnáltam a tájélvezet kihagyását). Másrészt voltam már - és még leszek is, remélem nem egyszer! - a Bércen táj- és szarvasbogár nézegető módban, amikor nagy ívben teszek majd az órára. Más kérdés, hogy mi lett volna, ha életemben először vagyok ott, és az esélyeim egy újabb végigjárásra elég korlátozottak. Akkor - talán - beáldozom azt a fél vagy 1 órát, amivel lassabban, ugyanakkor sokkal többet befogadósabban tudnék végigmenni. Vagy talán nem a terepfutó versenyen indulok, hanem szimplán a ttúrán...
Nem egyszerű ám eldönteni, hogy a természetben, a hegyek, az erdő látványa közepette az ember mennyit áldozzon fel a sport- ill. teljesítmény érdekében. És ide is kívánkozik egy DE kezdetű gondolat: szerintem (javítsatok ki, ha nem így van) egy terepfutó alapból azért (is) szeret "terep"futni, mert a természet, az erdő, a dombok látványa, a vadak, a szarvasbogarak, a virágok, stb. egy olyan többletet ad a "sport" műveléséhez, amihez egy sokkal inkább "pályának" minősülő atlétikai pályán vagy aszfaltúton soha nem juthat hozzá. Még akkor is, ha a futás ún. esztétikai élvezet-része és a teljesítmény-része egymással ellentétes előjelűek (hiszen minél jobban nyomom, annál kevésbé van módom - és kedvem, ill. erőm - észrevenni a környezet szépségeit). Ugyanakkor az A, B és C akár egyazon emberben, egyazon túrán (ill. futáson) is megtalálható lehet. Persze amennyiben versenyként tekint rá az illető, nyilván a B nem nagyon juthat szerephez, inkább az "edzés" jellegű futásokon jöhet elő. De miért lenne baj az, ha valaki a sportértékét is fontosnak tartja - a baj ott kezdődik, ha tényleg CSAK pályának tekinti az útvonalat, és vakon megy előre, a géleket számolja, de a vadakat nem veszi észre, egyszóval szimpla sportpályának tekinti a természetet. De van ilyen ember a terepfutók vagy a sport szemléletű ttúrázók között? (nem költői kérdés, mert részben tudom a választ - persze, hogy van, mint mindenütt, itt is vannak vadhajtások -, ez viszont újabb gondolatokat ébreszt).
No hirtelenjében ennyi, gumicsont megpiszkálva, lehet tovább rágni. :) (engem amúgy tényleg érdekel a téma, és kíváncsi lennék az abszolút teljesítménycentrikus emberkék véleményére is, hogy pl. nekik a B mit jelent, ha egyáltalán jelent valamit)
A TTT honlapról elérhető elemzés kezdeti (régebbi) verzióját elemezted, ami hibás kiinduló adatokat és így hibás következtetéseket tartalmazott! A 2009-es túrák száma több, mint az általad említett, így az éves növekedés viszont kevesebb. A teljesítménytúrázás népszerűségének változását persze a túrák száma is mutatja, de talán inkább a résztvevők számának változása mutat(na) valamit. Ezek az adatok viszont nem állnak rendelkezésre teljes körűen az összes teljesítménytúráról (mert nem kapjuk meg a rendezőktől).
Mindenki úgy és azért túrázik, ahogy és amiért akar (a szabályok és az erkölcs adta kereteken belül, persze). De az már egyáltalán nem mindegy, hogy milyen üzenetet közvetít, milyen értékeket helyez előtérbe
JAVÍTÁS : Teljesítménytúrázik lásd a fórum fejléce
Nem a motivációt, hanem a kommunikációt vitatom.
Nem az egyéni, hanem a közösségi vetület érdekel.
A teljesítménytúrák száma jelentősen növekedett. Míg a 2009-es naptár 290 eseményt tartalmaz,
a 2010-esben összesen 464 esemény szerepel, ami 60%-os növekedést jelent.
• A kerékpáros túrák száma mintegy kétszeresére növekedett. • Míg tavaly csak két vízitúra szerepelt a programban, számuk 2010-ben 13-ra nőtt.
2,a növekedés, tükrözi-e a közösségi vetületet véleményét a teljesítménytúrákról ?
(szerintem igen)
van még diagramm ábrázolásom, táblázataim is :
pl. Teljesítménytúrák száma hetente 2010-ben Teljesítménytúrák tájegységek szerint Határainkon túli túrák a TTT túranaptárában A 100 km feletti gyalogos teljesítménytúrák A legnagyobb szintemelkedésű túrák
"De azt is elfogadom, hogy a természet a(z) küzdő ember nélkül gyönyörű ám lélektelen pusztaság." Az ember nélkül miért lélektelen, pláne pusztaság? Nekem sokszor tűnik úgy, hogy inkább a Természetet nem tisztelő ember miatt.
Igazad van. Ugyan én nem támadtalak, így a védekezésed-visszatámadásod kicsit meglepett. :)
Ha úgy érzem, hogy megint túrabeszámolót kell írnom, akkor azt fogok írni. Ha meg úgy érzem, hogy meg kellene beszélnünk valamit, akkor "vitaindító" hozzászólást fogok írni.
Nem állítottam, hogy a C kategória rossz. Ahogy egyszer megfogalmaztam: van a PowerGel meg a SajtosSzendvics szakosztály. Ha lenne két jó térdem, lehet, hogy én is futnék az erdőben.
Nem gondolom, hogy X.Y borzasztó ember lenne.
Bár szerintem csacsiság volt csak azért hazamennie a Kékesről, mert nem lett volna elég gyors a teljesítése. Például megkereshette volna az említett gombákat meg a szarvasbogarat, ha már úgyis ott van és épp ráér. Ha annyira gyors, hogy számára nem értékes a 10 órás MB, akkor nyilván ritkán lát ilyesmit.
107492 és 107493: +1.
Felvetés: a C kategóriás túrázóknak is szüksége lenne néha egy-egy B kategóriás élményre. És fordítva, a B kategóriásnak is kell egy-egy C (vagy akár A) kategóriás hajtás.
Több túrázónak is van ilyen üzemmód-kapcsolója, pl. egyszer Lótifuti "bulitúrává" alakított egy Mátrabércet, és jókedvvel mesélte. Szerintem nem bánta meg.
Kicsit sajnálom X.Y-t, amiért ő nem volt elég nagyvonalú magához, és inkább elzárta magát egy ilyen élménytől.
Nem hinném hogy borzasztó lenne, ... hogy most számára nem értékes egy 10 órás Mátrabérc, ezért aztán 3:30-as Kékesnél megáll.
Ebből látszik, hogy (szerencsére) nem vagyunk egyformák. Én azt igenis borzasztó hozzáállásnak tartom, hogy valaki csak azért száll ki, mert az előre eltervezett ideje nem jön össze. Az biztos, hogy én ilyet sosem tennék.
"Az utóbbi időben nem egyszer halottam már a "pálya" kifejezést egy-egy adott ttúra útvonalra"
abszolut egyetértek Veled. Pont ezt irtam a 2007-es K100/T100 beszámolómban. Pályakijelölés .. hidegrázást kapok ettől. De azért mert a beszámolómban nem irtam a madárcsicsergésről, az nem feltétlen jelenti hogy csak diszletnek tekintem a természetet.
A dolog elsősorban azért is foglalkoztat, mert keresem én is azt a határt. Mint szervező és mint ember.
Azt már nagyjából érzem, hogy mi van messze túl a határon. Nálam pl. az, ha valaki kijelenti, hogy nem feladata, hogy tájékozódjon, jelöljék ki neki tökéletesen a pályát. Mert az nem természetben sportolás, hanem használat. Lehet még példákat sorolni, és példákba belekötni, de ami a lényeg: szerintem kevésbé fogyasztói szemlélettel kellene élni, és egy alázatosabb szemléletet propagálni.
Asszem az egész úgy kezdődött, hogy Optika kijelentette: halálosan unja a rendes menetirányt.
Azóta is tisztelettel adózom a tájolásának, mert halálpontos kört csináltunk, és ez a vártól fölfelé egyáltalán nem volt egyértelmű (konkrétan nekem fogalmam nem volt, pontosan hol vagyunk...)
én az utóbbi 2 évben nem sok beszámolót, viszont annál több vita-jellegű hozzászólást látok Tőled. Amellett meg csak arról tudok beszámolót irni, amit csináltam. 2001-ben nagy nekikészülés és térképnézegetés meg sok pihenő, meg nézelődés közepette mentem végig a Kinizsin. Tavalyelőtt 6 percet pihenve, térkép nélkül - mivel ugye álmomban tudom az egészet - Általad C kategóriás beszámolót produkálva mentem végig. (Powergél és társai) De hogy irjak gombászásról meg szarvasbogarakról, ha egyszer nem arról szólt? Ha egyszer a topik kb. 10 évvel ezelőtt jelenlévő, és most is aktívan írogatók tagjai ilyenek, és ezt csinálják, akkor ilyenek. Persze van felelősségük, meg egy kicsit üzenetet közvetítenek a ttúrázás iránt érdeklődők iránt, de ha egyszer beszámolót irnak, akkor azt írják le ami történt.
Nem hinném hogy borzasztó lenne, hogy X.Y. a kezdeti "sétálgatunk az erdőben" jellegtől 10 év alatt eljutott oda, hogy most számára nem értékes egy 10 órás Mátrabérc, ezért aztán 3:30-as Kékesnél megáll. aki most van ot hogy számára kérdéses a MB teljesitése egyáltalán, annak ez elképzelhetetlen. Lehet hogy valamikor X.Y-nak is az volt.
Remélem, a többes nem Pygmeára és rám vonatkozott. Két teljesen önálló ember vagyunk, egymástól eltérő véleményekkel.
Remélem, tudod, hogy ez egy durva, személyeskedő beszólás volt, amin nem segít az sem, hogy ki akartad párnázni az orrát. Az "abszolút őszinte segítő szándék" nem így néz ki.
