Semmiképpen sem lehet eldobni. Ahogy a klasszikus limeszben a Boltzmann-statisztikát sem kell eldobni, attól függetlenül, hogy az valójában Bose- vagy Fermi-statisztika. Csupán az érévényességi körén belül kell használni őket.
A garvitáció jelenlegi elmélete nagyon jó a jelenlegi alkalmazások körében. De ahol szingularitások jelennek meg, ott már nem szabadna használni. Ott egy általánosabb, jelenleg ismeretlen gravitációs törvényre lenne szükség, ami már nem tartalmaz szingularitást.
Szász elméletét teljességgel képtelenségnek tartom.
Szia! Szerintem az általános relativitáselmélet olyannyira bevált modell, amit nehéz csak úgy félredobni, mint a gravitáció leírására használatos, alkalmatlan eszközt. Ugyanakkor más, az eddigiektől teljesen eltérő posztulátumokból kell kiindulni ahhoz, hogy jobban megközelíthessük a valóságot. Egy alapjaiban új modell alkalmazását kellene kipróbálni. A XXI. század Einsteinje kerestetik. Vannak őrültnek tűnő ötletek, például az, hogy az elektromosságnak és a gravitációnak közös forrása van egyetlen pontszerű elemi részecskében, ami a mezőket kelti. Ez a Szász féle elmélet, amely megkérdőjelezi az ekvivalencia elvet, a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát. Új számítási módszert alkalmaz a részecskék mozgásának kiszámítására, a Planck állandót egy multiplikátornak tekinti, ami az elektron mozgását szabályozza az atomhéjban. Felállít egy másik multiplikátort is, ami az atommagban történő mozgásokat szabályozza. Elméletének bizonyítására ejtő kísérletet javasol, ahol kimutatható az izotópok eltérő nehézségi gyorsulása. A tudományos közösség nem támogatja a kísérletsorozat elvégzését, elvi hibákra hivatkozva. A kör bezárul, a belőle való kitörés hasztalan próbálkozás.
DGY egy írását olvastam, ami miatt nem tekintik a garvitációt mezőnek:
"A ket hatas transzformacios tulajdonsagai lenyegesen kulonboznek! Ha a ter egy pontjaban elektromos vagy magneses mezot eszlelunk (azaz az E es B vektorok kozul legalabb az egyik nem nulla), akkor azt _barmely_ megfigyelo is igy talalja, akarhogy mozog, forog es bukfencezik koordinatarendszere a mienkhez kepest. Az E es B vektorok nagysaga es iranya szamara mas lesz, de nem fog mindkettore nulla erteket kapni. (A transzformacio pontos kepletei a specrel alapjan levezethetok.) Ezzel szemben a "gravitacios eroter" teljesen kitranszformalhato! Ehhez elegendo atulni abba a koordinatarendszerbe, amely a terido adott pontjaban szabadon esik (a nevezetes Einstein-fele zuhano liftbe vagy az Alpha nemzetkozi urallomasra). Mint a tv-hiradokban mindenki lathatja, egy ilyen rendszerben sulytalansag uralkodik, gravitacionak nyoma sincs. Nem letezik tehat egy "gravitacios mezonek" nevezheto folytonos anyagi rendszer, aminek energia- es impulzussurusege, valamint egyeb fizikai jellemzoi lennenek, ez ugyanis egyszeru koordinatatranszformacioval nem lenne eltuntet- heto. Ezert kell a gravitaciot maskepp leirni - mint lattuk, univerzalis mivolta lehetoseget ad arra, hogy e jelenseget a fizikai terido bonyolultabb szerkezetenek tulajdonitsuk, igaz, ehhez a matematikabol a gorbult Riemann- terek modelljet kell kolcsonvenni.
A gravitacio tehat nem mezo, azaz folytonosan eloszlo anyag egy adott hatter- teridoben, hanem maganak a teridonek a jellemzoje. Ezert kell csinjan banni az olyan kijelentesekkel (par honapja a Tudomanyban is olvastam), mely szerint "a gravitacios mezo is anyag". Eloszor is nem mezo, masodszor nem lehet neki olyan anyagi jellemzoket (energia, impulzus, perdulet, toltesek) tulajdonitani, mint pl az elektromagneses mezonek. Persze inkabb az ellenkezo hibaba szoktunk esni, es a valodi mezok eseten is megfeledkezunk ezekrol a jellemzokrol. Ebbol szamos erdekes paradoxon adodik, valamelyik nap le is irok egy-ket ilyet."
Úgy tudom a Higgs mezővel akarják ezt az antigravitációs hatást magyarázni. Biztosan nincsen anti-tömeg. Az is baj, hogy az áltrel fenomelogikusan jól leírja a gravitációs jelenségeket, de ez túl erős gravitációs tereknél (például feketelyuk közelében) szingulárisan viselkedik, jelezve, hogy ez az áltrel a valóságnak egy közelítő leírása. De nincsen meg a kapcsolat a kvantumtérelmélet és az általános relativitáselmélet között. Pedig az Einstein egyenlet kifejezi, hogy biztosan létezik ilyen kapcsolat, mert az Einstein egyenlet linearizált változata a kettes spinű részecskék relativisztikus téregyenlete. SUSY-ban is az egyik multiplettben (úgy emlékszem ezt híják gravitációs multiplettnek) megjelenik egy a kettes spinű részecske, amiről azt gondolják, hogy a graviton. Talán egy mikroszkopikus gravitációelmélet megadná annak igazi jelentését. Szerintem az asztrofizikai kérdések akkor kerülnének érthetőbb mederbe, ha találnának egy általánosabb gravitációelméletet. Mert, ha az áltrel nem írja le jól a túl erős gravitációs erőtereket, akkor az Ősrobbanás közeli időket hogyan akarnak az áltrellel leírni, vagy az inflációt? Amikor ott hatalmas gravitációs térerősségek lehettek amikor a Higgs hirtelen tömeget generált a lehűlésnél. Nem a részecskefizikát kellene az áltrelhez paszírozni (mint ahogy a húrelméletben teszik), hanem egy a Standard Modell mezőivel kompatibilis tenzormezőt kellene találni, ami a gravitonhoz tartozik. Úgye sokszor mondják, hogy a gravitációhoz nem tartozik mező, mert ez a téridő görbületének dinamikájával foglalkozik. Erre az az érv, hogy csak gravitációs térben csak vonzás van, nincsen taszítás. De egy kettes spinű részecske mezejében is csak vonzás lehet, hiszen arra is az Einstein-egyenlet igaz, egy ugyanolyan tenzorra vonatkozó differenciálegyenlet, csak a mennyiség konkrétan más, de a dinamika ugyanaz.
Igen, és ez nagyon érdekes. Még világító Androméda ködben is sokkal ritkább az anyag, mint a legritkább vákuumban. Csak azért látjuk fényleni, mert olyan nagy méretű ez a gázköd, hogy az a sok elképzelhetetlenül pici atomi fényforrás fénye ilyen jól összeadódik. De ha a köd helyén lennénk, akkor nem látnánk fényleni semmit.
Ha a vákuum sűrűbb lenne, mint a közönséges anyag, akkor a gravitációnak lenne egy olyan óriási forrása, aminek nem tudnák az okát.
A feltételezett sötét energiának antigravitációs hatást tulajdonítanak. Mivel anti-tömegről még nem hallottam, szerintem a normál anyag tömegének kell hogy legyen gravitációsan taszító változata is. A taszító és vonzó gravitációs mező együtt olyan hatású az anyagra, mint egy sűrű, de nem látható közeg.
A galaxisok forgását mérik. A kerületi sebességének anomáliáit a sötét anyag jelenlétével magyarázzák. A vákuum szerintem nem a tér, mivel nincs dimenziókban kifejezett kiterjedése, viszont van (kontínum) folytonossága.
A gravitáló anyagnak van gravitációs erőtere, ez határozza meg az égitestek mozgását, a vákuumnak viszont nincs. Ha a vákuum sűrűbb lenne, mint a közönséges anyag, akkor a gravitációnak lenne egy olyan óriási forrása, aminek nem tudnák az okát.
A vákum nem a tér maga?A kérdésre pedig a leglogikusabb válasz az,hogy sűrűbbnek kell lennie,hiszen ha nem lenne az,akkor az égitestek egyre gyorsulva pörögnének és száguldanának/zuhannának benne.Egyébként mérik valahol azt,hogy pl a galaxisunk forgása gyorsul ,illetve lassul?Kíváncsi lennék hogy melyik.
Földi körülmények között valóban csak zárt edényben lehet vákuumot létrhozni. Ez azért van, mert a Föld gravitációs vonzóereje, és elegendően alacsony hőmérséklete lehetővé teszi, hogy elég sűrű llégkörünk legyen. Így itt a Földön vákuumot nehéz létrehozni.
De a világűrben alapvetően nagyon kicsi az anyagsűrűség, így itt a vákuum a természetes. Itt nem érvényesül egy égitestnek sem olyan erős gravitációs vonzóereje, ami lehetővé tenné sűrűbb légréteg kialakulását. Ilyenkor sűrű anyag létrehozásához kellenének egyének, és kompresszorok. Vagyis az Univerzum legnagyobb részeiben a természet nem az "űrtől retteg", hanem az anyagtól retteg. :)
Pont tegnap a discoveryn a tv-ben láttam egy műsort,melyben a mítoszrombolók azt a mítoszt igyekeztek megcáfolni,hogy az amerikaiak nem is léptek a holdra valójában és az egész csak egy műtermi felvétel,mert a zászló amit Amstrong lenyomott a hold homokjába,lengett,holott nincs is légköre a holdnak.
Szóval ez volt a műsor lényege,amiben csináltak egy kísérletet is mely a következő volt:
-vákumban ejtettek le egy madártollat és egy vaskalapácsot egyszerre.A kísérlet bebizonyította,hogy mindkettő tárgy egyszerre ért földet tömegüktől függetlenül.
A kérdésem a következő a jelenlévőkhöz.
Vákum csak zárt térben hozható létre tudomásom szerint,és mivel a világűrben is vákum van,így azt kell feltételeznem,hogy a világür zárt.
Esetleg van valami elképzelés arra vonatkozóan,hogy mi mástól lehet még vákum az univerzumban?
Nagyon szívesen! :) Ajánlom Neked a Marx György Kvantumelektrodinamika című könyvet, amiben rengeteg magyarázat van. És, nem egy formalizmus gyűjtemény, több benne a magyarázat, mint a képlet. Ez nemrelativisztikus kvantumelektrodinamika, de mégis hatalmas ugrás a kvantummechanikához képest.
Igen, persze. Csak valamit módosítani is kell, mert a detektort diszkrét becsapódások áradata lepi el, amik összességében a hullámtermészetnek megfelelő eloszlással érik azt. A térelméletben ez úgy oldódik meg, hogy a mezőt kell a klasszikushoz képest megváltoztatni, hogy lokalizált ingadozások jöjjenek benne létre. De a mező alapvetően hullámokat képes közvetíteni. Vagyis úgy gondolom, hogy a hullámtermészet elegendő a jelenségek megértéséhez. A hullámok kategóriájába a lokalizált csomagok is beletartoznak. A diszkrét becsapódások ezek szerint a mezők lokalizált hullámcsomagjai okozzák.
Szóval egy eléggé nagy vasfüggöny van a kvantummechanika és a kvantumtérelmélet között.
A kvantumtérelmétben csak folytonos mezők vannak, amik minden pontja harmonikus oszcillátornak tekinthető. Ezek a jelenlegi térelméletekben pontszerűek, és általuk lehet leírni a mező mindenféle rezgésállapotát (még a teljesen szabálytalan ingadozásokat is). A klasszikus mezőből kvantálthoz úgy jutnak, hogy a mező klasszikus térmennyiségeinek egymással fel nem cserélhető operátorokat feleltetnek meg. Ezt másodkvantálásnak nevezik. A kvantummechanikában, ahol a szokásos fizikai mennyiségekhez rendelnek egymással fel nem cserélhető operátorokat, azt nevezik első kvantálásnak.
Érdekes, és ez nagyon meglepő, hogy azzal, hogy a mező térmennyiségeit felnemcserélhető operátorokra cserélik ki, azzal már minden részecskeszerű tulajdonság figyelembe van véve. Annak ellenére, hogy ezek a térmennyiség-operátorok a mezőnek teljesen folytonos függvényei, és ezek ugyanúgy klasszikusan hullámzanak, mint a kvantálatlan mező térmennyiségei.
Példa erre az elektromágneses mező kvantálása:
Ex,Ey,Ez,Bx,By,Bz mennyiségek leírják az elektromágneses mezőt a kvantálás előtt. Ez az elmélet nem adja vissza a korpuszkulatulajdonságot. Viszont, ha ezek a térmennyiségek helyett Ex,Ey,Ez,Bx,By,Bzoperátorokat rendeljük, amik között adott kommutációs relációk vannak, akkor a fotonok jelensége figyelembe van véve. Annak ellenére, hogy ugyanúgy hullámtulajdonsággal rendelkezik a mező, csak nem a klasszikus térmennyiségek hullámzanak, hanem az ezeknek megfelelő térmennyiség-operátorok.
Teljesen igazad van! Mert a kvantummechanika tartalma és szemléletmódja teljesen egyezik a Tiéddel. Born és Schrödinger között óriási viták voltak, mert Schrödinger egy folytonos elektronanyagra vonatkoztatta a hullámegyenleteit, míg Born pontszerű korpuszkulákra, szerinte aminek valószínűségeloszlását adja meg a Schrödinger egyenlet. Ez az elfogadott szemlélet és az a jó, ha a kvantummechanika terén ezt fogadod el. A valószínűségelmélet legjellemzőbb vonása, hogy a részecske összvalószínűsége egyre normálható, mert a részecskeszám megmarad. Nem keltődhet és nem tünhet el részecske, az elemi részecskék átalakulási folyamatait nem adja vissza.
Sajnos a kvantummező(vagy kvantumtérelmélet) szakít a kvantummechanikával. A mezőelméletben a részecskeszám megmaradásával szakítani lehet, a részecskék keltődhetnek és eltünhetnek. Ez az elmélet az elemi részecskék átalakulásait is képes leírni. Azokban az esetekben ahol a 20-as években alkotott kvantummechanikát alkalmazzák a mezőelmélet teljesen visszaadja a kvantummechanikát. Nagyobb energiákon, ahol például párkeltések, stb. zajlanak le, ott már a mezőelmélet használatos.
Azt látom, hogy a kvantum mezőelméletben a hullámtermészet a valóságos, és a korpuszkulatulajdonságot az adja, hogy a klasszikus mezőtől eltérően a kvantummező tudja a határozatlansági relációt. A korpuszkulák hasznos segédeszközök, az apró térerőingadozások jellemzésére. Alapvetően a hullámtermészet híve vagyok. A korpuszkula tulajdonságot a hullámok is visszaadják, ha a hullámok nem végtelen kiterjedésű szinuszhullám, hanem egy hullámcsomag. A hullámcsomag pont olyan lokalizált, mint egy részecske. Ha a hullámcsomag egy időfüggetlen sajátállapot, akkor nem folyik szét. Ilyenek a Hermite-polinomok a mezők oszcillátoraira. A szoliton is ilyen, de ilyen csak nemlineáris mezőben (kölcsönható) lehet.
Privattinak nagyon igaza van, mert amit mond az az elfogadott kvantummechanikai értelmezés. Vagyis az összes kvantummechanikai könyvben a Born-féle valószínűségi szemlélet van tárgyalva.
Helyes a szinuszos megoldás is. Igaz, hogy komplex exponenciális amplitúdók jönnek ki az időfüggetlen megoldásokra, de az időfüggő megoldások ezek lineárkombinációi:
sinx=(exp(ix)-exp(-ix))/2i
cosx=(exp(ix)+exp(-ix))/2
Mivel a szabad mezőknek lineáris hullámegyenletek felelnek meg, ezért a lineáris szuperpozicíó miatt a megoldások lineárkombinációi is megoldások.
Persze, a hullámtermészetnek valódinak kell lennie! Igazából a mezőelméletekben is csak hullámegyenletek vannak. Vagyis csak hullámok! A Feynmangárfok is nem egyebek, mint egy mezőkből álló kifejezés rajzos szimboluma, ahol a mezők hullámmozgást végezne. A mezőelméletben sohasem kell korpuszkulákra mechanikai egyenleteket felírni, nincsenek korpuszkulák! Vannak keltő és eltüntető operátorok, amik a mezők kvantált oszcillátorainak energiaszintjeit keltik és tüntetik el, de az oszcillátorok a hullámmozgást végző mezők építőkövei. A mező nem egyéb, mint egymás mellett elhelyezkedő oszcillátorok összessége. A keltő és eltüntetőoperátorok vannak részecskéknek tulajdonítva.
"A vírtuális részecskék interferálnak a mi egyetlen "látható" részecskénkel.
Sőt mi több, képesek szerepet cserélni vele. Ez vezet az alagúthatáshoz hasonló folyamatokhoz."
Az alagúthatás egyértelműen a hullámtermészet bizonyítéka. A mező legalapvetőbb tulajdonsága, az benne az térmennyiségek változása hullámzásra vezet. Ez a mező a kvantumjainak "sodrosát" ez a jelenség vezérli. A virtuális részecske nem éli meg a valós részecske detektálását, mert véges élettartammal rendelkezik. A valós részecskék megjelenése +végtelen időpillanatban következik be. (az elmélet szerint) Így nem cserélődhetnek, és nem interferálódhatnak egymással, mert amikor vituális részecske létezik akkor nem létezik valós részecske.
Feynman gráfból mindent ki lehet számítani, minden hatáskeresztmetszetet. A kimenő és bemenő lábak szimbolizálják azokat a részecskéket, amiket bármi módon mérhetünk. Tudom, hogy nem a pályájukat mutatja, mert a mezőelméletek csak a részecskék előfordulási valószínűségeit tudja megmondani, nincs értelme a pálya fogalmának. Ahogy a részecske impulzusának egy pontos időértéket tulajdoníthassunk le kell mondani a folytonos időbeli dinamikáról. Csak azt lehet megfigyelni, hogy a -végtelen időbeli kezdeti állapotokból milyen +végtelen időpontbeli végső állapotok keletkeznek. És a köztes állapotokban levő propagátorok (amikhez rendelik a virtuális részecskéket), ezekkel a kimenő illetve bemenő állapotokkal fejezzük ki. Olyan, mint amikor a hélium elektronszerkezetét hidrogénállapotokkal fejezik ki, azok bonyolult kombinációja. Amennyi valóság a kvantumokban lehet (amit elméletileg figyelembe lehet venni) az a Feynman gráfokban van.
Jelenleg a hullám-részecske dualizmus megoldása abban lehet, hogy összehasonlítjuk a kvantálatlan klasszikus mezőt és a kvantált mezőt egymással. A kizárólagos hullámtermészettel a klasszikus mező rendelkezik. Miért?
Mert a mező klasszikusmechanikai oszcillátorok összessége. Ha kényszerrezgésnek tesszük ki, akkor lesz egy súrlódás jelenlétében lecsengő sajátrezgése, és egy módosult frekvenciájú kényszerrezgése (amihez tart a rendszer ahogy a lecsengő sajátrezgés elhal). Mind a sajátrezgése, mind a kényszerrezgése szinuszhullám, vagyis a folytonos hullámzás megvan.
Mi a helyzet a kvantált mezővel? Úgy kaptuk a klasszikus mezőből, hogy a klasszikusmechanikai oszcillátorok lettek cserélve kvantummechanikai (határozatlansági relációt figyelembe vevő) oszcillátorokkal. Ennek kényszerrezgése szintén egy lecsengő sajátrezgésből, és egy kényszerrezgésből áll. A kényszerrezgés lehet szinuszos, de a sajátrezgése nem. Ugyanis a kvantált rezonanciaállapotaihoz nem szinuszhullámok, hanem Hermite-polinomok tartoznak. A Hermite-polinomok nem rezegnek végtelen kiterjedésben, mint a szinuszhullám, hanem lokalizált. Messziről ránézve pontszerű részecske benyomását keltheti. Ez a korpuszkulatulajdonságot simán vissza tudja adni.
Bár a mezőnek a kényszerrezgése továbbra is lehet szinuszos. Vagyis ez képviselheti a klasszikus limesz folytonos hullámzását.
