Mond már meg milyen németről beszélsz? Nem tudod már felfogni, hogy a német az nem germán.
A német nyelv a 9. századtól kezdődik, a magyar viszont germán, germagyar.
Te most az agyamra mész, ha nem tudod felfogni, hogy a magyar nyelv létrejött 350-ben, a lényege germán, a képzések nagyobb része germán tán egy része indogermán, a szókincs 90 százaléka indogermán abból vagy 70 százalék germán(nem beszélve az olyan indogermán szavakról, amik mindekttőben megvannak, említettem a cseppűt, dugát, gutát).
Az árt szó az indogermán ar vagy er tőből ered, a jelentését már leírtam. Te nem tudod felfogni, hogy mit jelent az árt?
Old High German angust, from Proto-Germanic *angustu- (source also of Old Frisian ongost, Old High German angust, Middle Dutch ancst "fear," also Old English enge, Old Saxon engi, Gothic aggwus "narrow"), from PIE *anghosti-, suffixed form of root *angh- "tight, painfully constricted, painful."
A germán artjan, erto az, ami az árjában is megvan, az er tőből. Az árt az er tő kausatívképzése, g-vel meg lesz az arg, argi, argjó, vagy az irigy(erregt), attól függetlenül, hogy bőven van az er-ből a germagyarban.
Amúgy fel tudtad fogni, hogy például mit írtam a felszólítómódról egyes és második személyben, és egy különleges formáról?
A rekonstruált indogermán bhérojm. Mivel a magyar germagyar, ezért a germagyar egy olyanból jött létre, amiben még az m megvolt őrizve, egy olyan germán nyelvből jött elő, hisz még itt-ott a németben is megmaradt(nem a mostaniban).
Most nézzük, hogy mit hord össze-vissza a mi tudományunk:
Az obi-ugoroknál, a permi nyelvekben és a cseremiszben nincs külön jele a felszólító módnak. Cser. tol 'gyere', ile 'élj'. Ezekben a nyelvekben puszta igető jelöli a felszólítást. Ez is alapnyelvi eredetű lehet. A magyar puszta igetöves felszólítás emléke lehet a jer, jövel alak. Az ősmagyar kor kései szakaszában alakult ki a *-j felszólítómód-jel. (Korábban ezt az alapnyelvi *-k jelből vezették le.) Rédei Károly szerint finnugor *-j kicsinyítő képzőből származik, ami a vokatívuszban is használatos volt. A vokatívusz és a felszólító mód kapcsolatára pedig igen sok példánk van.
Sztem így kínais Péter nem kell, hogy elbújjon Berci mögött! :D :D
Ez annyit jelent, hogy: ne aggasz téged. Optatívban van, de a gót felszólítóban használja, de egyben kijelentő is: mint birsz.
A bírsz, vagy aggasz felszólítóban gót.
Viszont ha azt mondom, hogy bírjam, akkor az gótul birjau, viszont az m képzés indogermán, örményben is mondjuk így képeznek igéket. Anno biztos, hogy nem határozott előnév következett utána, mert az gót: bírjam az angyalt: sa aggilus az angyal, és ebből ered a magyar az, az ez meg az izó-ból, ami az es.
Kelljen: skuljau.
Tehát: bírsz kifejelentőben germán, felszólítóban germán, bírjam is germán. Gótnak mondanám a nijés igéket is:
zúgnija, gótul swegnjan(egyben örömülni). Van, hogy a gót ez magában képzi: zúgni kelljen vagy zúgnija kell: skul swegnijau, vagy skuljau swegnijan.
Az áz szó egy germán szó, a víz magánhangzós formája, mint vesz-árú ész-vezet formákban.
Az ázkódik pediglen a waskón. A kó egyfajta melléknévi és jelenifejűségi képzés, azt is mondhatnánk, hogy vizesedik.
Az özön az árból ered, aminek a töve az indogermán er tő, ebből ered a germán ár is. Bőven van a germagyarban belőle.
A tűz szó egy indogermán dáu tőből ered. Kérdés, hogy germán vagy indogermán. Viszont ez a d csak a germánban lesz t, illetve a z is itt germános, és van is belőle ige a germánban, tuskjan, ami égnit elégetnit jelent, pontosan: tus+kó(mint az ázkódik-ban). Mindenestre egy szabályos képzés lenne: tűzakodik.
Az áz és az özön germán szavak, a tűz jellegzetései miatt(d-ből t illetve a végi z) germán.
Nem mintha nem ő jött volna ide trollkodni, hozott fel abszolút topicidegen témákat (kínai energiatantól Sorosig). Nem hajlandó érdemben vitatkozni, bármivel is alátámasztani az állításait, ahogyan kértük. Sokkal inkább személyeskedéssel válaszol. Mi ez, ha nem a trollkodás definíciója?
Ez a troll? Akkor én miért lettem az? A troll szót nem igazán értem, hogy mi az, talán jön a totyogok vagy trottyos szóból, de az a troll, mint lény, vagy a dühből, mint dőre. Ha a dőre, akkor a dúl azt is jelenti germánul hogy eretnek(tév), tévedés), tehát a troll szót a libcsik hozták létre, hogy diszkvalifikálják a valóságot.
Így persze aki nem akar éészelni, mert a vitatkozás az észlelésből ered, az lenne az igazi troll, mert a troll rásütésével azon nyomban véget ér az észleltetés, a vita.
bár nekem tetszik Dr. House és Negan trolkodása is- én ezt értem trollkodás alatt.
Én érvelek, vitázok, nem tudnak leérvelni, és mégis troll lettem, mert tombolom a libcsizmust, nem tévedek, hanem tombolom.
El lehet képzelni bármely mondatot is egy világnézeti alap nélkül? a nyelvet el lehet képzelni? Nem, nem lehet.
A magyar nyelv se értéksemleges, sőt a modern értékekkel hadban áll- tanult művelet ember nem is értheti a germagyar nyelvet, mert nem törzsi.
Persze Peti hülyeségeket beszél, de nem nagyobbakat mint Berci vagy a többiek, így csupán dúl, vagyis egy eretnek.
Többségi vélemény szerint Anonymus jó 300 évvel a honfoglalás után írta művét (1210 k.), így három évszázad teltével már csak információ-foszlányokkal rendelkezhetett a kort érintően, azaz a "marót", "kozár", "bolgár", "szlovén" terminusok alapján az egykori morva, kabar, bolgár, szláv népek/politikumok emléke őrződött így meg nála. (Hogy belekeverte a történetbe saját kora viszonyait is, mutatja, hogy a kronológiával nem lehetett tisztában).
Ha ez így helyes, akkor hol vannak az "avarok"? Ezekre csak a "székelyek" képében emlékezhetett, akik régi helyi lakosok, "Attila király népe"-ként tűnnek fel.
Valami "rémlett" még neki egy keleten történt csatlakozásról (= kavarok), és hogy ezekről a "kunok sokaságában" emlékezik meg, jelzi az ilyen indíttatást. Tudniillik 2-3 évtizeddel a Gesta után megjelentek Mo.-on a valódi kunok, így ekkor már nem hozhatta volna be őket a történetbe, értelemszerűen (ami igazolná egyben, hogy A. munkája nem lehet IV. Bélához köthető). A századfordulón a "kun" még kb. "egy keleti harcos nép" asszociációt kelthetett a Gesta célközönsége körében.
Fontos még, hogy ugyan költött név a "Tanuzaba" besenyő vezéré (is), de A. tudta, hogy besenyőnek török név(adás) dukál. Hiszen az ő korában még nem olvadtak be nyelvileg a Mo.-ra került besenyő töredékek.
Ez durva, ahogy Berci játszik a dolgokkal. Mennyi mindent meg meg akar tartani belőle, Anomymusból meg, mint az egész volga dolog.
Nem lehet elfogadni, hogy a szobboticai-horizont az kun, és nem magyar?
Ha Bercinek nem dukál, nem is akarja elfogadni, de ha dukál neki valami, mint a Volga már el is akarja fogadni!
Lássuk be, hogy a kun a kabar, a kabar a szubbitciai horizont, vagyis az a kun.
Dukál neki az egész kazárdolog, de nem dukál neki a krittika, vagyhogy a pajzsraemelés germán.
miért kérte volna a kazáriai kagán Levedit, h beszéljen a magyarokkal...
miért lett volna külön fejedelmük a magyaroknak, ha Levédia lett volna az országuk...
már korábban kifejtettem: éltek magyarok is (az első) Levédiában, azért kérte a kazáriai kagán, h Levedi közvetítsen, de nem volt felettük fennhatósága.
egyszerű logika, csak van akiknél az előítélet gátolja.
ez a fajta deviáns alkat önvédelmi elemként veti el a logikus gondolkodás szerinti érvelést és bizonyítást, mely másoktól érkezik, mert annak végig vitele szükségszerűen mindenkori vereségével végződik:"
Kár, hogy nem veszi észre, hogy önmagáról beszél, és az amit mond, a másik szintjén áll, másnak a szemében a szálkát, de a magájéban a gerendát, ahogy mondják...
Természetesen, ő se képes a logikus gondolkodásra, amiket összeír. Nem hiába vagyok onnan kitiltva, mert ha képesek lennének a logikus gondolkodásra, belátnák, hogy marhaságokat beszélnek, de nem akarnak nyüszíteni.
Amúgy, mint mondom, nem értem a mondataidat, de azért megpróbálom:
A magyar nép szó a germán nepó, nefó, ami leszármazott és cognat, mert a Neffe az cognat.
A nemzeti dolgot meg nemzeti libcsi, vagyis állami dolgot nem értem.
A másik, Tacitus:
ceterum Germaniae vocabulum recens et nuper additum, quoniam qui primi Rhenum transgressi Gallos expulerint ac nunc Tungri tunc Germani vocati sint; ita nationis nomen, non gentis, evaluisse paulatim, ut omnes primum a victore ob metum, mox a se ipsis invento nomine Germani vocarentur.
Ezekből a lényegesek, hogy a recens és nuper az nem régi ódió, hanem a közelmúlt, a Gallos nem biztos, hogy a Kelta, mert az is Germán. A szövegben az van, hogy a nátio neve, nem a törzsé. Nem igazán értem a nationis szót, habár az a gentis rokona. Ma a nátió egy állami dolog, nem népi, egy olyan libcsi dolog, aminek nincs köze a gentishez. A nationis nem lehetnek a Tungerek, mert az egy gentis, tehát eddig rosszul fordították az egészet.
A germán név talán először a 70-es évekeben tűnik fel, a rabszolgalázadások kapcsán, ha korábban lett volna, akkor Poseidonius ismerete volna, bár van egy teória, hogy ismerte a nevet, de a Teutonokat mégis Kelto-szkítáknak hívja.
A Tungerek a belga népszövetséghez tartoznak, ami meg germán, a Krisztus előtti 3. században keltek át a Rajnán.
De nézzük a fordítást egy másik szemszögből, kiegészítve, ahogy Holtzmann is gondolja- nem vagyok Fideszlibcsi, de ez egy jó példa rá:
A Migráncsia név új, azok akik először keltek át a Dunán, és az Ájrópereket elűzték, akiket mi most menekülteknek hívunk, akkoriban Migráncsoknak hívták; így a nemzeti, nem törzsi név, szép lassacskán elterjedt, ami Orbán a Viktrótól ered félelemből, később viszont a Migráncsok is felvették ezt a csinált nevet.
Kb. az egyik fordítás értelme, ami igen valóságszerű. A Viktor Julis Cäsar, aki a Germánokat bár megverte, de félelemből a Germán nevet adta nekik, ami annyit tesz mint tisztavérű, igazi, valódi valódi Kelta, mint Strabo mondja.
Non gentis, azt jelenti, hogy akkor nem úgy van mint a Helléneknél, hogy Hellentől, vagy mint az Itáliiaknál, nem Italikustól ered a név.
tíz – ‘kilencnél eggyel több’. Származékai: tized, tizedes, tizedel, tízes, tízszeres, tízszerez. Iráni eredetű szó: óperzsa dasa. Nyelvünkbe egy nyugati középiráni desz alak kerülhetett; a szókezdő d ⇨ t
A d-t hangváltozás egyedül hol ment végbe? Az első germán hangeltolódással, csak ott, máshol nem dek-ból lett teh.
Első: d-t aztán tán második vissza t-d, ez a második hangeloltódás, csak bizonyos szavakra, aztán mittelhochduetsch z.
Talán nem valószínűbb, hogy a tíz germán, és nem persza, ha csak abban ment végbe?
Amúgy nem kell németezni, mert én nem szeretem a magyarban, germagyarban a második hangeltolódást.
Némely hatás talán csak ezzel magyarázható.
pháter-fáder-fáter a német változás, míg a germagyar a d, viszont vannak egy tőből eredő szavak, amiknél van eltérés, mint mondjuk a düh, dúl és a támolyog szavaknál, vagy a duzzad és töm szavaknál.
A támolyog most germagyar és hatott rá esetleg a német, vagy nem germagyar?
Amúgy mi a különbség a német és a germán illetve a germagyar között?
A németben van a második hangeltolódás és érvényes rá a verneri törvények, míg a magyarra nem, ezért ultragermánosak a magyar szavak:
st-sd-cs, tehát a magyarban, germagyarban van t-d váltás, és végül cs lett belőle
sp- a magyarban, germagyarban lekopik az s és f lesz, mint a figyel szó, a spekuláció, spähen, vagy a fen ami a spi-ből lett, mint spitz, és már a germánban is jelentkezik
sk: érdekes, hogy ebből van a szakít és szakad szavak, d vagy t képzéssel, amik kausatívképzések, de van a háncs is, illetve a szajha, a szajhát inkább szahjhának kéne írni meg még érződik a lehelethang.
Szajha:skeika, ami ferde is, de egyben az ami kiszakított, tehát a jelentése egy a lotyóval(lösen) és a ribaval(ró), ezért a szakítani egyben kurválkodni a germánban.
Amúgy egy 18. vagy 19. német könyvet könnyebben olvasok mint egy 20. századit, vagy 21. századit, ahogy könnyebb mondjuk a Halotti ének, mint a 19. századi szövegek.
A 20. századi német nyelv, nem nyelv, hanem egy tákolmány. fingod, sincs a nyelvről, hogy mi az.
