Keresés

A szkíta–hun–magyar folytonosság

I. A Kárpát-medence az újkőkorban és a rézkorban

I.1. A Kárpát-medencéből indult el a vonaldíszes kerámia, a földművelés, a házépítés Európába i. e. 5700 körül


T. Douglas Price és munkatársai tollából (Price et al., 2001) alapvető jelentőségű munka látott napvilágot a nagy tekintélyű Antiquity című régészeti szaklapban. Ebben a szerzők a legújabb stroncium izotópos (izotóp: ugyanazon kémiai elem kicsit más atomsúlyú változata) vizsgálatokkal kimutatták, hogy a történelem előtti Európa első magas műveltsége, a vonaldíszes kerámia kultúrája a mai Magyarország területéről indult ki i. e. 5700 körül, mégpedig nem egyszerűen a kultúra terjedt el, hanem a népesség, bár csak szórványosan, kis csoportokban kivándorolva. A Rajnához pl. i. e. 5500 körül érkezett meg. A vándorlók többsége magas tudással bíró fiatal nő. Ez a tény a korabeli Kárpát-medencei társadalom anyajogú (idegen szóval: matriarchális) jellegére éppúgy utal, mint a kimagaslóan magas tudás meglétére. A kimagaslóan magas tudással bíró személyeket az ős- és az ókorban mágusoknak nevezték. Ha tehát a korabeli Kárpát-medencében ki-magaslóan magas tudású nők éltek, akkor itt volt a mágusnők európai központja. A mágusok a médektől (Hérodotosz, i. e. 440/1989, 266.), illetve a szkítáktól (Dodds, 2002, 115.) erednek. A nők kiemelkedő szerepe a tudományos és vallási életben szintén a szkíta kultúra jellemzője (Davis-Kimball, 2001, 243.). Könyvünk eredményei szerint a legújabb régészeti tények azt mutatják, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrája a mesterségesen szűk időkorlátok között (pl. i. e. 800–450; Kemenczei, 2002, 67.) elgondolt szkíta kultúra lényeges jegyeit hordozza. Tekintettel arra, hogy a szkíták egyik fő központja éppen a Kárpát-medence volt, felmerül a gondolat, hogy az itt élt nép legalábbis évezredes múltra tekinthet vissza. Ezt a gondolatot már régebben felvetettük (Grandpierre, 1979). Ezzel összhangban, az újabb kutatások egyre határozottabban támogatják a népek folytonosságának elméletét (Alinei, 2005).

Nem kétséges, hogy a tartózkodási hely változtatása a vonalkerámia népének jelentős meghatározója. Price és munkatársai (2001) megírják, hogy Európa a vonaldíszes kerámia népének köszönheti többek között a földművelés, a házépítés, a temetkezés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás tudományait. A stroncium izotópokkal a csontvázak anyagát megvizsgálva ki tudták ugyanis mutatni, hogy milyen klimatikus és táplálkozási viszonyok között nőttek fel a kultúra tényleges hordozói, az emberek. Az egyes tájakra, körzetekre más és más stronciumizotóp-arány jellemző, és ennek alapján az egyes emberek vándorlása is nyomon követhető a stroncium izotópok vizsgálata alapján. A vonaldíszes kerámia hordozóiról Európa-szerte kiderült, hogy túlnyomó részük a Kárpát-medencében született és nevelkedett, és ezeket a fizikai vizsgálattal megállapított tényeket régészeti leletek is bőségesen alátámasztják.

A legtöbb kutató a vonaldíszes kultúrát a mai Észak-Szerbia és Magyarország területén élt Starcevo-Körös kultúrából származtatja. Haak és munkatársai (2005) szerint pedig a Linearbandkeramik és az alföldi vonaldíszes kerámia forrásterülete a mai Magyarország és Szlovákia. Tekintve, hogy Szlovákia és Észak-Szerbia nem létezett a szóban forgó korszakban, az i. e. VI. évezredben, helyesebbnek és korhűbbnek látjuk, ha a Kárpát-medencei eredet elnevezést választjuk. Érdemes megemlíteni, hogy az első európai civilizáció templomépítő népének eredetét ugyancsak Észak-Szerbia és Magyarország területén, azaz a Kárpát-medencében találták meg (lásd alább; Keys, 2005). Jó néhány kutató a vonaldíszes kerámiát a helyi, Kárpát-medencei őslakosság alkotásának tartja (Linear Pottery Culture, 2006).

Legújabban (Burger et al., 2006) huszonnégy közép-európai csontváz gene-tikai vizsgálata részben mintha arra mutatna, hogy a vonaldíszes kerámia népe alig hagyott genetikai nyomot Európa modern népességében. A mitokondriális N1a-t a 24 csontvázból hatban találták meg (25 százalék). Ez a genetikai jellemző a mai Európában a népesség százötvened részében fordul elő (0,7 százalék). Ez persze meglepő eredmény annak fényében, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra Európa kultúrájára és környezetére milyen jelentős hatást gyakorolt. Burger és munkatársai véleménye szerint (i. m.) a vonaldíszes kerámiát magukkal vivő nők (a mitokondriumokat a nők hordozzák) genetikai jellemzői feloldódhattak az őslakosságban. Másrészt az is lehetséges, hogy a vonaldíszes kerámia korában a Közép-Európát lakók magas tudású fiatal nőinek egynegyede maga is bevándorlóként érkezett a Kárpát-medencébe, hiszen abban a korban régészeti tények szerint igen szoros kapcsolat állt fenn a Fekete-tenger-melléki, a kaukázusi, közép-ázsiai kultúrákkal (Govedarica, 2004).



I. 2. A rézkori Szkítia – körárkok, kőkörök, kurgánok, fémművesség

I. 2. 1. A körárkok a Kárpát-medencéből terjedtek szét

Az i. e. 6000-től kezdődő Kárpát-medencei újkőkorban (Kalicz, Raczky, 2002, 45.) az áldozati helyek körül különleges formájú és funkciójú gödrök létének nyomaira bukkantak. Ezek legtöbbször a házak közvetlen környezetében vagy azokon belül helyezkedtek el, és ismétlődően agyaggal lezárt rétegekben faszenes, hamus égett betöltésük, illetve a különleges összetételű leletek utalnak nem hétköznapi használati módjukra (i. m.). A rézkorban (i. e. 4800-tól) a mély áldozati aknák köré kör alaprajzú, tehát különleges formájú építményt emeltek, s ezeket a kiemelkedő szentély-áldozati hely előzményeinek tekinthetjük (i. m.). Ilyen körárkok találhatók Polgár-Csőszhalomnál is, ötszörös körárokrendszert alkotva. A legbelső kör átmérője 70-75 méter, a legkülsőé 180-190 méter. Az üregek 7-10 méter szélesek és 3,8-4,2 méter mélyek a mai felszíntől mérve. Három cölöpsor veszi körbe a központhoz közelebb álló, 15-17,5 méter széles gyűrűt. A cölöpsor faoszlopai 30-40 centiméter széles gödrökben álltak. A körök köz-pontjában negyven méter széles, kör alakú terület fekszik dombokkal a közepén, ahol 13-16 ház és egy központi szentély található. A házak sugarasan a kör középpontja felé rendezettek. Nemrég egy hatodik belső kört is felfedeztek (Makkay, 2001, 52; Raczky et al., 1994, Raczky, Mündliche Mitteilung; Mesterházy, 2003, 324–325.).

A Polgár környéki leletegyüttes (ún. Polgár–Ferenci-hát) legkorábbi, a körárokrendszer létesítését megelőző megtelepedési időszakát a vonaldíszes kerámia kultúra legkorábbi fázisa (Szatmár II) jellemzi, melynek egy gazdag mellékletű sírja i. e. 5480–5320 közötti C14-es időintervallumot körvonalaz. A település mérete 28 hektár, a központi, kultikus célokat szolgáló körárokrendszeré négy hektár (Raczky, Anders, Nagy, 2005). Kilencvenhét, hossztengelyében kelet–nyugati irányú, cölöpszerkezetes házat találtak, 88 sírt, gazdag sírmellékletekkel, hatalmas mennyiségű, többségében díszített kerámiát (Hajdú, Nagy, 1999). Polgár újkőkori városának minden egyes háza keletre néz, emiatt önmagában is szakrális építmény (Raczky és munkatársai, 1999), jelezve a Nap-kultusz központi szerepét a közösség életében. A körárokrendszeren belül igen intenzív települési nyomokat sikerült megfigyelni. A feltárt területen több sírcsoportot körvonalaztunk, melyek a körárok irányában sűrűsödtek. A település e centrális részén az egymásra rakódott rétegek hasonló folyamatra utalnak, mint ami az Alföld déli részén a késő neolitikus tellek kialakulásához vezetett, illetve végeredményében Polgár-Csőszhalom település létrejöttének előzménye is. A körárok környezetét számos „különös” régészeti momentum jellemzi: J. Kozlowski és M. Kaczanowska megfigyelése szerint többek között az itt talált igen nagyszámú kerek gödörben gyakran fordultak elő őrlőkövek, amelyeket vörös festék porítására használtak, majd célzatosan összetörtek. A körárok közelében igen gazdag mellékletű sírok csoportja is napvilágot látott. Ezekben az obszidián nukleusz, spondylus és a vörös földfesték előfordulása olyan népességet sejtet, akik e cserekapcsolatok tevékeny bonyolítói, „haszonélvezői” voltak. A Polgár–Ferenci-háton feltárt gazdag sírok legújabb C14 adatai i. e. 5320 és 5030 között szóródnak (Raczky, Anders, Nagy, 2005).

A halottról való gondoskodás a legősibb időktől kezdve a vörös színű földfesték változatos sírbéli alkalmazásában, így a halott testrészeinek vörösre festésében nyilvánult meg. Előfordult az is, hogy a vörös festéket kis edényben tették a sírba, például Polgárnál, de a jelképeket alkalmazó temetkezéseknél a test alakját idéző folt jelzésére is alkalmazták (pl. Aszód-Papi földek, Polgár-Csőszhalom)– írja Kalicz Nándor és Raczky Pál (2002, 42.). Polgár-Csőszhalomnál rengeteg agyag napkorongot is találtak (Kalicz, Raczky, 2002, 43.), ami ismét a Nap-kultuszra enged következtetni. Pusztaszikszónál és Szarvas közelében is kör alap-rajzú építményekre, szentélyekre bukkantak a régészek. Minden jel szerint Polgár-Csőszhalom egy világviszonylatban is kiemelkedő, ősi tudományos-vallásos központ volt. Kör alakú cölöpsorai világosan jelzik körárokrendszerének kapcsolatát a kőkörökkel. És ha a 2500 évvel később épült, jóval kisebb Stonehenge világhírű építmény, érdemes meggondolni, nem lenne-e ésszerű az annál jóval nagyobb jelentőségű polgár-csőszhalmi vallási központ helyreállítása. Polgár-Csőszhalom jelentőségét az is mutatja, hogy kisugárzása nyomán évezredeken át világszerte hasonló, facölöpsoros körárokszentélyek és kőkörök épültek Nagy-Britanniától Kínáig és Indiáig (lásd például Bakay, 2005, III, 303.).

A kőkörök is gyakran koncentrikus körárokrendszert alkotnak (lásd: Kalicz, Raczky, 2002, 42.). A körárokrendszerekben található kör alakú cölöpsorok mellett ez is mutatja a körárokrendszerek és a kőkörök rendkívül szoros kapcsolatát.

Zalai-Gaál István, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa az 1990-ben az Archeológiai Értesítőben megjelent, A neolitikus körárokrendszerek kutatása a Dél-Dunántúlon című tanulmányában megjegyzi: „A közép-európai vonaldíszes kerámia utódkultúráinak elterjedési területein szinte mindenhol nagyobb számban találtak árokrendszereket, körárkokat légifotózással.” Makkay János (2001) könyvében hatvan körárokrendszer, kőkör légi felvételeit vagy régészeti feltárások során talált építmények rajzait mutatja be a Kárpát-medencében és környékén. Kimutatja azt is, hogy a vonaldíszes kerámia kultúra, a Lengyeli kultúra és a kőkörök kapcsolata szoros.



I. 2. 2. A kőkörök a Kárpát-medencéből terjedtek szét

Bejárta a világsajtót a hír 2005 júniusában, hogy 7000 éves civilizáció nyomait találták meg a mai Ausztria, Szlovákia, Csehország és Kelet-Németország területén, egy templomépítő népét, amely óriás, 150 méter átmérőjű, kör alakú cölöpökkel csillagászati megfigyelésekre is alkalmas, a kőkörökre emlékeztető templomokat épített. Ez a templomépítő nép már 300 embernek óriási, Stonehenge-hez hasonló építményeket emelt. Ebben a könyvben (lásd a kőkörökről szóló fejezeteket az I. részben) kimutatjuk, hogy a kőköröket Angliától a Kárpát-medencéig és tovább, az egész ókori Szkítia területén, az Eurázsiai-sík-ságon és távolabb, Kínában és Indiában – a szkíták-hunok-magyarok építették. A The Independent két cikkében azt is megírta, hogy ez az európai civilizációt megteremtő nép a Kárpát-medencéből (a mai „Észak-Szerbia és Magyarország területéről”) indult ki i. e. 4800 körül (Keys, 2005; Milmo, 2005). Ezek a cikkek megállapítják, hogy „ez a régészeti felfedezés átírja a történelmet”.



I. 2. 3. A kőköröket világszerte a szkíták építették

Már az is kíváncsiságra ad okot, hogy a nyugat-európai kőkörök építőit mindmáig nem tudták azonosítani. Általános a vélemény, hogy a Bell Beaker nép jöhet elsősorban szóba, de ennek a népnek a kilétét nem tudták megfejteni. Mielőtt erre sort kerítünk, érdemes figyelembe venni, hogy léteznek olyan kőkörök a világon, amelyekről mindenki tudja, kik építették őket. Annál is inkább, mert ha egy helyen tudtak ilyen rendkívüli, máig meg nem fejtett módon épült kőkört építeni, akkor kézenfekvő feltenni, hogy máshol is ez a nép építette a kőköröket. Ilyen, biztosan ismert eredetű kőkör például a közép-ázsiai Minuszinszki-medencében található, Salbyk nevű Nap-templom, amely az i. e. V. században épült, és amelyről biztosan lehet tudni, hogy melyik nép építette: a szkíták. Ha világszerte a szkíták építették a kőköröket, akkor évezredekkel a nekik megállapított korszakon, az i. e. 800–i. e. 450-ig terjedő évszázadokon kívül is kellett létezniük. Ezt a kérdést is rögtön közelebbről megvizsgáljuk. Addig is bocsássuk előre, hogy a világnak azon a részén, ahol az utóbbi évszázadokban egyre nagyobb mértékű nyugati történelemhamisítás még kevésbé pusztított, sok jelét találni annak, hogy a kőköröket világszerte a szkítákhoz köti a hagyomány.

Így például Chauhan (1999, 4. fejezet) megírja, hogy amikor a jezsuiták kőköröket találtak a Kárpát-medencétől Kínáig ívelő területen, a kőköröket a körzet szkíta öröksége bizonyítékának tekintették. India északi részén, Radzsisztánban is nyilvánvalónak tartják: a kőkörök mindenhol a szkíta uralom tanúbizonyságai. Metcalfe báró, az indiai brit kolónia ügyintézője szerint „nem kell nagy találékonyság ahhoz, hogy párhuzamra, vagy egyenesen közös ős létére következtessünk a druida kőkörök és az indoszkíta építészet maradványai között” (Metcalfe, 1818/1982). Az első számú jelölt a közös ősre a szkíta építészet.

Számunkra, magyarok számára különösen fontos lenne néphagyományaink, krónikáink szerinti őseink, a szkíták magas fokú építészeti tudományának ismerete és ismertetése. Világos: ha a hagyományaink és krónikáink szerinti őseinket, a hunokat törököknek tekintik, és őseinket, a szkítákat indoeurópainak, miközben minket, magyarokat újabban finnugorokként tartanak számon, akkor hagyományainkat, krónikáinkat figyelmen kívül hagyják. Az idegen szemléletű történetírás erőlködése nyomán a megrontott köztudatban őseink a lehető legtávolabb kerültek tőlünk. A szkítákat alig néhány személynév alapján igyekeznek indoeurópainak feltüntetni. Ezzel szemben figyelemre érdemes, hogy az évszázados európai manipulációs küzdelmekből jórészt kimaradt kínai tudósok a hunok és a szkíták kultúrájának feltűnő egyezéseire hívják fel a

figyelmet. Az indiai egyetemeken pedig egyértelműen a szkíta–hun–magyar folytonosságot tanítják.

A genetikai bizonyítékok azt mutatják, hogy az R1a1 specifikus haplocsoport Közép-Ázsiában a legjelentősebb, aztán Nyugat-Ázsiában, Indiában, az ókori Szkítia területén, alig kimutatható Nyugat-Európa olyan országaiban, mint pl. Franciaország vagy Nagy-Britannia bizonyos részei, viszont 23,6% Norvégiában, 18,4% Svédországban, 16,5% a dánoknál, 11% a lappoknál (Zanotti, 1982). Az R1a1 Közép- és Kelet-Európában a legjelentősebb. Ezzel ellentétesen változik az R1b, amely pedig Nyugat-Európában jellemzően a legnagyobb. Az R1a Semino et al. (2000) Eu19, az R1b Semino et al. (2000) Eu18 változásának felel meg. Az Eu19 Európában a legjelentősebb Magyarországon (60%), Lengyelországban, Ukrajnában, Dél-Oroszországban; jelentős még Indiában, Pakisztánban, Indiában, Közép-Ázsiában (Semino et al., 2000). Ezek az eredmények teljes mértékben megegyeznek a hunokról ebben a könyvben alkotott képpel. A hunok (elsődleges) őshazái közé tartoznak a Kárpát-medence, Etelköz, Levédia, Szkítia, Közép-Ázsia, a Minuszinszki-medence, Ordos, Dél-Kína, India folyamköze. Az ősi-ókori Szkítia Norvégiától és a Kárpát-medencétől Kelet-Kínáig terjedt.

És még valami: ha a nyugat-európai kőköröket kelták építették volna, és a kelták – szinte kötelezően – indoeurópaiak a hivatalos történetírás szerint, akkor kézenfekvő a kérdés: miért nem épített más indoeurópai nép kőköröket? Miért épp a keltáknak lett volna fontos, hogy a világ nagyobb részén a szkíták által létrehozott kőkörökhöz hasonlókat építsenek? Vagy a kőkörök mégsem a kelta, hanem a szkíta kultúra termékei? Kérdések, amelyekre ideje választ keresni.



I. 2. 4. Módszertani észrevételek a szkíta kultúra időhatárainak megállapításáról

Az utóbbi évszázadokban a nyugati és a hivatalos magyar történetírásban általános szokássá vált a szkíta kultúrát néhány évszázados időkorlátok közé szorítani. Ez manapság leggyakrabban az i. e. VIII–V. századot jelenti (Kemenczei, 2002, 67.). Ennek módszertani okai vannak. A régészet a tárgyi emlékek jellemző tulajdonságai után ítél. A technológiák fejlődésével, új anyagok, anyagmegmunkálási eljárások, divatok felfedezésével új jellemző tulajdonságok tűnnek fel. Ennek alapján azonban ugyanazon nép egységes kulturális életét is fel lehet aprózni. Például a mai Magyarországot lehetne akár a 4 GB (gigabyte)-os Flashdrive (hordozható számítógépes memória, pendrive) népének nevezni, a néhány évvel ezelőttit a 128 kB-os pendrive-ok népének és így tovább. Valóban, a kultúrát szokták is tagolni. Nagy vonalakban ilyen tagolás például az őskor, ókor, újkor, legújabb kor, a legújabb koron belül még kisebb időszakokra tagolás is gyakori. Mi azonban szeretnénk kiemelni, hogy a módszertani beidegződés nem homályosíthatja el a különböző tárgyi jegyek, divatok mögötti népi, történelmi és kulturális egységet. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Kárpát-medence kultúrája legalábbis az utóbbi ezer évben alapvető folytonosságot mutat, sőt, könyvünk egyik fő kérdése, hogy meddig terjeszthető ki ez a kulturális (és népesség szerinti) alapvető folytonosság.

A régészet szemszögéből az egyes kultúrák tárgyi jellemzőkhöz kötése kikerülhetetlen szükségszerűségnek látszik. Tárgyi, anyagi jellemzőkre kell támaszkodni, ezek közös jegyei alapján kell az egyes kultúrákat osztályozni. Kiváló és rendkívül alapos régészünk, Bakay Kornél a szkíta-szaka kultúra legfontosabb ismertetőjegyeit így adja meg (Bakay, 2005, 42.): 1. a kurgános temetkezés, 2. a kocsik eltemetése, 3. nagyállattartás, 4. viaszveszejtéses, magas színvonalú fém-művesség, 5. a vas elsődlegessége, 6. állatábrázoló művészet, 7. szarvaskultusz, 8. Napisten-hit, Nap-szentélyek, 9. halotti maszkok, 10. europid embertani jelleg, 11. vérszerződés szokása, 12. nehézfegyverzetű lovasság, 13. reflexíj, 14. nemzet-közi kereskedelmi utak kiépítése és használata, 15. kardkultusz, 16. szőnyegek, textíliák sírba temetése, 17. rituális edények: csészék, tükrök, ivókürtök, üstök.

Ebből a meghatározásból úgy tűnik, hogy a szkíta kultúrát ezen jellemzők mindegyike egyszerre jellemzi. Érdemes azonban észrevenni, hogy az egyes jellemzők külön-külön más-más időszakokat jelölnek ki. A Napisten-hit, a Nap-kultusz évmilliós múltra tekinthet vissza. Az europid jelleg és az állatábrázoló művészet legalább 40-45 ezer éves (Poikalainen, 2001). A kurgános temetkezés az i. e. V. évezredtől már kimutatható (Kurgan hypothesis, 2006). A magas színvonalú fémművesség szintén az V. évezredtől (Kalicz, Raczky, 2002, 40.), a vaskorszak viszont csak az i. e. VIII. századtól indul (Kemenczei, 2002, 67.). A régészet és így a történelem egyik alapkérdése, hogy milyen alapvető ismertetőjegyek alapján jelölhetők ki az alapvető népi egység időhatárai. Az alapvető kérdés: mitől lesz egyetlen egységes egész egy nép, egy kultúra? Ahogy nem kérdéses a magyarság folytonossága az utóbbi ezer év alatt, mert ugyanaz a nép él itt, ugyanazt a nyelvet beszéli, alapvető értékei, világszemlélete, történelem-felfogása, intézményrendszereinek folytonossága, többé-kevésbé, de biztosítják az összetartozást, az egység fennmaradását. Világos, hogy a Bakay által felsorolt jellemzők valóban helytállók, de az is világos, hogy nem mindegyik tekinthető alapvető, az egységet végső soron biztosító jellemzőnek. Könyvünk egyik fő fel-adata, hogy megtalálja a szkíta egység alapvető jellemzőit. Amíg ezek a jellemzők nem állnak rendelkezésre, az eddigi korszakolást nem tekinthetjük másnak, mint a szkíta népi és kulturális egység időszakát a valódinál szűkebbnek mutató osztályozásnak. De hogy mekkora a szkíta népi és kulturális egység valódi időtartama, azt csak az alapvető jellemzők megállapítása után leszünk képesek felbecsülni (lásd II. fejezetünket).

A magyar krónikák (Tarih-i Üngürüsz, Anonymus, Kézai Simon stb.) a magyarság szkíta eredetéről számolnak be. A szkíták pedig az ókori szerzők egész sora és a történelmi elemzés (G. K. E., 1996 a, b, c) szerint az emberiség ősnépe. Ha a magyarok és a szkíták történelmében nem állt be alapvető ellentétbe állító törés, akkor, minthogy a két elnevezés ugyanannak a népnek két neve, egyetlen átfogó elnevezés alá vonható. Felmerül egy ilyen egységes elnevezés szükségessé-gének kérdése. Úgy gondoljuk, ez a kérdés mindmáig tisztázatlan. Ezt jelzi a tény, hogy az iszfaháni kódex szerint a hunok eredetüket 28 000 évre vezetik vissza. A görög történeti források természetszerűen csak az időszámításunk előtti első évezredben beszélhetnek szkítákról, hiszen az első görög történetírók ekkor éltek. Így pedig, ha vizsgálatunk megerősíti a szkíta–hun–magyar folytonosságot, alapvető egységet, új helyzet elé kerülünk. Manapság ugyanis a szkítákról az idő-számításunk előtti évszázadokban-évezredekben, hunokról az időszámításunk utáni évszázadokban beszélnek, és így a két elnevezés időben jól szétválasztható. Ha viszont a hunokat nem felszíni jellemzőik, hanem alapvető tulajdonságaik alapján akarjuk megérteni, könnyen előfordulhat, hogy évezredekre rúgó folytonosságra bukkanunk. Ha pedig az is bebizonyosodik, hogy a hunok és magyarok alapvető jellemzői azonosak, ebben az esetben éppúgy beszélhetünk szkíta, mint hun vagy magyar népről, mégpedig évezredes távlatban. Ha pedig meg akarjuk különböztetni ennek az alapvetően egységesnek bizonyuló, sok évezredes szkíta–hun–magyar kultúrának a korszakait, akkor őskori, ókori, középkori vagy újkőkori, rézkori, bronzkori, vaskori stb. magyarságról beszélhetünk.
A szkíta–hun–magyar folytonosság

CSODÁLATOS KIÁLLITÁS AFGANISZTÁNBÓL KERÜL BEMUTATÁSRA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN .

Október 24,2008-tól Január 25, 2009-ig Asian Art Museum San Francisco Ca. 415-581-3500 asianart. org
Február 22-tol Majus 29-ig 2009 The Museum of Fine arts Houston Texas 713-639-7300 mfah.org
Junius 23-tol Szeptember 20-ig 2009 The Metropolitan Museum of Art New York, NY 212-535-7710 metmuseum.org

A VERANDA magazin szeptember 2008 számában egy hosszu képekkel díszitett cikkben beszámolnaka kiállitás anyagáról.

2100 éves Szkita leletek kerültek elo észak Afganisztánból.

A felfedezés egy Szoviet-Afgán archeologiai kutatocsoport találta meg észak Afghanisztánban 1978-79
téli idoszakában, pár hónappal a Szoviet invázió elött. Az órjási értéku leletet a Baktriai Tillia tepe
arany domb nevu Szkita temetkezési helyen találták meg. A lelohely ot noi és egy férfi sírból áll, melyet
Kr.e. az elso századra állapitottak meg. A Bakriai lelet 20,600 darabból álló, arany ékszerek, türkiz és lapis-lazuli, arany ov, nyakláncok, elefántcsont és egyiptomi üvegtárgyak. Ezüstpénzek kerúltek elo Pártus Birodalomi Királyoktól II.Mithridtes (Kr.e. 123-88), és IV. Phraates (Kr.e. 38-32) és egy Királyi Szkita korona.

A kutatok szerint a Tillia tepe lelohely azokhoz a Szkitákhoz tartozott akik késobb Indiába telepedtek át ahol Indo-Szkitákként ismerik öket.

Az elmult 20 év alatt az arany az Arg néven ismert királyi palota központi bank cellájában volt elrejtve.

Jelenleg a Baktriai arany Párizsban a Museé Guimet-ben va kiállitva 2006 decemberétol 2007 áprilisáig.

Értem hát. Viszont azt is tudom, honnan származik ez a wikire berakott szöveg:)

Nem becsülöm le, évek óta írogatok oda:)
csak tisztában vagyok a hátrányaival is....

"

The name "Kundun" is a title by which the Dalai Lama is addressed, literally meaning "presence". It is written སྐུ་མདུན་ (Wylie: Sku-mdun) in Tibetan and is pronounced [kũtỹ] in the Lhasa dialect."

 

E'rti Kend? :-)

"Egyébként meg ne a wikipediát használd forrásnak, rögtön nem fogsz marhaságokat berakni ide:)"

 

Kend csak tuggya, ugyi? :-)

 

Na ezzel ve'ge!

A tovabbi feleselgeteseket elkerulendo", ejtem a temat.

Nem irtam semmit.

Ideztem egy szoveget.

 

A wikit meg ne becsuld le, mert egy hivatalos felmeres szerint nem sokkal marad a EB mogott.

A kundun tibeti nyelven nem egy megszólítás, hanem azt jelenti, hogy "jelenlévő, aki jelen van". Nagy K-val írha, hogy Kundun, a dalai láma egyik címe. Ez egy nem ragozott alak.
A török kendin pedig a kendi-gyök ragozott alakja.

Mit cáfoljak a szövegen? Te azt írtad, hogy a dalai láma Buddha reinkarnációja. Én nem meg szóltam, hogy nem.
Ami szöveget beraktál, az pont nem a dalai lámáról szól, hanem a karmapáról. És ott sem nevezik Buddha reinkarnációjának.

Egyébként meg ne a wikipediát használd forrásnak, rögtön nem fogsz marhaságokat berakni ide:)

To:ro:k, kendin=(te) magad.

Kundun, egy illedelmes megszolitasa a szemelynek.

Tala'n "O:n"?

Melyik lenne az eredeti, nemtom.

Mivel a kende/kündü török méltóságnév, és a törökök ha nem is Tibetből, de attól nem túl messzi közép-ázsiai területekről érkeztek, még az is lehet, hogy ez nem véletlen egybeesés. A Buda esetében elég minimálisnak tartom a tartalmi összefüggés esélyét.

Siddharta Gautama volt az eredeti "Buddha" (Meg-Felvilagosodot, egy jelzo").

Mindenki mas is lehet Buddha, ha nagyon igyekszik "Megvilagosodni".

Ezeknek lehet reinkarnalt utodjuk, mint az az indiai fiu, aki kijelentette, hogy o" az eredetinek a reinkartjalta.

Aztan, egy szep napon eltunt a Nirvanaban. :-)

 

Ne velem vitatkozz, mert engem nem erdekel az ilyen vagy olyan Buddha, hanem a szoveget cafold.

En csak utananeztem, hogy kik is ezek a lamak.

Nem vagyok vevo" semmifele hitrendszerre.

 

Majd ha megnézed mi a különbség Buddha és Avalókitésvara bóddhiszattva között (ez utóbbi - és nem előbbi - reinkarnációjának tartják a dalai lámákat), akkor tárgyalhatunk a dolgoról.

Karma Paksit meg nem keverd ide, mert ő a Karma-Kagyü vonal vezetője volt majd 300 évvel azelőtt, hogy dalai láma, mint titulus egyáltalán létezett volna. A dalai láma sepciel egy másik iskola, a gelukpa egyik képviselője.

Az "élő Buddha" kifejezés nem azt jelenti, hogy Buddha megtestesülése, hanem azoknak a rangját jelzi, akik már elérték a megvilágosodás azon szintjét, ami már Buddháéhoz hasonló. Maga a kifejezés egyébként a kínai 活佛 kifejezés tükörfordítása, tibeti, szankszrit nyelvekben ez így ebbena formában ismeretlen.

Ha ezeknek utánanéztél, viszatérhetünk arra, hogy a magas rangú tulku-lámák most Buddha reinkarnáció, vagy sem:)

"Before his death in 1283, Karma Pakshi wrote a will to protect the established interests of his sect by advising his disciples to locate a boy to inherit the black hat. His instruction was based on the premise that Buddhist ideology is eternal, and a Buddha would be reincarnated to complete the missions he had initiated. Karma Pakshi's disciples acted in accordance with the will and located the reincarnated boy of their master. The event marked the introduction of the Living Buddha reincarnation system for the Black-Hat Line of Tibetan Buddhism and during the Ming Dynasty, Emperor Yongle bestowed the title Great Treasure Prince of Dharma, the first of the three Princes of Dharma upon the Black-Hat living Buddha Karmapa. Various sects of Tibetan Buddhism responded to the introduction of the Living Buddha reincarnation system by creating similar lineages. The most influential reincarnation system has since been the Dalai Lama lineage"

 

Akkor, ez mi lenne, ha nem a megtestesult "E'lo" Buddha" vonal?

aki reinkarnálódott buddha, ha nem tévedek hitviláguk ismeretében

De, tévedsz.

"

dagsi [HOOK] (8x: Ur III, Old Babylonian) wr. dag-si "saddle hook"

Egy sumer-angol szotarban szereplo szo', i.e.2000 koruli idokbol.

"Nyereg horog" lenne magyarul, de mar a kor miatt is erdekes az emlitese.

Csak nem azt akarja mondani, hogy lovagoltak mar akkor a sumerek?

Habar, egy erre celzo sumer kozmondas letezik, ahol a lo' panaszkodik a lovas terhe miatt.

Ez a "hook"-horog, ami megfog, megakaszt valamit, jelen esetbe egy la'bat foghat.

Ez a kengyel-re vonatkozik???

 

Egyebkent, a litvan "kenge" szo' jelentese, horog. Erdekes veletlen?

 

A magyarban, a horog-hurok szavak ertelme, kb. u.a.

Valamit megfogni, tartani.

"A HUNOK TÖRTÉNELMI SZEREPE ( kínai források nyomán !!!)
című munkáját itt:
http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0407.pdf

Érdekes lehet hogy a Bamiján-i óriás-Buddha szobrok -amelyek nincsenek (S ez jó kis buddhista tetralemma ez), -
építésének idején a keleti hunok a Bamiján -t is magábafoglaló területen is éltek s alkottak - "birodalomban" ,


és Attila testvérét mi kései leszármazottak Budának ismerjük.


"Méltóságnév" lehetett és analógiaként hoznék egyet,
amire gondolok itten még:

Kundun - Kende/Kündü

(A dalai láma (aki reinkarnálódott buddha, ha nem tévedek hitviláguk ismeretében) életét bemutató Scorsese-filmben sokszor Kundun-nak szólítják.)

Kedves Motun !

A kérdéskört külön kellene választani.

Merthogy az egy dolog, hogy valami széles körben ISMERT, és egy másik dolog, hogy SZÜK (akár elit réteg, aki megengedheti magának) réteg alkalmazza, vagy éppen széles körben /=ÁLTALÁNOSAN/ (a lovasharcosok mindegyike által) alkalmazott ---akár ---- TERMÉKről van szó....


A magyarok esetén például följegyezték, hogy KIJEV bizony annakidején fontos KOVÁCSközpont volt, ahová még a vikingek is eljártak fegyverekért...


Mint az OBRUSÁNSZKY BORBÁLA által jelzett a HUNokról szóló és főként kínai forrásokra támaszkodó anyag is bemutatja, igenis bizonyos távolságokra --- nyilván a lovasnépek által szükséges távolságokról van szó ---- voltak műhelyek, mint ahogy a selyemút mentén elhelyezkedő települések zömében is.
És minthogy a selyemút ellenőrzése és "vámszedése" már a szkíták korában is létezett, nem kérdéses, hogy a nyersanyagok környékére települtek az azokat feldolgozó családok, közösségek is....

"Az avarokig nem volt ismert a kengyel."

 

Ez egyáltalán nem biztos.

 

Ez a megállapítás már csak azért is megállja a helyét, mert az északi hsziung-nu törzsek nyugatra vándorlása közben nem hiszem hogy volt valami genetikai kataszt-

rófa ami megfosztotta a törzseket a kengyel használatának ismeretétől. Az ismeret nem olyan valami amit megtagadhatnak a nyugatra elvonuló törzsektől a helyben maradó törzsek.

Szvsz valami olyan dolog történhetett hogy a vándorlás közben szelektálni kell mi a fontos és mi az amit ki lehet más valamivel váltani. A kovács és fémöntő megmunkáló nehézségekre gondolok menet vándorlás közben. ( a rezet pl.legalább 1000 C kell olvasztani) Fegyverre nyílhegyre mindenképp szükség volt, a fémkengyel olyasmi amit fa és marhabőr ki tud váltani. Azok pedig nem nagyon maradnak meg a sírokban értékelhető formában. Legalább is nem nagyon.

Ez vezethetett oda hogy az európai hunok temetkezése közt nem találtak értékelhe-

tő kengyel mardványt.

.


Kiegészítésképpen:


Javasolnám elolvasni az OBRUSÁNSZKY BORBÁLA által jegyzett:

KÍNA VILÁGÖRÖKSÉG TERVE című munkát, mely a Kínában számos helyen még létező HUN maradványokról szól...


http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0108.pdf


illetve szintén a fenti keletkutatótól

A HUNOK TÖRTÉNELMI SZEREPE ( kínai források nyomán !!!)

című munkáját itt:


http://www.federatio.org/mi_per/Mikes_International_0407.pdf



.

hsziung-nu vaskengyel a II. századból....

"Az avarokig nem volt ismert a kengyel."

 

Ez egyáltalán nem biztos.

 

van egy nagyon jó könyv mindenkinek ajánlom nagy tisztelettel

 

Kun Péter: Szelek szárnyán - A sztyeppei nomádok lovaskultúrája

 

 

http://www.pointernet.pds.hu/lovaglas/book/kun_peter/

 

ebben a kengyel kialakulásának időpontját nem nevezi meg pontosan a szerző, de koreából került elő isz. 4. századra keltezett vassal erősített fakengyel...

 

a kialakulást a 2-4. századra teszik, a hun uralom vége felé, vagy a szienpi birodalom idején, esetleg az ázsiai avarok feltűnése előtt.

 

126.o.

 

Kőhalmi Katalin szerint az isz. kezdetén alakulhatott ki, valószínű először kötél, fonott szőrkötél lehetett ami nem maradt fent.

Ma megszemlélten a két kör alakú ábrázolást, de távcső hiányában csak sejtem, hogy a kelermeszi tükör hátlapja lehet a nyolcas osztás miatt.

A Szabadság téri szovjet emlékműre is ráférne már egy kis renoválás... Mondjuk, egy kiterjesztett szárnyú turulhoz mit szólnál? :D

 

 

Más. Erről jutott eszembe, még mindig a tágabb értelemben vett szkítákhoz kapcsolódóan, hogy nemrég érdekességként hívtam fel egy szép régész hölgyismerősöm figyelmét a következőre. A Boráros téren látható a nagyszentmiklósi aranykincs bikafejes ivócsanakjának szobormásolata, amely nyilvánvalóan abból az apropóból került oda, hogy az 1799-ben kiásott értékek egy bécsi görög gyapjúkereskedő útján Boráros János pesti városbíró kezére jutottak, akiről a teret elnevezték. Ugyanakkor a lépcsők aljánál áll egy szoborcsoport, amely vélhetően piaci kereskedők egy csoportját ábrázolja, boroshordók társaságában. Az utóbbi együttes azt sugallja, hogy a teret ilyen célokra használták egykoron, azaz bort árultak rajta... No most, vagy mindkettő, azaz Boráros Jánosról neveztek el egy hajdani borpiaci területet, vagy fatális félreértés történt az utóbbi szoborcsoport felállításakor, s az illetékes engedélyező hatóságok vagy a szakértők nem álltak a helyzet magaslatán. (Sajnos már nincs kéznél a Budapest Lexikonom, hogy az ilyesmiknek hitelt érdemlően utána tudnék nézni.)

Tájékoztatom a nagyérdemű szkíta-hívő olvtársakat, hogy esemény van.

 

AZ Astoriával szemben 1991-ben felépített irodaház Múzeum-körúti homlokzatának eredeti "1991" feliratát mai észlelésem szerint letakarták.

 

Helyére a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas több méteres ábrázolása került. Kétoldalt egy-egy aranyszínő és kör alakú valamit is láttam, de az autóból már nem tudtam megállapítani, mi is lenne az.

 

Akárki tette, csak rendes ember lehetett.

Aranyszarvasok

( A filippovkai nomád fejedelmi sír kincsei)

Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 1997. március A hatalmas eurázsiai steppeövezet a Kr. e. VIII. századtól Belsõ-Ázsiától a Kárpátokig iráni nyelvû nomád állattartó közösségek népesítették be: a Fekete-tenger északi partvidékén a Hérodotosz mûvébõl ismert szkíták, a Volga és Dél-Urál vidékén a szarmaták, a mai Kazahsztán és az Altáj vidékén pedig a szakák éltek. Ekkor alakultak ki az elsõ nagy nmád birodalmak Európa és Ázsia pusztáin. Az egykori nomád fejedelmek hatalmát és gazdagságát jól szemléltetik az óriási méretû földhalmok, amelyek sírjaikat rejtik, s ahol a kincskeresõk és régészek a pompás kivitelû arany és ezüst tárgyak százait találták.
A nagy orosz múzeumok legféltettebb kincseiként számon tartott fejedelmi leletek korábban a Fekete tenger mellékén (Csertomlik, Kul- Oba, Tolsztaja Mogila, stb) és az Altáj vidékén kerültek elõ (Pazirik, Arzsán). A Dél-Urál vidéki szarmaták egykori szálláshelyein a legutóbbi évekig ismeretlenek voltak e fejedelmi temetkezések. A. H. Psenyicsnjuk ufai régész 1988-ban Európa és Ázsia határán, Orenburg városától mintegy 100 km-re, Filippovka falu mellett olyan halomsírt tárt fel, amewly ámulatba ejtette a leleteket ismerõ szakértõket.
A korábbi idõben már négy alkalommal is kirabolt, egykor fából épült hatalmas sírkamra még így is hatalmas kincseket rejtett: több. mint ezer, fõként aranyból és ezüstbõl készült tárgyat lltek a régészek.
Nem csupán a sírmellékletek nagy száma, hanem mûvészi kivitelük is merõben szokatlan: 26 db, 50-55 cm magas, fából faragott és aranylemezekkel borított szarvasalak, arany- és ezüst korsó, faedények ezüst és aranyborításai, ruhadíszek, aranyberakásos kardok, lószerszámok, bronzüstök, ékkõberakásos aranydíszek - mind-mind olyan páratlan emlékei az egykori steppei mûvészetnek, amelyeket csak a British Múzeumban õrzött oxusi kincshez mérhetünk.
A tárgyak a korban széltében elterjedt un. állatstílust képviselik, de annak egy olyan sajátos, helyi mûhelyekben készült válfaját, amely mind az eddig ismert európai, mind pedig az altáji leletektõl különböznek. Ez kétségtelenné teszi, hogy az Ural-vidéki szarmaták egykori mesterei sajátos mûvészi stílust alakítottak ki, s e mûvészet gondolati hátterét az itteni népesség hitvilágában kereshetjük. A filippovkai lelet eléggé megbízhatóan keltezhetõ a Kr. e. IV. század elsõ felére. Egyébként e leletenek érintõlegesen magyar vonatkozása is van. A filppovkai szarvasok ugyanis eltérnek az eddig ismert szkíta aranyszarvasoktól: jóval nagyobbak azoknál, s egy részük agancsa félreérthetelenül életfát jelenít meg, amelyek ágai sasfejben végzõdnek. az egykori hiedelem szerint égi eredetû szarvas pedig kapcsolatba hozható a magyarság õsi eredetmondájával, az un. csodaszarvas-mondával, amely nagyjából ebben az idõben terjedhetett el a steppe számos népénél, többek között az ekkor még a Dél-Urál körzetében élt õsmagyarságnál is.
A Nemzeti Galériában tervezett kiállításon a lelet legszebb tárgyait - mintegy 250 ötvösremeket - mutatjuk be, elhagyva az apró töredékeket és a még restaurálatlan leleteket.

Ez lesz az elsõ bemutató, amely teljes áttekintést ad majd e régészeti szenzációról, hiszen a leletegyüttest még sehol nem közölték, s csupán egy tucatnyi tárgy szerepelt belõle egy alkalommal egy gyûjteményes kiállításon. A magyar és angol nyelvû katalógus tehát - amely a megnyitóra jelenik meg - elõször tárja a világ elé e pompás kincsleleteket Fodor István Mindkét kiállítás március 14.-én nyílik, a Tavaszi Fesztivál nyitórendezvényeként.

http://www.ace.hu/MNM/MH/702magy.html

Hozzávalók: 2 kg tisztított pacal, 1-2 kicsontozott borjúláb (elhagyható)

Rántott borjúláb, párolt rizs ...

Osso Bucco (olasz borjúláb)