Mallory,
Nem hinném. Az a néhány pofonocska amit említettél szerintem nem tartozik bele a "verés" fogalmába. Azok inkább nevelő jellegű pofonok.
Az ilyen dolgok -mármint a pofonok- kellenek, és általában nem is hagynak mély nyomot a kutyában. Azért 9-10 hónapos korban már jó lenne, ha nem állandóan kis pofonokat kapna, hanem ha mgérdemli, akkor ritkábban, kicsit komolyabb fegyelmezésben lenne része. Persze így a neten keresztül elég nehéz véleményt modnani, vagy tanácsot adni.
Látni kéne a kutyust.
Szóval ne zavarodj meg! (az a legrosszabb)
Most már akkor teljesen meg vagyok zavarodva.
Akkor én verem a kutyát (módszereimet ld. alább), vagy nem (csak fegyelmezem)?????????
S.O.S! (nem akarok kiegyensúlyozatlan kutya kiegyensúlyozatlan gazdája lenni!!!)
Sziasztok,
Úgy látom, hogy egy elég kényes témához érkezett a kutya-FAQ topic. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek az Én tapasztalataimat. Előre jelezném, hogy nem szerintem nem fog mindenkinek tetszeni.
Az első és legfontosabb: A kutyust nem azért ütjük/verjük meg, hogy fájjon neki. Ha ezt teszed, akkor valami nincs rendbe nálad, s jobban teszed, ha szakrendelésre látogatsz, mint kutyázol.
Nehogy azt hidd, hogy a kutyának fáj az az egy két pofon vagy ujságcsapkodás. A kutyáknak sokkal-sokkal magasabb a fájdalom-küszöbük, mint nekünk. (pl. Örző-védő közben egy elég vad kutya elszabadult és neki esett egy lánynak, úgy rendesen. Mivel én voltam legközelebb, én nekiestem a kutyának. Teljes erőmből ütöttem a kutyát (ököllel), de nem negyon vette fel a kutya)
Én nem javaslom az újság, póráz, de még a kéz használatát sem. Az újság tök felesleges, a póráz egyrészt irányító eszköz, másrészt túl kemény, mivel kis felületen érintkezik a kutyával. A kéz pedig leginkább haszontalan, ráadásul nagyon hamar megfájdul.
Lehet, hogy egy kicsit brutálisnak fog hangzani, de a legjobb módszer/eszköz a láb, illetve a rugás. Természetesen nem eszetlen 11es rugásról van szó. Jól irányzott nem túl erős rugást lehet alkalmazni. A legjobb telirüsztel vagy belsővel illetni a kutyát, mert így elég nagy felülettel érintkezik a kutya oldala. TILOS a szem, az arc-orr, az orr és az ágyék ill. has bárminemű ütése/rugása.
A láb továbbá sokkal kényelmesebb, nem fáj, könnyebben elér a kutyáig. Kis rutinnal úgy tudjuk a kutyát "megrugni", hogy Ő nem fogja tudni, hogy tőlünk ered a kényelmetlen érzés.
Ez az egész verés dolog nagyon kis hányadát teszi ki a kutyanevelésnek, viszont nagyon fontos tud lenni. Egy kiegyensúlyozott kutyát élete során, a kiegyensúlyozott és normális gazdája, max 3-4X veri meg. Mint már mondtam, nem a fájdalom okozása a lényeg (sőt), hanem a figyelem felkeltése, a fegyelem helyreállítása. Ilyenkor (mármint "veréskor") midnig szóban is fegyelmezzük a kutyát.
Én nem javaslom (különösen fiatal kutyáknál) a behívás utáni verést/fegyelmezést. A kutya könnyen a behívás tényével kötheti össze a büntit. Később, idősebb és tapasztaltabb kutyáknál ez már megtehető.
A "grabanc" rángatás nagyon jó és nagyon fontos fegyelmezési eszköz, de leginkább kiskutyáknál válik be. (Mivel kölyök-korban az anyjuk is így neveli őket) Ráadásul nagy kutyáknál, már igen nagy erőkifejtés is kell hozzá, no meg elég közel kell lenni a kutyához.
Teljesen külön dolog, az a bizonyos nagy harc, amikor a kutya megpróbálje elhódítani a falkavezéri tisztet a gazditól. Ilyenkor, ha lehet még határozottabnak és egy kicsit keményebnek kell lenni. Ez általában 1 és 2 éves kor között következik be, és ha ilyenkor nem tudjuk visszaverni a kutya próbálkozásait, akkor később nagyon sok gondot fog okozni ez a rivalizálás. Ilyekor egész hatásos, az ha a kutyát - hangos fegyelmezés mellett - leszorítjuk úgy a padlóra, hogy ne tudjon megmozdulni, s 1-2 percig így maradunk vele. (A teljes kiszolgáltatottság érzését keltjük benne) Hasonlóan jó, ha a nyak melletti nagy szőrt (where available) megfogjuk és felemeljük a kutyát.
Azt viszont soha ne feldjétek, hogy a kutya társ, nem egy szolga. A kutya nevelés a DICSÉRETen alapszik, soha sem a büntetésen.
Hogyne kellene. Különben honnan tudná, hogy rosszalkodott :))?
Persze, Csülöknek igaza van. _Nem_ fenyítéssel kell nevelni a kutyit (csak ha muszáj). Az a lényeg, hogy teljesen egyértelmü legyen neki is, hogy miért dicséred meg, és miért kap ki.
Kedves Mallory!
Nem kell ezt ennyire komolyan venni! Tapasztaltam. Mire ofé lennél a kutyanevelésben, a kutyád már rég, különleges módszerek nélkül is érteni fog, majd meglátod! Szeretni kell, beszélni hozzá és létre jön valami különleges kontaktus köztetek ami a legszebb a kutyázásban. Beszélsz hozzá, ő leül veled szemben, félrebillenti a fejét és majd meg szakad az igyekezettől, hogy megértse amit mondasz.
Na jó, na jó, de akkor mégiscsak rá kell csapni.... :) Egyébként így csinálom most is (pofon + rászólás egyidôben), nem vagyok én egy néma agresszor...!
Egyébként bevallom férfiasan, hogy nem kerítettem a kezem ügyébe az ajánlott könyveket, mert elég nehezen jutok el könyvtárba. Most (így túl a felvételiken) talán sikerül.... A Dr. Kováts Zsolt - féle Kutyaiskolát olvasgatjuk, bár az inkább a kiképzéshez és annak gyakorlati oldalához ad tanácsot.
Egyszerüen. Mikor rácsapsz, rögtön rá is szólsz. Persze következetesen, mértékkel kell csinálni, csak indokolt esetben. Rá fog jönni. De ezek a trükkök mind nagyon szépen le vannak írva azokban a könyvekben, amiket annó dominó ajánlottam :))
Hááát.... hozzá kell(ett volna :)) szoktatni, hogy a "csattanós" ráütés meg az erélyes rászólás ugyanazt jelenti. De sosem késö :)))
Ha nagyon-nagyon-nagyon rakoncátlan, az is jó, ha leburítod egy pohár vízzel (én vödörrel szoktam :)))
Gorcsev:
az erélyes rászólás gyakran semmit nem ér, csak én rekedek be, mert egyre jobban emelem a hangomat.
Újság meg nincs mindig kéznél, és mire összetekerem, a kutya már el is felejti, hogy miért kap egy "papírcsapást".
Biztos, hogy nincs más módszer????
Ja, még az "anyakutyás" megoldást is szoktam alkalmazni: elkapom a nyakbôrét, felemelem a földrôl (mostanában már csak a mellsô részét) és megrázom. De ezt csak a nagyon durva vétségeknél (guberálás, úttestre szaladás) használom, mert elég ijesztô látvány a környékbeli nyugdíjasok számára.
Az én kutyám öt éves, legalább három éve max. egy kis üvöltözés volt az összes fegyelmezés (nincs szükség többre). Amíg idáig eljutottunk, a grabancrázás volt a módszer. Visszahívod, leülteted, megragadod a nyakán a bőrt és jól megrázod! Nem okozol fájdalmat, még is tökéletesen megérti, hogy rosszat tett. Ezt a módszert a kutya-mamáktól leste el az ember. Ha nagyot hibázott a szerencsétlen, akkor a legnagyobb büntetés, ha egy darabig levegőnek nézed és nem fogadod el a bocsánatkérését. Ha különben szeretetben él, ettől teljesen kétségbe tud esni és biztosan nem felejti el, miért volt.
Mallory:
Legtöbbször elég erélyesen rászólni. Ha mégsem, akkor pl. egy összecsavart újsággal csapj a fejére v. a seggére. Az jó nagyot csattan, de nem fáj. Ez már tényleg elég szokott lenni.
Lenne egy kérdésem:
mi minôsül a kutya nevelése során verésnek?
Mi közepes erôsségű pofonokat (1-3 db) és fenékre csapásokat (szintén 1-3 db) szoktunk alkalmazni az ebnél. (Nem úgy tűnik mintha fájna neki, inkább csak észreveszi, hogy most komolyodott a helyzet.)
Esetleg ez már verés??? Ha igen, mit javasoltok helyette???
Túl sokat nem tudok róluk, mivel elég ritka faj, és nem munkakutya.
Annyit tudok, hogy csontozata nagyon erős, éppen ezért kölyök korban nagyon fontos a megfelelő táplálás. Jó sok kálcium, fehérje. Azt hiszem, hogy felnőtt korukban is szokat kálcium-port adni nekik.
Nem egy túl ideges fajta, ugyanakkor nagyon konok. Ennyi, amit tudok, de ha elmész a tenyésztőhöz, vagy kiállításon a masztiff-körhöz, biztosan sok hasznos infót össze tudsz szedni.
Sporttársi Üdv,
Ez az elso hozzaszolasom it a halon.
Nekunk 1 csodálatos bullmasztiff kutya jutott ajandekba 8 hetes koraban most mar 5 honapos. Oda nem adnank semmifele kincsert sem. Kerem aki tud nekem errol a fajtarol infot vagy konyvet ajanlani köszonettel veszem.
Megjelent egy cikk a Heves Megyei Hirlapban. Kerecsenden, a polgarmester megoldotta a kobor kutyak problemajat. _Kilovette oket. Nem gyujtottek be, hanem az utcan lelottek oket.
A szorasba beleesett egy nyugdijas hazaspar 9 eves kedvence is (talan nem az egyetlen pelda).
En is utalom, ha az utcan koborolnak olyan kutyak, akiknek az udvarban a helye. Ezek a legmagabiztosabbak, mert van gazdajuk, es az utcat is a sajat teruletuknek erzik.
De nem lehetett volna figyelmeztetni az embereket? Vagy befogni a kutyat (ahogy a rendes sinterek csinaljak?) Elsore, durr nekik?
Miert van az, hogy megvalasztanak valakit polgarmesternek, aki ezutan a sajat birtokakent kezel egy kozseget? Mikor lesz ennek vege?
Az az igazság, hogy nekem is állandóan viszket a tenyerem (vagyis a pénztárcám), amikor husky, vagy malamut kölyköket nézek, de anyám azt mondta, hogy kivág, ha még valamit hazaviszek. (Mert van egy fekete macskám is.) Pedig még valamit hazaviszek, az biztos. Egy kutya, nem kutya.
Puhítanom kell egy kicsit anyut. Ha meg már otthon van, úgyis tetszeni fog neki...
Szörnyeteg Lajos!
Belga juhász, tervueren. Kösz a jókívánságot, de én már négy éve szolgálom odaadó szeretettel az én Viki-met, és tőle várom júliusra az utánpótlást. Első alom lesz, az egész család nagy izgalomban van! Azt már eldöntöttük, hogy egyet megtartunk, mert egy kutya mellett is reménytelen nyugton ülni két percig, akkor meg mér ne legyen kettő.
Sziasztok!, beugrottam néhány napra a munkahelyemre szóbeli elôtt, úgyhogy beszámolok a fejlôdésünkrôl:
kutyókánk dackorszakba ért (14 hetes), próbálgatja, hogy mit szabad és mit nem.
Viszont nagy büszkeségemre több-kevesebb megbízhatósággal (szóval majdnem mindig) megáll az úttest szélénél (póráz nélkül is) és csak akkor lép utánam, ha hívom (viszont ha nagyon játszik egy másik kutyával, akkor ez nem működik).
Behívni is elég jól lehet (még játék közben is), fôleg ha elindulok az ellenkezô irányba. Igaz hogy nem jön be testközelbe (tartja a 0.5 - 3 m távolságot), de viszonylag könnyen "le lehet vadászni".
Szóval én úgy látom, hogy elég tanulékony kis ebünk van - fôleg anyámék kutyájához képest...
Mostanában tanuljuk a "Hozzám!"-ot (pórázon séta, majd elindulok hátrafele és közben behívom), egyelôre még nem nagyon érti, hogy mire jó ez az egész, miért szalad a gazdi hátrafelé....
Egyébként meg nagyokat sétálunk, vannak már "játékostársai" is. Legjobb barátja az "ôsellenség" szomszéd bácsi kutyája, ezért most már teljes a békesség.
Viszont szobatisztaság-ügyben még vannak lemaradások (elsôsorban pisilés).... Tulajdonképpen az eb teljesen természetesnek veszi, hogy a szobába 'csurizhat'... Nem vagyok híve a leszidásnak ilyen esetben, de mostanában már kifejezem a nemtetszésemet. Mintha ez használna valamennyit....
