Még jó, hogy a zavargások előtt hoztam 5kg porráőrölt, izlésemnek megfelelően kardamommal ízesített arab kávét. Két üllepítő csészét is adtak hozzá grátisz.
Hamar megtanultam arabusul, hogy "kawa cukker barra" és "kawa bidun cukker", mert enélkül ők több cukrot tesznek a főzőbe mint kávét.
Lehet azt, csak otthon kell darálni. Illetve újra kell darálni. Én is szoktam, mert néha ahhoz van kedvem, néha meg az átfolyós, vagy leforrázós némethez/angolhoz. De azért reggeli első löketnek jobb, ha nem kell túl sokat koncentrálni az iváshoz. :-)
Mi több, a török kávé zaccából kiválóan lehet jósolni. :-)
Más. A filmen 4'20 és 4'30 között van egy fura, oszlopos ház a háttérben. Először azt hittem, a Bécsi úti városi házak, de annak mintha nem olyan volna az ablakkiosztása. Hm?
Re őrlési idő és fokozat. Nagyanyám egyszer elvitt egy rakoncátlankodó kávéfőzőt a kisiparoshoz. Szépen elmesélte a problémát, hogy mikor mit csinál, hogyan prüszköl, köhög. Amikor érte ment, látta, hogy az van írva a munkalapra: "púderral tömi".
Ezt én ma is meg tudom csinálni a szarvasi presszógépen. Amióta újra van a boltban espresso finomságúra őrölt kávé (talán Tschibo?), azóta ha nem teszek alá egy réteg "németet" (papír filterre méretezet darálmány), akkor először szépen fő, majd a vége felé egy nagyot pöffent, és kész a török kávé. Fel nem robban, de összeszorított fogakkal kel inni.
A korai kávéfőzőknek nem volt biztonségi szelepe, a későbbieknek már igen. A kávéfőző robbanást a túl finomra őrölt kávé okozta. A darálás minősége mindig közepes volt, ha karaván kávéfőzőhez vettem kávét. Egyesek azonban szórakozásból elállították a darálót. Ilyenkor vehetett még egyet az ember, és keverte. Azért az igazi a kukta volt. Egyszer a bableves babszemeit lőtte föl a plafonba, úgy hogy fentragadt, kb 25 cm átmérőjű folton.
Valóban, a fali pocon egy Videoton VT R4902 típusú, 1969-ben gyártott rádió látható. Bővebbet a radiotvmuseum honlapon, ahonnan a "múzeumigazgató" szíves utólagos jóváhagyásával a következő kép is származik.
meg kellett kocogtatni a daráló csövét, és akkor a bennrekedt, (gondolom valami elektrosztatikus hatás miatt) odatapadt kávé is a gyűjtőedénybe pottyant.
Nem tudom hogy mikor terjedtek el az elektomos kávédarálók, de nem minden háztartásban volt belőle, nyilván ezért volt a mindenki számára elérhető közös lehetőség. A mellészóródott kávét meg nem hagyra ott az ember, a zacsi tetején volt egy kis keménypapír a lezárásnál, azzal össze lehetett szedni a jogos tulajdont. De olyan is volt, aki ráért a sietős vásárlók után összekotorni a maradékot, ezért nem hiszem, hogy a bolti eladók haszna lett, persze ahány hely, annyi szokás. A szemüveges példád megoldását én nem láttam. Láttam viszont a kávé története kapcsán egy dokumentumfilmet, ami végigkíséri a kávészemek útját az ültetvényektől a kávéscsészékben gőzölgő kész kávéig. Igen tanulságos volt.
>Valamikor régen az ABC üzletekben álltak a különböző darálók, ...
Egyszer láttam, hogy a kávét egy öregasszony az öléggé zsírosnak látszó szemüvegszárával piszkálta ki, ezért saját darálót használtam :-)
Emellett a bolti darálók szemeskávé tölcsére tövénél egy kis darab ki volt törve, így a kávéd egy része nem a darálóba került. Egy napi műszak alatt összegyűlt a boltosoknak egy-két zacskó kávé... :-)
(szemben a halassal vettem.)
eszköz mellett volt. 
