Igen, a bevalt egy relativ dolog... A lockdown-os olaszoknal van 35000 eset, a nyitott briteknel 2600...
Es tovabbra is fenntartom a velemenyem, h. ha a media nem kezd el panikot kelteni, akkor ez sem lett volna nagyobb hir, mint az evi rendes influenzajarvany...
Próbálom jelezni, hogy egy kihirdetett szükségállapotban megváltozik az ember élete. A tömegközlekedőké is.
Nyilván akinek muszáj a bárletpénztárban vásárolni, az tegye. De pl. ügyfélközpontokat nyitva tartani elég ostoba ötlet volna. Egyszerűen azért, mert van más megoldás. Még akkor is, ha valamivel kényelmetlenebb.
Nem a bérlet beszerzésének az ideje a probléma, de mind1.
Akkor nem tudom mi. Nincs telefonod? Nincs bankkártyád? Borítékban fizet a céged? Mert ha egyszer megvetted, onnantól a bérlet ott van a zsebedben, csak nem a pénztárcádban, hanem a telefonodon. Nincs már elsőajtós felszállás, nem kell lecsippantani. A metrón ha van ellenőr, akkor kell kikeresni a listából - és ha van is még, nem sokáig lesz.
---
Most pedig lehet folytatni korona parát.
Én nem különösebben parázok, nekem nincs miért. Bár van egy oroszrulett-faktor a dologban, de elsősorban másokat féltek. És eléggé elkeserítő, hogy ha én kb. mindent megteszek, és sokan mások, de a fokhagymás csávó meg a hasonló gondolkodásúak erősen csökkenti az erőfeszítéseket.
Miért zárod ki a legnagyobb tételt, az iskolásokat? Ők eleve vannak egymillióan, ráadásul gyakorlatilag lenyomozhatatlan, hogy mit csinálnak, ha elengeded őket az iskolába. Oké, hogy az sem oké, hogy bandáznak, de alapvetően nem 600, hanem 6-8 gyerekkel találkoznak egy nap alatt. Emellett van 3-400 ezer gyerek, akiket a szüleik hurcolásznak naponta több helyre, számtalan találkozást generálva a maguk számára is. Az is kiesett.
Ott vannak hasonló módon az egyetemisták, akik szintén vannak vagy 400 ezren. És akkor még csak az ún. munkaerőpiaci inaktívakról van szó. Emellett lassan leáll nemcsak az oktatás és a közszolgáltatások, hivatalok nagy része, hanem az autóipar és nagyjából minden, aminek a folyamatos működtetése nem létfontosságú.
De ráadásul valójában nem is a karantén által érintettek száma a fontos, hanem a véletlenszerű, utólag nem kibogozható interakcióké. Ebben pedig óriási lökést ad az, hogy a kiürülő utcák ráülnek az ember "hangulatára", s így a renitens, bandázó ember is jobban vissza tudja keresni, hogy mikor kivel bandázott.
Szóval az, hogy az emberek 60%-a úgyis megy dolgozni egyfelől egy alaposan túlbecsült adatnak számít, másfelől pedig totálisan irreleváns, mivel nem ez a lényeg.
Most nem azert, de az olaszok "lezarunk mindent" modellje se valt be...
A bevált egy elég relatív dolog. A növekedés üteme lelassult. Némileg kevésbé, mint szerették volna, mert az olaszok sem túl fegyelmezettek.
De karantén nélkül mostanában olyan 10-15000 körül lenne az új napi esetszám, nem 4000 körül. És a mai trendeket figyelembe véve mondjuk 10 nap múlva az olasz adat nem 4-6000 körül lenne (ezt majd meglátjuk), hanem valahol a százezres nagyságrendben. Az már kezd eléggé nem mindegy lenni, tekintve, hogy sok régióban most teltek be teljesen a kórházak kapacitásai.
Eközben emberek ezrei kerülnek az utcára, vagy váltak semmivé a megtakarításai. Egymillió iskolás próbál otthonról tanulni. Emberek tömegei nem mozdulnak ki otthonról, idősek élnek teljes elszigeteltségben most hónapokig. Megszűnt az orvosi ellátás. A szolgáltatószektor tagjai maszkban-gumikesztyűben szerencsétlenkednek. 50km-es sorban várnak az emberek a határon. A csapból is az folyik, hogy szorítsd az interakciókat a minimumra, ne utazz indokolatlanul és ne fogdoss össze semmit fölöslegesen. Mindezt azért, hogy ne terjedjen a járvány. És akkor -tök véletlenül, szerencsére- adott egy teljesen biztonságos rendszer, amivel nem 1/2p megvenni a bérletet, hanem 1,5, azt nem használod, mert túlbonyolított.
Tegyük hozzá, a home office se valami hatékony dolog. Otthon csörögnek a konyhában, fúr a szomszéd, tévézik a gyerek...aki meg egyedül él annak meg azért szar mert praktikusan egyedül van így folyamtosan.
A karantén nem azért kell, hogy senki ne menjen sehova. Hanem azért, mert a többség nem megy sehova, s aki mégis elmegy hazulról, még az is jobban meggondolja, hogy hol mikor kivel találkozott. És ha esetleg megbetegszik, akkor könnyebben meg tudja nevezni azokat, akiket szintén megfertőzhetett. Egy töküres városban a gázos is jobban emlékszik, hogy kihez hívták ki, mint egy átlagos napon. Mint ahogy én is össze tudom írni, hogy az elmúlt három napban kikkel találkoztam, miközben egy átlagos hétfő-szerdán 100 fölött van azoknak a száma, akikkel volt valami dolgom, de a nevüket eleve nem ismerem, így nem is tudom őket megnevezni.
Meg még sokaknak. Ha szivárog a gáz akkor nem jön ki a szerelő? Vagy ha lehalt a tűzjelző rendszer az öregek otthonában, giga irodaházban akkor oda sem vonul fel a szaki csapat?
Egyrészt későn léptek, másrészt nem tudjuk "mihez képest" nem vált be, lehet ha ennyit sem lépnek, akkor sokszor annyi halottjuk van.
De az tény, hogy nappal sok idős embert (is) látok a villamos / busz megállókban, miközben estefelé már senkit (fiatalt se), 20 h körül az Astoriánál 2 db 47-49 úgy keresztezett, hogy az egyiken 0, a másikon 1 fő ült.
Tehát mintha a fiatalok jobban betartanák, pedig rájuk kevésbé veszélyes ugyebár. Viszont az időseket nehéz kizökkenteni a napi rutinjukból, hogy csak azért turnézzanak Aldi-Lild-Penny között, mert mi hol olcsóbb (vagy mi éppen hol kapható.)
Talán bennük még benne van a hiánygazdaság emléke, hogy ha valami éppen van, akkor menni kell... Csak ebbe belehalhatnak...
Most nem azert, de az olaszok "lezarunk mindent" modellje se valt be...
Amugy meg pont ma beszelgettunk errol, h. nagyon szep otlet ez a lezarasosdi, de eselytelen, mert aki az elelmiszeriparban, kajakiszallitasban, supermarketben dolgozik, annak ugyis be kell mennie dolgozni...
"Ezek mellett több száz budapesti helyszínen (pl. postahivatalokban, újságárusoknál, élelmiszerboltokban) vásárolható vonaljegy és/vagy 10 darabos gyűjtőjegy."
