Túl hosszú hozzászólásod miatt, ezzel külön foglalkozom.
Ezért van, az hogy nincs közösségünk az Istennel, hogy nem vagyunk a paradicsomi kertben. Önszántunkból választottuk a halált, csak, azért hogy bármikor azt tehessünk, amit akarunk.
Felfogásodon látszik a keresztény Pál apostoli téves ideológiák hatása az édenkertben történtek értelmezésében.
Nem azért van, hogy nincsen közösséged Istennel, mivel bármikor lehet közösséged csak akarnod kell. A paradicsomi kert nem az Istennel való közösség helye, mivel azon kívül is lehet az ember közösségben ővele. A paradicsomi kertből való kiúzetés nem a vele való közösség megszüntetésével van kapcsolatban, hanem az örök élet fájától való eltiltásban, amelynek megértéséhez csak el kell olvasni a történetet. Nem a halált választottuk önszántunkból, hanem a jó és gonosz tudását, a kettő között óriási különbség van. Isten az azonnali halálbüntetést le is cserélte verjtékes munkára, fájdalommal szülésre, és egyéb átkokra. A halál tehát egyáltalán nem az édenkert történetének eredménye, mivel Ádám eleve halandó volt. Ezt bizonyítja, hogy Istennek el kellett ültetni az örök élet fáját IS, viszont a hozzáférést megtagadta, ahogy Ádám evett a jó és gonosz tudásának fájáról. Az Édenkertben semilyen haláleset nem történt, a halál nem az Édenkert miatt van a világban, a halál nem a bűn fizetsége, hanem az élet befejezésének Istentől elrendelt természetes része. Hogy ezt az ember igazságosan vagy igazságtalanul természetelennes módon osztogatja, azért minden elkövetője szigorúan felelni fog.
Isten valóban előre látta az emberiség összes pillanatait, bűneit, terheit, tetteit.
Ez merő feltételezés, és az állításnak még alapja sincs. Miért nem mered feltételzni azt, hogy igenis rábízta az emberre, hogy mások számára kiszámíthatatlan, előre nem látható jövőt építsen magának? Ez a gondolat mindig abból a merev és félénk filozófiából származik, amelyben az elme, képtelen biztonságban érezni magát olyan körülmények között, amelyben nincs meg a teljes átláthatósága, és ezért szigorú rendben és minden dolgot felcimkézve próbálja meg biztosítani a totális befolyást a dolgai felett.
Isten embert teremtett a tökéletesség legnagyobb hatalmával, úgy hogy születésünkkel egyúttal halálra is ítélt bennünket. Halálra hogy a bűn ne szaporodjék.
Nem tudod a tökéletességet a hatalomtól szétválasztani? Miért képzeli mindenki, hogy ami tökéletes, az egyben mindenek felett is uralkodik? Legalább szépséget mondtál volna vagy bölcsességet, de máris kezd gyanússá válni a filozófiád mögött húzódó gonosz cél, történetesen mindenki felett hogyan lehet uralmat venni. A halál és bűn között NAGYON NAGY különbség van, és semmi köze sincs a bűn szaporodásának megállításában. A halál egyszer ebben a világban az élet befejeződésének a pontja, másfelől a bűn áldozata. A bűn tehát nem a halállal, hanem az emberrel szaporodik. Ha ítéletként is halált szülsz, akkor a halál nem csak a bűn áldozata, hanem az ítéleté is. Mivel a bűn gyökere az ember felfogásában és érzéketlenségében leledzik, annak terjedséét a halállal megállítani nem lehet. A felfogás és az érzéketlenség megváltozásával viszont lehet. Ezért tanítja jól Jézus a megtérést, és ennek ellenére tanít rosszul Pál apostol, aki a halált ugyanúgy szükségessé tette az ítélet által, mint te.
az elme és lélek fejlődését azonban az időre bízta
Ezt jó gondolatnak tartom, ha érted mögötte, hogy az elme és a lélek fejlődéséhez az élettapasztalatok gyűjtése elengedhetetlen feltétel.
szabad akaratból válassza az élete részének Isten törvényeit, mivel az Úr törvényei jók
Ez nem más, mint a jó diktatúrájának önkéntes elfogadása. Azonban nem erről van szó. A szabad akarat először is relatív, tudniillik kitől szabad, és miben. Ha pedig az ember maga válaszhatja meg a saját jóját, akkor hamis az a felvetés, hogy az Isten fogja azt neki megmondani. A Mózesi parancsolatok éppen azért helyesen nem a szabad akarat teljesítéseként jelentkeztek, hanem szigorú szolgaként lett Izrael a parancsok alá vetve. Semmi szabad akarat.
Másfelől maguk a törvények sem jók, hanem jók a szolgához, és gonoszak az ellenséghez. Ezt ne feletsd el. A törvény mindig relatívan minősíthető "jónak".
Mózes törvényei sem az Úrnak volt jó, hanem az alávetett és engedelmes szolgának. A filiszteusokhoz éppen gonosz volt (ki kellett irtani). A házasságtörőhöz éppen gonosz volt (meg kellett kövezni).
Jézus, mivelhogy a törvényből nem származik igazság, ezért másképp tanított. A jó és gonosz megítéléséhez nem a törvényt ajánlotta bemagolásra, hanem az igazság keresését, amelyben a jó és gonosz megítélését valóban az emberek és az élet megértésétől tehetjük függővé. Ő maga éppen azért a törvénytől független megítélés alapján cselekedett. (Szombatnapi gyógyítás amikor a törvény nem engedi szombatnapon a munkavégzést; a házasságtörő felmentése, amikor a törvény megkövezést parancsol, tiltott megbocsátást tanít, amikor a törvény megparancsolja, hogy meg ne szánd, és ne kegyelmezz az ellen vétkezőnek)
az ember szíve mindig mást akart, mint az elmében lévő logikus, Istentől származó utasítások sora
Hibás elmélet. Isten szabadságra teremtette az embert, nem zárt a fejébe utasítások sorát. Mivel nem zárt a fejébe nem is várja el, hogy különböző utasításoknak megfelelően viselkedjen. Az ember a jó és gonosz cselekedet között saját érdekei, céljai, szükségletei, kívánságai, félelmei és örömei szerint választhat, nem pedig a fejébe zárt isteni utasítások szerint. A szeretet parancsa sem utasítás, amelynek akkor is meg kell felelni, ha nincsen bennünk szeretet, és ezért a megfeleltetési kényszer miatt különböző szertartásos jócselekedetekkel szolgálunk (adományok, alapítványok támogatása, kötelező udvariasság mindenkivel), hanem megértés, amely a problémák és konfliktusok közepette a helyzet felismeréséből mások számára nem korlátozásokat teremt, hanem a konfliktus megoldását eredményezi.
Az elmébe ültetett isteni utasítások logikus sorai nem az Istentől, hanem vallásos írástudóktól származnak, akik előtt világos, hogy ilyen módon tudják a hívőket saját elképzelésük szerint irányítani.
elég szenvedések árán, megtanuljuk, hogy az Isten csak jót akar nekünk
Már a mondat maga ellentmondásos. isten nem szenvedések okozásával mutatja ki, hogy jót akar nekünk, hanem áldásaival. Félreérted a szenvedés lényegét. A szenvedés nem Isten akarata, nem Isten tanítása, nem Isten nevelése, hanem a mi emberi balgaságainkból származó konfliktusok erőszakos vagy hazug megoldásainak eredménye. Nem kenhető a dolog Istenre, csak azért, mert ő teremtette az embert, vagy mert azt gondoljuk, hogy nyomorúságos sorsunk az ő tanítása miatt nyomorúságos. Súlyos tévedés. Isten nem akarja, hogy az ember nyomorúságban, gyötrelemben és szenvedések között éljen, ennek bizonyítására küldte Jézust, aki a betegeket, az erőteleneket megszabadította hiábavaló szenvedéseiktől, ráadásul utat mutatott arra, hogy hogyan élhetünk boldog életet szeretetben, békességben és igazságban. Hogy a kereszténység más utat vett, az Pál apostol tévtanításainak köszönhető.
Teremtőnk tehát azt várja, hogy szívünk és lelkünk összhangban legyen szabad akaratunkkal
A mondatod hamissága rögtön akkor derül ki, amikor az összhangot Isten törvényeinek való engedelmesség elfogadásában fogod megjelölni, ahol természetesen semmit nem jelent a szabad akarat, mivel az emberi akaratot a törvények betartásától tetted függővé. Ráadásul úgy, hogy ez a cél sem Isten akaratát, sem Isten igazságosságát, sem Isten megértését nem türözi, mivel Isten akarata az ember valóban szabad élete.
Ezt az engedetlen állapotot jelképezi Isten, az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak.
Szóval a hozzászólásod végére egyértelműen igazolódik már az elején felmerült gyanú, hogy az egész hozászólásod hatalmi kérdésnek a boncolgatásába fog torkollani. Minden ellenállás a sötét oldalhoz tartozik, még akkor is, ha az nem csak kívánságból, hanem szeretetből fakad, mivel Isten hatalmának és törvényeinek való engedelmesség mindenek felett való kötelesség, amelyben a szabad akaratnak valójában semmi helye nincs. Nem oldható fel a szabad akarat hiánya azzal a szabd választással, hogy erről az ember önként lemond.
Szelíd galamb, te nagyon is szereted ostobaságnak nevezni az olyan elméleteket, amelyek nem tetszenek neked. Miért kellett volna Jézusnak hatással lennie a szerződésre?
Nem értettél meg.
Jézus halála nem érvénytelenítette a régi Mózesi szerződést.
Nem lépett a Mózesi szerződés helyébe semmiféle új szerződés, mint ahogy a keresztények állítják
Szelíd galamb, te nagyon is szereted ostobaságnak nevezni az olyan elméleteket, amelyek nem tetszenek neked. Miért kellett volna Jézusnak hatással lennie a szerződésre? Nem gyűlölte ő a zsidókat, csak azt akarta, hogy képességeiket ne a világi hatalom megszerzésére fordítsák, hanem arra, amire Isten azt adta nekik.
Egyesek ezt a zsidók közül megértették, mások nem. Akik nem értették meg, belementek egy teljesen hiábavaló felkelésbe a római hatalom ellen, (abban reménykedve, hogy Isten majd megsegíti őket, ahogy Mózest), és ennek következménye lett a szétszóratás.
Miért szeretnéd, hogy a zsidó kiválasztott nép legyen? Isten szolgálatába akarod őket állítani, amiért a kiválasztás eredendően megtörtént? Vagy csak a népek fölé akarod emelni mert felfuvalkodott nézetet váltanál valóra?
Én nem szeretném, hogy a zsidók kiválasztott nép legyen, de szerintem a zsidók sem.
Ez Isten döntése volt.
A választottságot nem fogadják el a népek (irigységből, hiúságból),és a zsidók sem akarják.
Mert a választás Isten választása volt, ezen nem lehet változtatni, se a zsidóknak se a többi népeknek.
Jézus nem megváltó volt hanem egy elbukott reformer aki rosszul értelmezte Isten akaratát.
Ezért halt meg.
Ez is Isten döntése volt.
Mondhatod, hogy Jézust a zsidók ítélték el, de Isten a történelmi cselekmények által nyilvánul meg.
Ezeket egyszer már elmondtam és most megint visszakanyarodtunk ugyanide.
Jól látszik a történelem menetén hogy a választottság megmaradt.
Nem megváltoztatható.
Ez is Jézus, nem isteni eredetét bizonyítja, nem volt hatással a szerződésre.
Isten a Földet birtokba adta az emberiségnek, de nem lett az övé.
Továbbra is Istené, mi csak használjuk amíg Isten megengedi.
A zsidók is ezt példázzák az emberiségnek a föld nem az övéké hanem Istené.
A zsidóknak jutott az a szerep, hogy megjelenítse az emberiség elodázhatatlan dilemmáit, és ez által, az egyedi sorsuk alakulásán keresztül, a többi nép levonhassa az egyetemes tanulságot.
Ezt a szerepet Isten osztotta ki.
Ahogy Leon Roth, a filozófus megfogalmazta:
"Mindenek előtt van a judaizmus, amely nem végtermék, hanem program, és teljesülésének eszközei a zsidók"
Hát igen, mivel minden az Ő akarata szerint történik.
Semmi nem történik az Ő akarata szerint, amit az ember bölcsen vagy balgán, jól vagy rosszul de ellene vagy nélküle tesz. Sodoma és Gomorra bűneit nem Isten akarta, hogy az ott élők megtegyék, viszont Isten büntette meg őket azért, mert nem cselekedtek az ő akarata, tetszése szerint.
Az egész ószövetség arról a harcról szól, hogy az ember mennyire nem akarja cselekedni az Isten akaratát. Akkor te honnan veszed, hogy minden az ő akarata szerint történik? NEM. Az emberek dolgaiban minden az emberek akarata szerint történik, és nem kenheted az Istenre a gonoszságaikat és igazságtalanságaikat, hogy egy kitalált eleve elrendelés elméletet igazolni tudjál.
A zsidók nem akarnak senki felett uralkodni, ez egy nagy-nagy marhaság.
Akkor te miért emeled az isteni kiválasztás hamis elméletének segítségével minden nemzet fölé őket?
Szeretnék a vitathatatlan értelmüket az emberiség javára fordítani.
Rendkívül vitatható. Vitathatatlan értelme nem egy "nemzetnek", hanem csak személyeknek lehetséges, az pedig abszolút nemzetiségtől független. Egyszerűen azért, mert vitathatatlan értelmű emberek minden nemzetben akadnak.
Ha Isten akarata ez, akkor miért nem fogadod el?
Mert nem ez az Isten akarata. Isten akarata az, hogy higyjél az ő Fiának tanításában, az pedig nem a zsidók kiválasztásáról szól. Nem én bíráltam felül Isten akaratát, hanem Jézus. Kijelentette, hogy elvétetik a zsidóktól az Isten országa, és olyanoknak adatik, akik megtermik annak gyümölcsét.
Jézust nem kell Istenné tenni ahhoz, hogy Isten üzenetét megértsed a beszédéből.De a zsidók minden prófétát, Isten minden küldöttét mesélő, handabandázónak tartottak, üldöztek, megköveztek, kardélre hánytak, és megfeszítettek. Ezt cselekszi egy kiválasztott nemzet?
Miért szeretnéd, hogy a zsidó kiválasztott nép legyen? Isten szolgálatába akarod őket állítani, amiért a kiválasztás eredendően megtörtént? Vagy csak a népek fölé akarod emelni mert felfuvalkodott nézetet váltanál valóra?
Szó nincs "szeretem a zsidót", "nem szeretem a zsidót" kérdésről, csak be akarod csapni a tudatlant. Nacionalista hitről van szó, tévhitről, amit erősen érvényesíteni akarsz, pedig SEMMI alapja nincs.
Hát, ha röviden akarok válaszolni mindenkinek, és mindennek más és más!
Más egy hangyának és más egy elefántnak, és más egy szál fűnek. De milyen érdekes, hogy a végeredmény mindegyiknek ugyan az! A fajfenntartás!
Az emberiségnek is akárhogy tagadjuk. Hát persze ez olyan alantas életcél a mi felsőbbrendű tudatunknak, hogy ehelyett valami magasztosabb értelmet akarunk adni életünknek! De miért olyan nehéz ezt elfogadni? Miért van az, hogy az az ember aki egész életét egyedül éli le, mivel úgy érzi, h neki ez jó, öreg korához közelitve úgy érzi, h vmit nagyon elrontott? Nincs gyereke. Hát igen lehet, h sokunk körében tapasztaltunk már ilyen esetet.
Persze kisebb-nagyobb célok vannak az ember életében, amik nélkül nem is lehet egészségesen élni, hisz célok nélkül semmik vagyunk, csak egy megkeseredett depressziós emberi roncs.
De mint írtam életünknek tulajdonképpen az utódunk ad értelmet!
Hisz mit ér a megszerzett tudás, ha azt senkinek nem adhatjuk át?
Isten valóban előre látta az emberiség összes pillanatait, bűneit, terheit, tetteit. Ha pedig előre látta akkor előre tudta a dolgok menetét, hiszen Ő maga találta ki
Hát igen, mivel minden az Ő akarata szerint történik.
Nos ezzel választ is adtál a nyitókérdésemre, legalább is ez is egy vélemény.
De a többi része az írásodnak (igen terjedelmes, de többször is elolvastam), valahogy nem ennek fényében íródott, de ez nem baj (egy kis paradoxon mindíg jól jön).
Nos Szodoma és Gomora sorsa is már a világ teremtése előtt eldőlt (mint mindennek és mindenkinek a sorsa), mivel Isten valóban előre látta az emberiség összes pillanatait, bűneit, terheit, tetteit(ahogy te is írtad). Valódi választási lehetőségük nem volt! Erre itéltetett már "születésük előtt".
És itt jegyzem meg, h ha Isten létezik, akkor teljesen értelmetlen isteni haragról és örömről beszélni, mert ezek emberi tulajdonságok: a harag vmilyen tehetetlenségből fakadó érzés, az öröm pedig elégedettség érzés. Ezekhez az érzésekhez fontos az, h igazából ne tudjam mi fog történni. Egy viccnek a csattanóján is csak elsőnek nevetünk a legjobban.
Istennek minden úgy jó ahogy van, hisz minden az akarata és a tudta szerint történik. Ha te ezt nem így látod, akkor az első mondataidat cáfolod meg (mint sokan mások).
Teljessen jogos a kérdésed és felvetésed kedves Ati356. Isten valóban előre látta az emberiség összes pillanatait, bűneit, terheit, tetteit. Ha pedig előre látta akkor előre tudta a dolgok menetét, hiszen Ő maga találta ki . A válaszom igen filozófikus. Isten embert teremtett a tökéletesség legnagyobb hatalmával, úgy hogy születésünkkel egyúttal halálra is ítélt bennünket. Halálra hogy a bűn ne szaporodjék. Tökéletessen megteremtette az emberi testet, és minden részünket pompásan megformált. Gondolatokat, megérzéseket is kaptunk. De a teremtés pillanatában még nem voltunk tisztában emberi képességeinkkel, sem gondolatvilágunk, sem érzelem világunk értelmének jelentőségével, sem annak hogy Isten minek parancsolgat nekünk. Én úgy gondolom, hogy az akkori ősszülők olyanok voltak felnőttként, mint egy mostani felfogású nyolc-tíz éves gyermek. De milyennek is lehettek volna? Sokan azt képzelik, hogy ősszüleink minden eddigi embernél tökéletesebb lények lehetek. Én viszont azt mondom, hogy Isten testileg alkotott tökéletes emberpárt, az elme és lélek fejlődését azonban az időre bízta. A Bibliai beszámoló gyors léptekkel levázolja az ember teremtését, és a halál állapotának létrejöttét. Ahhoz hogy felfogjuk az ember működésének alapjait, elkel, hogy képzeljük magunkat Isten hatalmával. És hogy azzal a hatalommal az ember teremtésekor milyen buktatókba eshetünk, volna bele. Képzeljük csak el, ha Isteni hatalommal bírnánk biztosan, nem okozna gondot, az hogy létre kell hoznunk egy emberi testet. Az viszont hogy egy embert szabad akarattal ruházunk fel, az már valószínűleg nem menne egyik napról a másikra. Mert nemcsak oda kell adni az embernek a szabad akarat lehetőségét, de rá kell venni arra is használóját, hogy felismerje szabadságát, hogy szabad akaratból azt tesz, amit csak akar. És mindezeken felül, az embert rá kell ébreszteni Isten törvényeire, és nem csak pusztán ráébreszteni, hanem az élet során megértetni, azt hogy szabad akaratból válassza az élete részének Isten törvényeit, mivel az Úr törvényei jók. A tökéletesség teljessége azt jelenti, hogy a test összhangban cselekszik a lélekkel. Amíg az ember szíve mást akar, mint az elméje, addig nem beszélhetünk tökéletességről. És a teremtés napjától ez volt a fő probléma, hogy az ember szíve mindig mást akart, mint az elmében lévő logikus, Istentől származó utasítások sora. Magyarán amióta meg lettünk teremtve, folyton ellenállunk az Úr akaratának. Ellenállunk, habár ismerjük Istentelenségünk következményeit, mégsem tudunk, szível lélekkel szót fogadni. Elménk felfogja, hogy jó lenne szót fogadni, ellenben szívünk mindig mást akar. Nincs összhangban a kettő, és így nem tudunk szívvel lélekkel szót fogadni, amit az Úr szívvel és lélekkel vár el tőlünk, azt mi csak ésszel tudnánk cselekedni. És az ember mindaddig ellenáll az Istennek, amíg meg nem tanulja tisztán szeretni az Úr dolgait. Az Úr dolgait, pedig csak attól a naptól tudjuk megszeretni, amikor is már elég szenvedések árán, megtanuljuk, hogy az Isten csak jót akar nekünk. Ha felfogjuk, hogy Isten szeret bennünket, és ha megértsük, hogy az Istenhez tartozunk. Attól a naptól fogva, hogy felfedezzük szívünkben, hogy vonzódunk teremtőnkhöz, amikor is már megértsük, hogy szeressük teremtőnket, tiszta szívvel és lélekkel. Teremtőnk tehát azt várja, hogy szívünk és lelkünk összhangban legyen szabad akaratunkkal. Azért várja ezt az állapotot, hogy az ember ne érezze erőltetett menetnek az Isten követeléseit. Hogy az ember ne azért tegyen valamit valakiért, vagy akár önmagáért, mert muszáj, hanem azért mert jól esik szeretetből megtenni azt. Ezt az engedetlen állapotot jelképezi Isten, az emberi gyarlóságnak és gonoszságnak. Ez az állapot az ember sötét oldala, a tudatlanság mélysége, és a tudatlanságból fakadó gonoszság. Ez az engedetlen oldalunk mely annyi gonoszságot vált ki belőlünk, a sátáni sötét oldalunk. Mert habár az engedelmességre hajlamosak vagyunk, sötét oldalunk ellenben ellenáll minden jó cselekedetnek. Mintha nem a magunk urai lennénk, mert a saját kívánságaink rabságban tartanak. Fogva tartsák mind elménket, mind érzelmeinket mind addig, amíg elég tapasztalattal nem rendelkezünk arra, hogy ellenálljunk a helytelen kívánságainknak. A teremtéstől eltelt idő, pontosan azt a célt szolgálta,hogy az ember megértse, és szeretve fogadja el Isten akaratát és az örök élet, lehetőségét. Mert egyértelmű, az hogy az örökké tartó életnek nem őrültünk volna, ha nem tehettük volna azt, amit szabad akaratból megtehetünk. Azt senki se mondja, hogy nem tettük volna meg mindazt a rosszat, amit eddig is megtettünk. Ez az időszak arra szolgált, hogy ki rosszalkodjuk magunkat, hogy minden rossz cselekedeteinkből megértsük, hogy mit szabad és mit nem szabad megtennünk. Ez az időszak arra szolgált, hogy meggyűlöljük a sötét oldalunkat, hogy ne kívánjuk, és ne vágyakozzunk olyasmikre, amely dolgok nem szolgálják a szeretet teljes életet. Bármennyire furcsa de a bűnök sokasága és felhalmozódásának elkerülése végett döntött úgy Teremtőnk, hogy csak meghatározott, ideig tartó legyen az emberi élet. Csak vegyük figyelembe Sodoma és Gomora városainak gonoszságát, melyet az Úr azért semmisített meg, mert határtalanul elhatalmasodott azokban a városokban az emberi gonoszság. Istennek e cselekedete az egész világ számára példaként lett leírva a Szent Bibliában. Példaként hogy az emberek megértsék, hogy menyire el tud szaporodni a gonoszság, és hogy megértse az emberiség, hogy azért van szükség az emberi halandóságra, hogy az Úr mérgében ne semmisítse meg az egész világot. Azok, akik tudják, hogy rövid az élet, azok az emberek megpróbálnak úgy élni, hogy hasznossá teszik magukat azzal, hogy szeretet teljes életet próbálnak élni. Mások, pedig ezt megirigyelve, megpróbálnak hasonló életet élni. De ha egyszer a gonoszság elszaporodik, akkor még olyan emberek sem léteznének, akik próbálkozni akarjanak arra, hogy törekedjenek a jó elérésére. Istennek tehát nem volt könnyű dolga a teremtéskor, abban az időszakban, amikor a szabad akarat tudatát kellett úgy bele ültetni az emberbe, hogy az ember ne érezze fogságban magát, sőt inkább az volt a célja az Úrnak hogy mindenki érezze magát szabadnak, saját akarattal, saját döntésekkel. Ez, pedig azt eredményezte, hogy, senki sem akart irányított életet élni, hanem mindenki a saját életét irányítgatta az Istentől függetlenül. Az hogy Isten kiűzetett minket a paradicsomi kertből, ez pusztán csak annyit jelent, hogy Teremtőnk arra az időre lemondott mindnyájunkról, amíg mi emberek megértsük, hogy Isten nélkül véges, és értelmetlen az életünk. A paradicsomi kiűzetés tehát csak példázata, annak hogy Isten, ha nem is véglegesen de lemondott rólunk egy időre. A kígyó, aki a sátán engedetlenségét jelképezi, az egyértelműen az emberi engedetlen érzelmek állapotát mutassa meg. Azért ír valóság teljesen sátánról a Biblia, mert valóban sátáni engedetlenség rejlik az emberben. Valóság teljes az, amikor is az emberi érzelem, a test kívánsága, teljesen mást akar, mint amit a józanész diktálna bizonyos helyzetekben. Amíg az ember nem tanul meg uralkodni önmaga tettein, és gondolatain, mindaddig a szófogadás, , az alázat sem tud meg születni. Ezek az alapvető dolgok nélkül nem tudunk szót fogadni Istennek úgy, ahogyan kellene. Nem csak tetteinkkel, de teljes gondolatvilágunkkal az Úr akaratát kell, hogy szolgáljuk. S mindaddig ki leszünk űzetve a paradicsomból, amíg mi emberek a magunk útját választva, megtagadjuk az Úrnak akaratát. Mind addig, amíg megmakacsolva ragaszkodunk gyarló makacsságainkhoz, elképzeléseinkhez, tökéletlenségi állapotunkhoz. Hogy milyenek az emberek? A Biblia részletesen több helyjen is levázolja a különböző tulajdonságokat. Pl. önszeretők, önzők, makacsok, szeretetlenségre hajlók, paráználkodók, fajtalankodók, törvény megvetők, a rossznak szeretői a jónak gyűlölői. Amíg mások az elképzeléseink, mint Istennek, még ha cselekedeteink összhangban is vannak az Úr akaratával, elképzeléseink azonban nem értenek teljességgel egyet Istennel, nem lehet teljessé, a kapcsolatunk teremtőnkkel. A mai emberiség eljutott arra a szintre, hogy észszerűnek véli az Isten által létre hozott törvényeket, utasításokat, rendeléseket. Viszont még nem jutott el oda a világ, hogy érzelmileg, lelkileg, szívvel tudjon örülni azoknak, amely dolgok egyszerűbbé, szebbé, és boldogabbá tehetné az emberi életet az Isten segítsége által. Isten arra vár, hogy elfogadjuk őt, és rendeléseit. A teremtéstől eltelt időszak arra szolgál, hogy megértsük az Úr akaratát, és hogy azokat az utasításokat el tudjuk úgy fogadni, hogy nem érezzük azt kényszernek. Nem akar az Úr mást, csak, azt hogy szeressük őt, megértsük őt, elfogadjuk őt, mint teremtőnket, mint az emberiség egyetlen Atyját. A tíz parancsolat rendelései is felhívják az emberek figyelmét, hogy az Úr mit kíván meg tőlünk. „Szeressetek teljes szívvel, teljes erővel, teljes elmétekkel, mind az Istent, mind egymást, ezzel a szeretettel kell, hogy szeressétek. És ezek a szavak nemcsak a Mózesi törvénykönyvben találhatóak meg, hanem Krisztus is ezeket mondta, és ezért is jött közénk, hogy akár halálával is bebizonyította, hogy mennyire tud szeretni egy ember, ha akar. Krisztus azért halt meg, mert kitartott Isten igéje mellet, és kitartott mindvégig a bűnös emberek megmentéséért. Krisztus, pedig sok bűnös emberért áldozta fel az életét. Krisztusban hatalmas volt az emberi szeretet, mert annyira szerette az embereket, hogy életét áldozta sokakért, pusztán, azért mert nem tagadta meg önmagát, az Istent, és célját hogy meg tud menteni sok életet, azzal hogy példát állít fel mindenkinek. A példa pedig a szeretet megmutatása volt. Amit Krisztus ránk hagyott, az a szeretet lényege, fontosságának megértése, tisztelése. Ha az emberek képesek lennének azt a lelkületet felvenni, amivel Krisztus rendelkezet, akkor most sok embernek lehetne közvetlen kapcsolata a Teremtőjével. Isten céljai között ott szerepelt ez a kapcsolat felvétel a kezdetek óta, csak hogy az emberek mindez idáig nem fogadták be az Úr Istent lelkükbe. Hogy mért fontos annyira nagyon hogy összhangban legyünk önmagunkkal? Mert az ember belső összhang hiányában, hajlamos a szétesésre, az összeomlásra, és arra hogy az elme megháborodjék. Amikor ez az állapot létrejön, az emberből felszínre törnek azok a gondolatok és érzések, amiktől feszűtekké, idegesekké, depresszívekké válunk. Ez az állapot akkor jön létre, amikor nem az történik, amit szeretnénk. Amikor mást kell megtennünk, mint ami jólesne. Sokszor mikor tudjuk, hogy nem jó következményei lesznek tetteinknek, akkor is hajlamosak vagyunk inkább vállalni tetteink következményeit, csakhogy azt tehessük, ami nekünk jólesik. Ezeket figyelembe véve, és azt hogy az Istentől való irányítás mennyire depresszívé tette volna a minden napi életünket, az ember inkább választotta volna az Istentől való elkülönülést, mint az Ő irányítása alatt úgy élni, hogy nem tehessük meg azt, amit akarunk. Ezért van, az hogy nincs közösségünk az Istennel, hogy nem vagyunk a paradicsomi kertben. Önszántunkból választottuk a halált, csak, azért hogy bármikor azt tehessünk, amit akarunk. És mindez ideig mit bizonyított az emberiség tetteivel? Csak, azt hogy senki sem tud boldogan élni, senkinek sincs szeretetteljes élete, nincsenek meg az ember számára azok a legfontosabb tényezők, amelyek emberi mivoltunkat kiemelhetnék tökéletlen életünk hétköznapjaiból. Egyszóval az Istentől való elkülönüléssel, az ember önmagát tagadta meg. Az önmegtagadás, pedig olyan mintha megvetnénk saját életünket, mintha halálra és betegségre kárhoztatnánk testünket. Az Istent hibáztassuk nyomorult életünk végett? Hibáztassuk, mert azt hisszük, hogy egy picit megkönnyebbülünk. De azzal hogy őt hibáztassuk még semmit, sem változtat azon életen, amelyet a hiábavalóságra élünk. Hogy van e szabad akaratunk? Igen is meg nem is!! A szabad akarat adott ahogyan az Úr is állitja. Viszont szabadon csak annyit tehetünk szabad akaratból mint a kiskorúak. Ugyanis Isten szemében kiskorúak vagyunk, azt várja hogy végre ne tejen hanem kemény eledelen éljünk, és igaz felnőtteké váljunk. Hogy mért szenvedünk és halunk meg? Emberi szemmel nézve a tényeink világossak, de Isten szemében a halál nem létezik. A bibliában a halált az alváshoz hasonlittya, melybő Ő feltud ébreszteni. A szenvedéseink pedig a megváltásunk a felnőttéválásunk alappilérei. Melyet persze mi emberek igen nehezen tudunk elfogadni. Nehezen mert nem érttyük az Isten dolgait. Ha nem lenne szenvedés, akkor ki az aki megakarna változni az Isten akaratának? Senki!
Csakhogy nem érted azt a dolgot, hogy a kiválasztás a törvény idejére szólt. Mivel Jézus eljövetelével Mózes ideje lejárt, a kiválasztás jelenleg is fenntartó elmélete már emberi ragaszkodás a múlthoz
Másfelől nyilván nem egy másik náció fog ahhoz ragaszkodni, hogy Izraelt maga fölé emelje, mint kiválasztott nép és uralkodjon felette..
Isten valóban sok tehetséget adott a zsidó népnek. Csakhogy ők is ebből az emberiségből valók, melynek erkölcsi színvonala nem túl magas. Sajnos, a romlottság mentül több tehetséggel nyilvánul meg, annál rosszabb. A többi nép pedig, - mert, mint említettem, ez itt nem a szentek bolygója - nem méltányos és nem megértő. Irigység, gyűlölet, általánosítás keveredik közös masszív antiszemitizmussá.
Szó nincs róla. Azonban feltétlen leveszem azt a magas lóról, ha valaki odateszi, hogy úgy érezze magát, mint minden egyéb nemzet. Ez nem zsidó ellenesség, hanem a feltételezett kiválasztottság, a zsidónak a nemzetek fölé emelésének tagadása.
A zsidók nem attól lettek kiválasztottak, hogy az Isten által adott különleges képességekkel rendelkeznek, hanem a többi nép teszi őket azzá avval, hogy folyton ezt emlegetik.
Ez pedig a történelem ami Isten megnyilvánulása.
Tehát Isten választotta a népét a népek közül, és nem a zsidók.
Panaszt az Istennél kell tenned, nem a zsidóknál.
A szerencsétlen zsidók mindent elkövettek a történelem során, hogy beolvadjanak, láthatatlanná váljanak a többi nép között, de erre a történelem mindig közbeszólt.
Tehát Isten akarata érvényesült.
Ez egy racionális érv Isten létezésére, mégsem fogadja el senki mert sérti a többi nép hiúságát.
Az irracionalizmus pedig nem Istenhez vezet hanem a nagy semmibe.
Ez nem csak arra vonatkozik, hogy a múltat ne vegyük példának a a jelenhez, de fordítva is, hogy ne a jelenből kiindulva magyarázzuk a múltat. Vajon érted amikot mondok is?
Egyről beszélünk, a múlt cselekményei csak az akkori kultúrában voltak érvényesek.
A mai kultúrán át nem vizsgálhatjuk tárgyilagosan a múlt történéseit.
Szó nincs róla. Azonban feltétlen leveszem azt a magas lóról, ha valaki odateszi, hogy úgy érezze magát, mint minden egyéb nemzet. Ez nem zsidó ellenesség, hanem a feltételezett kiválasztottság, a zsidónak a nemzetek fölé emelésének tagadása.
Tehát mielőtt egy archaikus kultúráról alkotsz véleményt, vedd figyelemben annak a kornak az elvárásait, és ne a mostanin keresztül szemléld az eseményeket.
Mutatnál rá példát? Arról beszélek, hogy minden folyamatot akkor lehet igazán megérteni, ha annak körülményeit vizsgáljuk meg. Ez nem csak arra vonatkozik, hogy a múltat ne vegyük példának a a jelenhez, de fordítva is, hogy ne a jelenből kiindulva magyarázzuk a múltat. Vajon érted amikot mondok is?
Már több hozzászólásodban is érezhető volt egy enyhe zsidó ellenes él.
Ha ez nálad mint logikai rendszer működik (mint például egyes kultúrákban az idegengyűlölet, a vakhit, bizalmatlanság), nem fogsz tudni racionális módon közelíteni semmihez sem.
Magyarul, nem leszel meggyőző.
Más:
A példáid az igazságtalanságokra ,csak a mai ember számára tűnnek elitélendőnek.
Az akkori korban teljesen más követelmények voltak, más kellett az életben maradáshoz, mert teljesen más volt az akkori archaikus kultúra.
Ezekben a kultúrákban az újszülöttek élete felett az anya és a családfő rendelkezett.
Angliában kb. 1100 körül lett csak a csecsemők megölése vétek, amit egynapi kalodával büntettek.
Az archaikus kultúrák mindegyikében gyakoroltak valamilyen születésszabályozást a fennmaradás érdekében.
A kultúra , közösség, család sokkal magasabb értékű volt, mint az éppen megszületett egyén, aki csak jóval később vált egyenrangúvá amikor elsajátította a kultúrát.
Az újszülött megölése nekünk már főbenjáró bűn mert ilyenné fejlődött a kultúránk.
Tehát mielőtt egy archaikus kultúráról alkotsz véleményt, vedd figyelemben annak a kornak az elvárásait, és ne a mostanin keresztül szemléld az eseményeket.
A helyzet felelősének megnevezését túlzott előítéletnek gondolom. Lehet felelőse a helyzetnek maga rászoruló, de lehet az igazi felelős az, aki nyomorulttá tette. Azonban a példa nem felelősök keresését kérte, hanem a tett megítélését. A tolvaj egyoldalú megítélése a törvény alapján mindenképp igazságtalan farizeusi tett, amely pontosan ugyanígy nem kiváncsi a tettek okaira és következményeire. A keresztény farizeusságnál talán a magyar bünettő törvénykönyv is helyesebben ítél, az legalább felméri az enyhítő körülményeket.
Természetesen nem a lopás igazolását próbáltam tőled kicsikarni, azonban a fosztogatás még Mózes könyveiben is isteni parancs volt olykor. Az egyetlen feltétel, hogy az áldozat nem lehetett Izraelből való, csak pogány, ezért ellenség. Hasonló elv alapján az erőszak és mészárlás is igen (törvényesen, istentől parancsolt módon) indokolt volt, sok esetben a nőket és gyermekeket is ki kellett irtani, nehogy felnőve tüske legyen Izrael ellenében. Ha most ez a koldus, akit éppen az aktuális megélhetés keretrendszere tett nyomorulttá és ezért ellenségévé, mi módon kellene hátrányosabban megítélni, mint Izraelt, aki jóval nagyobb mértékben fosztogatta a körülötte való ellenségeit, pedig nem szorult rá a zsákmányukra mint a koldus és a gyermeke esetében.
Amit külöünösen szeretnék hangsúlyozni, hogy a tízparancsolatnak önmagában tekintett kötelezettsége csak relaítvan lehet igaz, erről szól az ószövetség. Ezen lép túl Jézus tanításaiban, amelyben az élet helyzetben születő döntéseket nem a törvény, vagy tízparancsolat elvéből kiindulva tanácsolja, hanem az igazság felderítésének, a helyzet megértésének alapján. A kereszténység alaposan el van maradva a bölcs megítéléstől, köszönhetik ezt írástudóik vak vezetésének, akik az értelem megvilágosodását nem engedik a biblia tévedéseinek felismerésének akadályozásával.
A törvény tehát nem igaz, csak annak mértékében, hogy ki kit tekint társnak, barátnak vagy ellenségnek, mert attól függően válik jóvá vagy gonosszá.
Talán pont ez volna a legkisebb dolog. A lényeg az hogy a korlátolt képviselők, elöljárók, vezetők és tekintélyek szándékaitól, elveitől, programjától akaratától szabad-e.
Kedves takarito,
Pontosan értelek, viszont úgy vettem észre hogy pont Te vagy az aki nem akarja felfogni
hogy mire akartam célozni az „alternatív megoldás” lehetőségének felvetésével. Mint már
azt Maaancusnak is jeleztem, magam sem osztom fehérre és feketére a világot, az én
életemet is állandó kompromisszumokon keresztül vezetem. Pusztán arra akartam felhívni
a figyelmet hogy néha sokkal egyszerűbb a jó megoldást választani mint a rossz választásom megindoklására filozófiai keretrendszert kreálni. Az adott példában is az üveggyűjtés jelenti a helyes megoldást mert bár nem vagyok naprakész a visszaváltási tarifákban, :) de szerintem már 1sörösüveg betéti díja= kb. 1zsemle ára is megment az azonnali éhhaláltól legalább addig míg a következő üveget meg nem találom, ugyanakkor a megoldás azonnal fizet.Márpedig az éhhalál küszöbére nem egyik pillanatról a másikra jutnak az emberek, tehát a helyzet elfajulásához az egyén felelőtlen gondatlan magatartása is erősen hozzájárult. Ez persze nem jeleni azt hogy ne tudnék elképzelni olyan élethelyzetet ahol a megalkuvás saját elveinkkel létjogosultságot nyerhet. Az viszont
komoly veszélyt jelenthet számunkra ha a kis jóakarattal is jól megoldható konfliktus
helyzetekben is reflexszerűen nyúlunk az áligazolt helytelen megoldásokhoz.
Van értelme egyébként beszélni a szabad akaratról, ha definiáljuk hogy KITŐL szabad, MITŐL szabad. Szabad például a család szándékaitól, az iskola elveitől, mentes lehet a politika vagy vallás kényszereitől, a főnök elvárásaitól, a tekintélyek parancsaitól stb.
A társadalom szabályait sem mi választjuk magunknak, hanem a hatalmon levő elit válassza a fenntartó tömegek számára, és ilyen módon is lehet beszélni szabad akaratról.
akkor egyértelmű hogy a tanult emberi tapasztalat és értelem alapján döntünk hogy mi a jó, illetve hogy mi a nem jó a számunkra
Pontosan erről beszélek, amelyben fel sem merül az a tevékenység, amit valójában gondolkodásnak hívok, ahol a felmerült konfliktust vagy problémát, nem betanult sémák alakalmazásával próbálná az egyén megoldani, hanem a környezetre való odafigyeléssel, és a környezet megértésével. mivel az élet és a környezet, a körülmények folyamatosan változnak egy pillanatnyilag feloldott egyedi konfliktus sémaként való alkalmazása nyílvánvalóan hibása választ fog adni az egyébként megváltozott feltételek és körülmények között. A jót és a rosszat NEM LEHET betanulni. Betanulni jó és rossz mintákat és sémákat lehet,. de mint mondtam ebből hiányzik az élet megértése, amely állandóan változik, és folyamatos odafigyelést igényel, éber gondolkodást és nagy érzékenységet. A betanult minták alapján dönteni el, hogy adott körülmények között mi a jó "számunkra", valójában további konfliktusokat és összeütközéseket fog létrehozni a környezeteddel.
nincs az embernek szabad akaratból történő befolyása a tettekre
Azt gondolom, önmagábana szabad akarat kérdése már csak azért is élrtelmetlen, mert nem látja, nem tudatosítja azokat a tényezőket, ösztönöket, elveket, értékeket és indulatokat az ember, amelyek befolyásolják tulajdonképpeni döntését. Viszont lehetne konkrétumban kezelni a kérdést, ha megfogalmazzuk úgy a feladatot, hogy MITŐL szabad az ember akarata. Például Mátyás király szándékaitól lehet szabad az ember akarata, mivel a szóban fotgó király már régen megholt, és az ember döntését már semmivel nem tudná befolyásolni. De nem szabad annak a kereszténynek az akarata, aki alárendeli döntését a gyülekezeti elöljáró tanácsainak, akit isten emberének nevez, és éppen felkínálja az egyénnek a helyette való gondolkodás ígéretét. Szóval a kérdés lényege nem a szabad akarat kérdése, hanem az, hogy MITÓL SZABAD EGY AKARAT?
Isten megszámlálhatatlanúl sokféleképpen irta meg egyetlen egy ember útját
Azért most ne szüljünk minden emberi döntéshez egy forgatókönyvet, hogy az eleve elrendelés látszatát fenntartsuk, hiszen akkor megszámlálhatatlanul sokkal több forgatókönyv lenne, mint ahány emberi élet. Nincs forgatókönyv, mivel az életben van függetlenség és szabadság, amelyben a választásaikat az élőlények maguk döntik el akármivel, nem pedig előre megírt forgatókönyvek.
Másfelől egy hamis determinizmushoz elegendő egyetlen forgatókönyv is, hiszen ha már a jó és rossz utat képes volt az Isten egymástól elkülönülten felajánlani, akkor a közte levő választást is előre képes volt beleépíteni az emberben. Ebben a módszerben csak megtévesztés a szabad akarat kinyílvánítása, akármilyen mesével,
mivel a döntés bele van írva az ember szívébe és elméjébe. A gonosz emberben a gonosz választása, a jó emberben a jó választása. Ezen a determinizmuson nem enyhít az, hogy az értelmes és érzelemmel töltött döntésnek szabad akaratot tulajdonítasz, amikor a determinizmus egyértelmű választ ad erre, hogy nem az értelem és az érzelem a lényeges szempont, mivel a döntés bele van írva az emberben, függetlenül attól, hogy milyen töltéssel van feltöltve. Bármilyen valódi szabadság lehetőségének megadása egyenlő a determinizmus és a forgatókönyvrendszer teljes felborításával.
Ki kell hogy ábrándítsalak afelől, hogy a gondolatokat az ember elméjébe "ültetés" által születnek. A gondolatok az ember értelmének használatától születnek, amelyben igen keményen fel kell dolgozni a környezetben átélt hatásokat és élményeket, amelybe sehogy nem fér bele a" beleültetésre" való várakozás. Viszont a lusta elme elképzelésébe bőven belefér a "beleültetés" elve, hiszen akkor nem kell az embernek a feladatainak, problémáinak, körülményeinek jelentőségén gondolkodnia, annak megértésén fáradoznia, hanem ölbetett kezekkel elegendő várni a szájába repülő sült gondolatot.
Az isteni irányításban való hit valójában a determinizmus elvének támogatását jelenti, a sült gondolatra való várakozással egyenlő, és az ember totális balgaság felé vezető útját egyengeti, amelyben az értelem és gondolkodás jelentőségének még minimális értéke sincs. (Hiszen minden helyette előre el van rendelve) Isten tehát nem ezt akarja. Szeretné, ha ezeket a megtévesztő elveket képes lenne az ember felismerni, elkezdené használni az értelmét, és megtanulna önmagától, saját tapasztalatainak és érzékenységének segítségével különbséget tenni jó és rossz, igaz és hamis között, amelybe sem eleve elrendeléssel, sem irányítással, sem szabályrendszerrel nem szól bele, az pontosan az írástudók, igehirdetők és elöljárók sajátja.
Én megértem a te felfogásod menetét, és hidd el nem áll szándékomban, hogy a saját magamtól tanúlt ismereteimet elfogadd tőlem. Nem ez a célom. Ez egy fórum amit sok más ember is olvasgat. Igy aztán én mindössze csak leirom a saját véleményem, és elolvasom másét is hogy azokból is tapasztalatot szerezek. Én nem mondom hogy nincs igazad, viszont azt se mondom hogy mindenben igazad lenne. Sok féleképpen lehet értelmezni az élet lényegét és értelmét. Ez legalább annyira bonyolult, mint meglelni a rossz dolgokban a jót, vagy a jóban a rosszat. Te azt állitod hogy hiányzik belőlem az isten ismerete, ezért rosszúl mérlegelem és állitom mindazt amit állitok. Bekell valljam hogy nincs és nem tartozom egy valláshoz sem, mivel pogány vagyok. De ennek ellenére hiszek istenben, és hiszem hogy isten lelkiképpen gondolkodik. És mivel az úr a saját képére teremtette az embert ezért hiszem hogy az Úrral meghasonlani azt jelenti hogy én is lelkiképpen kell hogy gondolkodjam. .Azt mondod minden emberi döntés függ valamilyen ösztöntől, kényszertől, céltól, vágytól, elképzeléstől. Igazad van. Hiszen sokszor a józan eszünk ellenére az ösztöneinkre halgatunk, amit később vagy megbánunk vagy hálát adunk hogy inkább halgattunk az ösztöneinkre mint a józan eszünkre. Viszont ha adott a folyamat az emberben, hogy különböző befolyások mellett, többféleképpen dönthetünk, akkor egyértelmű hogy a tanult emberi tapasztalat és értelem alapján döntünk hogy mi a jó, illetve hogy mi a nem jó a számunkra. Ha pedig ez a képpesége adott az embernek akkor kell hogy legyen szabad akarat. Te mindennek elennére mégis azt állitod hogy nincs az embernek szabad akaratból történő befolyása a tettekre. A te szemszögedből nézve igazad van, hiszen Isten megszámlálhatatlanúl sokféleképpen irta meg egyetlen egy ember útját. Téged pedig pontossan ez zavar. Akár a jót választod, vagy a rosszat, vagy ha testi érzelmek befolyása mellett is döntesz, te mindig tudod hogy Isten akár ezt akár azt választod is, alőre megirt forgatókönyv alapján, lessz az ami lessz. Lásd megértem hogy Isten álltal megirt élet alapján éljük az életünket. Viszont a bennünk folyton növő értelem, lehetővé teszi, hogy az Isten álltal előre megirt jó és rossz közűl mindig azt válaszuk amelyik a legjobb lehet az életben nekünk. Ha pedig az értelem lehetővé teszi a választás lehetőségét, akkor valóban szabad akaratról kell beszélünk. Előre megirt sorsról és életről beszélünk. Ha pedig előre kitalált és megirt, akkor te jogossan mondhatod, hogy hogyan lehetne jogos szabad akaratról beszélni? Ha nem érteném az Istent lelkiképpen akkor én is egyett értenék te veled. De mivel értem az Isten értelmének tetteit, ezért nem látom be a te igazad. Méghozzá azért nem mert Isten a legjobbat adta az embernek mint gyermekeinek. Megalkodta az értelmet, hogy dönteni tudjunk az életünk során, a sok előre kitervelt és megirt élet út közűl. Téged ez zavar, engem nem. Ugyanis ha nem terveli ki és nem irja meg az ember életutjait, akkor most erről nem kelenne beszélnünk. Az értelem és a szeretet az ami segit abban hogy mindig azt válaszuk ami a legjobb az ember számára. Azt hiszük mi emberek hogy értelmes lények vagyunk, és azt hiszük hogy kioktathatjuk az istent, hogy mit hogyan kellett volna tennie. Sokan vannak akik nem hiszik, hogy előbb az értelmet, a szellemmi energiánkat teremtette meg isten. Persze hihetetlen. De ha a villamos energiát veszük példaképpen, akkor látható az ami abból származik. Viszont villamos energia nélkűl nem lenne világitás sem. Hasonlóan van a testünk is. Előbb volt és lett a szellemi energiánk és csak utána testünk. Ezt a szellemet pedig elsősorban a gondolatainkra értem, amiből származik az értelem. Ha isten nem teremt gondolatokat akkor most nem lenne gondolat világunk. Az elme önmagában csak egy lédús löty lenne. Hogy mért hozom mindezt példaként fel? Azért mert a belénk ültetett gondolatok időről időre fejlődnek, majd fejlett értelmet bisztositanak egy napon. De csak időről idöre apránként. És mindaddig amig az ember nem érik meg, és amig elnem éri azt a fejlettségi szintet hogy isten szemében értelmes lénynek számitsunk, és mindaddig amig jó és rossz közötti dolgokat fejlett szinten megkülönböztetni nem tudjuk, addig isten irányitása alatt kell megélnünk tetteinket, és mindennapjainkat. Ez a korszak az ember számára olyan, mint a szülői felügyelet meletti meghatározott élet mód. Sokan a kezdeti stádiumban ezért érzik úgy hogy nincs is szabad akarat. Az ember mindaddig függ az isteni akarástól és ösztönöktől, amig elég fejlett nem lesz ahoz, hogy isten a maga útjára engedje. Nem a bibliából idéztem, hanem saját szellemi világom alapján az elképzeléseimet irtam le. A biblia nem embereknek irodott, és ez le is van irva ott. Ezért is idézek önmagamból. Ha ennyre bisztos vagy az állitásaidban, akkor azt is tudnod kell hogy a biblia kiknek irodott, ha nem az embereknek?/ János 10: 34, 35 / Arra is tudnod kell ez estben a választ hogy hol található az isten országa?/ Lukács 17: 20, 21 / És hogy vajon krisztusnak volt e teste a menybe menetele ellőt? Azt is tudnod kell hogy Isten milyen modon fogja megitélni az embert ha eljön az ideje? / ámos 5: 18 /És hogy mért teremtett jót és rosszat egyaránt?
Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van.
Csak azért sem gondoltál a dologba bele. Hogyan lehetne szabad az akarat, amikor minden döntésedfügg valamilyen ösztöntől, kényszerttől, céltól, vágytól, elképzeléstől, alkalmazkodástól vagy ellenállástól, örömeidtől, bánataidtól, kellemes és kellemetlen élményeidtől. Függ akarásod a felfogásodtól, kötelességtudatodtól, szolgai vagy lázadó szellemedtől, értekesnek és értéktelennek tartott lehetőségeidtől, képességeidtől és korlátoltságodtól.
Tisztázzuk. Milyen szabad akaratról is beszélsz? Kaptál egy jó és rossz utat, ami közül választhatsz? Nem kaptál. Sok lehetőséged van, és magad ítéled meg közülük, hogy melyiket akarod megtenni, mégpedig igen bonyolult összetevők mérlegelése alapján, beleértve a Szent Könyed előírásainak tanácsait is. Végeredményben te szeretnéd függővé tenni a szabad akaratodat a Szent Könyvedtől Isten nevére való hivatkozás segítségével és arról beszélsz?
Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta
Ezt te csak hiszed, de nem igaz. Ninive sorsa pusztulásra volt ítélve, mégis változtatott az ítéleten a megtérés miatt Isten. Semmi nincs megírva, mert az élet nem szabályok és törvéynszerűségek szerint zajlik. Viszont csak a balgatag kerül azok sodrásába. A keresztény, aki az értelmét megvetve hagyja vakon sodortatni magát a Szent Könyve által, valójában Isten ellen halad, mivel Isten a változó és törvényekkel nem leírható élet kezelésére pontosan az értelmet adta az embernek.
Az pedig könyvből nem sajátítható el.
képzeljük magunkat az Úr helyébe
Nézd. A saját balgaságom fényében hozott döntések alapján nem valószínű, hogy Isten is hasonlóképpen cselekedett volna, tehát ennek a gondolatnak a feltételezése eleve kérdéses. Mert én balga vajpn hogyan teremtettem volna meg a férfit és a nőt? A korsó vízhez tehát először veszem a vízet, aztán a kkorsót. Először a szellemet, aztán a testet. Nyílván úgy, hogy amit nem értek meg a tetteikből azt meg előre leszabályozom., a korsót kötelekkel megerősítem.
Egész gondolatmeneted szigorú determináltságról árulkodik, az ember minden döntése Istennek az ember elméjébe ültetett jó vagy gonosz gondolatok függvényében dől el annak eredményeképp, melyikből ültetett többet a fejébe. Nincs semilyen választási lehetősége, csak annak nem látása, hogy éppen melyik belé ültetett érzelem, (akár megérzés), indulat vagy gondolat kerül éppen túlsúlyba.
Nos ebből teljes mértékben hiányzik Isten ismerete, a jó és gonosz tudatmechanizmusának ismerete, a szabadság lényege, az élet megértése. A determinizmus a merev elme szigorú szabályszerűségek közé szorított gondolkodásánaka terméke, melyben az elme a valóság átláthatóságát csak egy robotmechanikus rendszerelv alkalmazásának segítségével képes egyedül végig követni. Ebből árulkodó módon feltűnik egy sajátos hatalomvágy, amelyben a rendszer azért áll fel, hogy EGY valaki legyen az, aki az EGÉSZET irányítja. A determinizmus hirdetője önmagát is a rendszer részébe helyezi, irányító funkciók megszerzését attól függően véli megragadni, minél inkább illeszkedik gondolkodása eme merev rendszer szabályai közé. A hit ilyenkor azért válik különlegesen fontossá, mivel ez a rendszer a valóságban az életet megöli, kénytelen ezt megtapasztalás (cselekedetek) nélkül az emberrel elfogadtatni.
Tájékoztatlak, hogy az ember valóban szabad lény, illetve csupán egymás rabságát kívánják, amelyhez éppen az Isten nem nyújt segédkezet. Az ilyen determinisztikus (ezért egyeduralomra törekvő) eszmerendszerek követői pedig az alkalmazásuk következtében azonnal környezetükkel konfliktusokba keverik önmagukat mivel mindenféle kényszerhez és kötelezéshez segédkezet nyújtanak, hiszen pontosan ezek a determinimzmust valóban működtető eszközei. A determinizmus emberi okoskodás terméke, a kényszerek és befolyásolás mechanizmusának szigorúan kidolgozott elmélete. Semmi köze sem az élethez, sem az Istenhez.
Látszik, hogy szándékosan nem érted a példát. Az üvegmunka, meg közmunka fizetéséig harmincszor éhen halhat a gyerek, másfelől a példa értelmezése nem a lehetőségek számbavételének megítélését, hanem a tényleges tettek megítélését kellene tartalmaznia.
T. D. Maaancus!
Teljesen jogos a fölvetésed. A látszatát is szeretném elkerülni annak hogy én valami
önjelölt szentként osztom itt a tanácsokat. Én az életemet, ugyanúgy mint az emberek
túlnyomó többsége,nem a 10parancsolat szerint,hanem egyfajta szubjektív igazságkódex
alapján vezetem. Mondok erre két példát. Anno még valamikor az előző rendszerben,
amikor még 2 patenttal volt rögzítve a fénykép a BKV-bérleteken, egyszer egy ellenőrzés
során megbüntetett az ellenőr azzal az indokkal hogy a fényképet rögzítő egyik patent
hiányzik a bérletemről.Ez az eset annyira felháborított hogy bementem panasszal a BKV
Akácfa utcai irodájába, ahol közölték velem hogy a felvett jegyzőkönyv szerint a büntetés
azért történt mivel jegy nélkül utaztam a villamoson. Persze miután bemutattam az
érvényes bérletem,és közöltem a büntetés valódi okát, az ügyintéző azonnal visszafizette
a büntetés összegét. Igen ám csakhogy felháborodásom akkora lett ezáltal hogy úgy
éreztem hogy meghurcoltatásomért elégtételt veszek a BKV-n. A bosszúm egyszerű és
primitív volt: elhatároztam hogy 1hónapig nem vásárolok bérletet. Az 1hónap folyamán
minden megúszott bliccelés alkalmával elégedettségem nőttön nőt. Miután a teljes hónap
elteltével sem találkoztam egyetlen ellenőrrel sem, akcióm sikerén felbuzdulva már azon kezdtem el gondolkodni hogy mi lenne ha bosszúhadjáratomat kiterjeszteném az év
végéig.Már majdnem engedtem is a kísértésnek, mikor egyszer higgadtan végiggondoltam
a történéseket. Ugyan kit is büntetek ezzel? S ekkor rájöttem hogy primitív bosszúm célt
tévesztett. Az egész egy szánalmas ember hazugságából eredt, ami vak bosszút gerjesztett
bennem, aminek majdnem én ittam meg a levét és estem a hazugság áldozatává. Ekkor
megtanultam egy életre hogy a bűn, bűnt gerjeszt még akkor is ha úgy érezzük hogy
igazunk van. Vagy itt van például a kegyes hazugság esete, mikor a haldokló közeli hozzátartozó érzi hogy baj van, de mivel az orvos bár tudja hogy csak 1hete van hátra,
nem mondja el a diagnózist, és tőlünk kéri hogy mondjuk el az igazat, mi pedig
gyógyulással ámítjuk. Amikor pedig tudatosul benne hogy nincs tovább akkor pedig
egy világ omlik össze benne hogy mi is becsaptuk, pedig lehet hogy sokkal jobban
megbékélt volna a sorsával egy időben történő őszinte beszélgetéssel ami időt ad neki
felkészülni és szembenézni az elmúlással. Persze ezzel nem gondolom azt hogy mindig
mindenkor érvényes általános szabályokkal élhetünk, de azt már többször is tapasztaltam
hogy az általam vélt szubjektív igazságot az objektív igazság számtalanszor felülírta.
Mért gondoljátok hogy nincs szabad akarat? Hiszen van. Persze igaz hogy úgy látszik hogy nincs. Úgy érezzük, mert igen sok fájdalommal és bosszúsággal kell szembe néznünk. Isten két féle vagy sok féle utat termetett volna, szerintem teljessen lényegtelen, hiszen mindössze csak példázni szerettem volna a szóval hogy kétféle út közűl kell választanunk. Persze ettől függetlenűl a Teremtő számtalan leágazást is teremtehetett, hogy az ember úgy érezze hogy számtalan út közűl vákaszthat magának megfelelőt. Ha pedig adott az ember számára a választási lehetőség, akkor elmondhatjuk hogy igen is létezik az emberi szabad-akarat. 1. Az álltalatok feltett kérdések és válaszok bizonyos szempontból egyértelműek és talán igaznak is érezhetőek. Mivel Isten mindenki sorsát előre megirta, igy az emberek töbsége jogossan mondhatja azt hogy nincs szabad akarat. De ujra azt kell mondanom hogy képzeljük magunkat az Úr helyébe, és a teremtési korszakba. Ha nekünk kellett volna embert termteni, asszonyt és férfit, akkor mi hogyan tettük volna? Vegyük figyelembe a tényt hogy az emberi mivoltot nem a test megalkotása, hanem a lélek, az elme, és a szeretet megalkotása motiválja. Vagyis ahhoz hogy emberekké legyünk, elöször a láthatatlan szeretetet, az elme gondolatait, az érzelmeket kell megteremtenünk. Vajon mi ezt hogyantettük volna jobban mint Isten? Gondolt valaki arra hogy az Úr előbb a láthatatlan erőforrásainkat teremtette meg? A test megteremtése egy istennek nem téma, ha a hatalmát nézzük. De azt bátran állithatom hogy erejét meghaladva, kellett Istennek megalkotnia majd 6000 éven át az emberi belső értékeket. Az ember gondolkodó lény, melyet Istennek köszönhetünk. A gondolataink nem azért élnek bennünk mert mi létezünk, hanem azért mert isten az elménkbe helyzte őket. A gondolataink nem a magunk érdeme, hanem Isten az aki létre hozta azokat. Az elme impulzusai szállitják a gondolatainkat egyik helyről a másikra, hogy aztán értemet adhassanak a látott és gondolt dolgokból. Az elme gondolatai hozzák létre a testünkben az érzelmeink dömpingjét A gondolataink álltal nem csak érezni de megérezni vagy ráérezni is képessek vagyunk, bizonyos dolgokra. Isten teremtett belénk jó és rossz gondolatot egyformán. Belénk ülltette hogy felismerjük a dolgok értemét és lényegét. Hogy mért oly nehéz elhinni a szabadakarat létét? Mert igen bonyolult rendszerrel teremtette meg az Úr a lélek , vagyis a gondolat menetet. Az ember sok féleképpen értelmezi a benne kialakúlt gondolat menetet, és érzelem világot. Hogy mért? A válasz egyszerű, és igen megdöbbentő. A jó dolgok és a jó gondolatok közt mindig benne van az amit nem szeretünk. Ez pedig a rossz!!! Ugyanis isten mindent úgy teremtett hogy minden jóban legyen valami rossz is. És minden rosszben legyen valami jó is!! Ez a tény bizonyság arra hogy az embernek több választási lehetősége is van az életben. És bizonyság arra is hogy nem minden ember rossz aki rosszat tessz! Mért is? Azért mert ami számunkra rossz, az értelem szerűen másnak akár javára is válhat és akár jótéteménye is származhat rosznak hitt cselekedeteiből. A töménytelen emberi választási lehetőségek a bizonyságai : hogy az ember szabad akarattal lett teremtve.Isten pedig pontossan ezért többé már nem cselekedeteink szerint fog megitélni bennünket hanem hit álltal hitből. Persze ez egy másik téma.
