Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.08 0 0 18505

Kálmán Dániel:

Választás

(dalszöveg)

Próbálom magamat megérteni,
És hogy mi miért történik velem.
Nem tudom tovább már védeni
Ezt az eltitkolt felem.

Ami mégis meghatároz, irányít lelkesen,
Ahogy engem újra lábhoz
Kényszerít teljesen.

Találhatok-e még valami értelemszerűséget
Ennek az életnek mondott üres feszültségnek?
Helyreraknám a korábban helyesnek hitt dolgaim,
Folytatnám mondataim és hogy merre kell...
Indulni el

Próbálom a falamat lebontani
Ami gátol, hogy megéljem
Azt, amit tud szó nélkül mondani
Az, aki érted is megégne.

Értékes lehet-e száz év
Félelemszerű élet?
A végén meg elnyomni ezer,
Sokszor átélt emléket...
Azt, hogy vihetett volna az út,
Vagy elnyomott volna vadul,
De a tetőzés csak a
Beidegződésből törekvés.

Mindig van választás,
De amikor a kétely elsöpör
Minden mást, addig
Támasznak hitt gyengeséget,
A könnyebb úton is csak
Lemorzsolódni tudnál vakon,
Hígítóburkon keresztül
A jólmegszokást választhatom.

Én elhittem, hogy elvitte már
A lényeget ez az idő-sár,
Amíg fojtott és meg nem állt.

Én nem hittem, hogy előre néz
Ez a vak szempár,
És előidézne még választást.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.08 0 0 18504

"Ne gyászolj! (...) Felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj."

 

(Szabó Magda)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.08 0 0 18503

Komáromi János:
Surranva érkezett

surranva érkezett az alázatos ősz
elnyúlt utcákon, kerteken, a határon
lehajtott fejéről hullottak a levelek
de én igazi arcát így is látom

bár reggelente néha már opál-köddel
takarja el lángolóan-buja, színes díszeit
a nyár-zöld lobok közé kevert vágy-vöröseket
a szemérmetlen-sárgákat, rozsda-díszeit

gyakrabban vág szemem közé a fény
alacsonyabb és rövidebb lett a ragyogó út
ősszel már lustább, fáradtabb a Nap
ma hajnalban a tegnapinál is tovább aludt

surranva érkezett, hogy senki meg ne lássa
nem volt ismerőse és most sincs barátja

csak én értem talán egyedül, ahogy arcába nézek
vissza néz rám az újjászülető enyészet

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.08 0 0 18502

Mihai Eminescu:
Erdő, mért hajladozol?

- Erdő, mért hajladozol?
Zápor nem ver, szél sehol.
Lombod földig mért hajol?
- Hogyne ringnék, hajlanék,
Mikor mind búsabb az ég,
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Leveleim szerteszéjjel.
Szél a lombom szembekapja,
Dalosaim tovahajtja;
Oldalamba tép a szél,
Messze a nyár, itt a tél.
S hogyne hajlanék, ha már
Útra kelt a sok madár.
Ágaim fölött csapatban
Fecskék szállnak szakadatlan,
Fecskék, más hazát keresvén -
Viszik álmaim, szerencsém.
hej, csak mennek, szállnak ott,
Elfakítják a napot,
Szállnak a bús ég alatt,
Szállnak, mint a pillanat,
S engem itt hagynak kifosztva,
Dermedten és darvadozva,
Vágyammal, hogy társtalan
Véle mulassam magam.

(Kiss Jenő fordítása)

 

Előzmény: Sallai Gabri (18501)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.05 0 0 18501

Endrődi Sándor

 

A szeretetről

 

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.
Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.
Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.
Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.
Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyülöl.

Előzmény: Bűvössárkány (18500)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.05 0 0 18500

Böröczki Mihály:
Hűlt jelek közt

Köd ül a temetőn.
Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára.
Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek
odahagyott világa.

Itt fél a szó.
Sorsok betűiről
a megfejtetlen végtelenre ismer.
Halott jövő.
Az elhantolt Idők
beírták üzeneteikkel.

Számok. Nevek.
Dombok sorjázta föld.
A lélegzetet feledett enyészet.

Autó szűköl. Csikorog a zaj.
A domboldal egy riadt ravatal,
s a város felől betódul az élet.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.05 0 0 18499

Giovanni Pascoli:
OKTÓBEREST

Az út mentén a hervadó sövénynek
látod kacagni fürtös, rőt bogyóját,
felszántott rétről jászolához tér meg
lassan a jószág.

Egy zörrenés a sövény lombharasztján:
az úton koldus vánszorog tova.
S nótára gyújt a réten egy parasztlány:
„Hej, galagonya!”

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.05 0 0 18498

Weöres Sándor:
MÉG ANNYI MINDENT

Még annyi mindent elsorolni kéne,
mit átéltem, tanultam, megfigyeltem,
s a sokszoros találkozásokat
s az egyetlen-egyszer történteket.

Minden virágszál említésre vár,
minden marék por megjegyzésre méltó,
s az elmondásba egyszerre csak egy fér
és még az egynek is csak törmeléke.

Az ember emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény,
a könyvből majdnem minden kimarad
s helyébe lép a foszlány és az álom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.05 0 0 18497

Szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Csorba Győző:
A fák példája

Az éggel most már semmire sem megyünk
s a földdel sem. Köd, köd, felhő, ború,
szorongás. Vegyük példának a fákat,
ők tudják, mit kell tenni ilyenkor.

A napot, az ég kékjét, a világ zöldjét
egyéb meleg, szín nem pótolja. A fákat
vegyük példának, ők másutt keresik
a vigasztalást és a menedéket.

Ők másutt keresik, magukban keresik:
derűt, meleget magukban keresnek;
a napot, az ég kékjét, a világ zöldjét
ők magukban teremtik meg maguknak.

Nyugodtan tűrik a vak éjszakákat,
a külső háborút. Kérgük bástyái közt
szüntelen zene szól, a teljesség zenéje,
az egyensúly zenéje és a rendé.

S ha majd ismét a helyére kerül
a kék, a zöld, a nap, a világi bőség:
mohóság nélkül fordulnak kifelé,
és úgy fogadják ezt is, mint a törvényt.

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.11.03 0 0 18496

Szép estét, Bűvöskék!

 

Ady Endre

HÁROM ŐSZI KÖNNYCSEPP

 

Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.

 

Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.

 

Őszi éjben, őszi délben,

Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.02 0 0 18495

Szép estét Nektek is!

 

Agnes Begnin 

Figyelj és hallgass meg! 

Ha arra kérlek, hogy halgass meg 
és te tanácsot adsz 
nem teljesited a kérésemet. 

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg 
érzéseimet és te elmagyarázod 
miért rossz, hogy igy érzek 
akkor rám tiportál. 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg 
és te úgy érzed, hogy valamit 
tenned kell, hogy a probléma megoldódjon 
bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy 
te süket vagy, 
nem kértem mást,csak, hogy figyelj rám 
és hallgass meg, 
nem kértem, hogy tanácsolj, 
sem hogy tegyél, nem kértem mást, csak, hogy 
halgass meg. 

Nem vagyok tehetetlen 
csak gyönge és elesett, 
amikor teszel valamit helyettem 
amit nekem kell megtennem 
csak megerösited félelmemet és gyöngeségemet.

 

Előzmény: Pannika127 (18494)
Pannika127 Creative Commons License 2013.11.02 0 0 18494

Szép estét, Bűvöskék!

 

Thomas Hardy

 Az utolsó krizantém


Miért csak most bontja ki még
Rezgő tollazatát?
A vörösbegy most sírja énekét,
S meghal minden virág.

E nap már minden levelet
És bimbót szólított,
Hogy virágokért többet nem tehet -
Mért nem akkor nyitott?

Lázas volt s mégse sietett
A sürgetés szerint,
Csak most, mikor levéltetemek
Hullanak, s a nedv nem kering?

Elkésett szépség, maga van,
A tündöklés oda.
Mi várja? didergeti zordonan
Az ősz vad vihara.

Vagy késlekedni volt oka,
Az ostoba remény,
Hogy ily gyöngéd-víg virághoz a
Tél sem lehet kemény?

- Úgy szólok, mintha szirmait
Ész hajtaná, pedig ez
Csak egy maszk a sok közül, amit
A Nagy Arc magára vesz.

/Ford.: Vas István/

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.11.02 0 0 18493

Ne menj előttem,lehet,hogy nem tudlak követni.
Ne  gyere mögöttem,lehet,hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom."

"Ha az összes barátom leugrik egy hídról,én nem ugrom velük.
Lent várok,hogy elkaphassam őket."

"Igazi barátod az,kivel nem kínos,ha beszélgetés közben beáll egy hosszabb csend,s nem kezdessz el azon agyalni,mit is mondhatnál.."

"A barátság egy aranykötél,amely ha elszakad,össze lehet ugyan kötni,de a csomó megmarad."

"Az igazi barát az,aki ha megkérdezi tőled,hogy hogy vagy,meghallgatja a választ is."

"A világ olyan mint egy tükör.Látod?Mosolyogsz és a barátaid visszamosolyognak."

"A barátság szívből jön,amikor közösen teszünk szép és nehéz dolgokat."

"Az igazi szerelemnél csak az igazi barátság ritkább."

"A legnagyobb ajándék,amit embertársadnak adhatsz,az,hogy őszinte szívvel figyelsz rá."

"A barát ismeri a szívedben lévő dalt és eldúdolja neked,amikor kezded felejteni."
                                                                                                              /Donna Roberts/

Előzmény: Bűvössárkány (18492)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18492

Weöres Sándor:
Bolero

Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellet, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18491

Kosztolányi Dezső:

Halotti beszéd

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18490

Sárhelyi Erika:
Rejtőzködő

Mennyi október suhant már el fölöttem,
és hány strófa őrzi a múlás utánozhatatlan jeleit.
Mint őszi erdőt a fák - némán és röghöz kötötten -,
bennem a szavak a hétköznapot színezik.
Ilyenkor, túl a nyári, harsogó zöldeken,
fáradt sárgák és okkerek gyúlnak ujjam hegyén,
bíbort és narancsot kanyarít a kezem,
míg elnézem: az alkonyi ég milyen koravén.
Fakó rímek és törődött képek közt motoz a szívem,
esők jönnek, szavaimat elnyomja egy bolond szélvihar.
Felém tart a november – fájón és acélhidegen,
de engem a vers, mint puha avar, óvón betakar.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18489

Zsiga Lajos:
Halottak napja

Térdet hajt a novemberi alkonyat.
A szél kisöpri sírok közt az utakat.
Ünnepre készül ez a fáradt őszi nap.

Hófehér keblű krizantémok
Átölelik a gyertyafényes sírokat.
Csend ül az akácfák alatt.
Halkan beszél, ki szólni akar,
Méltóság és tisztelet -
Ez jár a halottaknak.
Megkövetni élőknek a múltat.
Üdvözölni a halott barátokat.
Gyújts egy szál gyertyát magadnak,
Majd imádkoznak érted a halottak.
Hófehér lelked világítsa
A gyertyafényed, hogy
Az életed igaz emberként éljed.
Kísérjenek utadon
A MINDENSZENTEKI FÉNYEK.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.11.01 0 0 18488

Emlékezős szép ünnepet mindenkinek!

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
Hét évmessziről üzent az apám

Mozgott a föld a sírodon, apám,
tudom - csupán koporsód roppant össze,
szóltál felém, akárha hajdanán,
fél kacsintással kérést rögtönözve.

Levél pörgött. Halottak napja volt.
Új feleségem rakta rögről-rögre
a földhalmot, nem sejtve, ami volt,
az most omlott fejedre mindörökre.

Álltam, apám. Csontszürke volt az ég.
Éjjel esett. Sarat cuppolt a lábam.
Imádkozni, szűkölni illenék,
s én horpadt sírod néztem és csak álltam.

Keresgettem a hanton - hol a hír?
S megrettentem az együttroskadástól,
te azt üzented: lélegzik a sír,
a föld alá bújt lélekfurdalástól,

te azt üzented - él még a világ,
s ne bámuljak a friss illatú rögre,
hogy emberebbül csináljam tovább,
te akartad, de nem futotta többre.

Hét éve múlt, hogy korhad a koporsód,
most roppant össze fődet betakarva,
s míg beleírom ritmusomba holt szód,
még kérdenélek: - Mi világ jár arra?

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.10.30 0 0 18487

Kellemes délutánt, Bűvöskék!

 

Kálnoky lászló

Október

Lehajtja rőtarany fejét az erdő.

A levegő friss újbor-íze csíp.

A párás dombhajlat felől kesergő

melódiát fütyül az őszi síp.

 

Szőlőt hoznak kosárban, prést csavarnak.

Sárgul a hegy – itt-ott kopár darab –

és mélyvörös foltjával a fagyalnak,

elcammog a szálló felhők alatt.

 

Bár lennék őszi felhő, melynek alját

a szélkutyák nyers-hús-színűre nyalják,

vagy szilvafőző üst fölött a gőz!

 

Legyek hozzád hasonló, barna, bölcs rög,

s ti megbékélten fonnyadó gyümölcsök.

Te légy koporsóm, diadalmas ősz!

 

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.29 0 0 18486

Egy ember, ki érted él 
Egy ember, ki téged félt 
Egy ember, ki megbízik benned 
Egy ember, kinek a lelke a te lelked 
Egy ember, kit nem hagysz bajban 
Egy ember, ki segít rajtad 

Egy ember, ki önzetlenül szeret 
Egy ember, ki veled együtt sír, és nevet 
Egy ember, ki megvéd téged 
Egy ember, ki ölne érted 
Egy ember akiért meghalnál 
Egy ember, úgy hívják igaz barát




Előzmény: hablány (18485)
hablány Creative Commons License 2013.10.29 0 0 18485

"

"Kimondanám, de nem lehet.
Néma az út, kihalt a táj.
Beszélnék, de nem tudok.
Fúj a szél és poros a szám.
Elmondanám, ha engednéd,
hogy néma az út és kihalt a táj.
Kiáltanám, ha kérdenéd,
hogy minden üres és fáj!"

Polacsek Erika

 

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18484

Az a gyáva, 
Ki, amit érez, elrejti magába, 
És ami benne gyönge, emberi, 
A másiknak föltárni nem meri. 
Mért várod őt, ha nem ezért? 
A boldog élet vágya nem kisért? 
Galambok közt, virágos szigeten, 
Békés, családi kör, parányi házban. 
Az élet szép... Tenéked magyarázzam?

 

Heltai Jenő: A néma levente

 

Előzmény: Bűvössárkány (18483)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18483

Zsefy Zsanett:
Szívcserepek

Nem is tudom, felkel-e a Nap,
hisz' hozzám olyan ritkán látogat.
Nem is tudom, mikor van az éj,
szememre nem jön álom rég.
Nem is tudom, élek vagy csak holt
lelkem barangolja be a nyárfasort,
hogy látok vagy csak néha úgy teszek,
mert jobbnak látnak úgy az emberek.
Hangya vagyok vagy őrült óriás?
Fejemben megbomlott a sokszínű varázs.
Rajtam Isten keze sem hagyott nyomot,
nem enyhített e lázas homlokon.
Ha minden napot visszagörgetek
csak tört szívemből hullnak cserepek.
Nem is tudom, felkel-e s minek,
ha süt is a Nap, bent minden jéghideg.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18482

"Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak."


(Wass Albert)

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.28 0 0 18481

Szép napot mindenkinek!

 

* * *

 

Pilinszky János:

Mire megjössz

Egyedül vagyok, mire megjössz,
az egyetlen élő leszek,
csak tollpihék az üres ólban,
csak csillagok az ég helyett.

A temetetlen árvaságban,
mint téli szeméttelepen,
a hulladék közt kapirgálva
szemelgetem az életem.

Az lesz a tökéletes béke.
Még szívemet se hallani,
mindenfelől a némaságnak
extatikus torlaszai.

A pőre örökkévalóság.
S a tiéd, egyedűl tiéd,
kezdettől fogva neked készűlt
e nagyszerű egyszerüség.

Mint tagolatlan kosárember,
csak űl az idő szótalan,
nincs karja-lába már a vágynak,
csupán ziháló törzse van.

Mindenem veszve, mire megjössz,
se házam nincs, se puha ágyam,
zavartalan heverhetünk majd
a puszta elragadtatásban.

Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj!
Ha gyenge vagy, végem van akkor.
Ágyban, párnák közt, uccazajban
iszonyu lenne fölriadnom.

 

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18480

Tóth Dominika

 

Álomvilág

 

 

Lecsukom a szemem,
s végtelen szomjúsággal várom az álomszigetem.
Mindig az álomhajómban sodródom,
melyet képzeletem hajt túl a határon.
Egy eltévedt hullám hozzám szegül,
édes mesével altat, s míg figyelmem lankad,
hatalmas karjai már az árbocot tépik,
s addig gyötrik megrémült lelkem,
míg a tenger halálos,
ringató öblében találom a szívem.
S lassan az életem reménytelen,
magával ragadt a végtelen.
Repülök, szárnyal a lényem,
borús felleg támadt felettem.
Az ég könnyes szemét megtörölte,
s esőcseppje ajkamon álmodva
visszarántott a valóságba.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18479)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18479

Baranyi Ferenc:
Porvers

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltósága-vesztve igazodni.

Előtted ember ráng a porban?
Megértem, belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.

Mentséged is van, ha a lelked
bátortalan feddése rád vall?
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.

Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi…

Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18478

Kavyamitra Maróti György:
AJTÓ, mely Sehova Vezet

Minden elveszett,
minden összetört:
óvatlan pillanat,
s már senki sem köszönt,
és nem nyílik ajtó sehova.
Fénytelenedő nappalok,
csillagtalanodó éjek, s egy
reggelen
kilépek majd az Ajtón,
mely Sehová Sem vezet…

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18477

Pilinszky János:

Gyász

Fogad között fakó panasz,
magányosság vacog,
lakatlan partokat kutatsz,
üres minden tagod,
lezárt vagy, mint a kárhozat,
a homlokod mögött
csak pőre sikoltás maradt
vigasznak, semmi több!

Nem óv a hűtlen értelem,
nem fogja szűk szegély,
csillagcsoportokat terel
a partalan szeszély
elámuló szívedre: állsz
tűnődve és hagyod,
belepjenek, mint sűrű gyász,
a foszló csillagok.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.10.22 0 0 18476

Szép napot mindenkinek!:)

 

* * *

 

Dsida Jenő:
ÖREGEK LESZÜNK

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát –
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan mesze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon…
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!