FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Drága babám, mióta nem beszéltünk ebben a topikban...
Hogy egy kicsit ON is legyek, akkor bevallom, hogy a kajálás nagyon szar mostanában, hihetetlenül rosszak a megküzdési stratégiáim, ami a stresszel való megküzdést illeti. Az államvizsga, felvételi, gyerek, munkakeresés nagyon rányomták a bélyegüket a kajálásra, hehe, nyilván lerekedtem anno az orális fázisban. Rájöttem, hogy sok esetben nem létezik nálam az átmenet, az arany középút. Most is vagy mindent megeszek, ami nem mozog vagy nem eszek.
Szerintem is ahhoz a dokihoz próbálj meg újra eljutni, aki régebben is foglalkozott Veled, mert ő már ismer Téged, gyorsabban és hatékonyabban tudna segíteni. Addig is meg el kell gondolkoznod rajta, hogy milyen olyan változás állt be az életedben, ami ilyen negatív reakciót váltott ki a lelkedből. Félsz valamitől? Megnőtt a felelősséged vagy terhesnek érzed?
Kívánom, hogy rendezni tudd a dolgokat és boldog légy!
Juta, úgy emlékszem, hogy neked volt egy bevált pszichológusnőd, aki elment gyesre (?). Ha jól emlékszem, akkor azt jelenti, hogy lejárt neki a gyes és újra dolgozik. Keresd fel, ha úgy érzed, hogy visszaesést tapasztalsz, ne várd meg, mig valósággal átesel a ló túlsó oldalára. Nagyon szurkolok neked!
Én úgy gondoltam, bulímiából már nehéz anorexiába zuhanni,hiszen a beteg rájön, vannak egyszerűbb módszerek,ehet, utána úgyis kihányja (az mellékes, hogy a sok hányás hízáshoz vezet...).
Akkor ezek szerint megvonod magadtól a táplálékot? Akarsz változatni rajta csak nem megy, vagy nagyon élvezed, hogy egyre vékonyabb vagy?
Sziasztok! Azt hiszem, segítségre lenne szükségem. Miközben próbáltam kimászni a bulimiából, nem sikerült megtalálnom a középutat, és attól félek, átestem a túlsó oldalra... Amióta kijöttem a kórházból (több, mint 10 éve...), nem éreztem ilyet... Visszaesés? Újra anorexia? Hol a kiút? :( Nem tudom, hogyan tudnék úrrá lenni ezen az egészen. Fogyok. Furcsa. Ettől függetlenül természetesen ugyanazt a teljesítményt várom el magamtól minden téren (pl. minden másnap min. 10km futás).
A feleségem szerintem anorexiás, de ebben a nézetemben senki nem támogat!
A háziorvos szerint csupán sok volt a stressz és melléje a 3 éve kezdődött pajzsmirigy-gyulladás lehet az ok! A feleségem is a fogyást erre fogja, de én nem értek egyet vele! Ahogy az interneten és könyvtárban utána néztem szinte az összes anorexiás tünetet produkálja: fogyás, ételmegtagadás, rendszertelen menses, dührohamok, hamis testkép (most 40 kiló, de szerinte rettentő kövér!!!) stb!
Másról nem is tud beszélni ez és ez az étel hizlaló, nagy feneke van, össze eszik mindent (pedig alig eszik), fogynia kéne! Próbáltam vele erről beszélgetni, de hülyének néz! Megkerestem a háziorvosát, szintúgy majdnem bolondnak tartott! Az én háziorvosommal is beszélgettem erről, azt mondta amíg valaki el nem ismeri, hogy beteg, nem tudunk vele mit kezdeni, csak ha már életveszélyben van!
Én azt nem akarom megvárni, már így is rémesen lefogyott!!!
Mit tegyek?!
Kérlek bennetek segítsetek, mert lassan az én idegeim is felmondják emiatt a szolgálatatot!!!
Én 37 évesen is képes vagyok nyáron a medencénkben egyedül pancsolni:) és naponta teszek jópár kört a faluban biciklivel. Igen, megszólnak ezerrel. De a feszes fenékért mindent bevállalok:)
na én meg már a himlőre gondoltam, arra mondják, hogy kivirágzik. kicsit zsizseg a fejem a tanulástól :S már mindenről betegségek jutnak eszembe. Baguette-nek is nyávogitise lehet...
az egyszemű macskám is meg van őrülve. lehet, hogy lesett a naptárból, mert dec. 23-ától kezdve minden áldott reggel elkezd üvölteni a fejem melletti ablaknál, meg kaparja az üveget és a függönyt. ISZONYÚ! ki szoktam csukni a fürdőszobába, ha még aludni szeretnék... azt a vernyogást!! és nem tudom neki elmagyarázni, hogy 1. tél van, 2. ő meg ivartalanítva van.
Társadalmilag elfogadottabb formája, hogy ha gyerek kiséretében csinálod :)
(Most meg anyázok rendesen, ez kérem szépen nem januári idő. Az évszakos könyv átlapozásakor elmeséltem Adrinak, mi mindent lehet csinálni télen. Szánkózni, korcsolyázni, hóembert épiteni, hógolyózni, elterülni a földön és angyalka formát késziteni, stb. erre plussz mit tudom én hány fok van, de annyira, hogy tegnap nem is kellett fűteni. Csóri gyerek szánkót kapott karácsonyra, egyszer felavattuk aztán azóta is áll a teraszon :(
Többek között ezért is szeretem a gyerekes életmódot. Ha hull a hó, ha szakad az eső, ha túz a nap, akkor is minimum 3 órát kint "kell" tartozkodni a friss levegőn, sétálni, játszani kell. El sem hinnéd, mennyi mindent lehet csinálni! Tavasszal lehet gyönyörködni a megújuló természetben, csupa illat és szin minden! Nyáron lehet strandolni, sziesztázni, piknikezni, ősszel gesztenyéket gyűjteni, szines faleveleket, esőben gumicsizmát húzni esőkabáttal és tapicskolni a sárban...Jó, ez jelen esetben éppen téllel vegyült össze.
nincs olyan kutyus a szomszédban, akit "kölcsön kérhetnél" ilyenkor a sétákhoz? kutyával úgyis mindig menni kell, ha esik, ha fúj (meg a szép része, amikor szuper az idő és 7 ágra süt a nap, olyankor mennyország :-)), és legalább sosem lennél egyedül! hm? : )
Minden évben ezzel próbálkozom,hogy ebéd után menjünk kirándulni,menjünk a szabadba,stb,mert utálom,hogy eszünk és fekszünk.De mindez idáig kudarcba fulladt a próbálkozásom. Most, hogy idén még hó sem lesz,nem tudom,mit vetek be.
Nekem az a módszer jött be, hogy versenyzek magammal, a hónapokkal. Statisztikát számolok,mikor hány nap nem sikerül kibírnom. És tök jó, amikor javuló tendenciát mutat a végeredmény. Tavaly kezdtem januárban, már a tavalyi évben sokat fejlődtem és úgy tűnik, idén még kevesebb,amikor nem bírtam egy napot normálisan végig csinálni. Ez hajt,hogy valóban jobbak legyenek idén az eredményeim és jövőre még jobbak. Mindig úgy kezdek egy hónapot,hogy most nagyon jó lesz az átlagom. Ha baj történik, akkor vígasztalom magam, jaj ez csak egy, ez még nem vészes. De bejön!