Egy jó mikrofonnal biztos jobban szól, ha amúgy a hangszer jó, de annak meg az a hátránya, hogy több környezeti zajt bevesz, és könnyebb begerjeszteni, ha nincs jól beállítva a technika.
Köszi,elfogadom ha nem jo.A lenyeg az lenne,h nem szeretnek elektromos hangzast,az eredeti hangjat szeretnem kihangositani.Esetleg tudnak konkret konfigot ajanlani?Belinkelni?Edesapamnak probalom ezt megoldani,csak egy elogadhato arfekvesben ha lehet.Sajat szorakoztatasra,kissebb csaladi esemenyekre,h konnyebben csusszon a palesz:)meg hamarabb eszunkbe jutnak a notak, aztan ha nem is szepen de hangosan😂
Èn mint nem hozzàèrtő,hondoltam ki kuglizom mi a megoldas erre.Amit talaltam es leg egyszerubb szamomra.ha ez jo egyaltalan belinkelem,de szivesen veszek barmi segitseget,mas konkret megoldast.Meg meg egy gitar erositore gondoltam melle.
Ez most nem hangszer, habár majdnem úgy néz ki. :) Vettem egy borovi fenyőből készített 7 fiókos komódot német használt boltból , valamilyen asztalos által felcsiszoltan mattra. Vastag alsó felső lap, gömb lábak, szép kidolgozás. Én átcsiszoltam még 220, 320 és 600-as vízpapírral. Le akarom pácolni hamuzsírban oldott propolisszal. Selyemfényű nitrólakkal akarom lelakkozni. Kérdésem az volna, hogy nem tudod e, hogy a nitrólakk nem lép e reakcióba a propolisszal/mielőtt megvenném a többezer forintos nitrólakkot/
Mert akkor kiderülne, hogy a hegedűnek nincsen lelke, hanem csak egy gép. Elveszítenéd a misztikus illúziót, amiért olyan sokat fizetnek. Lelke a készítőnek van, meg a zenésznek, a hangszernek csak akkor, ha a saját lelkedből lelket tulajdonítasz neki, ettől válik értékessé számodra, de valójában a hangszerek állnak egy hangkeltő mechanizmusból és egy azt erősítőből, tehát gépek.
Nevezhetjük szakmai ismeretnek is, de a lényeg, hogy elismert hazai mesterektől se kaptam efféle hasznos segítséget. Bár igaz, benne van a pakliban, hogy inkább nem akartak segíteni.
Ja, és van még egy harmadik felhordási mód, amit a sellakknál is használnak, a labdázás. A felcsiszolt lakkfelszín, ha 2 hetet száradt, megfényesíthető labdázással. -A labda lenvászon legyen, a töltet gyapjú (egy rossz, de lazaszövésű gyapjúpulóver vagy sál) legyen, más nem jó. A labdát híg (sokkal hívabb mint az ecsetelésnél, ennek vízállagúnak kell lennie) lakkba mártod, kinyomod a felesleget, majd finom, de nem lassú, hanem lendületes mozdulatokkal dörzsölöd a felületet, miközben a labdát annyira nyomod, hogy éppen egy kicsit izzadjon. Van olyan mód is, hogy a felcsiszolt felületet, amit 2 hétig hagytál száradni, egyszerű szeszbemártott lenvászondarabbal, melyet csak annyira nedvesítesz meg, hogy csupán nyirkos legyen a szesztől, finoman törölgeted vele a felületet, és ettől is fényes lesz. Ezeket persze nem árt egy fadarabon begyakorolni, mielőtt a hegedűre mész.
Ha jól ecseteltél, akkor semmivel. Néhány rövidke csík megengedhető. Ecseteléssel meleg fényt kapsz, mint a méz, vagy az olivaolaj felszíne, tehát nincs szilárd, kemény hatása.
Ha üvegfényt akarsz, akkor felcsiszolod 1000-1500 ig, majd leteszed a hegedűt egy hétre. A lakkod már ettől simulni fog, ezután vizes polírozószereket használsz. Én vettem autófényező polírpasztát, ami szemcsékkel políroz. Mikor lakkozol, akkor egy kis fadarabot is lakkozz le a hegedűvel együtt, és azon tudsz próbát végezni, hogy mit csinál a szer a lakkal, és így nem a hegedűdön próbálod ki először. A tripoliföld ha jól emlékszek vízzel is működik, de próbáld ki a kaolint is (Azúr bolt).
Még az egy kérdés, hogy a friss réteg felületét mivel fényesítsem/tisztítsam. A lakkbenzin+tripoliföld a friss lakk miatt nem biztos, hogy jó lenne, a szintetikus oldószeres-viaszos anyagokat viszont inkább kerülöm már.
Szerencsére azért nem vészes, de néhány csíkot el kell tüntetnem. Egyébként a szeszlakkal mindig meggyűlt a bajom, ritkán sikerült kvázi "csíkmentesre" lakkozni.
Azt mondod, efféle "tükörszerű" felületet több benzoe segítségével lehet elérni?
Az ecsetcsíkokkal úgy lehet elbátti, hogy előszöris ne legyenek, ha már vannak, meg kell várni, míg csiszolhatóra szárad. Rá kell csiszolni 600-assal majs 1000-essel.Van aki oszlatja a lakkot az ecsettel, én úgy tudtam csíkmentes felületet elérni hogy minél szélesebb ecsettel egy húzással mintegy ráöntöm az ecsettel a lakkot a felületre. Ha elrontod, nem maszatolj utána, hanem hagyd megszáradni és csiszold ki a hibát, különben mégjobban elrontod. Nüansznyi ecsetnyom nem hiba, kell is, hogy elhiggyék hogy nem szórtad. Marosváry mester mesélt nekem valakiről, aki olyan tökéletesen ecsetelt, hogy a zsűri nem hitte el, visszadobták a hangszerét, hogy azt biztosan szórta.
Jelentem: a két saját hegedűmnél az útmutatásodnak, információidnak köszönhetően sikerrel jártam. :) Sikerült egy elég jól terülő, viszonylag puha lakkot felhordanom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen simán befolyik majd a lakk a hajszálrepedésekbe. Még az ecsetcsíkok eltüntetésével lesz némi munkám, utána rendben lesznek.
A Morassi hegedűt szándékosan a végére hagytam, hétvégén valószínűleg arra is felviszek egy ilyen puhább réteget. A dolog annyiban másabb, hogy ennek a hegedűnek nagyon fényes a felülete, szinte olyan, mint egy tükör. Állítólag tesznek bele valami plusz anyagot, ami még fényesebbé "ragyogóbbá" teszi a lakkot. Szeretném, ha legalább hirtelen ránézésre olyan maradna, mint eredetileg. A hangját remélem nem éri kár ........
A már emlegetett lakkbenzin+tripoliföld. Frissen nemrég lakkozott hangszernél kell vele vigyázni, mert puhíthatja, és akkor beleragad a tripoliföld. Rendesen kikeményedett (1év+) lakknál még nem volt gond, oldja a gyantát, és eltünteti a karcokat polírozással. Még ki fogom próbálni ugyanezt kozmetikai minőségű kaolinporral is (Azúr vegyszerbolt)
Mielőtt elkezdesz lakkozni, be kellene szerezni a Baki Róbert féle könyvet (MEK. OSZK.hu-ról letölthető) mert ott vannak okosságok az egyes anyagok tulajdonságairól, hogy mi mire való, ha azt tudod, akkor saját receptet is tudsz kidolgozni. annyit kell az egészből megérteni, hogy ez nem boszorkánykonyha, hanem fizika. A jó terülést a határfelületi feszültség csökkentése hozza meg, illetve, hogy ne legyen nagy különbség a híg és a tömény oldat határfelületi feszültségében (pl sellakknál ez nagy, ezért csomósodik ha ecsettel kened, ezzel kell számolni, hogy a sellakk kiváló szilárdító összetevő, de rontja a terülést. Azt kell belátni, hogy a lakknak miért kell lassan száradni, és miért kell minél több, minél vékonyabb rétegben felhordani? Nos az történik, hogy felkened a lakkot ,akkor a lakkréteged elkezd száradni, míg már lesz szilárdsága, de még tartalmaz oldószert. Ekkor a további oldószer eltávozása okozta térfogatcsökkenés zsugorodást okoz, ezért húzza a tetőt. Ha azonban teszel még egy másik, lassabban száradó oldószert (pl levendulaolaj, rozmaringolaj) illetve puhító összetevőket (dammár, elemi, perubalzsam, kopaiva balzsam, mastix) akkor az oldószer eltávozásakor keletkező feszültséget leépíti az anyag képlékeny alakváltozásként, illetve a lassan száradó oldószer még évekig puhán tartja a lakkot, és oly lassan zsugorodik, hogy azt a lakk még keményebb állapotban is képlékeny alakulással le tudja követni. A kemény gyanték (sellakk, szandarak, manila kopál ... stb) szilárságot adnak a lakknak, teherbírást és rugalmasságot. Mennyiségüket úgy kell beállítani, hogy amíg hatnak a puhítók, addig ne legyen nagy a hatásuk.
Továbbá a felhordásról még azt is tudni kell, hogy a legalsó rétegekbe nem kell annyi puhító, mint a felsőbb rétegekbe. Ez azt jelenti, hagy miközben kened fel az egyes sorokat, a csészében maradó lakkba minden sor után kell tenni, egy kevés dammárt, perubalzsamot, így a felszínhez közeledve egyre puhább rétegeket hordunk fel, így tuti nem fog soha elrepedni. A terülés javítása érdekében a puhító anyagok közül különösen hasznos a mastix, perubalzsam és az elemi. A kemény gyantáknál adagolásakor úgy javíthatjuk a terülést, hogy az eredeti receptben lévő sellakk mennyiség felét szandarakkal és/vagy manila kopállal helyettesítem. ezzel kiküszöbölöm a sellakk okozta száradási határfelületi feszültség változást. A mínila kopálról annyit, hogy a feloldása nem egyszerű: nem szabad megkavarni, mozgatni. Nejlonharisnyába kell belógatni forró szeszbe, rátenni a tetőt, é hozzá se nyúlni, mígnem teljesen feloldódik. Különben egy adag takony lesz belőle, amit dobhatsz is ki.
A fent leírt rétegről rétegre való puhítást alkalmazni lehet gyári szeszlakk (pl Joseph Hammerl Joha lakk) esetén is, megveszed a lakkot, kiveszel belőle egy hegedűre valót, és kened, kened, és mindig raksz hozzá egy kevés ezt-azt, a legvégén még benzoe-t is (zsírfényű lesz tőle a lakk, de csak morzsányi mennyiségekkel szabad operálni, mert ragadós lehet tőle a lakk). így a gyári lakkal trükközve kiváló minőségű, jól ecsetelt lakkbevonatot tudsz készíteni, amit a legvévén még polírozni sem kell. Teljesen más fénye van a lakknak, ha ecsettel fejezed be, és nem polírozol, sokkal melegebb, olyan, mint a méz, nem mint az üveg. Ecseteléshez nekem a póniszőr ecset vált be, de van aki a marhafülszőrre esküszik, kinek milyen a keze.
