Csak, hogy kötekedjek:) A 67-es busz gázolásánál az autóbusz vezetője (régen volt, leírom a nevét is: Hartai Sebestyén, akinek illetékességére a busz vezetésében nem térnek ki a források) a Kresz szabályainak betartásával közlekedett, ám a keresztezés szerencsétlen kialakításának köszönhetően a vasúti pályát már csak akkor láthatta be, ha járművével a síneken volt. Azt is megállapították, hogy miután észlelte a felé robogó vonatot gázadással próbált menekülni a sínekkel, amivel legalább annyit elért, hogy az nem az autóbusz közepét, hanem a farát kapta el. (Így is 8 halott és 17 sérült volt, rossz belegondolni, mi lett volna, ha a kocsi közepébe ütközik a vonat.)
Nagyot hibáztak viszont a vasutasok, mert Rákos állomás forgalmi szolgálattevője nem adott menetjelzést a 414. sz. vonat számára, így sem az állomási váltókezelőt, sem a sorompóőröket nem értesítette a menetről. Bár menetjelzés nélkül közlekedett az állomás I. tornyában szolgálatot teljesítő térfelvigyázó és váltókezelő sem intette le a vonatot, de előcsengetést sem adtak az 1. és 2. sz. sorompóőrök számára. (A baleset az 1. sz. sorompóőrnél történt.) Neki viszont az utasítások szerint az érkező vonat előtt 5 perccel e kellett volna engednie a sorompót akkor is, ha menetjelzést nem kapott róla. Erről viszont megfeledkezett, akkor rohant ki a sorompóhoz, mikor az érkező vonat mozdonyvezetője először "Figyelj!", majd vészsípjelzéseket adott látva a nyitott sorompón áthaladó járműveket.
Pici pontosítás: Az esemény Hegyeshalomban volt és nem Győrben, a Keletis gép pedig leakadva a vonatról félreállt valahova, vezetője úgy indult el várost nézni. Miután őt nem találták, a lezárt és kézifékkel rögzített gépet kihúzták, a hegyesi gép kijött alóla a vonatra, a keletist meg visszatolták a helyére, amit az igen nehezen viselt.
Elnézést, hogy bele szólok, de éppen neked köszönhetően én is olvastam az általad idézett könyvet. Ebből és más forrásból is tudom, hogy a baleset pontos dátuma 1960.06.16., de sem ez, sem az egyéb források (korabeli Auto-Motor c. lap és napilapok) sem említenek olyat, hogy a járművet nem a kijelölt gépkocsivezető vezette volna. Bár a könyv és az Auto-Motor éppen ellentétes okot nevez meg a baleset okaként és a másikban leírt magyarázatot lehetetlennek illetve "kacsának"í tartja, az autóbusz vezetőjének kiléte nem volt kérdéses, fel sem merült, hogy nem az igazi sofőr vezette azt. Szerintem össze kevered ezt egy másik balesettel, amelyben tényleg egy "kezdő" autóbusz-vezető vette át társától a jármű vezetését, aki annyira kezdő volt, hogy még jogosítvánnyal sem rendelkezett. Emlékeim szerint FAÜ egyenruhája korábbi kalauzi állásának "maradéka" volt (leszámoláskor nem adta le). Az eseményt én is olvastam a kényben, de nem szkenneltem be, mert számomra nem volt érdekes.
Több ilyen eset volt, bár az általam ismert eseményeknél nem egy kívülálló, hanem gőzösnél a mozdonyfűtő (pl. Fonyód fűtőház, bak áttörés a 411,307-el 1954.11.22.), esetleg a pernyekihúzó munkás (celldömölki fűtőház 421,007 szerkocsija esett a fordítóba,1962.09.26.) működött közre tevékenyen a gép megmozdításában. 1975.10.26-án a kocsirendező ütközött az állomás V. vágányán álló 11 kaviccsal rakott kocsiba az M44 112-el Gyékényesen. 1979.11.28-án pedig a tapolcai fűtőházból "lógott meg" az M40 216 és ütközött az M43 1126 psz. állomási tartalékba. Itt a pletykák szerint valamilyen módon a gépet javító szerelők indították be a mozdonyt jogtalanul, bár az iratok nem egészen ezt tartalmazzák.
A Renault megállt az éppen előtte pirosra váltó fénysorompó előtt. Egy másodperccel később nekiütközött a Mecedes Vito, ami belökte a vágányra. Ekkor ereszkedett le a félsorompó a két autó közé. Kellett néhány másodperc ahhoz, hogy a szemtanúk magukhoz térjenek és a hölgy segítségére siessenek. Az is lehet (de ez már csak találgatás), hogy azt várták, saját erejéből száll majd ki a vezető és menekül. Mikor ez nem történt meg, egy férfi rohant az autóhoz, hogy kiszabadítsa az idős hölgyet.
Mindezt látta a mozdonyvezető, aki azonnal gyorsfékezett. Már erősen lecsökkent sebességgel érkezett az útátjáróhoz, kihajolt az ablakon, és kiabált az említett férfinak, hogy meneküljön, mert nem fog megállni addig.
A vonat körülbelül 40 méteren át sodorta maga előtt az autót. Nem a vezető felől történt a második ütközés, ezért a hölgyön nem is látszott komoly sérülés. Még kommunikált is a mentősökel. A kórházba szállítás közben halt meg.
A román sofőr arra hivatkozott, hogy nem működött a fénysorompó. naná, hogy erre hivatkozott, hiszen a rendőrök kiérkezésekor már zavarban volt. De túl sok volt a tanú, aki igazolta a sorompó helyes működését. Na, erre elfelejtett magyarul, és csak németül és románul volt hajlandó megszólalni. De jött egy kamionos, aki tolmácsolt.
A Taurus fűtési csatlásfeje leszakadt, a saroklépcső pedig kifordult, vízszintesen állt ki oldalra. A vonatot még behúzta Kiskunfélegyházára, és ott lecserélték egy Szilire. A gép visszament Ferencvárosba, de közben kecskeméten levágták a kiálló saroklépcsőt, hogy ne szántson bele az útba eső magasperonokba.
Az "a" autó áll, mögötte érkezik a "b" autó. A "b" belerongyol "a"-ba, az átgurul az átjárón, az érkező mozdony előtt. Egy csattanás volt, amikor "a" belerongyolt "b"-be. Az persze lehetsége, hogy a két autóban tartózkodó személyek közül valaki a két autó ütközésének következményeként elhunyt -- ha erről van szó, akkor vegyük úgy, hogy manhattani ezzel az információval nem rendelkezett.
Mozdonyon mentünk Szeged felé, amikor hallottuk a rádióban egy vezér még izgalomtól elfúló hangját, aki előtt átlöktek egy személyautót.
Az egyik megállt a tilos fénysorompó előtt, a másik hátulról úgy belement, hogy a mozdonyhoz nagyon közel átlökte az egyvágányú pályán. A lökő meg innen maradt, úgyhogy a vonat ütközés nélkül átment a két jármű között. Gondolom, miután a vonat elment, megbeszélte a két sofőr, hogy kinek a mijébe mit, és mennyire...
A tvben mutattak érdekes képsorokat. Szerintem a kisbusz nem teljesen hátulról érkezett, hanem szög alatt, bal oldalról, így kivághatta a kis autót a fénysorompó és a szalagkorlát közé, majd a töltésre a szerelvény elé.
Azért ennyire nem egyszerű, lásd 100-120-140-es topicot.
Tömören a lényeg: az ütközés még a sorompó lezárása előtt kellett, hogy legyen, hiszen az 1. és az 5. képen egyértelműen látszik, hogy egyik sorompó sem tört el, valamint a vonat már csak kis sebességgel csapta el, csak 30-50 métert tolta maga előtt.
És ekkor merül fel a kérdés, hogy mi történt a két ütközés közötti minimum 30-60 másodperc alatt... (a sorompó záródása + a fékező vonat odaérése)
