Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
előkerülnek majd a nagy tudorok, gyuszi1, gyulla bátyám, Vajthó Gabi, meg Tüzér, ők sokat tudnak a gépről, és mesélnek is remélem. képek akkor majd érkeznek, ugye? árpapa
/ a négyzetre emelés akkor a szorzással megoldott /
és mennyi a csúcsod egyperces tekerésben? úgy tudom, hogy gyököt vonni és négyzetre emelni is lehetett a géppel, ha tennél fel róla képeket, magyarázó szöveggel, nagyon megköszönném. én csak összeadni tudtam vele. / és tekerni vagy ezerrel, de közben léptetni tilos volt, ezzel megszivattak először a kidolgozók, de annyira nem voltam sötét hozzá, hogy nagyságrenddel tekerjen többet / árpapa
kedves nagyrádiós! mikor az állványban ültem és állást váltottunk, mikor dolgoztunk vele, mindig érezni lehetett, hogy egy hatalmas gépezet dolgozik a háttérben. egyszer voltam olyan gyakorlaton, ahol teljes mozgósítás volt, még a tsz teherautók is bevonultak, a keszthelyi álláskörletben voltunk, leszerelt öreg tarcsis határőrök biztosították számomra azt, hogy hermetikusan legyünk elzárva. az oldalamon egy pisztoly lógott, tehetetlen lettem volna bármilyen támadással szemben, egy mesterlövészről már nem is beszélve. ezek a határőrök elfogták a szolnoki mélységi felderítőket. bárhová mentünk az utak mindig lezárva, forgalom szabályozva, jó érzés volt, hogy kézből- kézbe lettünk adva. bárhol álltunk meg, a tyukbél mindig ott volt a vezetési ponton, csak be kellett kötni, elképzelni nem tudom mit érezhetett egy hiradó katona éjjel a hátán egy dob vezetékkel, a sötét sűrű erdőben, és soha nem tévedtek el. írjátok le már egyszer milyen érzés volt a vaddisznó csapásokon menni? mindig időben ott volt a kaja, és nem is akármilyen. ha éjjel bevontattunk egy ledöglött autót az álláskörletbe, nyugodtan aludtam, mert a szerelők reggelre ha kellett motort cseréltek benne, zseblámpánál, kik voltak ezek az emberek? varázslók? hányszor fagyott el az újjuk, hányszor gémberedett el a kezük, és még csak megsem köszöntük nekik, természetesnek vettük, tették a dolgukat. egy jól működő hatalmas gépezetnek voltunk a tagjai, és a maga helyén mindenki helyt állt, egy dolog számított: bármilyen körülmények között tudjuk indítani a rakétát. mi gyakorló fejekkel dolgoztunk, de a híradók, a szakácsok a sofőrök, élesben dolgoztak! segítsetek megírni az alakulat történetét, aki idejön, már sokat megtud rólunk. jogunk van büszkének lenni! árpapa
Annak idején 75-77 között a könnyitett 10 km -es menetre 2 kiképzési óra volt adva. Ez tényleges két óra azaz 120' volt, és a 120' végén a követkető foglalkozás kezdődött. Általában másfél óra alatt lezvartuk és az utolsó fél óra a tisztálkodás és felkészülés jegyében telt a következö foglalkozásra. A menet elején
legtöbbször Stemmer István fhdgy-al a sportolókkal beszélgetve mentünk a menet vége loholt utánnunk , de mindenki beért a laktanyába. Említést érdemel az a tény is, hogy a Dobó lakótelepen kifelé menet és a vissza úton is alakzatban jöttünk.
Gratulálok Árpapa az irodalmi szinteket döngető írásaidhoz, nagyog gongolkodom azon , hogy újra nekiálok elolvasni a topikot,hogy tágísam ismeretemet az új összefüggések ismeretében.
Egy régi írásomban említettem egy törzs és tüzvezetési gyakorlatról amikor Ramocsa hdgy -al fennragadtunk a várpalotai szöllőhegyen. Ez lehetett egy olyan gyakorlat amiröl te is írtál a napokban csak a tüzérek oldaláról. Tényleg jó lenne összevetni az szolgálatok feladatait hisz ha nincs hadtáp akkor éhezünk és mikor és hova lövöd ki a rakétádat ha nincs hiradó cél és tüzparancs amihez a rejtjelzők is szükségesek, csak megemlítve az utolsó írások témáit.ü
ezelőtti bejegyzésemet úgy írtam, hogy még nem láttam a tiédet, párhuzamosan dolgoztunk!
tökéletesen és szépen írtad le a girózás lényegét, valóban lehetett gyorsítani a reverzió fogáson, ha a berögzítés a következő megfogása előtt történt, ehhez nagyon jó kettes kezelő és stopper kellett.
a reverzió: megfordulást, átfordulást jelent.
de úgyis szoktam mondani: a verzió egy változat, a reverzió pedig új változat.
azér az olvasóinknak leírom a lényegét, ha nézték a spektrumot tegnap este, akkor az apolló-13 esetében is megemlítették, hogy giroszkópok nélkül a büdös életben nem jöhettek volna vissza.
tehát az egyszerű változat: óra kerekét / nem digitális! / vagy búgócsigát megforgatunk és ráhelyezünk egy keményfedelü könyvre, akkor a könyvet ha megdöntjük a csiga és az óra kerék tengelye változatlan marad, addig bírnánk dönteni, még a csiga pereme elérné a könyvet!
a giróteodolitot ha az egyenlítőn a földforgásával szemben felpörgetjük, akkor hat rá az erő és valamely irányba kitér, majd megáll és ellenkező irányba is kitér hasonló értékben, ez a precesszálás, a kitérés iránya észak- déli irányú.
aztán csillapodig a precesszállás, és egy-két nap múlva beállna középre.
más földrajzi szélességen az egyenlítőtöl való távolságtól függően egyik irányban jobban kitér, és nyugalmi helyzetben sem lenne középen.
ezt az eltérést a bemérő mintakertben szoktuk kiszámolni 12 indítással, és ezrelék pontosan meghatároztuk, ezzel szoktuk javítani az irányszöget. delta formulának neveztük az értéke ezen a szélességi körön: 0.506 ezrelék körül szokott lenni.
65. szélességi körön túl a giró nem alkalmazható, mert nem hat rá a centrifugális erő.
ha valamit rosszúl írtam, a bemérő urak javítsanak ki, mert a topicon jelen lévő állományt mindenképpen kiképezzük!
árpapa
annyit jegyeznék meg, előfordulhat a girózás során akkora malac, hogy giróra ható erő pontosan merőleges, akkor egyből az irányt mutatná, mert nem térne ki semerre.
ekkora malacunk sohasem volt, és szinte lehetetlen.
holdvilágos téli éjszakában, mikor az ellenőrző csoport egybegyűlt és toporgott, kicsi kört alkotva, tipikus lapost körbekináló alakzatot felvéve, élvezettel osontam a közelükbe és beleordítottam a havas éjszakába: rreeeeveeerrrzzijjjjóóóóóó!
majd halkan hozzátettem: egy perc múlva!
van akinek torkán akadt az itóka és csuklott, volt halk anyázás is, és megjegyzés: bazmeg nem vagy normális!
viszont arra volt a legjobb, hogy másik szakasz aki velünk párhuzamosan dolgozott, rohattul ideges lett és hallani véltem amint modják: kurva kásáék megint előbb fogták, biztos csalás van dologban. csak trükköztünk!
az irányzók részéről a reverziók fogása, és irány meghatározása, általában a feladat végére jött össze, mindig a bemérők adataival dolgoztunk, viszont ha egyeztünk akkor tuti, hogy jók voltak az adatok.
de Béres Robi gyakran szokta mondani az irányunkra:- most hülyéskedtek? elmentek ám a büdös francba!
aztán odacsúsztatta a saját adatukat, amit csak fordítani kellett 180 fokkal, és az árgus szemekkel figyelő Németh Gyula megjegyezte: bassák meg, ez nagyon összejött, 14 másodperc a különbség. / arra ügyeltünk, hogy nulla ne legyen /
hadd menjen az irányzás!
nagyon szerettem a menetes feladatokat, mert látványos volt, megcsináltuk kiválóra az esetek többségében, sok felelősségünk nem volt az irányok meghatározásában, a bemérők mindig hozták magukat.
azér a többi mérésnek stimmelni kellett, és rakétát is beirányoztuk.
majd írni fogok róla, hogy történt ez tök sötétben!
A menetes volt az egyetlen olyan feladat, amit a bemérőkkel együtt hajtottunk végre. Gyakoroltuk is eleget. Azok kedvéért, akik nem is láttak ilyet elmondom, hogy a rakéta beirányzásához kellett egy tökéletes és ellenőrzött irányt produkálni, amiből aztán ki lehetett számolni a rakéta elfordítási szögét (A2). A bemérőknek a giroszkópja un. száraz giró volt, torziós szálon függött a giróegység. Gyorsabb iránymeghatározást produkált, viszonylag gyors reverziópontok követték egymást. Alapesetben kettő reverziópont alapján elfogadható irányt lehetett számolni mintegy 5-6 perc alatt. Az irányzók girója folyadékos volt. Ez azt jelentette, hogy a giróegység, miután felpörgött és felszabadítottuk (kirögzítettük) a folyadékban úszva ment ide-oda, azaz reverzált. (Nem tudom van-e ilyen magyar szó). A lényeg, hogy ez a giró általában 10-11 perc alatt adott két reverziós pontot. Ezért alakult ki az a szokás, hogy elfogadva a bemérő giró irányát kiszámították a kidolgozók a rakéta irányszögét és az irányzó részleg iránya csak megerősítette ezt. Azt azért tudtuk, hogy ellenőrzött irány nélkül nincs még vége a feladatnak, hiába van a rakéta előzetesen beirányozva. Ha minden giró rendesen működött sosem volt baj. A girók kezelői nyugottan követték a tükröt, amig az meg nem állt és elindult visszafelé. Ez a pont volt a reverzió. A szerelőknek elég idejük volt a rakétát előkészíteni. A reverziópont megfogásakor a 3-as kezelő minden esetben jelentette: 3-as jelent, reverzió. Értéke:...... Az első reverzió az esetek többségében megvolt a felállítást követő 5 perc alatt. (Később rafináltan ezt is csökkenteni tudtuk 1 percre, néha lepipáltuk a bemérőket is) Míg jött a második reverzió, addigra a bemérők mindig végeztek, mi csak vártuk a mienket, hogy ellenőrzött legyen az irány. És a sors úgy hozta, hogy Keszi harcos lett a 3-as kezelő. Szorgalmas, becsületes gyerek volt, de hiányzott belőle egyrészt a hangos jelentés képessége (külön ordibálási kiképzést kellett neki tartani), másrészt elég nyugodt természete volt, hogy kellően felspanolja a feladatok közben úgy is eléggé feszült idegeinket. Sokszor előfordult az amire Sanyi bátyám utalt. Mindenki pattanásig feszült figyelemmel várta a második reverzió jelentést, teltek a percek, a másodpercek, aztán végre: - 3-as jelent, reverzió.... - Igen, igen - türelmetlenkedtem - .... Elment. Mindezt már a sok kiképzésnek köszönhetően elég hangosan, hogy mindenki hallja (ezzel a csalás lehetőségét is kizárva) és azzal a furcsa félrecsapott fütyülős ajkaival és teljesen ártatlan tekintettel a szemeiben. További több évtizedes szolgálati időm alatt mostanáig nem tudják, hogy mért vagyok mindig olyan nyugodt természetű. Csupán azért mert nem csak mi neveltük és képeztük a katonákat, hanem ők is minket. Azóta sem történt olyan ami jobban felidegesített volna ezeknél a menetes feladatoknál. Prológ: Sokkal több kiképzési időt eltöltve azért voltak nekünk jó menetes feladataink is közösen Keszi harcossal és ebből kifolyóan sikerélményt is éreztünk, de nagy megváltás volt számomra is mikor végre leszerelt. mkaroly
Tény és való, a bemérő külön állatfajta volt. nagy előnye, hogy gyakorlatokon zömében mindenkitől távol, önállóan dolgoztunk. Ennek fejében viszont nemigen aludtunk. Kantinárunk csak akkor volt, ha előre gondoskodtunk magunkról, ez viszont iparszerű mértékben működött, nem egy gyakorlat utolsó napján még annyi kávé, tea, üdítő és csoki volt nálunk, hogy a teljes üteget kiszolgáltuk.
(Ha nem tudtunk erlőre gondoskodni magunkról, csak mi tehettük volna meg, hogy a raj vmi falusi vegyesbolt környékén sokszögeljen, esetleg autót javítson.
Persze, szabályzat- és törvénytisztelők révén mi aztán soha nem tettünk ilyet.
mkaroly barátom, leírnád kedvenc irányzóid sokszor hallott jelentésének történetét?
elnézést kérek, de muszáj megjegyeznem, hiszen nem mindenki kell, hogy rajongjon értem, sőt utálhat is.
tehát:az alant közölt írásaim és bármely írásom itt a fórumon egyesekben keltheti azt a véleményt, hogy igazolva lássa: komcsi hivatásosok agyba-főbe szivatták szegény bekényszerített sorkatonákat.
ha így gondolja, akkor természetesen igaza van!
Én másképpen gondolom, a katonák is másképpen gondolták, leszeréskor szoktak velem kezet fogni!
de azért próbáljon megérteni engem is: rengeteg cikket és szösszenetet szeretnék publikálni akár a helyi újságban is, de nem teszem, mert kereskedő vagyok, és tisztában vagyok vele:- nézzétek csak meg ezt az irogató embert!
egykoron nem féltem kimondani a véleményem, ma már meggondolom, azért irogatok a múltbéli történésekről, kéretik nem elvenni a kedvem, és "tollam"!
Pihentetőül!
Ha esetleg valakit nagyon lefárasztottam volna az elmúlt napokban, elmesélem a kidolgozókkal történt „ kapcsolatomat”!
A kidolgozókat mindig is különleges embereknek tartottam, azok is voltak, általában sakkozók, azt viszont magas szinten űzték. Elvont figura volt mindahány, még az egyenruha is furcsán állt rajtuk, viszont a szakmájukat profi szintén kenték és vágták.
Valamelyik irodába szoktak bevonulni és ott gyakoroltak egésznap.
Egyik ilyen alkalommal az Andok Ferenc főtörzs kidolgozó rajparancsnok megkért, hogy míg a városban végzi a dolgát engedéllyel, legyek ott a kidolgozókkal, ne csináljak semmit, a példák szerint számolgassanak, és a szüneteket tartassam be.
Szivesen elvállaltam, a tiszthelyettes ott segít ahol tud, mér ne?
Több óra múlva visszajött, érdeklődött, hogy rendbe ment-e minden?
Természetesen! – mondtam neki, akkor még nem tünt fel, hogy a katonái hálás pillantásokat vetnek rá, megkönnyebbültek, és elégedett vigyor ült rájuk mikor elhagytam az irodát.
Jó félóra múlva a Feri bátyám bejött hozzám és azt mondta: - idefigyelj kása barátom, a jövőben a garantba nem teheted be a lábad, kávéval ott nem szolgálunk ki, kidolgozó katonát tíz méternél a saját érdekedben ne közelíts meg!
Rosszul estek a szavai, hiszen az ember tesz egy kis szivességet és még le is nyomják, nem tehettem mást tudomásul vettem a mondandóját, a garantba hosszú évekig nem tettem be a lábom, próbálkoztam többször is, de rövid úton ki lettem hajítva.
A dolog a következőképpen történt, a kidolgozók a tekerős mechanikus gépeikkel számolgattak, elöttük ürlapok és táblázatok, meteó és ballisztikai adatok, asszem logaritmus könyvek és minden egyéb kütyü, radir és ceruza.
Mint szorgos hangyák írkáltak tekertek, aztán megint irkáltak radiroztak, ceruzát rágtak, egymásra néztek, egyeztettek, sóhajtoztak, és közben fejben sakkoztak.
Egy kukott sem értettem a dologból a sakktól hamar elvették a kedvem, mert hat lépésban fejben bemattoltak.
Kezdtem unatkozni, mígnem tüzérként feltünt, hogy semmi katonásság nincs a dologban, az egész olyan szervezetlennek tünt.
Elrendeltem, hogy ismételjék hangosan amit csinálnak, ezt rögtön megtették, és kurva nagy hangzavar támadt, kezdett idegesíteni, hamvába halt az ötletem.
Ekkor nehezítettem a feladaton, mikor indították a stoppert, mert normaidőre számoltak, akkor közbe szóltam:- kitört a ceruzahegy! Parancsoljon főnök- és már nyújtottak is egyet!
A maguké emberek! Furcsán néztek rám, és mutogatták a cerkájukat, hogy tűhegyes mindegyik, a kidolgozóknál és irányzóknál mindig volt smirglipapir.
Nem volt mit tenni, kitörettem a ceruzahegyet velük, nem jöttek zavarba, elővették a tartalékot, volt nekik vagy száz darab, kezdett a szénám rosszúl állni, az ötleteim nem jöttek be.
Elkoboztam a ceruzákat, és mindenkinek csak egy lehetett, ami azonnal kitört és vártam a hatást.
Elővették a ceruzafaragókat és vigyorogtak rám, azt is elkoboztam, mer katona bicskával faragjon. Nem volt náluk, a körletből hozattam velük, de volt aki a kanálgépét hozta, kezdtem nyerőben lenni.
Aki még nem látott értelmiségi elvont művelt embert kanálgéppel ceruzát faragni, annak az élete csak lepergett!
Bődületes látvány volt, az egyik kidolgozó inkább a fogával oldotta meg és közben erősen bíráló megjegyzéseket tett annak az elmeállapotára, aki ceruzát faragtat vele kanálgéppel.
Nehezítettem a feladaton, és gázálarcban folytatták, később a vévé felszerelés is előkerült, azt viszont nagyon értettem, mer ugye lábnál három gomb, töknél mindkettőt középre és felül még hét gomb, meg a csukló és térdpánt. Katona idejük alatt nem volt gond a vévés fedatokkal, ezt viszont a Feri bátyám elfelejtette pozitívként értékelni.
Mikor ebbe is beluntam, akkor érdeklődésem a számológép felé fordult, az egyiket elkezdtem tekergetni, aki látott ilyent, az tudja, hogy húzva kellett tartani a kart rugó ellenében, és a behajlított mutató ujj és a mellette lévő ujj közé csiptetve egészen jó eredményeket lehetett elérni.
Rendeztünk is rögtön egy versenyt, és mint technikai ember hamar belejöttem, a kidolgozók még sokkhatás alatt voltak az események miatt, így simán nyertem, megaztán voltak annyira phszihológusok, hogy nem nagyon akartak nyerni, a vévé ruha talkum pora még nagyon látszott rajtuk, a vesztesnek kijáró fekvőtámaszt pedig belenyugvással egykedvüen nyomták le, erősödtek is egy keveset.
Nagyon várták a „kiképzés” végét, és megkönnyebült sóhaj szakadt fel bennük mikor meghallották Feri bátyám lépteit a folyosón, ettől a naptól kezdve imádták Őt, hiszen csak annyit kellett mondania:- vagy talán tartsa a kiképzést a kásatörm?
Tüzér katonáimra igen nagyon nehéz időszak következett, kúsztak betonon is Feri bátyám vezényszavára, és a kidolgozókkal szemben kialakult egy egészséges rivalizálás, ha esetleg kidolgozó katona hozta feladatnál az adatlapot a hetes kezelő helyett, vagy véletlenül az állvány közelébe talált keveredni, akkor igencsak behúzott seggel próbált iszkolni és lapos pillantásokat vetett a környező fákra, egypárszor ha nem volt elég gyors, tüzérré avattuk, ami elpicsázást jelentett.
Tüzér katona sem szivesen lófrált a garant közelében, mert Feri bátyám iziben kiásatta velük az aggregátor fedezékét, azt meg nem mondhattam, hogy a parancsot ne hajtsák végre!
Kávét a bemérőknél iszogattunk, jó kávé volt mindig náluk, és velük muszáj volt ápolni a jó kapcsolatot, mert igen nagyon alánk tudtak volna tenni, de sohasem a feladat rovására.
Mert volt játék és volt feladat.
árpapa
/ a mellékelt képen, Tapolca polgármestere és "Gyulla" bátyám, aki féltő szeretettel simogatja az emlegetett gépet, egykori várpalotai tanárom, a fenti történésekhez semmi köze, azt nem tanította velem, viszont érzelmileg inkább kidolgozó mint tüzér, de mindkettőnek legendás alakja /
köszönöm a pontosítást, nem saját kútfőből merítettem, ragaszkodtak is hozzá, hogy megemlítsem a forrást. / 7124-es bejegyzés /
Kovács Barnabás a szeptemberi "focigálán" megadta nekem a mobil számát, amit bepötyögtem a gépembe, csak a szemüvegem nem volt ott, aztán később véletlenül töröltem, a "matáv" számon nem érem el.
igért rengeteg dokumentumot és beszámolót, esetleg ha valaki tudná a számát és eljuttatná hozzám, megtisztelne.
Egy korábbi hozzászólást szeretnék pontosítani. Kovács Barnabás alezredes a SZU-ban járt akadémiára 1975-79 között és 1982-ben Deák János alezredes vk. akadémiára történő beiskolázása után lett dd. töf.
Sajnos az akkori normaidőre nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy 1977-ben 67 kg. voltam:-) A mostani 100-hoz képest:-( Van egy közmondás ami engem igazol most: ,,a férfi 100 kg. -nál kezdődik a többi az csak karácsonyfadísz".
Nagy pocakom nekem sincs. Csak pont akkora, hogy ha valaki alatta van, akkor nem kap napszúrást:-)))
A 6 db. pille palack nagyon jó, de csak akkor vagyok hajlandó cipelni, ha van benne pálinka.
világéletemben szerettem gyalogolni, a nyáron próbálkoztam biciklivel, aztán most ősszel visszatértem megint a gyalogláshoz, akkor íródnak a fejemben a sztorik, kigyaloglok a kőkeresztig / 8400 méter / , ha tovább megyek a nagyszikla irányába, arrafelé van a kimért negyedmaraton távolságom, 10.600 méter, érdekelne a régi tíz kilométeres norma ideje, csak úgy kiváncsiságból, ebben a hónapban háromszor mentem a negyedmaratont: 02-án: 110" 13" 06-án: 110' 45" 16-án: 108' 34" szépen ment le a súlyomból, tavaly elhagytam a bagót, nem akartam nagy pocakot, és nem is lett. 11 percen belül egy kilométer, ahogy számolgattam, ha azt a hatszáz métert levonom, akkor egy és háromnegyed óra alatt legyűröm a tizest. / ja és ha a súlyom nem tetszik akkor hátizsákomat veszem fel, hat darab másfélliteres teli pille palackkal, és uzsgyi / árpapa
A tíz kilométeres gyorsított menet nem tartozott a kedvenceink közé. Mégis egy év után, mivel szinte hetente csináltuk nagyon jó eredményekkel büszkélkedhettünk. Mármint a század. A meneteket szinte mindíg Csernolovics ftm. vezette. Roppant szívós edzett férfi volt. Nekem a párduc jutott róla eszembe. Nagyon gyorsan tudott menni.
Történt egyszer, hogy tíz km-esre indultunk és észre vettük, hogy a ftm.et-on új surranó van. Hárman-négyen összenéztünk és úgy döntöttünk, hogy ,,meghajtuk"
a menetet és új rekordot állítunk fel. Kb. 4 km. után Csernolovics lelassított majd miután kicsit megállt ordított utánunk feltolt tényérsapkával: hova sietnek az
I...n f....t? Szegénynek feltörte a lábát a surranó.
Hasznunk is származott ebből, mert az ezután következő menetek nagyon hasonlítottak egy nyugdíjas klub sétáihoz:-)
két évig voltam Várpalotán, gyakorlatilag sorkatonaként, sorkatona szolgálati ideig, gyakran hallom itt a topicban, hogy csak két évig voltak egyesek Tapolcán, és elfogyott az élmény anyaguk, nincs már mit leírniuk.
szivesen megírom itt a várpalotai sztorikat, azzal a kitélellel, ha valaki ír egy 1480-os sztorit, sorkatonaként, akkor tizet palotaiként. okksi?
szombaton egy órakor a kapu előtt leszek, várok vendégeket a fővárosból, egy volt sorkatonát és családját, a laktanyába akarnak sétálni egyet, ha valaki arra jár, semmi okunk nem lenne elküldeni!
itt lenne az ideje, régi topictársakkal találkozni, akiket nem ismertem soha, mégis úgyvélik megbántottam, és ha igen, akkor maradjon annyiban?
" összefutottam Paréj Jóskával. Elmondta, millió oka van annak, hogy nem tagja fórumunknak"
mivel nem részletezted, összefoglalom mit mondott:- hagyjanak engem békén, elfelejtettem a 1480-at, lezártam azt a fejezetet, nekem van éppen elég munkám, nem érek rá ezzel foglalkozni!
sajnos nagyon sokan mondják ezt, ma a Béres Robival futottam össze, szinte szó szerint mondott hasonlókat.
de nem csodálkozom, az emberek nem bíznak semmiben sem, kiégtek, elfáradtak, megtették a dolgukat.
Akik a vezetőink voltak, ma tagjai mindenféle szervezeteknek, nemzetközi nyudíjas tábornoki találkozókra járnak, koferenciákat látogatnak, tudományos előadásokat tartanak, meghívják őket rendezvényekre, emlékplaketteket kapnak, fogadásokon vesznek részt.
Megélnek szépen a múltjukból, aminek a részesei voltunk, de széles ívben szarnak ránk.
/ az imént írtál a másik topicban egy nagyon értelmes dolgot, hogy titkainkat őrizni kellene, erre kaptál egy összeesküvés elméletet, meg háttérsugárzást. Van értelme egyáltalán valaminek? /
jöttem haza sümegről az imént, az elmúlt napokban gyönyörűen összeszedték a szemetet nejlonzsákokba és elvitték, öröm sétálni az út mellett, erre a baromarcú szemét állat, az út mellé kibaszott egy fekete fehér tévét, mikor mentem nem volt ott, mikor jöttem ott volt, aztán leül a számítógép elé, és félóra múlva, lehet hogy engem vagy téged fog kioktatni.
A rakétaindító szakaszok egyes kezelői!Egyes kezelő, indítóállvány szerelőrészleg parancsnok!
Ez volt a hivatalos megnevezése, és öt ember tatozott a parancsnoksága alá: 4-5-6-7-8-as kezelők!
Hat évig láttam el ezt a beosztást, és itt alapoztam meg, hogy minden beosztást elsajátítottam, az összes hivatásos beosztásban szolgáltam, a hatos kezelő kivételével. Páran vagyunk, akik gyakorlatilag egymagunk tudnánk elindítani egy rakétát, ma is bevállalnám!
Az egyes kezelő beosztást időben kétrészre bontható, amikor még hivatásosok töltötték be 1982-ig, és innentől sorkatonák, ugyanolyan példás és szakszerű módon mint elődjeik.
A sorállományú megoldás abból a szempontból volt kényelmes számunkra, hogy egyszer kellett jól kiképezni a négyes kezelőt, akiből második időszakra lett egyes kezelő, és simán kiképezte a négyes kezelő utódját, gyakorlatilag évekig szépen működött így.
1976-ban mikor az első osztályhoz kerültem, hasonló beosztásban a Horváth Antal főtörzs, /soha nem tegeztem / és a Fekete László törzsörmester volt, legendás nevek ők.
Horvát Tóninak hatalmas tenyere és termete garantált tekintélyt parancsolt neki.
Fekete Laci a Janzsó Gyuszi edzőpartnere volt, ez azt jelentette, hogy a Gyula a karaté és birkózó tudományát a Lacin gyakorolta és akárhányszor mentem hozzájuk az irodába, a Laci vagy a páncélszekrényben becsomagolva, vagy az asztal alatt tartózkodott, de láttam fogasra akasztva is.
Kemény és szívós ember, szerintem a Gyula sohasem törte meg, pedig a Fatalin is gyűrte keményen, igaz neki ott voltam én, és a Grísa!
A második osztálynál egyes kezelő volt abban az időben a Takács Tibor és a Berecz János, utánam két évvel csatlakozott a Kistakács, a tragikus balesetben elhunyt Györe Attila helyett.
Szeptemberben kerültem az alakulathoz, és novemberben már részt vettem egy harcászati gyakorlaton, erre nagyon büszke voltam, hogy milyen hamar megtanultam a szakmát, de aztán a „kampó” tájékoztatott, ha nem lettem volna ilyen tanulékony, akkor ő ment volna helyettem a gyakorlatra, ott is volt, de mint ellenőrző mögöttem.
Rengeteget tanultam ettől a három embertől, minden tudásukat átadták, máig büszke vagyok arra, hogy befogadtak maguk közé, és egyes kezelő lehettem ezekkel a legendás emberekkel, titkon abban bízom, hogy velük emlegetnek együtt.
A feladata az egyes kezelőnek nem volt bonyolúlt, gyorsaságot és megosztott figyelmet követelt.
A nehézség abban nyilvánult meg, hogy a beosztott emberek munkáját is tökéletesen kellett elsajátítani, és menetközben figyelemmel kisérni őket.
A négyes kezelővel együtt dolgoztak szinkronban a rakéta átvételkor, valamint feladatnál a ponyvázás és asztalillesztésnél.
A négyes kezelő munkáját a púltnál volt ideje ellenőrizni, viszont ha belegondolunk Sánta János volt egyes kezelő minapi megjegyzésébe, hogy a ruszkik nem bírták követni a négyes gyorsaságát, viszont nálunk kövltelmény volt, akkor bizony az egyes kezelőnek egy lépéssel mindig előbbre kellett lenni gondolatban, hiszen csak így tudott beavatkozni, ritkán kellett, de még újonc volt a kezelő, jó hatással volt rá egy bíztató szó: -ne kapkodj katona, megtudod csinálni!
Az egyes kezelő a szeme sarkából figyelte a nyolcas kezelőt is, és ha úgy tapasztalta, hogy a ritmus nem tökéletes, akkor segítségül küldhette a hetes kezelőt, mert a telpítés fontosabb volt, mint a ponyva hajtogatása.
Egy kicsit eltérve a témától, itt említem meg, a rakétás szakmában az volt a legszebb, mikor a katonák megérezték, hogy a társuk valami miatt bajban van, elakad, azonnal segítették. A négyes kezelő csatlakoztatta az indítóhajtóanyag tömlőt, és ha a hetes kezelő látta, hogy csavarodott, akkor nem kiabált neki, hogy te faszfej tekerd ki, odaugrott és kitekerte, utána nem verte a mellét, hogy segített, ez természetes volt, ha az irányzónak kiesett a táskájából a számoló sémája, akkor a nyolcas kezelő, nem ordibált, hogy te mekkora töketlen vagy komám, hanem felkapta és rohant utána, talán ezt nevezik bajtársiasságnak.
A katona lekapta a fejemről szakaszparancsnok koromban a sapkát, és a fejembe húzta a semafont, ha kicsúszott a zsinor, azonnal vissza csatlakoztatta, nem kellett kérni, látta.
/ egy másik topicon egy szarházi ifjú titán már úgy magyarázza, hogy harc esetén nem mertünk volna hátat fordítani a sorállománynak, mert kinyírnak. A volt katonáimmal bármikor harcba mennék, és ha ott lenne ez a szarrágó, kitennénk golyófogónak, a vacsora létszámból meg nem jelentenénk ki /
A 1480-nál az egyes kezelők tanították meg és irányították a kezelők munkáját, ők csináltak csapatot a kezelőkből, nekik is köszönhető, hogy az alakulat aranykoszorús kiváló dandár lett, és mindig időben emelték a rakétát, feladat soha nem maradt befejezetlen.
Azzal is tisztában volt a mindenki, hogy a munkájut végezni tudják, a háttérben többszáz ember összehangolt munkájára volt szükség, akik mindent megteremtettek a sikeres feladat végrehajtásához.
Arra lehetünk a legbüszkébbek, hogy a 1480 egyes kezelő sorkatonái, éppolyan magasszinten végezték a munkájukat, mint elődjeik a hivatásosok.
Ebben a pillanatban értünk haza Tapolcáról. Árpi hozzászólásában említett Nyilasi Lajos mk. alez.-nek is vittem a sírjára egy krizantént. A temetővel szemben lévő pizzériában összefutottam Paréj Jóskával. Elmondta, millió oka van annak, hogy nem tagja fórumunknak, pl. nincs számítógépe. Kapacitáltam, hogy legalább amikor az unokájánál van, vessen ránk egy pillantást.
