Egy pórul járt hun-avar mágusnak az esetét meséli el Theophülaktosz Szimokattész (I, 8, 2–7) :
„Volt egy szkíta férfi, aki a Bookolabrasz elnevezést viselte. Ha arról a megnevezésről valamit világosan tudni kívánsz, mindjárt átteszem a nevet görögre. A szkítákéból a mi nemes nyelvünkre átültetve akkor találjuk el a helyi fordítást, ha mágust, illetőleg papot mondunk. Nos, ez volt az, aki az idő tájt veszélyes vakmerőségre vetemedett. Együtt hált a kagán asszonyai közül eggyel, és e rövidke gyönyör csalétkét bekapva halálos nagy veszedelem hálójába gabalyodott. Gyanította, hogy rossz cselekedete kiderülhet, és kézzelfogható bizonyítékot szülhet. Menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, megnyerve magának a gepida alattvalók közül hetet. Az ősi törzset hunok alkotják, keleten laknak, s a perzsák szomszédai; a többség számára ismertebb néven türköknek is mondhatjuk őket. Átkelve a Dunán a libidinek városa [vagy: Libidina városa] felé tartott, ám a Duna őrzésére kirendelt római vezérek egyike elfogta, és ő nyíltan feltárta származását, régebbi lakhelyét és azt a gyönyörhajhászást, amely onnan való távozásra kényszerítette. Miután szerencsétlenségének előadása őszintének mutatta, a vezér elküldte őt a császárhoz.”
Szádeczky-Kardoss Samu:
„Hogy görög-latin szerzők a számukra idegen nyelv rangelnevezését végső soron személynévfélének fogták fel, mint itt a Bookolabras esetében történt, az (s a fordítottja is) rendkívül gyakran fordult elő ... A steppei nomádoknál különben valószínűleg általános jelenség volt, hogy az előkelőbb rangra emelkedett személyt elsősorban nem személynevén, hanem inkább rangelnevezésén említették a hivatalos gyakorlatban, s annak következtében a nyugati (görög-latin) források személynévként fogták fel az eredetileg méltóságot jelölő szót. A számos példa közül egyet ragadok ki: a Bajántól Nagy Károlyig tartó két évszázadból egyetlen avar fejedelem személynevét sem őrizte meg kútfő; jellemzőek Gregorius Turonensis (IV, 29 fin.) szavai: »…a hun …királyt Kagánnak hívták. Annak a népnek tudniillik minden királyát azzal a névvel illetik« (…rex Chunorum …vocabatur …Gaganus. Omnes enim reges gentis illius hoc appellantur nomine”
A hunogur mágus görögösen torzított nevét tehát méltóságnévnek tekinti, s bookolabra vagy bookolabrasz formában adja vissza a kutatás. Valójában egyáltalán nem zárható ki, hogy e szóalaknak csupán az utótagja köznév, az első pedig valóban az, ahogyan ezt a varázslót születésétől fogva hívták.
Érdemes megemlíteni, hogy a legfőbb vallási tisztség a hettitáknál labarna vagy – alanyraggal – labarnaš volt. Ezt a címet viselte mint birodalmának főpapja és a legjelentősebb állami rituálék vezetője a hatti nagykirály.
Ismerünk még egy hasonló kifejezést, éspedig a minószi civilizáció területéről: a labrüsz kettős élű bárdot vagy eredetileg talán csak kalapácsot jelentett arrafelé. Az említett méltóságjelvényt már a szumír papnők és a hettita birodalmi ábrázolásokon látható istenségek is használták. A Hatti Birodalom egyik legjelentősebb népe a hurri volt.
Project ceramicist Marilyn Kelly-Buccellati (right) examines vessels with volunteer archaeologist Mary Stancavage, in the area of the palace where all the pieces were unearthed.
Az etruszkok egy rendkívül összetett népesség lehettek. Az etruszk topikba beraktam egy összefoglalót az ősi kis-ázsiai Tarhun istenségről, akiről az itáliai Tarkhuna várost elnevezhették: In art Tarhun’s symbol was a three-pronged thunderbolt, which he usually carried in one hand while brandishing a club, ax (talán kalapács lehetett az eredetileg), or other weapon with the other.
A fémek létrehozóit, a fémöntőket, kovácsokat eleinte csodatevőnek, varázslónak tartották (mint ahogy az is közismert, hogy a vas eleinte jóval értékesebb volt az aranynál)...
Mindazonáltal Sethlans: The Etruscan god of fire and blacksmiths. His appearance is similar to the Greek Hephaestus and the Roman Vulcan.
Hedwig Falk: „A harmadik évezred végén, meg Ábrahám születése előtt, északon, a Termékeny Félhold területén kívül nagy horderejű változások mentek végbe … Hurriknak vagy hurritáknak nevezték magukat (a h-t keményen kell ejteni). Asszír es sumér források Kr.e. 2000 körül említik első ízben ezt a népet es Kurrum országát a Kaukázustól délre … A nagyon karcsú, hosszúlábú hurriták sok érmet nyerhettek volna a mi sportpályáinkon mint könnyűatléták. De ők egy előkelőbb sportnak hódoltak. Valahol a Kaukázusban vadlovakat fogtak be es idomítottak. A hosszú, kiegyensúlyozott tenyésztési es idomítási folyamat során kiváló tulajdonságú hátaslovakat képeztek ki. Minden előkelő ember szerzett magának ilyen lovat. Nem sokkal később már versenyeket is rendeztek. A győztesek a lelkes tömeg ujjongása közepette futottak be a célba. Mindnyájan szinte a lovak megszállottai voltak.”
Ugyancsak Fehér Mátyás Jenő célozgat rá, hogy a germánok Thor istensége azonos a kelta Tarannal, akinek a szimbóluma a kalapács volt.
Egyébként Zeki Validi Toğan idézi Al-Hudalí egyik versét, amelyet Bírúní őrzött meg, s amelyben egy bizonyos qala kovácsolta kardról esik szó. Fehér ebben a qalában felismerni véli a magyar kalapács szót.
Meg kellene vizsgalni, hogy ez a german THOR, ami kelta TARAN, nem azonos-e az ETRUSZK TURMS-szal ????
Ez a TURMS az, aki a gorogoknel HERMESZ, a romaiaknal a MERCURIUS.........
( THORnak es HERMESZnek is van varazsereju botja..).
Excavations at the 3rd millennium city of Urkesh in Syria are revealing new information about the mysterious people who lived there, known as the Hurrians. This view of the city's royal palace shows the service area (left) and living quarters (right).
New discoveries in Syria suggest a little-known people fueled the rise of civilization
With its vast plaza and impressive stone stairway leading up to a temple complex, Urkesh was designed to last. And for well over a millennium, this city on the dusty plains of what is now northeastern Syria was a spiritual center for a puzzling people called the Hurrians. All but forgotten by history, their origin remains obscure, but excavations led by husband-and-wife UCLA archaeologists Georgio Buccellati and Marilyn Kelly-Buccellati over the past quarter century reveal that the Hurrians were far more than just another wandering tribe in the fractious Middle East. And during last year's season, they found compelling evidence that the Hurrians not only strongly influenced the language, culture, and religion of later peoples, but also may have been present 1,000 years earlier--just as nearby Mesopotamians began to create the first cities.
That idea is at odds with a long-held belief among scholars that the Hurrians arrived much later from the Caucasus or some other distant region to the northeast, drawn to the fringes of civilization after the rise of the great southern Sumerian centers of Ur, Uruk, and Nippur. Scholars long assumed that the Hurrians arrived in the middle of the third millennium B.C., and eventually settled down and adopted cuneiform as a script and built their own cities. That theory is based on linguistic associations with Caucasus' languages and the fact that Hurrian names are absent from the historical record until Akkadian times.
But Piotr Michaelowski, an Assyriologist at the University of Michigan, notes that Hurrian, like Sumerian, is a language unrelated to Semitic or Indo-European tongues that dominated the region during and after the third millennium B.C. Perhaps, he suggests, the Hurrians were earlier inhabitants of the region, who, like the Sumerians, had to make room for the Semitic-speaking people who created the world's first empire based at Akkad in central Mesopotamia around 2350 B.C.
The discovery of a sophisticated city with monumental architecture, plumbing, stonework, and a large population contradicts the idea that Hurrians were a roving mountain people in a strange land. Far from being yet another rough nomadic tribe, such as the Amorites or Kassites who were latecomers to the Mesopotamian party, the Hurrians and their unique language, music, deities, and rituals may have played a key role in shaping the first cities, empires, and states. The language has died, the music faded, and the rituals are forgotten. But thanks to the sculptors, stone masons, and seal carvers at Urkesh, Hurrian creativity can shine once again.
Archaeologist Giorgio Buccellati has been leading excavations at Urkesh for nearly 20 years
Felhívnám a figyelmeteket az Erdélyi Naplóban megjelent Kiszely Istvántól származó Az igazi magyar őstörténetről szóló cikkre, mely hivatkozik egy hun-örmény szótárra, melyet barátja , Detre Csaba szerzett Iránban:
"Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun–örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvető szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebből két évvel ezlőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében."
"Kinnamosz az Avarországból (Uvarazmiya, Apar) Kazárián át bevándorolt zsidó hitű kálizokról"
Ha az óperzsa feliratokon az ország neve Uvarazmiya, a türk szövegekben meg Apar, akkor rendkívül érdekessé válik a khorezmi ásatások úttörőjének, Szergej Pavlovics Tolsztovnak a véleménye Khorezm nevének az eredetéről. Ő ugyanis azon a nézeten volt, hogy a horezmi civilizáció létrehozói a hurrik voltak. Így tehát kiemelten kell vizsgálnunk a transzkaukáziai, észak-mezopotámiai hurri őstörténetet az avarok származásának tisztázásakor. Mint közismert, a Kr. e. III–II. évezredben a hurrik valósággal elárasztották a Közel-Keletet, így valószínűleg az Egyiptomot lerohanó hükszószok vezető rétegét is ők alkották.
Ugyancsak Fehér Mátyás Jenő célozgat rá, hogy a germánok Thor istensége azonos a kelta Tarannal, akinek a szimbóluma a kalapács volt.
Egyébként Zeki Validi Toğan idézi Al-Hudalí egyik versét, amelyet Bírúní őrzött meg, s amelyben egy bizonyos qala kovácsolta kardról esik szó. Fehér ebben a qalában felismerni véli a magyar kalapács szót.
Hérodotosz (IV, 7): "A szent aranytárgyakat a királyok gondosan őrzik, és minden évben nagy engesztelő áldozattal járulnak elébük. A szküthák állítása szerint, aki az ünnepen a szent aranykincseket őrizve a szabad ég alatt elalszik, nem él tovább az esztendő végénél, s ezért annyi földet adnak neki, amekkorát egy nap alatt körül tud lovagolni. Minthogy az ország túlságosan nagy volt, Kolaxaisz három részre osztotta fiai között, s az a rész lett a legnagyobb, ahol az aranyat őrzik."
Amikor a muszlimok 636/37-ben a szászánidák birodalmát elfoglalták, az időközben drágakövekkel ékesített Dirafs-i Kawi-yant sikerült megkaparintaniuk, s hogy a nép beléje vetett reményét megtörjék, állítólag miszlikbe szabdalták, majd szétszórták az uralmuk alá jutott területek minden táján.
Úgy látsz, hogy Turánban és az európai szkütháknál (hettitáknál) is másképpen hívták a kovácsot, mint a perzsák. Tárkány szavunk tehát nyelvjárásinak tekinthető, mely azonos jelentésű a kováccsal.
Hérodotosz (IV, 5 és 7): "Maguk a szküthák azt állítják, hogy az ő népük a legfiatalabb a világ valamennyi népe között, s véleményüket a következő hagyományra alapozzák. Földjükön, amely régen lakatlan volt, először egy Targitaosz nevű ember telepedett le. S azt mondják – én ugyan nem hiszem, de ők váltig állítják–, hogy ennek a Targitaosznak apja Zeusz, anyja pedig Borüszthenész folyó leánya volt. Ennek a Targitaosznak aztán három fia született, Lipoxaisz, Arpoxaisz és a legfiatalabb, Kolaxaisz. Azt mondják, hogy az ő uralkodásuk idején aranytárgyak hullottak le az égből a szkütha földre: egy eke, egy járom, egy harci fejsze meg egy ivócsésze. Mikor meglátták őket, először a legidősebb fiú ment oda megszerezni, az aranytárgyak lángolni kezdtek. Elment hát, és a második lépett oda, de közeledtére ugyanez történt. Ezt a két fiút tehát az égő arany elűzte magától, de mikor a harmadik, a legfiatalabb testvér lépett oda, a tűz kialudt, ő pedig hazavitte az aranyat házába. Az idősebb testvérek aztán, megfontolva a dolgot, az egész királyságot átadták a legifjabbnak ... S azt állítják, hogy első királyuk, Targitaosz óta nem több, hanem csak ezer esztendő telt el Dareiosz átkeléséig."
Érdemes lenne az etruszk Tarkhuna város nevét is ezzel összefüggésben vizsgálni.
Franz Altheim: Untersuchungen zur altesten Geschichte von Buchara und Chwarezm; in: Annales de Historia Antiqua y Medieval, Buenos Aires, 1955, 53. és másutt
Az eurázsiai mitológiában a fémkor beköszöntével központi szerepet kapott a kovács alakja, akit a parthusok örökösei, a szászánidák kawinak hívtak. A perzsa forrásokban a kawe a fegyverkovács dolgozóköténye volt, azé a vasverőé, aki eme ruhadarabját lándzsahegyre tűzve vezette harcba övéit, és legyőzte az óriáskirályt. A diadalt követően megalapította a Kawi-dinasztiát2. A zászlót Dirafs-i Kawi-yannak hívták, amely parthus nyelven annyit tett: 'a kovácskirály zászlaja'3.
1 Altheim tanulmányát: Untersuchungen zur altesten Geschichte von Buchara und Chwarezm; in: Annales de Historia Antiqua y Medieval, Buenos Aires, 1955, 53. skk.
2 Otto Günther von Wesendonk: Das Weltbild der Iranier; Ernst Reinhardt, München, 1933, 47., 197.
3 Fehér Mátyás Jenő: Viking kapcsolataink a 6–9. században; in: uő szerk.: Ősmagyarok és vikingek; Buenos Aires, 1973, 32.
Ezt egyáltalán nem látom bizonyítottnak, Fehér M. Jenő meglátásait annál inkább, aki szerint a tárkány a régi sztyeppei népeknél a kovácsot, illetve a kovácskirályt jelentette, és az ő jelvénye, a kalapács alakult át később jogarrá.
A magyar (vagy szerintem inkább hunugur) Berény, Börén helyneveket Futaky a mandzsu-tunguz bőri, beri 'íj' szóalakkal hozta kapcsolatba azon az alapon, hogy a mandzsuban gyakori az -n-nel képzett törzsnév. Valóban, léteztek pl. lövők is az Árpád-kori Magyarországon. Ugyanakkor azt nem tartom valószínűnek, hogy a jászok esetében az íjász alapszóból képezték volna a népnevet (ahogyan azt Horvát vélte), tekintettel arra, hogy az ő elnevezésük az ász volt, amihez már két hangnak is le kellett volna kopnia a szó elejéről.
Project ceramicist Marilyn Kelly-Buccellati (right) examines vessels with volunteer archaeologist Mary Stancavage, in the area of the palace where all the pieces were unearthed.
Excavations at the 3rd millennium city of Urkesh in Syria are revealing new information about the mysterious people who lived there, known as the Hurrians. This view of the city's royal palace shows the service area (left) and living quarters (right).
Archaeologist Giorgio Buccellati has been leading excavations at Urkesh for nearly 20 years